Teljes név: Jyreese Hawkins
Becenév: Hawick Születési dátum: 20x?. ? ? (19)
Születési hely: Los Santos, Hawick Avenue
Pozitív tulajdonság(ok):
- Éles logika és hideg számítás – mindig mérlegel, nem cselekszik impulzívan, képes előre látni a következményeket.
- Hűség a saját elveihez – nem engedi, hogy mások manipulálják, a túlélés és a saját erkölcsi kódja szerint cselekszik.
- Figyelem a részletekre – apró jelekből felismeri a veszélyt, az emberek szándékait, és ezt a tudást okosan használja.
Negatív tulajdonság(ok):
- Érzelmi elzárkózás – nehezen kötődik másokhoz, a bizalom luxus számára, ami magányossá teheti.
- Túlzott óvatosság – néha lassabb döntéshez vezet, ami veszélyes helyzetekben hátrányt okozhat.
- Morális ridegség – képes átmenni az utcai erkölcs határain, nem mindig látja a cselekedetei emberi oldalát.
Előtörténet - „A Hawick árnyéka”
Jyreese „Hawick” Hawkins neve nem az utcai legendákból született, hanem az élet tapasztalataiból. A Hawick Avenue árnyékában nőtt fel, ahol minden döntésnek súlya van/volt, és ahol az erő nem az izomból, hanem a hideg számításból fakad. Már fiatalon megtanulta, hogy a világ nem kérdez, hanem ítél, és hogy a túléléshez nem elég gyorsnak lenni, az elmének is ébernek kell maradnia.
Gyermekkor - „Csendben kovácsolva”
Gyerekkorát a csend és a figyelés formálta. Nem volt hangos, nem kereste a figyelmet. Már tízévesen tisztában volt az utcai szabályokkal: mikor kell elbújni, mikor kell ott maradni, és mikor jobb nem kérdezni semmit. Az iskolában „problémás” volt, valójában csak megfigyelte a világot, megtanulta olvasni az emberek mozdulatait, a szavak mögötti rejtett jelentéseket.
Családi viszonyok - „Az Utca tanít”
Hawick anyja egyedül nevelte, apja hiányzott a képzeletből és a valóságból egyaránt. A családi élet nem adta meg a biztonságot; a feszültség, a nélkülözés és a folytonos harc mindennapos tanítás volt számára. Ezek a körülmények hamar megtanították neki, hogy senkire nem számíthat, és hogy a túlélésért mindig önmagának kell felelnie.
Ma Hawick a 7-4 Maniac Criminal Gang közelében mozog, ismert, de még nem teljes jogú tag. Nem kiabál, nem hősködik, nem keresi a rivaldafényt. Figyel, mérlegel, és a körülmények kritikus pontján gyors és hideg döntéseket hoz.
Jövő - „Amikor a világ már nem kérdez”
A jövő számára nyitott: a tapasztalatai és hideg logikája bármikor előrevihetik a Maniacban, vagy önálló, félelmetes tényezővé tehetik az utcán. A múlt és a jelen tapasztalatai alapján képes, hibákat kijavítani, vagy épp visszavágni azoknak, akik ártottak neki.
A helyem mindig is a Rollin 70's volt, ott nőttem fel. Viszont lépni kellett, árulás ide vagy oda, a napok, éjjelek és minden másodperc full káoszba torkollik, sosem akartam kilógni a tömegből és mindig is a háttérbe szorultam, akaratom ellenére.
Itt vagyunk a jelenben, ahol családi problémák, konfliktusok töltik fel a napjaim. Kék bandana ide vagy oda, helyi arc vagyok elvégre, nem kell köteleződni egy hülye bandanához?
...?
Ez az éjszaka nem csak egy robbanás volt és nem is csak valami ordítás a szüleim részéről. Ez az éjszaka csak úgy jött.
A szobám félhomályos, a falak pedig sárgák, de igazán nem is a festék miatt, hanem mert az évek, a füst és a rossz döntések és persze amit tettem bemocskolta. A szobám sarkát egy régi tévé foglalja, de nincs adás, mellette el is gondolkodom, hogy ez-e a világ valódi arca vagy csak álca.
S itt még gyerek voltam, talán még túl kicsi is ahhoz, hogy értsem, miért változik ennyire sűrűn apám hangja, bár egy drogos fasz volt, szóval meg sem lepődöm így utólag.
Mindig este történtek a rossz, csúnya dolgok, amit apám tett velünk és amikor már azt hittük, hogy megúsztuk az egészet, ilyenkor ez az egész más szagú volt: alkohol, fűszag és feszültség. Anyám csak csendesebb lett, mint nappal, éjjel vagy este sosem szólt ránk és nem is kérdezett, csak nézett ránk azzal a tekintettel, ami akkor réges-régen elárult mindent.
Testvéremmel a kanapén hesszeltünk és emlékszem, amikor felhúzta mellkasáig a térdét és úgy próbált tenni, mintha nem hallaná a lépteket a folyosón, amit apám vitt végre. Persze én sem mertem megmozdulni, csendben néztem a dohányzóasztalt a szoba közepén. Aztán egyszer csak kinyílt az ajtó, apám sosem kiabált először, ez volt a legrosszabb tulajdonsága.
Először csak állt ott és nézett minket, mintha keresne valamit vagy valakit, talán egy okot, egy hibát, ha nem köszöntünk neki eléggé hangosan vagy ha túl hangosan nevettünk a délutánokon, vagy csak rossz helyen voltunk rossz időben.
Igen, az első ütés sosem fájt annyira, mint a várakozás előtte, az a pár másodperc öl meg igazán. A testem csak megfeszült, de nem menekült, mivel nem volt hova.
Testvérem sírt, én pedig nem, nem azért, mert erős voltam, hanem mert megtanultam, hogy a sírás hosszabbítja ezt a folyamatot.
Anyám csak néha kiabált és néha közénk is állt, de néha nem is, persze nem is hibáztatom, mivel ő is félt, ahogyan mi is, csak ő másképp.
Másnap reggel megismétlődött a folyamat és úgy tettünk, mintha semmi nem történt volna. Iskola, tanárok, kérdések és az a bizonyos rohadt kérdés, amit utáltam: "Minden rendben otthon, Jyreese?” Mindig csak bólintottam és bólintottam, mivel nem tudtam, hogyan mondjam el úgy, hogy ne legyen rosszabb. Ezután megtörtént az első délutánom.
Megkezdtem szökni otthonról, de csak a délutánokra, aztán estére és végül egész éjszakákra. Az utca nem volt jó hely, de jobb volt, mint otthon, haverokkal hoztuk a ganget, nevettünk, kosaraztunk, volt pár rendőrségi balhé is, persze a rendőrök balfaszok, kiszámíthatóak voltak, legalább valamilyen módon az utcán biztonságban éreztem magam.
A testvéremet nem mindig vihettem magammal, ez volt a legrosszabb. Amikor elmentem, mindig megkérdezte: "Ugye Jyreese visszajössz?” Természetesen mindig visszamentem, csak nem időben.
Volt egy este, amikor apám holt részegre itta magát, emlékszem a széttört, szétdobált sörös üvegekre, arra is, hogy egy eldőlt szék után a testvérem mögém bújt védelmet keresve. Akkor éreztem először, hogy nem félek többé apámtól, hanem gyűlölöm és tudtam ezek mellett, hogy csak a testvérem volt a megbízható felem.
Apám, amikor ütött minket, nem ütöttem vissza, mivel nem mertem vagy csak tisztelet, de abban a pillanatban eldőlt bennem, hogy innen nincs többé visszaút, ami velem történik, az bennem is marad.
Amikor apámat elvitte a kábítószer és az alkoholizmus, akkor senki sem ünnepelt és nem is volt megkönnyebbülés, hanem inkább valami üresség, mintha a vihar elment volna, de mindent szétvert maga után.
...? 1/2/2026 - 7:00 PM, Strawberry-Forum Drive.
Jelenben vagyok, nem egyedül de leválva a Rollin's-tól, és társulva a Maniac | Hustler-shez? - Talán most jó lesz minden de ez a jövő zenéje, itt helyi arc vagyok ugyanúgy, de nem vagyok elárulva...
2/6/2026 - 9:53 PM, Strawberry, Forum Drive Az este már eléggé beindult, amikor a levegő hűvösebb lett Forum Drive-on és a nap utolsó fényei eltűntek a lakóházak mögött. Nem volt semmi extra elvárásom, csak sodródtam a Maniac Gang-el, ahogyan szoktam is mostanság, de aztán közbeesett egy munka. Semmi extra, báris részemről nem az: egy leharcolt motort kellett elpasszolni a vasba. Ez körülbelül tíz percembe fájt, de ez idő alatt is kidöglöttem, nem volt könnyű az a leégett szar... A következő melóm pedig pár zacskó elpasszolása volt, nem kérdeztem, szimplán mentem, elpasszoltam az adagot és húztam vissza a srácokhoz.
Utána viszont elindult valami szokásos. Sprite nigga hozta a szokásost. Amikor megjelentem ezek után, rögtön kérdezte, hogy van-e cipő rajtam. Természetesen látta, hogy van, kérte is, de aztán megcsapkodta a vállam és mondta, hogy szopat. Én némán csak elmosolyodtam rajta.
...?
Ahogy telt az idő, az utca egyre élőbb hangulatba vágta magát, de nem zajos módon. Autók suhantak el, néha-néha egy motor hangja törte meg a csendet. Ezek után beindult a szokásos Forum Drive sztori, megjelentek a kék-piros villanások a falon. Nem lett belőle semmi komoly, csak pár perces hang- és fénykombó volt, valami álomfutó hozta a szokásos faszságát.
Később leültünk a srácokkal pár percre, ment a szokásos krúzolás a hoodon, néztük az utcát és hallgattuk a város zaját. Mentek a régi sztorik és közben kerültek elő apró élmények is, amik önmagukban jelentéktelenek, együtt mégis faragtak valami érdekességet. Amikor az idő feladta magát, széthullott mindenki, behúzott az egész nigga a házba aludni. Persze én is hazamentem, viszont sehol senki, csak az üres szoba a naplómmal nyitva, sörösüvegek szétdobálva, fiókom nyitva és még a lámpa is égett az asztalnál. Először nem értettem a sztorit és rá is hagytam, bezárkóztam a házba és az ágyat néztem meg közelebbről.
Ez a mai este brutális volt. A mai nappal jöttem rá, hogy áldozatokat kell vállalni azért amit teszel. Pontosan ez történt ma este: egy rasszista twelve ribanc életét vettük el, vették el a többiek. Talán még a kutyája is rasszista volt. Nem vettem részt benne de enyhe traumám van a tegnapival kapcsolatban. Parázok, hogy egy éjjel a Yard rámtöri az ajtót, persze ha kitudódik ez az egész. Többek szerint Wanda Ortegáról van szó, báris ahogy a srácok mesélték. Nem ismerem, csak kitartok túlélek és hozom a formám amit az utca elvár a fejlődéshez.
Úgy érzem, hogy egy ilyen éjszaka után inkább csendben hazatérek és magamra zárom az ajtót és vibe-olok az éjszakában. Fullba vág, ami most történt. Ez még jó ideig velem marad. Nem voltam ott, de ahogy mesélték a többiek, a hideg kirázott… Talán át kell gondolnom, hogy biztos az árnyékok között szeretnék-e maradni vagy inkább a reflektorfényben.
