Új élet , új remények?

[skyler010211]

​

Költözés előtti élet.

Először is had mutatkozzam be , Leah Moore - nak hívnak Seattle-ben születtem 1999.05.20-án. Átlagos testalkatú vagyok , 160 centiméter. Elvétve vannak pozitív tulajdonságaim. Önzetlen vagyok és vakmerő aki elfogad mindenkit úgy ahogyan van s szeretteiért tűzbe mennék bármi áron. Viszont van pár negatív is természetesen. Új emberekkel szemben nem nyílok meg egyhamar , stílusommal s modorommal palástolom önbizalomhiányomat. Rosszabb napokon kissé mogorva tudok lenni de másnap bocsánatot kérek is érte.

Születésem nem volt különösebben hatalmas nap , mindig is úgy gondoltam , hogy ez is csak egy a többi sok közül , főleg , hogy mielőtt megszülettem volna már apám lelépett , mondván nem kell neki plusz egy éhes száj. Igen azt kihagytam a történetből , hogy elég szegény családból származom , ahol jó ha nap végére jutott egy kis szeletke kenyér az asztalra. Anyám miután egyedül maradt , lévén ,hogy nem egy tanult asszonyról volt szó csak koldulni tudott egy kis apróért. Tíz év után viszont megunta és lelépett egy szó nélkül. Hagyott 10$-t az asztalon búcsúzóúl. Kedves ugye?

Onnantól nem tudtam , mit kellene tennem , mégis honnan szerzek ételt? Ez a kérdés járt a fejembe mindennap , de a választ nem jött olyan hamar amilyennek jönnie kellett volna.

Nehéz bevallani de az igazságot nem tagadhatjuk le , mert előbb - utóbb utolér minket. Öt éven keresztül kisebb lopásokból éltem , ha kellett ételt , ha kellett tárgyakat koboztam el s adtam tovább rajtuk. Igen rosszul hangzik , de ne ítéljenek míg nem jártak a cipőmbe. Egyszer aztán a szokásos kisboltban jártam ahol mindig is észrevétlen tudtam maradni , majdnem lebuktam egy barna hajú lány miatt. Éreztem , hogy követ tekintetével de nem foglalkoztam vele , tettem amit tennem kellett. Én balga hittem ennyi volt vége , hát nagyon nem. Mint kiderült hazáig követet ahol számon kért s a rendőrséggel fenyegetőzött. Inkább elmondtam neki mindent , mintsem hogy rám küldje a zsarukat. Mire a végére értem a kis történetnek a csaj szinte zokogott , én meg csak lestem rá , hogy jól van e. Szegény érzelmileg nem volt valami stabil , de összeszedte magát nagy nehezen. Tudjátok mit csinált?

Megmondta szedjem össze a cuccaimat s menjek vele , mondom rá , biztos hogy nem. Gondoltam meg van húzatva. Órákon keresztül ott veszekedtünk , mindenki hajtotta a magáét , végül belementem. Ez a lány változtatta meg az életemet amiért soha nem lehetek neki elég hálás. Úgy hívták Kate Cullen , egy csupaszív , imádni való ember akinek sok mindent köszönhetek. Elvitt a családjához s miután a szülei végig hallgatták Kate-t szó nélkül befogadtak. Onnantól fogva teljes fordulatot vett az életem. Volt családom és egy barátnőm akit mindennél jobban szerettem és vigyáztam rá.

Teltek múltak az évek s nővé értünk , felnőttünk. Mindketten Pszichológiát végeztünk én azon bellüll is inkább a Criminál Pszichológia felé orientálódtam. Viszont magamban tudtam , éreztem , hogy nem maradhatok , mennem kell. Éppen ezért iskola végeztével nagy titokban elmentem otthonról s csak egy üzenetet hagytam. "Meg kell próbálnom egyedül talpra állni s élni , köszönök mindent"
Így indultam neki a nagyvilágba , azon belül is Los Santos felé , hogy megtaláljam a helyem a világban. Csak én , a kocsim és egy bőrönd. Persze én kis naiv , de ez majd legközelebb.​

 

[skyler010211]

Első napok Los Santosban

Hát hol is kezdjem , emlékeztek mikor azt mondtam , hogy nem éppen úgy ment minden ahogy terveztem? Hát igen , de szerintem szépen sorjában. Első napok zökkenőmentesen mentek , elmentem lakást nézni , szereztem egy új autót , adtam be jelentkezést a rendőrségre. Szóval minden ment a maga kis útján.
Egyik nap betértem a város egyik autószerelőjéhez , hogy csináltassak pappírokat a kiskocsimra. Vele beszéltem , közbe megláttam egy barna hajzuhatagot , mondom ilyen nincsen. Nem lehet itt Kate mikor otthon hagytam és csak leléptem egyedül. De , persze , hogy ő volt az. Kérdeztem mit keres itt és miért? Tudjátok mi volt rá a válasz? Szeretett volna utánam jönni , hogy ketten próbáljuk meg az életet. Erre most mit mondhattam volna? Persze , hogy igent mondtam neki , bár mondtam neki , hogy elég kicsi a lakás , de nem érdekelte. S mint kiderült ő is a rendőrséghez adta be jelentkezését.

Megkezdtük a türelmi várakozási időt és beköltöztünk teljesen a kis lakásunkba. Igaz , hogy kicsi de a legelső ingatlanom , úgyhogy nagyon örülök neki s annak is hogy nem vagyok egyedül. Hétvége felé elmentünk rendőrség felé , hogy ránézzünk mégis hol fogunk dolgozni. Ott álltunk és beszélgettünk mindenféléről , majd úgy döntöttünk hazamegyünk. Kate már elhajtott de én még percekig csak álltam s néztem , majd elkezdtem beülni a kocsimba. Még most se tudom , hogy vagy miért , de észrevettem egy srácot aki a kocsijának támaszkodva áll s csak nézett maga elé. Valami vonzott oda , valamiért oda kellett mennem és hát odamentem. A beszélgetés olyan természetesen zajlott mintha ezer éve ismertük volna egymást. Kavarogtak bennem az érzelmek , de az ő arcán is látszódtak jelek. Beszélgetés közben be is mutatkoztunk. Adam Pierce , úgy hívták.

A beszélgetés végén elköszöntünk , de Fn-en rátaláltam s ott tartottuk a kapcsolatot .
Pénteken jött az értesítés , hogy mehetünk meghallgatásra a rendőrségre felvételi miatt. Majd kicsattantunk a boldogságtól s ezt tetézte egy esti edzés is ahol hármasban voltunk. Kate , Adam és én. Nagyon jól éreztük magunkat , kikapcsolódtunk és élveztük egymás társaságát. Egyre jobban éreztem , hogy belehabarodok. Nem tudom miért , de ha érzi az ember akkor érzi , ez ellen nem tudunk mit tenni. Este elbúcsúztunk egymástól , nem beszéltünk meg semmi konkrétumot , de tudtuk , hogy itt még nincs vége.

Eljött a szombat este. Ráírtam Adamre , hogy estére van e programja. Kérdezte elmenjünk e a partra sétálni , mondanom se kell boldogan igent mondtam. De elhívtam Kate-t is , még nem szerettem volna kettesben maradni vele , féltem , hogy mi történne. Igaz naplemente már nem volt , de lesétáltunk egészen a tengerig. Ott élveztük a tenger morajlását s csak beszélgettünk mindenféléről.

Valami történt ott lent a parton , éreztem , ahogy megváltozik körülöttünk a légkör. Valami vonzott a fiúba egyre jobban s jobban. Egy idő után éreztem , hogy nem tudnék ellenállni neki ezért felvetettem neki , hogy indulni kellene haza , mert holnap nagy nap vár ránk. Indulásra készen voltam amikor egyszer csak.

Percek teltek el , mi meg csak élveztük a pillanatot. Az a csók , Istenem , soha nem éreztem még ilyent. Ez valami más volt , mint a többi , éreztem már akkor , mikor az ajka az ajkamhoz ért. De tudtuk , hogy menni kell , így elkísért a parkolóba ahol elköszöntünk egymástól. Már abban a percben vártam , hogy másnap legyen.
Elérkezett a másnap , az a nap ami tudtam , hogy örökre megváltoztatja az életemet. Csak még nem tudtam , hogy pozitív vagy negatív irányban. Délelőtt csak otthon bóklásztam s a netet pörgettem , hogy lekössem magamat. Végül eljött az 5 óra s tudtam készülődnöm kell. Hat elött nem sokkal elindultunk Kate-l a rendőrségre az elbeszélgetésre. Nem hazudok , nagyon ideges voltam. Tudtam , hogy ettől függ a jövőm. Felvittek minket az iroda szintjére ahol egyesével behívtak minket. Végül én következtem , idegesen léptem be az irodába és vártam a felém irányuló kérdéseket , amikre néhol bizonytalanul , néhol magabiztosan válaszoltam.
​

Lezajlottak a beszélgetések , majd behívtak mindannyiunkat egyszerre. Mint kiderült sikeres felvételt nyertünk , hirtelen olyan boldogság fogott el , végre egyel közelebb kerültem a célomhoz. Most már csak annyi a dolgom , hogy sikeresen átmenjek az akadémián , de tudtam , hogy ez már menni fog ha beleadok mindent és gőzerővel hajtok. Magabiztosan álltam a kitűzött cél elött.

Kate-l hazahajtottunk , megvacsoráztunk majd ő elment aludni. Én még ráírtam Adam-re , hogy volna kedve elmenni valahova csak úgy kettesbe. Végül egy bárra esett a választásunk , ahol kikapcsolódtunk egy jót Darts közben. Beszélgettünk , nevetgéltünk , egy - egy lopott érintés , pillantás. Végül eljött a búcsú ideje , s ma én voltam a kezdeményező fél. Odaléptem hozzá , megcsókoltam gyengéden , majd pár perc múlva elköszöntünk egymástól s hazafelé vettük az irányt.​

 

[skyler010211]

Talán mégse megy?

Valaki egyszer azt mondta , hogy amit kényszeresen akarsz az nem fog összejönni. Talán lehet igaza volt? Itt állok a szobámban , összepakolt bőröndökkel s táskákkal. A héten minden balul sült el ami csak lehetett. Összekaptunk Kate-l egy fiú miatt s még az érzéseim is ellenem játszanak. De szépen sorba az elején.

Kate egyik nap felhívott , hogy beszélnünk kell , nem tudtam miről lesz szó. Mint kiderült ráírt egy srác Fn-n , hogy megismerjék egymást. Pár perc után már találkozóról volt szó , s én megijedtem. Megijedtem mit akar a fiú tőle , hogy helyes-e , hisz utolsó kapcsolata nem éppen szépen lett vége , azóta pedig nem nyitott senki felé. Nagyon összevesztünk , szó szerint faképnél hagyott a parton , minden bevezetés nélkül. Nagyon furdalt a lelkiismeret , hogy ez miattam történt , így hát Fn-n ráírtam , hogy beszéljük már meg. Szerencsére pár óra múlva mindnyájan lenyugodtunk s eltekintettünk a konfliktustól s úgy beszéltünk mint régen.

Másik nagy dilemmám Adam. Óhh az a srác , nem tudom mit mondhatnék még róla azonkívül még , hogy önzetlen , szeretetre méltó és kedves. Pont nem olyan aki tőlem akarna valami komolyat is ugye? Hiszen nézzük meg engem , itt vagyok 25 évesen , közel sem patyolattiszta múlttal. Elhagytak , becsaptak , hátba szúrtak. Gondolhatjátok , mennyire tudok megbízni egy emberben , Semennyire. De mégis ő olyan érzéseket vált ki belőlem , amik meg rémisztenek. Mellette akarok maradni , hinni abban , hogy ez mind valós s igaz. De nem megy , mi lesz ha újra megtörténik minden és kezdhetek mindent elölről?
Tegnap este elmondtam , neki mindent. Az összes múltbéli tetteimet amikről nem tudott. Tudjátok mit reagált? Hosszasan csak megölelt , s arra kért ne hagyjam el , a szemébe néztem s megrémültem. Utoljára még megcsókoltam s tudtam , a szívem örökké vele marad.

Szóval most itt állok a szobában , körülöttem bőröndök és nem tudom mitévő legyek. Torkomat fojtogatja a sírás , mardos a múlt. Csak jönne egy jel , amiből tudom , hogy itt a helyem. A helyem e férfi oldalán s Kate életében. ​

 

[Munkás]

Szia @skyler010211 várhatunk még tőled folytatást?

 

[skyler010211]

Szia @skyler010211 várhatunk még tőled folytatást?

Igen a napokban várható.

 

[skyler010211]

Legutóbbi írásomat visszanézve látni vélem mit is akartam tenni. De buta voltam és gyáva , hiszen most az életem jobb mint volt. De kezdjük a legelején.

A jel.

Éppen mikor készültem volna lefelé , hogy bepakoljak , megrökönyödve és értetlenül véltem felfedezni , hogy éppen leakarják csukatni az autómat mondván rossz helyen parkol. Igen. Jelet vártam. Megkaptam. Nagy nehezen kimagyaráztam a történéseket és elengedtek mindenfajta büntetés nélkül. Nagy vívódásokkal telve írtam Adamnek egy SMS-t , hogy beszélnem kell vele mielőbb. Nem tudtam mit fogok mondani. Felmentünk a lakásba ahol ott volt minden cuccom összepakolva , láttam a félelmet a szemében. Éppen szóra nyitotta volna száját mikor én megelőztem és mindenfajta bevezetés nélkül bevalottam neki , hogy szeretem.
Aggódtam mit fog reagálni, de meglepetésemre viszonzásla találtak érzéseim. Ott és akkor eldöntöttem adok egy utolsó reményt eme életem szakaszában.

Első hetek a kötelékben

Időközben sikeresen teljesítettem az elvártakat a rendőrség felé és egy sikeres írásbeli után csatlakozhattam. Megkezdődtek az éles helyzetbeni gyakorlatok. Nagyon féltem mi vár rám , hogyan fogok helytállni de nagyon sokan segítettek , aminek nem lehetek elég hálás. Most itt állok előléptetésemre várva amit remélek megkapok , de ha nem akkor se adom fel és küzdök tovább.
A kapcsolatunkat Adammel is bejelentettük , ahogyan azt a szabály megköveteli. Bizonyos hátrányok érvényesek így ránk de ez nem számít , mivel nem kell titkolni az érzéseinket.

Egy váratlan döntés

Egyik héten úgy adódott , hogy nem tudtunk találkozni Adammel , csak Fn-n kommunikáltunk. Egész hét így ment le. Nagyon hiányzott , nem gondoltam volna , hogy ennyire sóvárogni fogok utánna. Hiányzott minden , a mosolya , az érintése , lágy csókjai. Tudtam mégegy hetet nem tudnék eltölteni nélküle. Időközben eladta lakását és ezt ismét egy jelnek vettem , hogy lépni kellene valamit. Féltem , rettegtem , hogy vajon helyes -e , de mindennél jobban szeretem és ez mindent felűlírt. Egy hirtelen döntés következtében elmentem kulcsot másoltatni a lakáshoz. Szombat este mikor hazaért , egyszerre találkoztunk , majd később hazamentünk. Otthon átadtam neki a kis dobozkát amibe benne volt a kulcs. Felnyitotta és láttam ahogyan meglepődik , nem erre számított. Idegesen vártam a válaszát , de csak magához húzva , szenvedéllyel telve megcsókolt. Tudtam , hogy jól döntöttem.
Akkor este megtörtént , odaadtam neki magamat testestül-lelkestül. Csodálatos volt , soha nem éreztem hasonlókat mint amit vele. Egymáshoz bújva aludtunk el késő éjjel.

Egy kényes téma

Tegnap este otthon vártam , hogy hazaérjen munkából. Hazaérvén rögtön felmértem , hogy minden rendben van e vele. Szerencsére jól volt. Lefeküdtünk nyugodtan és beszélgettünk mindenről. Egyszer csak megkérdeztem tőle minden bevezetés nélkül, hogy szeretne-e családot. A válasza meglepő volt. Még nem tudja de egyszer lehet. Volt egy olyan érzésem , hogy ezt részben miattam mondja , pedig tudom , hogy nagyszerű Apa vállna belőle. Én már régóta tudtam , hogy nem szeretnék. Nem akarnám kitenni annak a tehernek a gyermekemet , hogy egy olyan Anyja legyen , mint én. De mióta vele vagyok , ez kicsit megváltozott. Még mindig nem szeretnék , de nem tartottam lehetetlennek , hogy egyszer. Bármit megadnék , hogy boldog legyen. Soha nem voltam ilyen hálás semmiért , mint érte. Végre úgy érzem , hogy célba értem és boldog lehetek.
De vajon ez tényleg így van?



​

 

[skyler010211]

Apró de mégis annál fontosabb pillanatok

​

 

[skyler010211]

Akció hátán akció

Hétfő volt , szép nyugodt estének indult minden. Éppen járőrözést folytattunk Kate-l amikor jött a jelzés , hogy megfúrtak egy hajót. Azonnal mellény és sisak fel , indultunk is. Egész szép számmal gyűltek oda kollégák. Mi egy csónakot foglaltunk el azzal mentünk ki a a nyílt vízre. Sajnos sikerrel nem jártunk így visszatértünk a kocsikhoz , közben láttuk , hogy Adam is kint volt egy másik csónakkal. Leparkolás következtében , szinte már higadtan közölte , kórházba kell mennünk. Végig néztem rajta. Több lőtt sérülést szerzet , rohantunk ahogy csak tudtunk. Besegítettem portára , folyamatosan nyomtam a csengőt de nem reagált rá senki. Mindeközben át vérzett a kötése , kicseréltem neki. Eltelt 10 perc majd 20 és még mindig senki. Közbe láttam rajta , ahogy elfehéredik arca , nehezebben vette a levegőt. Megrémültem , szóval tartottam ahogy csak bírtam. Végül befutott egy orvos azonnal elvitte a műtőbe ami végül sikerrel zárult. Ezután visszatértünk őrsre majd onnan haza.
Szinte másnap vagy két napra rá , már nem is tudom annyira homályosak a képek , ugyanúgy járőrben voltunk. Egyszer csak rádió megszólal , hogy üldözés. Azonnal csatlakoztunk a többiekhez. Sajnos egyszer elvesztettük a nyomát de aztán újból megtaláltuk. Ekkor Kate vezetett. Később a kocsiból tüzet nyitottak ránk üldözés közben. Kate-t eltalálták , de szerencsére csak felületi sérülés volt. Mondta vegyem át a kormányt és folytassuk. Úgy tettem , de egy későbbi defektnek hála , mi leszakadtunk. Bevittem kórházba a társamat ott ellátták. Közbe csak az járt a fejembe , hogy bárkivel is vagyok együtt senkit sem vagyok képes megvédeni.


Érzelmek viharában

Nem tudtam mitévő legyek , kavarogtak bennem a gondolatok és az érzelmek. Adam megsérülve , Kate is én meg egyikükön se voltam képes segíteni. Aludni nem bírtam már a fiú sérülése után se de akkor este mikor Kate-t is vihettem kórházba valami elszakadt. Leakartam kuporodni egy falhoz és csak sírni és sírni , de nem tehettem meg. Így hát felvettem a jól megszokott álarcomat és közömbösen , bunkón tekintettem a világra és a környezetemre. Szolgálat után csak fogtam és hazamentem azzal a céllal , hogy összepakolok és elmegyek. Ugye? Már megint a menekülés , a gyáva emberek pajzsa.
Adam hazáig követett a szobában megmondtam neki , hogy csak játszottam vele az elejétől fogva és hogy hagyjon elmenni. De nem tudtam kibújni előle , se hátra se előre nem volt menekvésem. Szívem a torkomban dobogott , szúrt a szemem a vissza folytot sírástól. Csak egyet kért , mondjam a szemébe , hogy nem szeretem és komolyan gondolom amit mondtam neki. Felnéztem csodálatos szemeibe , láttam bennük a félelmet. Esküszöm , elkezdtem kimondani , de nem ment. Mindennél jobban szeretem , nem hazudhattam ekkorát , bármennyire is önző voltam. Csak szorosan öleltük egymást , vigasztaltuk a másikat mígnem elnyomott minket a kimerültség.


Kiszakadás a pörgésből

Napok óta gondolkoztam , ki kellene ruccanni egyet valahová. A városon kívül volt a tengernél egy kilátótorony , így hát összepakoltam mindent mi kelhet és elmentünk csak kettesben. Szépen sütött a nap a víz kiváló volt és életem férfia volt mellettem. Levetkőztünk fürdőruhára , átúsztunk a toronyhoz. Az a kilátás ami ott fogadott minket az valami csodálatos volt. Ennél jobb helyet nem is találhattunk volna , ugyanis a torony mondhatjuk az életemet jellemezte. A világítótorony számomra a reményt jelenti az újrakezdésnek , remény egy jobb életre és egy szebb jövőre. Nekem Adam a tornyom , ő a jövőm , az ő oldalán. Az utóbbi napok történése sok mindenre ráébresztett de a legfontosabbra , hogy le akarom vele élni az életemet , az ő oldalán , csak boldoggá kívánom tenni és megadni neki mindent. Elég komoly beszélgetéseket folytattunk fent de kissé megéheztünk , így kiúsztunk a partra ahol a pokrócunk várt és a szendvicsek a hideg italokkal. Lassan megvacsoráztunk , apró lopott csókokat váltottunk egymástól. A csókok , simogatások lettek , a simogatások ölelések. Elvesztünk egymás tekintetében a jelenben és az érzéseinkben. Csodálatos volt, életem legszebb pillanatai közé sorolhatnám. Ezt a napot , egy valami fogja tudni felváltani , ha oltár elé sétálhatok a férfival aki szeret , tisztel és megbecsül. Addig is élvezzük a mát , mert nem tudhatjuk mit hoz a jövő és éljünk úgy , hogy ne bánjunk meg semmit.

​