Üzenetek:36
Rowling Diamond
Költözés előtti élet.
Először is had mutatkozzam be , Leah Moore - nak hívnak Seattle-ben születtem 1999.05.20-án. Átlagos testalkatú vagyok , 160 centiméter. Elvétve vannak pozitív tulajdonságaim. Önzetlen vagyok és vakmerő aki elfogad mindenkit úgy ahogyan van s szeretteiért tűzbe mennék bármi áron. Viszont van pár negatív is természetesen. Új emberekkel szemben nem nyílok meg egyhamar , stílusommal s modorommal palástolom önbizalomhiányomat. Rosszabb napokon kissé mogorva tudok lenni de másnap bocsánatot kérek is érte.
Születésem nem volt különösebben hatalmas nap , mindig is úgy gondoltam , hogy ez is csak egy a többi sok közül , főleg , hogy mielőtt megszülettem volna már apám lelépett , mondván nem kell neki plusz egy éhes száj. Igen azt kihagytam a történetből , hogy elég szegény családból származom , ahol jó ha nap végére jutott egy kis szeletke kenyér az asztalra. Anyám miután egyedül maradt , lévén ,hogy nem egy tanult asszonyról volt szó csak koldulni tudott egy kis apróért. Tíz év után viszont megunta és lelépett egy szó nélkül. Hagyott 10$-t az asztalon búcsúzóúl. Kedves ugye?
Onnantól nem tudtam , mit kellene tennem , mégis honnan szerzek ételt? Ez a kérdés járt a fejembe mindennap , de a választ nem jött olyan hamar amilyennek jönnie kellett volna.
Nehéz bevallani de az igazságot nem tagadhatjuk le , mert előbb - utóbb utolér minket. Öt éven keresztül kisebb lopásokból éltem , ha kellett ételt , ha kellett tárgyakat koboztam el s adtam tovább rajtuk. Igen rosszul hangzik , de ne ítéljenek míg nem jártak a cipőmbe. Egyszer aztán a szokásos kisboltban jártam ahol mindig is észrevétlen tudtam maradni , majdnem lebuktam egy barna hajú lány miatt. Éreztem , hogy követ tekintetével de nem foglalkoztam vele , tettem amit tennem kellett. Én balga hittem ennyi volt vége , hát nagyon nem. Mint kiderült hazáig követet ahol számon kért s a rendőrséggel fenyegetőzött. Inkább elmondtam neki mindent , mintsem hogy rám küldje a zsarukat. Mire a végére értem a kis történetnek a csaj szinte zokogott , én meg csak lestem rá , hogy jól van e. Szegény érzelmileg nem volt valami stabil , de összeszedte magát nagy nehezen. Tudjátok mit csinált?
Megmondta szedjem össze a cuccaimat s menjek vele , mondom rá , biztos hogy nem. Gondoltam meg van húzatva. Órákon keresztül ott veszekedtünk , mindenki hajtotta a magáét , végül belementem. Ez a lány változtatta meg az életemet amiért soha nem lehetek neki elég hálás. Úgy hívták Kate Cullen , egy csupaszív , imádni való ember akinek sok mindent köszönhetek. Elvitt a családjához s miután a szülei végig hallgatták Kate-t szó nélkül befogadtak. Onnantól fogva teljes fordulatot vett az életem. Volt családom és egy barátnőm akit mindennél jobban szerettem és vigyáztam rá.
Teltek múltak az évek s nővé értünk , felnőttünk. Mindketten Pszichológiát végeztünk én azon bellüll is inkább a Criminál Pszichológia felé orientálódtam. Viszont magamban tudtam , éreztem , hogy nem maradhatok , mennem kell. Éppen ezért iskola végeztével nagy titokban elmentem otthonról s csak egy üzenetet hagytam. "Meg kell próbálnom egyedül talpra állni s élni , köszönök mindent"
Így indultam neki a nagyvilágba , azon belül is Los Santos felé , hogy megtaláljam a helyem a világban. Csak én , a kocsim és egy bőrönd. Persze én kis naiv , de ez majd legközelebb.
Először is had mutatkozzam be , Leah Moore - nak hívnak Seattle-ben születtem 1999.05.20-án. Átlagos testalkatú vagyok , 160 centiméter. Elvétve vannak pozitív tulajdonságaim. Önzetlen vagyok és vakmerő aki elfogad mindenkit úgy ahogyan van s szeretteiért tűzbe mennék bármi áron. Viszont van pár negatív is természetesen. Új emberekkel szemben nem nyílok meg egyhamar , stílusommal s modorommal palástolom önbizalomhiányomat. Rosszabb napokon kissé mogorva tudok lenni de másnap bocsánatot kérek is érte.
Születésem nem volt különösebben hatalmas nap , mindig is úgy gondoltam , hogy ez is csak egy a többi sok közül , főleg , hogy mielőtt megszülettem volna már apám lelépett , mondván nem kell neki plusz egy éhes száj. Igen azt kihagytam a történetből , hogy elég szegény családból származom , ahol jó ha nap végére jutott egy kis szeletke kenyér az asztalra. Anyám miután egyedül maradt , lévén ,hogy nem egy tanult asszonyról volt szó csak koldulni tudott egy kis apróért. Tíz év után viszont megunta és lelépett egy szó nélkül. Hagyott 10$-t az asztalon búcsúzóúl. Kedves ugye?
Onnantól nem tudtam , mit kellene tennem , mégis honnan szerzek ételt? Ez a kérdés járt a fejembe mindennap , de a választ nem jött olyan hamar amilyennek jönnie kellett volna.
Nehéz bevallani de az igazságot nem tagadhatjuk le , mert előbb - utóbb utolér minket. Öt éven keresztül kisebb lopásokból éltem , ha kellett ételt , ha kellett tárgyakat koboztam el s adtam tovább rajtuk. Igen rosszul hangzik , de ne ítéljenek míg nem jártak a cipőmbe. Egyszer aztán a szokásos kisboltban jártam ahol mindig is észrevétlen tudtam maradni , majdnem lebuktam egy barna hajú lány miatt. Éreztem , hogy követ tekintetével de nem foglalkoztam vele , tettem amit tennem kellett. Én balga hittem ennyi volt vége , hát nagyon nem. Mint kiderült hazáig követet ahol számon kért s a rendőrséggel fenyegetőzött. Inkább elmondtam neki mindent , mintsem hogy rám küldje a zsarukat. Mire a végére értem a kis történetnek a csaj szinte zokogott , én meg csak lestem rá , hogy jól van e. Szegény érzelmileg nem volt valami stabil , de összeszedte magát nagy nehezen. Tudjátok mit csinált?
Megmondta szedjem össze a cuccaimat s menjek vele , mondom rá , biztos hogy nem. Gondoltam meg van húzatva. Órákon keresztül ott veszekedtünk , mindenki hajtotta a magáét , végül belementem. Ez a lány változtatta meg az életemet amiért soha nem lehetek neki elég hálás. Úgy hívták Kate Cullen , egy csupaszív , imádni való ember akinek sok mindent köszönhetek. Elvitt a családjához s miután a szülei végig hallgatták Kate-t szó nélkül befogadtak. Onnantól fogva teljes fordulatot vett az életem. Volt családom és egy barátnőm akit mindennél jobban szerettem és vigyáztam rá.
Teltek múltak az évek s nővé értünk , felnőttünk. Mindketten Pszichológiát végeztünk én azon bellüll is inkább a Criminál Pszichológia felé orientálódtam. Viszont magamban tudtam , éreztem , hogy nem maradhatok , mennem kell. Éppen ezért iskola végeztével nagy titokban elmentem otthonról s csak egy üzenetet hagytam. "Meg kell próbálnom egyedül talpra állni s élni , köszönök mindent"
Így indultam neki a nagyvilágba , azon belül is Los Santos felé , hogy megtaláljam a helyem a világban. Csak én , a kocsim és egy bőrönd. Persze én kis naiv , de ez majd legközelebb.
Utoljára szerkesztve: