Gregory Mogiljevics Karaktertörténete.

[Veysel]

​

Orosz Átok, vagy csupán rossz helyen születtél ..

"Senki sem születik szörnyetegnek, hanem azzá válunk…"

“A kocka alakú szobában koromsötét volt. Látni nem, inkább csak sejteni lehetett az ajtónak háttal ülő férfi körvonalait. Az ajtórésen beszűrődő halvány fény felnagyította ezt a körvonalat.
A kockaszobában ülő ember nem mert hátranézni. Azok az emberek, akik oda ültették, túl hatalmasak voltak, és túlságosan le volt nekik kötelezve.
Azt parancsolták neki, hogy itt, ebben a helyzetben várakozzon, és ő várt. Nem volt szabad látnia annak arcát, aki beszélni akart vele, és ezt a parancsot nem merte megszegni. Az ajtón túl végre felhangzott a várva várt léptek zaja, és ettől még feszültebbé lett.”

Előélet :

Gregory az Orosz Föderációban született és nőtt fel. Korai élete nem volt olyan könnyű, mivel a szülei meghaltak egy autóbalesetben, így a nagymamájával kellett együtt élnie. Elég idős volt, és a férfinak többet kellett vigyáznia rá, mint neki.

Fiatalon, 15-16 évesen már elkezdett dolgozni, hogy eltartsa magát és nagymamáját, hiszen a nyugdíja nem volt elég mindkettőjük eltartására. Amit meg kellett tennie, nem voltak a legszebbek, bármit csinált, amivel legalább egy kis pénzt keresett. Gyerekeket rabolt ki az utcán, boltokat járt be, mindent ellopott, ami csak a kezébe került, hogy eladja az egészet egy kis pénzért, hogy átvészelje hideg Orosz telet és tudjon mit enni adni nagymamájának hónapban.

Egy gazdatest. Aminek én vagyok a szíve. Fokról fokra lépkedtem. Megjártam a legkeményebb orosz börtönt, közben látható és láthatatlan sebeket szereztem.

Nem vagyok jó ember. De úgy fest, annyira rossz sem, hiszen képes volt valaki megérinteni a lelkemet. Ekkor jöttem rá, hogy nem vagyok sérthetetlen, ahogy arra is, hogy a vér lemosható…

Vad és érinthetetlen, akárcsak én. Az a pár nap, amit tőle akartam, sokkal több lett. Az egyezség felbomlott, de ő itt maradt.

Egy nő. Egy szív. Egy érzés. Ami képes volt egy vérengző fenevadat megszelídíteni.

MEGESKÜDTEM, HOGY OTT LESZEK, HOGY
ELKAPJAM. SOHA NEM MONDTAM, HOGY ELENGEDEM.

4 évvel ezelőtt megöltem egy embert,
hogy megvédjem őt. Ő azzal hálálta meg, hogy
tönkretette az életemet.

Most már más ember vagyok.
Sötétebb. Halálosabb. Visszatérek, hogy visszaszerezzem, ami az enyém.
Nem csak az én királyságom. Nem csak a koronám.

De őt is.

Nem azért győztem le a halált és a száműzetést, hogy csókolózzunk és kibéküljünk.
Volt idő mikor azt hittem a szerelem képes mindenre és mindent túl él... tévedtem csupán egy óriási seb maradt azon a helyen amit egykor szívnek hívtak .

20 éves voltam mikor letudtam a kötelező katonai szolgálatot.. igen a hazámba még mindig kötelező a katonaság.Nagymamám ekkora már nagyon beteg volt de kijött elém, boldogságtól ragyogót arcát soha nem felejtem el hiszen az unokája talpig díszbe masírozott ki a kapun.
Igen ez voltam én egy frissen kiképzett gyilkos. Sajnos nem változott semmit a helyzet míg bent voltam, éhség nyomor.. belekellet menni a dolgokba ismét választásom nem volt, akadt volna egy acél gyárban munka de inkább a könnyű pénzt választottam.
Azon vettem észre magam, hogy 22 évesen már élvezetből veszem el mások pénzét és nem igazán volt lelkiismeret furdalásom.

Az első gyilkosság a legnehezebb és ez határozza meg a sorsunk.

Olyan sokszor elképzeltem, milyen lehet kioltani valaki életét. Oly sok módon öltem az álmaimban. Nehéz fejszét húztam magam után, majd lesújtottam vele újra és újra. Roppant a csont, szakadt a hús, ömlött a vér. Velőtrázó ordítás, révületben forgó szempár, amiben soha nem ült szeretet…
És az álom… megelevenedett!
Lassan, mégis magabiztosan lépkedek a süppedő hóban. Azóta több centi esett, ami elfedte a vörös foltokat. Rengeteg vér volt. Mindenfelé spriccelt a levágott végtagokból, a mellkasából egyenesen bugyogott. Nem szívta fel a vastag kabát, de még a több centis hótakaró sem tudta magába inni.
Végre beérek az erdőbe.
Végtelen nyugalom és csend honol a kopasz és nehéz ágak között, amin csillogva ül meg a hó pillekönnyű súlya.
Közeledem.
A halál a fák között bolyong. Emlékszem a fára, aminek tövébe dobtam a véres testet.
Még pár lépés.
A légzésem nehézkessé válik, a testem akaratlanul is görcsbe rándul. Nem tudom, mi fogad, ha odaérek. Talán a hó elfedte azt is. A lábam elsüllyed, az utolsó méterek nehezek, szinte bukdácsolok. De látni akarom.
Ahogy elérek ahhoz a bizonyos fához, megállok előtte.

Öltem egy nő szerelméért aki csupán csak játékként tekintet rám, öltem mert túl akartam élni ez vagyok én egy kibaszott gyilkos, egy Katona aki parancsot teljesít és nem kérdezz!

Elvesztettem közben a mamám így senkim nem maradt a maradék pénzemből vettem egy repülő jegyet és elérkeztem Los Santosba. Azóta próbálok változtatni az életén, próbálok elfelejteni minden rosszat a múltjában, és továbblépni, igazi karriert kezdeni, és társat találni magamnak, hogy végre olyan családot építsen, amilyen még sosem volt.



Teljes neve : Gregory Mogiljevics" Ace"
Neme: Férfi
Állampolgársága:Orosz/ Amerikai
Beszélt nyelvek : Orosz, Angol Vallás: Ortodox Keresztény

Külső ismertető jelek:
Középszerű magasság (189cm ) jobb arcán egy kisebb heg húzódik, karizmatikus arcvonásai messziről felismerhetővé teszik.
Endoform testalkatához elég szemrevaló izomzat is társul, nyakát karját és egyéb testrészeit tetoválás borítja.

Születési helye: Veliky Novgorod, Oroszország
Születési dátum:10/19/1999
Tulajdonsága: Lelkileg instabil személyiséggel rendelkezik, napjait a munkába temetkezve éli. Kikapcsolódást számára az autója vezetése nyújtja. Párkapcsolatok terén tapasztalatlan, de szeret játszadozni az emberek érzéseivel és gondolataival. Elég önfejű és megfelelési kényszere sem segít állapota javulásán, hajlamos az ideg összeroppanásra.

 

[Veysel]

Nem minden embernek adatik meg egy felhőtlen és boldog élet. Nem születik mindenki jólétbe. Van, akinek mindennap meg kell küzdenie az életben maradásért, és közben ki kell vívnia az emberek elismerését. A házhoz sétálva rájövök, hogy én ennek születem.. Farkasnak...
Aki foggal - körömmel fog harcolni a jogaiért. És egy napon ezzel fogom kivívni a tiszteletet. Nem pénzzel, hatalommal vagy befolyással. Pusztán azzal, hogy soha nem adom fel, nem állok meg, nem alkuszom meg, és nem hajtok fejet.
Mert az igazi tisztelet elismerésből születik!

Megérkeztem ebbe a csodás városba pénztelenül és tele reményekkel..első napokban szállást és munkát kerestem. Sikerült is 2-3 alkalmi munkát összeszedni.
A motelem egy nyirkos kis lyuk, de a célnak megfelel aludni járok csupán haza és a bérleti díj is elég kevés. Napközben egy helyi Taxi társaságnak dolgozom éjszaka pedig egy Bárban vagy inkább egy klubban biztonsági őrként tevékenykedem. És milyen furcsa a világ ismét egy Orosz nővel ismerkedtem meg, pedig megfogadtam soha többé Orosz nő... de ő más Diana azt hiszem ez a neve.. egyszerű szegény családból származó fiatal.. aki a jobb élet reményébe érkezett a városba. Beszélgetésbe kezdtünk elsőnek az FN-en majd találkoztunk a város szívében.. nagy reményekkel indult a kapcsolat ..de jobban teszem ha magamtól távol tartom így nem keresem őt. Nem kell a baj nekem így is ha tudnák, hogy ki vagyok már régen a helyi fegyházban lennék. Eldobom őt is lehet egy szerelmet, de így a helyes. Csupán csak a munka és semmi érzelem. Egyik este kaptam egy sms-t a Klubb vezetőjétől menjek be .. elindultam és egy kisebb társaság várt már rám, kissé meglepödtem de csak szótlanul hallgatam a dolgokat és már ültünk is a kocsiba és írány le a dokk ..Dokkoknál már vártak ránk, egy szinesz ruhába öltözött diszes társaság. amit ha nem tudnénk azt hinné az ember valami cirkuszi bóhocok..Fogalmam sincs kikkel vagyok együtt, de valószinüleg a társaság java a klubban dolgozik. Bekerültem volna ismét egy szervezetbe vagy mi ? Hátrébb áltam meg és csendesen fígyeltem a környéket, őszintén szinte semmit nem is hallottam,mert a Szines hajú csajszi mintha egy érthetetlen nyelven beszélt volna ... kibaszott Cyka.. .. kurvára törte a nyelvet és lófaszt nem értettem belőle így inkább gondolataimba merülve kémleltem a környéket, csupán már megszokásból is mindig a bajt keresve. Megbeszéltek mindent és kaptuk a parancsot - Davaj- ..Beszálltam a kocsiba,de azért elötte még a szokásomnak megfelelően köptem a társaság felé és csupán megjegyeztem -Чертовы собаки-(Kurva kutyák)... ez valamiért nemtetszet az egyik srácnak akivel jöttem és mikor beszálltam a kocsiba mondta beszélni fogunk ..elmosolyodtam rajta és csupán csak bólintottam neki.. Na szép első nap és már lesz egy ellenségem?



Visszaértünk és oldalra hivott a klubb tulajdonosa és közölte, hogy nem viselkedhetem így.. Kicsit meglepődtem a kijelentésén hiszen én csupán őn magam adtam .. és kurvára olyanok voltak akikkel tárgyaltunk mint valami Cirkuszi bóhocok ..szines hajjal ...

Az ember abban különbözik az állattól, hogy különbséget tud tenni jó és rossz között. Szabadon dönthet, viszont a döntéseinek súlya van. Sokkal jobb életet képzeltem magamnak és a családomnak. Viszont mi van akkor, ha egy döntésbe beleszól az élet? Hol van az a bizonyos határ jó és rossz között? Vékony jégen táncolunk. És ha rosszul választunk, azért nemcsak a lelkünkkel, de akár a szabadságunkkal fizetünk.





Kibaszottul csendben hallgatam és életemben először döntöttem úgy, hogy valahogy lenyelem ezt a dolgott és beállok a sorba. Elnézést kértem ....A klubb tulajdonosa elmondta, hogy a srác fog figyelni engem .
Szükségem van a pénzre. Tisztességes munka árán nem tudok annyit keresni, hogy finanszírozni tudjam a motelt és a bérelt kocsit..Pedig már kéthelyen is dolgozom .
Fejembe a következő dolgok cikáztak "-Legszívesebben téged takarítanálak el, és az összes olyan sunyibaszó embert, aki azt hiszi magáról, hogy egy másik ember fölött áll. Ez a faszkalap úgy véli, hogy mindenben tökéletes és kibaszott okos. Mögötte áll egy szervezet, aki támogatja minden egyes lépését. Lehetsz te jobb, okosabb, erősebb. Mindig a hatalom az úr, Tudom. De egy napon én leszek az, aki meghágja az egész világot, és veled kezdem majd a sort!-" Mosolyogva távoztam és vettem az írányt haza.


Kocsiban felcsendült a kedvenc számom és énekelve tértem haza.
Csak ő fekete. Csak ő üres. Haldokló virág az élők között…
Képtelen vagyok most szerelmes dalt énekelni
Úgy, ahogy kellene
Azt hiszem, többé már nem vagyok jófiú
De kicsim, én már csak ilyen vagyok
Az üres szavak… amiket képes megtölteni élettel.
Szeretni foglak téged, örökké,
s itt leszek neked örökké s még egy nappal tovább, örökké
Itt leszek,míg ki nem hunynak a csillagokból a fények,
Míg a mennyország lángokba nem borul,
És a szavak nem rímelnek többé ,
És tudom, hogy amikor meghalok,
te jársz majd az eszemben,
Szeretni foglak téged, örökké


...Folyt...

 

[Veysel]

Egy betegség vagy egy soha nem múló gyűlölet!!
A.C.A.B.(All Cops Are Bastards)
​

Fellelhető több információ a Bratváról, vagy ahogy ők hívják magukat, a Szervezetről, az Organizacijáról. Az orosz maffia az egyik, ha nem a legkegyetlenebb szervezett bűnözői banda a világon, ami egy etnikai alapon létrehozott és működtetett nagy szindikátus. Terület illetve tevékenység szerint felosztott csoportok alkotják, melyek élén a Pakhanok, azaz a Főnökök állnak. Többször használnak beceneveket a szervezeten belül. Ahogy Én is. Én az "Ace"becenevet kaptam. Mindenki tudja, milyen ember van a név mögött.Kegyetlen négy év ami a sorsom megpecsételte és igen bekerültem ebbe a szervezetbe ..



– Kelj fel! – Valaki erőszakosan lerántja rólam a takarót. A hideg valósággal végigszánt a testemen. Akaratlanul is magzatpózba gömbölyödöm. – Hallod? Kelj fel! – Erős pofon csattan az arcomon, amitől egyből kinyílik a szemem. A fegyőr áll fölöttem, vérben forgó szemmel. – Mit gondolsz, egész nap az ágyat fogod nyomni, mi meg megfagyunk? Takarodj kifelé! – Mire észbe kapok, már a földön vagyok. Fegyőr erős ember. Irdatlan erejét csak az elfogyasztott alkohol tudja tompítani. Felállok, és sietősen öltözködni kezdek. Nem sok ruhám van. Ami van, az egytől egyig szakadt és foltozott. Magamra húzok még egy vastag pulóvert és egy nadrágot, majd fegyőrrel együtt kimegyünk. A nap ma is ragyog. A kora reggel csípősen érinti meg az arcomat. Teljes testemben remegni kezdek. Fázom.

– Gyere, szörnyeteg! Mindjárt bemelegszel! – Fegyőr felemeli a fejszét, és a lábam elé dobja.
Bevallom, annyiszor elképzeltem már, hogy Fegyőrbe vágom. Hogy a húsa elnyeli a hideg fémet, ami szilánkosra töri a csontjait. Talán valóban szörnyeteg vagyok, kibaszottul vágyom a halálára.
Mély levegőt veszek, lehajolok, és felveszem a fejszét, majd hasogatni kezdem a fát. Régebben alig bírtam felemelni. Aztán Fegyőr néhányszor megvert érte. Kint, a hideg hóban, ami elnyelte a testemet, de az ütéseket nem tudta.
Egy ideig fegyőr is segít, majd mikor megunja, előhúz a vastag kabátja alól egy üveg vodkát, és meghúzza. Mindenkit más melegít. Őt a pia, engem az órákon át tartó favágás.Talán ezért kezdtem gyűlölni a kékeket.. és ez a mai napon erősebb lett hiszen Oroszországban szinte 4 éven keresztül minden egyes nap megvertek a fegyőrök .. de már lassan megszoktam, bár a lelki sebeket semmi nem fogja begyógyítani..

Reggel felkeltem a telefonom kerestem, felültem az ágy szélére, forgattam kezeim közt, de semmi.. ma se kaptam semmi üzenetet a klub nem keress így Az Elite taxi társasághoz szerződtem alkalmi munkára, szinte egész nap dolgoztam.
A városházán tüntetés volt kimentem és figyelmesen néztem az eseményeket addig míg egy kibaszott kék fennhangon felszólítót takarodjak el..egyből vér öntötte az agyam és neki álltam ..de mivel rengeteg rendőr volt így nem szúrtam nyakon csupán elküldtem az anyába.. de remélem tudja ezt nem ússza meg, egy alkalomra van szükségem és ő már többé senkivel nem lesz tiszteletlen.

– Az éjszaka sok szörnyeteget rejteget. És te vagy az egyik. Az emberek beszélnek rólad ezt azt. A kemény oroszról. A nagy fehér farkasról, aki képes puszta kézzel kitörni egy ember nyakát. Azt mondják, egy igazi vérengző vadállat vagy. Olyan ember, aki kíméletlenül osztogatja a halált. Félnek tőled...

Elszívtam egy cigit és tovább dolgoztam.. csörög a telefon és egy kellemes női hang szólt bele a telefonba..szüksége volt egy fuvarra, de kért, hogy diszkréten intézzem.
Beszálltam a kocsiba és elindultam a megadott helyre -Paleto kicsi benzinkút- Megérkeztem és már várt rám egy nő .. rémült szinte falfehér ..elég szemrevaló nő.
remegve kezdet bele a mondandójába.Azt mondta a tüntetésről menekült ki Paletoba..üldözik..azt mondta a Kormány hivatalban dolgozik és ő az Elnök, én persze nem hittem neki és válaszként rávágtam, hogy én is elnök vagyok hazámba ..kis időt töltőt a kocsimba majd mikor megnyugodott elvittem egy bárba .
Talán tényleg Ő volt a kormányzó..Soha nem tudom meg..
Későn éjszaka a Cockotoosban buli volt és ott voltunk a kollégával szolgálatban...
...Folyt...

 

[Veysel]

Helyes a mondás: „Ha van valamink, nem értékeljük, ha elveszítjük, megsiratjuk.”


Néhány hónappal korábban még volt mit megbecsülni. Volt saját lakás, autó, pénz, jól fizetett munka, de ami a legfontosabb, lehetőség volt egyensúlyban tartani a lehetőségeket a kívánságokkal.


Addigra mindebből semmi nem maradt.


Már senki, akit négy évre elítéltek, akit országosan köröznek. Addigi élete eltörölve, jelene állandó vészhelyzet, jövője ködös. Nem tudja, mit hoz a holnap, de még azt sem, aznap mi lesz vele. A körözött lényegesen különbözik a szabad embertől. Látszólag ő is szabad, de a börtönrács már árnyékot vet az arcára. Az ilyen kerüli a helyeket, ahol igazoltathatják vagy felismerhetik, és az élet kis örömeinek sem tud felhőtlenül örülni. Bujkálni kénytelen, és be kell tartania a rejtőzködés alapszabályait. El kell felejtenie saját nevét, szülei, rokonai és barátai telefonszámát. Meg kell változtatnia szokásait, kedvteléseit. Mosolya feszült, mozgása óvatos, tekintete riadt, gyanakvó és kegyetlen.


Idegrendszerem gyorsan kezd leépülni, mindenki gyanús számomra, az is, aki velem van, az is, aki nem. Akarva-akaratlanul eszembe jut, hogy egész életében úgysem bujkálhatok, előbb vagy utóbb úgyis elfognak. Igaz az elkoptatott mondás: „Bármilyen hosszú is a kötél, vége annak is van”.

Rémálmok nem hagynak nyugodtan aludni, így ismét korán keltem. Az éjfekete májusi ég ragyogó csillaga mintha egész alacsonyan függött volna a kihalt autóút felett. Valahol, szinte fejmagasságban fel-felvillant a vihar közeledtét jelző villám fénye, amely a felhők szakadozott körvonalait mesebeli árnyként vetítette a nyílegyenes sztrádára.Mindenütt néma csend, csak távolról hangzott fel néha egy-egy távoli motorzúgás, mely fokozatosan halkulva elhalt. Napi rutin elvégzése után lementem edzeni, aztán irány a Taxi..Csendes délelőtt... csipog a telefon és a Klub tulajdonosa írt, találkozni szeretett volna velem. Átszálltam a civil kocsimba és elindultam a megbeszélt helyszínre..Bent egy kisebb társaság várt rám köztünk volt a srác is aki a múlt alakalomkor szánon kért.. Tagbaszakadt magas srác szemrevaló izomzattal. Meglepődtem már vártam az ismét beszólást, de most más volt a helyzet .. A Klub tulajdonosa párszóban elmondta, hogy tudok egy kisebb pénzt keresni ha vezetni fogok egy raktár kirablásánál ...Hirtelen semmit nem tudtam mondani, nem jött hang ajkamra. Most mi a fasz.. ismét egy kibaszott szervezett tagja lettem vagy csupán egyszeri alkalom lesz!???.. nem sokat haboztam elfogadtam a munkát . Kurvára ott folytatom ahol abba hagytam, Ismét vér áztatja kezeim és én megnyugszom ..vagy ismét rémálmok kerítenek hatalmába és a démonok megjelenek.. nem gondolkoztam hirtelen kábultságom akkor kezdet tisztulni mikor egy nagy létszámú csapat várt minket egy elhagyott helyen teljesen felfegyverezve, senkit nem ismerek és senki arcát nem is látom.. kurva rémisztő társaság, életemben egyszer érzem egyedül magam addig a percig míg az egyik maszkos srác Oroszul csak annyit mondott nekem "Добро пожаловать, мой брат"(Isten hozott testvérem) Nem ismertem fel hangját de talán az anya nyelv miatt kezdtem megnyugodni..kezembe nyomott egy AK-47-es Gépkarabélyt és pár tárat, elmondták a tervet és indultunk is. Elfoglaltam a helyem és fegyverem kibiztosítom és várom a kibaszott Офицеры полиции-et (Rendőröket). ​

Éles fékcsikorgás hallatszott, és a csendes utcácska másik oldalán egy kopott Fehér Járőr kocsi állt meg, amelynek rendszámtábláját nem látni, és hirtelen tüzet nyitottam. Kalasnyikov géppisztoly torkolattűz rejtővel fölszerelt tompa csöve okádta a lövedéket . Ugyanabban a pillanatban géppisztolysorozat zaja szakította szét a nyugodt utca csalóka csendjét. A leszámolás nem tartott tovább 20-30 másodpercnél, többiek sikeresen kipakolták a raktárat és léptűnk. Eldobtam minden apró bizonyítékot úgy tettem mintha semmi se történt volna .. beszálltam a kibaszott taxiba és jártam a várost ..Este volt egy Veterán autós találkozó ahová én is kimentem, találkoztam pár ismerős sráccal és csajszival teszem a hülyét és a turistát ..próbálok beilleszkedni ... Zuri is ott volt és ismét tanított pár új szót teszem a hülyét úgy teszem mintha nem érteném a helyi szlenget és minden egyes alkalom egy új szót tanulok. Csak nevet rajtam mindenki mint valami idiótán, de igen ez a cél senki ne tudja ki vagyok...Azt hiszi mindenki, hogy egy idióta Taxi sofőr semmi több ...​

De az is lehet, azon gondolkodom el, életemben talán először, mi az, hogy egyensúlyba hozni a lehetőségeket a vágyakkal, a reálisat és az elképzeltet. Igaz, erről más gondolkodott helyettem. Az élet nem áll meg.. haladjunk lassan és biztosan a céljaim felé...




...Folyt...​

 

[Veysel]

Memento mori – emlékezz a halálra!
​

Ezek a latin szavak, amelyeket sokszor láthatunk bűnözőkre tetoválva, teljes mértékben visszatükrözik egy bérgyilkos lelkiállapotát.
Ugyan mások halálából él, mégsem felejtheti el, hogy ő is halandó, és talán még inkább, mint a többi ember. A bérgyilkos nem tudja, mikor és milyen halálnemet szánnak neki.

De ha így van, akkor élveznie kell az életet, kipróbálni mindent, ami jó. Sok mindent szeretne, ami a legjobb, és azonnal. Autóból a legdrágábbat, leggyorsabbat, lakásból a lehető legfényűzőbbet, nőből a leggyengédebbet, legkedvesebbet és legszebbet.

Sok nővel találkoztam, de ezekre úgy emlékezem, mint ostoba állatokra, akik már megszokásból teszik szét a lábukat, szokásból mozgatják a csípőjüket, és az aktus után a falnak fordulva elalszanak. Reggel minden szánalom nélkül elzavartam őket, és egy perc múlva már nem is emlékezettem rájuk.
Lélekben egyikükhöz sem kötődtem, még a volt feleségemhez sem. Mindegyikkel úgy feküdtem le, hogy csak saját testem melegét éreztem. Sohasem mondtam nekik semmi kedveset, reggel már meg sem akartam csókolni őket, és sohasem akartam gondoskodni egyikről sem.
Pedig úgy reménykedettem, hogy egyszer még találkozok valakivel, aki nem ostoba, nem kimustrált trampli. Egy emberrel, akitől tanácsot lehet kérni, akinek hinni lehet, aki soha semmilyen körülmények között nem árulja el, még akkor sem, ha megtudja, hogy bérgyilkos, aki minden percben a halálra gondol, és ha meghalna, nem felejtené el soha.

Svetlana-val véletlenül ismerkedettem meg. A komoly ismeretségek egyébként általában véletlenül történnek.
A sportcsarnokban történt, amit elég sűrűn látogatottam.
Március hetedikén, a nemzetközi nőnap előestéjén ismerkedtem meg,nagyon jól megjegyeztem azt a napot. Kocsiját a parkolóban hagyta, és a szép tavasz friss illatát felcserélte a konditerem izzadságszagával, majd átmentem lazítani az úszómedencéhez, miután jó ideig a vasakat emelgettem. Testem kellemes fáradtság töltötte el, de tudtam, hogy az úszással nem lazíthatom nagyon, mert még vártak rám az erőgyakorlatok és az egy kilométeres úszás is, amit időre kellett teljesítenem. Teleszívtam tüdőmet levegővel, és elrugaszkodottam a startkőről, kisportolt testem szinte átütötte a feszített víztükröt.
Amikor felbukkantam a vízből, rögtön elfelejtettem mindent, az edzést, a vasakat, az úszást. Néhány méterre tőlem, a medence partjánál két lány úszkált. A parthoz érve visszafordultak, és ekkor nagyot nyeltem a vízből. A közelebbi igazi szépség volt. Szabályosan szép arcával és keletiesen mandulavágású fekete szemével antik istennőszoborra emlékeztetettem. már láttam hozzá hasonló szépségű nőt, de abban a lányban volt valami, amit még senki másban nem érzettem meg, valami megindító védtelenség, és az otthon melege. ​

Rögtön tudtam, hogy ő az, akiről álmodtam, akire egész életében vártam, és akinek mellettem a helye.

A lány fesztelenül viselkedett, valószínűleg törzsvendég volt.
Persze éppenséggel máskor is megismerkedhetem vele.
Nem máskor, hanem itt és most! – mondtam magamban a rám jellemző határozottsággal.
Mire várjak?
Ki a megmondhatója, mi lesz velem holnap vagy akár ma?

Édes Emlék!

Az ismeretlen szépség tovább csevegett barátnőjével, rám sem hederített. Néhány perc múlva pedig kiszálltak a vízből, és elindultak a szauna felé. Ahogy alakját megpillantottam, mintha mágnes vonzott volna, és a nyomukba eredtem.​

A szépség, akit Svetlanának hívtak, családi problémáiról beszélt. Mint kiderült, férjnél volt, de a hallottakból ítélve a családi élet nem adott számára semmi örömöt. Ellenkezőleg. Férje ostoba, durva, kegyetlen és rettenetesen féltékeny volt. Svetlana könnyes szemmel beszélt arról, milyen jeleneteket rendez minden nap.

– Teljesen ismeretlenekkel gyanúsítgat. Azt mondják, ha egy férfi féltékeny, akkor szeret, de én nem hiszek ebben. Ha szeretne, nem emelné rám a kezét. Nem tudom, mit tegyek – fejezte be mély keserűséggel a hangjában a lány.
– Elnézést! – köhintettem óvatosan, közben a szépség szemébe nézettem – Véletlenül lettem fültanúja beszélgetésüknek és ne vegyék rossz néven tőlem. Tudom, nem szép dolog beleszólni mások beszélgetésébe, de tanácsolnék valamit ebben az ügyben.
Svetlana dühösen felém fordult.
– Maga azért jár ide, hogy tanácsot osztogasson hölgyeknek?
– Azért járok ide, hogy formában tartsam magam – mosolyodtam el. – És tanácsot sem mindenkinek adok.
befejeztem a mondatot, majd elhallgattam, és vártam a választ.
A lány, ahogy várható volt is, haladéktalanul kibökte: – Ne haragudjon, de szeretnénk zavartalanul beszélgetni. – Svetlana hangjában idegesség érződött, de ez egy cseppet sem zavart.
- Nagyon sajnálom, mert köztem és a volt feleségem közt is hasonló helyzet alakult ki – mondtam sóhajtva. – És nekem akkor sikerült megoldani ezt a helyzetet. A világot más szemmel nézik a férfiak, és mással a nők. Ha megismerné a férfiak álláspontját, sokkal kevesebb problémája lenne a férjével.
Svetlana tekintete immár nyílt érdeklődést mutatott. Tudtam, hogy a nők kíváncsiak, ezért tudtam azt is, hogy ennek a beszélgetésnek lesz még folytatása. Ha nem is most, akkor később, de lesz. És nem tévedtem.
– Ha nincs ellenére, megvárnám a bárban – mondtam
– Még szeretnék szoláriumba menni – mondta nem túl sok meggyőződéssel a szépség.
– Van időm, örömmel várok önre a portán.
Már tudtam, éreztem..ez a szépség az enyém lesz, még aznap.
Együtt hagytuk el a sportcsarnokot, de Svetlana kissé lemaradt, amíg kerestem a kulcsaim a kocsimhoz indultam. Hirtelen egy pofon csattant, majd elfojtott női sikoly, megfordultam, és egy dühtől eltorzult arcú, hatalmas termetű férfit láttam, aki bal kézzel Svetlana torkát fogta, jobb kézzel pedig pofozta.
– Te mocskos kurva, hát így töltöd te a barátnőiddel az időt? – ordította és tovább verte az asszonyt a nyílt utcán. – Leszoktatlak én erről!
Nem emlékezettem, hogyan teremtem ott, hogyan sodortam le lábáról az alakot, de még arra sem, hányszor ütöttem meg. Később sem emlékeztem ezekre, csak Svetlana véres arcára és sajnálatra méltó, könnyes szemére. Egy autóból két gorillaszerű alak ugrott ki, valószínűleg a férj barátai. Rövid, gyors ütés a torokra – és az első támadó összeesett. A másodiknak már kevesebb szerencséje volt. Egy kitűnően kivitelezett válldobást követően betörte egy parkoló autó szélvédőjét. A vészjelző felsivított, én pedig megfogtam Svetlana kezét, és az autójához vonszoltam.
– Téged többet senki sem fog bántani – mondtam, miközben kiálltam a parkolóból. – És most már mindig együtt leszünk. Hallod?

....Folyt....

​

 

[Veysel]

​

Akarom a rettegést Akarom a külsőd
Mert egy bűnöző vagy, amíg az enyém vagy
Akarom a szerelmed
Szerelem, szerelem, szerelem
Akarom a szerelmed
Akarom az elmebajod. Akarlak
Baby, beteg vagy
Akarom a szerelmed
Szerelem, szerelem, szerelem
Akarom a szerelmed​

Végig a kocsiban ezt a dalt énekelte vérző ajkával, valami megnyugtató érzés volt amint mellettem ült, talán a vér és a könnye ami még vonzóbbá tette. Arcán csillogót a könny amint a holdnak fénye bevillant a kocsiba, megfogta a kezem és picit szorítva köszönte meg a megmentését. Talán létezik még is olyan erő ami első találkozásra eldönti az életünk ? Fasz se tudja, de életemben először éreztem valakit közel magamhoz.
Lassan haladtunk a kapcsolatunkban és egyre több időt töltöttem vele, nem is tagadom beleszeretem..
Érdekes így látni és hallani egy kegyetlen gyilkost. Ahogy a feleségéről, a szerelméről beszél. A tekintete mindvégig kemény, árad minden mozdulatából az erő, a hatalom. Mégis, amikor szóba kerül az ő királynője , elérzékenyül. A szemében megcsillan a védelmező énje.
Persze gondolhattam volna, hogy a sors másképpen fogja alakítani az életem.
– Ha arra vagy kíváncsi, hogy az első adandó alkalommal hátba foglak - e szúrni, akkor most megmondom neked, hogy nem. Habár hihetetlennek tűnik, de szavahihető ember vagyok.
– Mindenki ezt mondja.
A kezem a torkára csúszik, enyhén megszorítom, és oldalra fordítom a fejét.
– Azt a fekete szívedet. – Könyörtelenül szájon csókolom, közben enyhén ringatózunk a dal lüktető ritmusára. Egyezséget kötöttünk. Az egyezség mindössze tíz napról szólt. Arról, hogy annyiszor teszem magamévá, ahányszor csak tudom, és utána elengedem. De miért érzem azt, hogy ez kurvára nem fog sikerülni? Miért akarja minden egyes sejtem, hogy maradjon?
Én mindegyikkel találkoztam már, és mindegyiket le tudtam győzni. Mindegyiket a magam javára tudtam fordítani. A szeretet iránti éhség velünk születik, amit egészen addig kell táplálnunk, amíg meg nem halunk. Viszont ha táplálék nélkül hagyjuk ezt az érzést, üressé válunk. A gyűlölet és a harag kéz a kézben jár. Pusztító, hatalmas étvággyal, amit olykor sokkal könnyebb kielégíteni, mint a szeretetet. Én is ezt tettem. Ez tartott életben. Megismertem a gyászt. Habár nem sok időm volt ismerkedni ezzel az érzéssel, mégis rányomta bélyegét az egész életemre. Nyomot hagyott a lelkemen, és nyomot hagyott a testemen…
És végül maradt a tisztelet. Erre tanítottak a legtovább. Hiszen nehéz olyan embereket tisztelni, akik bántanak. Ez a szó értelmetlen volt számomra, mégis az életem alapkövévé vált.
Svetlana egy angyal és Ördög !!??? Talán ez lenne a magyarázat minden tettére . soha nem is tudót szeretni csupán menekült.. menekült és én barom pedig beleszeretem..Sajnos talán az élet vagy csupán egy hang ami a fejembe mászkált, míg én csináltam a dolgaim ő szórakozott..nem gond ez hiszen fiatal és gyönyörű .. de ő nem sejtette, hogy én mindent tudok.. tudtam az első megcsalásról .. tudtam a szeretőjéről a millió rubel elköltése de ezek nem igazán érdekeltek, mert végig hazudva mondta szeret... boldog voltam mellette még így is, hogy csupán játszott és kereset közben mást akinek elő adhatta a színművét..amit velem is tett. Becsapott szív tudd a legjobban fájni, egyik este mikor sikerült időben hazaérnem, együtt vacsoráztunk, nem indult rosszul a dolog .. de ő nem sokat evett csak ivott... talán erőt gyűjtött ?? Biztos hiszen soha nem lett volna képes másképpen szint vallani nekem...Meglepődtem volna ?? Lófaszt!! hiszen tudtam mindent, de még is olyan érzés volt mintha egy kibaszott kést vágót volna a szívembe ..nem húzta ki csupán fogja a nyelét és forgatja benne, mindvégig a szemembe nézve ...Szavai mai napig fülemben csengnek...
Te kibaszott Orosz!!! .. soha nem szerettelek csupán segítettél kijutni egy kibaszott szar házasságból ..Szinte üvöltőt..nem tudtam szavait felfogni elsőnek csupán ültem és némán hallgattam minden szavát.. de ő nem lassított csak szidott és mondta mennyire jó mással kefélni, izgalmas és én soha nem tettem őt boldoggá.
Amikor először szembesültem a kis titkával, megdöbbentem. Nem számítottam rá, hiszen olyan jól titkolja. Megértem. Az emberek a másságot különösen kezelik. Néhányan talán gyengeségnek tekintik. Viszont Svetlana esetében ez nem gyengeség, hanem különlegesség. Olyan, mintha két világ fordulna szembe egymással. Az egyikben ott pislákol a jó, a másikban élősködik a rossz. Mindkettő ő, mindkettő hozzá tartozik, csak mindig más - más énje dominál. Szeretnék még egyszer úgy a szemébe nézni.

Valóban őt akarom látni!

Tovább cigarettázik és iszogat. Egy pillanatra most először érzem magam zavarban előtte. Engem sosem zavart a veszély. Vagyis már nagyon régóta nem zavar. Mindketten kemény világban próbálunk életben maradni, miközben szereztünk és szerzünk is sebeket. Könnyebb lenne, ha nem hasonlítanánk ennyire egymásra. Viszont az, hogy ennyi közös van bennünk, megnehezíti a dolgomat. Szeretnék úgy elválni majd tőle, hogy vissza se nézek. Szeretném, ha közömbös tudna maradni számomra az utolsó pillanatig…de..nem... mintha egy fekete köd szállt volna a szememre, éreztem ahogyan a fejembe áramlik a vér .. egy érzés amit soha nem éreztem ...Düh ... Bosszú
Azt mondják, a bosszú édes méreg. Nos, esetemben nem. Sokkal inkább kínzó sav, ami szép lassan emésztette fel bennem az emberséget. Megmérgezte a lelkemet, miközben a szívemet cafatokra marta. Olyan régóta éltet ez az érzés. Svetlana halála óta csak erre tudok gondolni.
A halálra… A fájdalomra… Arra, hogy mit veszítettem. Amikor a karomban tartottam, és az ajkam közé lehelte a lelkét, magamhoz vettem a sötét végzetemet is.
– Üzlet? – Élvezet. Élvezet…
Ahogy kimondja ezeket a szavakat, felpattantam és gondolkozás nélkül elővettem a fegyverem és fejbe lőttem... Svetlana vére arcomra csapot ... és lassan folyt végig arcomon ...
Vannak lelkek, amik sokáig bolyonganak a sötétségben. Keresik a társukat. Olyan is előfordul, megtalálják, de nem veszik észre. Az erős lelkek néha úgy gondolják, nincs szükségük támaszra. Ez nem így van. Az ember lelke fényből és szeretetből táplálkozik, nem sötétségből és bánatból. – Megfogom Svetlana kezét, és megcsókolom. Nem tudom hova tenni a jelenetet, és nem tudom hova tenni a nő szavait. – Ez a lélek különösen bánatos. Véráztatta.
Bejártam veled a világot, baby Több ezer mérföldet tettünk meg Felszárítottam fájdalmas könnyeidet, baby Több milliószor Eladnám érted a lelkem... és most itt fekszel .. előttem .. csendet a Полиция(rendőrség) ajtót berúgó fa forgácsok reccsenése zavarja fel .. Négy év a Matróz utcában .. és menekülés... És most Los Santos új élet .. remélem nem találok senki aki ismét a szívemhez közel kerül...

....Folyt...

 

[Veysel]

Sasha. Jó ember. Valahogy olyan nehéz ezt a jelzőt párosítani hozzá. Ha csak a külsejére gondolok, akkor a legkevésbé sem illik rá ez a jelző. Mogorva, kemény tekintetű, egy két lábon járó óriás. Olyan ember, akitől még az erős férfiak is megrettennek. A nők meg… nyilván nem kell mondanom, hogy a nők egyértelműen bomlanak az ilyen férfiak után. Habár sejtik, hogy veszélyes, mégis vonzza őket. Mert a nők valahol erre vágynak. A fantáziájukban egy igazi rosszfiú lakozik. Ám párjuknak végül mégis egy normális, fogalmazzunk úgy, hogy átlagosnak mondható férfit választanak, aki mellett biztonságban érezhetik magukat. Egy pillanatra visszatekintek azokra a férfiakra, akikkel kapcsolatba kerültem. Nos, egyik sem volt jó. Egyikük sem szeretett, és én sem szerettem egyiküket sem. Pusztán a testiségről szólt minden. Az élvezetről. Ő volt az egyedüli ember aki még a régi Orosz szokásokat követve tudja a kimondott szó értéket... Lassan telnek a napok és egyre csak a munka felé kacsintva kezdek ismerkedni a várossal... Amit eddig észre vettem szinte mindenki közömbös a másik felé.. A város szinte kihalt senkit nem lehet látni a városban ..A klub tulajdonosa azóta az éjszaka óta nem is keres úgy látszik csak egyszeri munka volt .. pedig ismét érezhetem a vért arcomon, Офицеры полиции (Rendőrök) Sehol nem voltak és persze semmi gyanú nem merült fel, szabadon Taxizóm.. és Sasha Brat, segítségével közösen neki kezdünk a Los Santosi életnek. Elmentünk egy helyi étterembe és pár szó után, komolyabb témába kezdtünk és pár telefont eleresztve sikerült egy kisebb raktárat szerezni, Ukrán export árú pár napon belül érkezik és kontaktokat keresve járjuk az éjszakát ..

Vajon az ember mindig felismeri, amikor meglátja egy másik emberben önmagát? Képesek vagyunk bevallani magunknak, hogy a másik valóban a jobbik felünk lehet? Egyáltalán észrevesszük?

– Nem! Ebben a házban nem csak könnyek születtek. Valahol a hideg téglák között ott pislákolt a szeretet is.

Egy magunkfajta veszélyben éli le az életét. Körülvesz minket a kegyetlenség és a halál. Sokan úgy hiszik, szívtelen maffiózók vagyunk, akiket csak a pénz és a hatalom érdekel. Viszont azt elfelejtik, hogy mi is emberek vagyunk. Sebezhetőek és védtelenek. Sokszor irányítanak minket az érzelmeink. Hiszen nem egyszer gyilkolunk dühből vagy haragból. Hazugság lenne azt állítani, hogy számunkra nem fontos az élet, a család, a testvériség vagy éppen a szerelem. Aki az ellenkezőjét állítja, az kurvára hazudik. Talán pont mi vagyunk azok, akik elkeseredetten kutatjuk az igaz és önzetlen szerelmet. Hiszen a szívünk mélyén azt akarjuk, hogy minket is szeressenek. És nem a pénz, a hatalom vagy a szervezeten belül elfoglalt státuszunk miatt. Egyszerűen azért, mert mi is emberek vagyunk. Sötét lélekkel, amit mégis képes megérinteni az élet.
Kurvára lassan telik az idő a tiszta pénz nem nagyon érkezik, már nem tudom lassan fizetni a kibaszott kecót, sajnos a Taxis munka egyre kevesebb pénzt add..de ha gondolkodni szeretsz akkor simán a legjobb hely.

“Valóságos, hazugság nélkül való, biztos és teljességgel igaz! hogy ami lent van, ugyanolyan, mint ami fent van és ami fent van,ugyanolyan, mint ami lent van az Egyedülálló Dolog csodájának véghezvitelére. És amint minden dolog Egyből lett az"



....Folyt...

 

[Veysel]

​

'"Ему не до тебя, эй родная не плачь'"​

Azt hittem, alakul a karrierem. Hát nem. Hetek óta nincs felkérésem, ami egészen addig nem probléma, amíg nem kerülök az éhenhalás szélére. Nem aggódom, van egy kis félretett pénzem, igaz, de nem akarom az utolsó vasig felélni az egészet. Nagyon bízom benne, hogy a napokban befut egy - két zsíros felkérés. Kilátásban van egy üzlet. Ha az megvan, megpályázom és indulhatok. Nagy pénzt ígér, annyit, ami erre az évre simán megoldaná az anyagi problémáimat. Nem élek nagy lábon, csak azt veszem meg, ami kell, amire feltétlenül szükségem van. Szóval most nulla költekezés.


Egy ember sohasem az, aminek látszik. Egy test. Egy tökéletes burok, ami mögé ki kell érdemelni a bebocsátást.
Csak nézed őt. Magával ragad és elsodor. Nem tudod, mennyi emléket rejt a mosolya, mennyi elmúlást suttog a tekintete, mennyi könnycsepp száradt a bőrére. Nem tudod, mit tett, mi van mögötte, ahogy azt sem tudod, mi vár rá. Csak őt látod. Vágysz rá és akarod.
Én sem tudtam, mi vár rám, de akartam. Mindennél jobban. Elértem. Megkaptam.
Habár keményen meg kellett küzdenem érte. Feladtam egy embert, hogy valaki más legyek. Talán az voltam én, ő tett azzá, aki most vagyok. Emelkedtem és zuhantam. Kúsztam a sárban. Ütöttek és nem kérdeztek. Akarat szállt szembe az engedelmességgel. Nem voltam ember, csak egy gép, akit egy dolog hajt. Emberré válni. Olyan emberré, akire mindig szüksége lesz. Én leszek a pajzs, amely megvédi. A napfény, amely beragyogja életének legsötétebb napjait. Szél leszek, amely kisöpri az életéből a könnyeket. Annyira jó akartam lenni neki. Pontosan olyan jó, mint ő nekem.
Végül nem lettem.

Hiába a sok áldozat, hiába minden, végül mégiscsak gép maradtam, aki nem érez, nem szeret, és nem remél. Nem lehettem az a férfi, aki boldoggá teszi. Nem lehettem az, akire vágyott, és nem kaptam meg azt, amire én vágytam.
Elveszítettem.
A lelkem darabokra hullott, és most a lábam alatt ropog. Minden egyes nap megtaposom, hogy érezzem, még ember vagyok. Azt hittem, ezek a darabok lassan elenyésznek, hogy soha többé nem lesz már egész.

Tévedtem.

Ez a test újra életre kelt, és ez a szív újra érezni kezdett azon a napon, mikor az egyik éjszaka kaptam egy sms-t

Valami van benned,amitől veszélyes Férfinek érzem magam. Valami, valami, valami van benned, ami olyan dolgokra akar rávenni, amire nem kéne.
Valami, valami, valami van benned. Tru aki csupán patkányként mutatkozik be ....

Bemutatkozása is érdekes volt és kurvára nem értettem szinte semmit amit mondott a lényeg annyi volt találkozni szeretne velem, elindultam és egy elhagyatott gyárépületben találtam meg.Hosszabb beszélgetés után egy kisebb üzleti tárgyalás kerekedet felül. Úgy látszik kezdem magam feltalálni a városban és újra azt csinálom amihez értek.
Kisebb csomag vicces cigit vettem elsőnek, de mivel Sasha ígérte a szállítmányt közel keletről, így ígértem találkozunk máskor is és lehet valami nehezebb dolog is üzletre kerül. Milyen is volt Ő valóban, egy börtön viselt nő, határozott tárgyaló partner a sajátos nyelvezetével. Tisztelet és a kimondott szó törvényei alapján megalapoztunk egy kisebb "barátságot"

Ahogy hazaérek, lepakolom a cuccomat, vigyázva a drága cigikre a zsebemben, majd ledobom magam a kanapéra. Egyre több megbízást kapok, aminek nagyon örülök.Pár héttel ezelőtt azt hittem, éhen fogok pusztulni. Taxis vagyok, amiből nem olyan könnyű megélni. Talán a fodrász szakmához tudnám hasonlítani. Amíg nem alakul ki egy saját vendégköröd, illetve nem terjed el a neved, a munkásságod az emberek között, addig láthatatlan vagy. Nos, egy jó két három hétig láthatatlan voltam. Egészen addig, amíg múlt héten találkoztam Sasha-val, aki segített nekem. Voltak kapcsolatai, igyekezett beprotezsálni ide - oda. Ez a srác azóta a legjobb barátom lett. Nem, nem csak egy szimpla barát. Az egyetlen biztos pont az életemben. Egy olyan életben, ami három évvel ezelőtt teljesen megváltozott. Alkalmazkodnom kellett. Magam mögött hagyni egy olyan kört ami az életem jelentette …

Ez részben sikerült.

Vannak éjszakák, amelyek nehezek. Eszembe juttatják, hogy ki voltam, kit hagytam magam mögött, ki vagyok most, kivé váltam. Mikor feladtam volna, mert nem akartam az új életemet.
Dúdolva kedvenc számon a Yazoo Don’t Go aludtam el..

"Bébi, döntsd el, mit akarsz,
és add nekem, amid van.
Béníts meg a szerelmeddel,
csukd be az ajtót, és zárd is be.
Hé, hívd az orvost! Az orvos túl későn jött.
Eljön a következő éjszaka, úgy érzem,
rendben vagyok.
Az irántad érzett szerelmem nem tud várni."

.....Folyt....

 

[Veysel]

​

Felejtés útján!!

Könnyek szöknek a szemembe, amelyek felidézik azt a mosolygós lányt. Majd egyszer csak mégis erőt veszek magamon és kiszállok. Összehúzom magamon a kabátot, a fejemen lévő csuklyát az arcomba húzom. Csak egy árnyék vagyok. Egy bánatos lélek, aki vigaszt keres egy temetőben.
Megállok a sír előtt. Nézem egy ideig. Egy élet. Álmok,amelyeket elnyelt a sötétség. Megérintem a kőbe vésett nevet, érzékeny ujjbegyemet végigsimítom a vésett betűkön újra és újra. Mintha emlékezni akarnék. De ezek az emlékek fájdalmasak és lemondással járnak. Percekig állok némán, gondolatok hada vívja elfajzott csatáját a fejemben. A következő pillanatban hangokat hallok a hátam mögött. Sietősen távozom, elbújok egy nagyobb fa árnyékában.

Talán szeretnek még. Talán érzik, hogy velük vagyok. De gyászolnak. Egy gyermeket. Egy életet. Akit akaratomon kívül én ragadtam el tőlük. Szeretnék a karjaik közé omlani. Elsírni a szívemben érzett összes fájdalmat. Annyira szeretném azt a lányt, azt az életet. A démonok, akik a nyomomban vannak, most eluralkodnak rajtam. Mert hagyom nekik…
Riadtan felülök és idegesen körbenézek. Egy újabb álom, semmi több. Az ágyamban fekszem, és nem a súlyos törmelékek alatt.
– Bassza meg! – suttogom magam elé. – Mi a faszom?
Valahol azt hiszem, rezeg a telefonom. Vagy megint csak az elbaszott képzeletem játszik velem? Megtörlöm izzadságtól nedves homlokomat, majd hátrasimítom a hajamat.Körbe nézzek szobámban és keresem a telefont..egy Sms volt csupán ami felébresztet és nem vergődtem tovább a múltban. Tru írta, a biznisz, nem sokat gondolkoztam, azonnal a zuhany alá állok, hogy lemossam magamról a halál szagát. Több mint egy órán keresztül dörzsölöm a testemet, hátha felszabadulok. De a víz nem segít. Az ital még úgy sem...Elkészítettem a cuccot amit berendeltek sport táskában benne a két Shoti és néhány tasak amiben Meth található.


Közben FN-en egy hosszabb üzenet váltás kezdet kibontakozni Zuri és köztem.. valamiért bízom benne és előtte is játszva szerepem, teszem a barátság fátylát szemeire ... lehet elhiszi és bizalmába fogad vagy csak játszik mint szinte minden nő ebben a városban... nem tudom őt hová tenni egyenlőre.

Még igazán gyászolni sem tudok, emlékezni sem, mert az emlékek elkerülhetetlen végzetként kering körülöttem.
A sorsomként, ahogy ő mondaná…

Ki tudja, mi történt volna most is, ha nem csörög Trudy – amiért nem győzök elég hálás lenni neki. Hiszen sarokba voltam szorítva.. Nem tudtam volna mit válaszolni arra a bizonyos mondatra, ami újra és újra zakatol a fejemben. Én vagyok a sorsod.
Nem! A mi sorsunk soha nem lehet egy. Addig semmiképpen sem, amíg nem leszek igazán szabad. Addig, amíg nem tudom végleg legyőzni a múltamat, ami sötét örvényként kavarog körülöttem.
Eljön egyáltalán számomra az a nap? Amikor nem összedőlt kártyavárként tekintek az életemre?
Talán…

Hirtelen lefékezek egy hajó előtt, amin majdnem sikerült túlmenni. Magamhoz veszem a táskámat, majd kiszállok, lezárom az autót és türelmesen várakozóm..
Meg érkeztek .. leírni őket nem igazán tudnám .. de nem szeretném sérteni az ízlésüket, de ahogy ők nevezik magukat a Patkány szó tényleg rájuk illik ..Kisebb csapat érkezik kicsit meglepődtem, de próbáltam végig higgadt maradni és a határozottságom megtartani, olyan sokat nem beszélgetünk de nagyon sok közös dolog van szerintem bennünk, de még semmit nem tudnak ... az életük a káosz ahogy nekem is csupán én még keresem a kiutat.. De most ott volt Trudy ikertesója is hmm. ... érdekes páros, de szerintem ő a mogorva társ aki semmit nem tekint jó szemmel, mindvégig éreztem szúrós tekintetétt .
Az üzlet megkötve, én 68 ezer $ -al zsebben távoztam ők pedig megkapták a Shotikat.. rövid búcsú és mindenki ment a dolgára, én simán mint aki jól végezte dolgát, haza mentem és beültem a Taxiba.... és a Hookah Bar elött megállva tovább fígyelem az embereket ..


"Tűnj el velem az éjszakába, Mi felgyorsítjuk a szívverést,
Érezd a letartóztatás hatalmát,
Mint a beton árnyéka.
(beton árnyéka)
El kell távolodni, el kell menekülni
A napfénytől.
Látom az utat a festett holdfény alatt.
Tartsd meg a kedves életet,
Amíg mind elmennek, mi életre kelünk,
A félelmet tűzre tenni,
Mi tűzre tesszük a félelmet".

​

✵"Ты позабыла в один миг Пришел твой доктор Айболит А на душе еще болит Любовь к тебе внутри искрит . Мне тяжело, говорю с богом Ведет вперед пути дорога. Таких как ты я видел много Удачи в жизни иди с Богом"✵​

...Folyt...

 

[Veysel]

Küzdelem!

​

Mert a szerelem valóban csak összetöri a szívet. Nem tudom, mi az, ami bennem kavarog, de azt tudom, hogy egyre erősebb, és egyre jobban elhatalmasodik fölöttem. Ez lesz az én igazi harcom. Amit, ha megnyerek, soha többé nem érhet el hozzám senki. Ha összetörik a szívem, végre soha többé nem lehet majd kerek egész.
Az ujjaim lassan siklanak a fehér és fekete billentyűkön, minden szó egy vallomás.
A szívem gyengeségének a vallomása.

Viszont azt elfelejtik, hogy mi is emberek vagyunk. Sebezhetőek és védtelenek. Sokszor irányítanak minket az érzelmeink. Hiszen nem egyszer gyilkolunk dühből vagy haragból. Hazugság lenne azt állítani, hogy számunkra nem fontos az élet, a család, a testvériség vagy éppen a szerelem. Aki az ellenkezőjét állítja, az kurvára hazudik. Talán pont a magunkfajta vágyja a legjobban a szeretetet. Talán pont mi vagyunk azok, akik elkeseredetten kutatjuk az igaz és önzetlen szerelmet. Hiszen a szívünk mélyén azt akarjuk, hogy minket is szeressenek. És nem a pénz, a hatalom vagy a szervezeten belül elfoglalt státuszunk miatt. Egyszerűen azért, mert mi is emberek vagyunk. Sötét lélekkel, amit mégis képes megérinteni az élet.


Keresem a veszélyt és játszom a szerepem, LSPD Officer Davarius Whitehead bizalma már az enyém, simán belemegyek a játékba és teszem amit mond, nem sejti ki is vagyok én és mi is a célom..Egy sima rajtaütést tervez..nem tudja,hogy a barátságunk csupán egy terv része ..Pedig mondtam neki, hogy utálom az összes Officert és a nyakamon a tetoválás is mutatja .. A.C.A.B
Kerülj még közelebb hozzá! Próbálj meg annyi információt kiszedni belőle és a szervezet működéséről, amennyit csak lehet. Most érzelmileg instabil, kevésbé lesz éber.
Hibázni fog. De mi van, ha én is hibázom?

– Nagyon szótlan vagy, Gregory .
– Pontosan tudom, hogy mi a feladatom. Elhúzom a kezemet, majd felveszem a kávét, és iszom egy kortyot.

Viszont azt az egy kortyot nagyon nehéz leküzdeni a torkomon, amit kíméletlenül mardos a bűntudat.
Ezt örömmel hallom. – Elveszi a kávémat, és megissza a maradékot. – Csak így tovább. Ha ügyes vagy, alig pár hét, maximum hónap alatt annyira a közelébe tudsz férkőzni, amennyire csak lehet.
Szerezz meg minden információt, amire szükségünk van.

– És utána?
– Utána?
- Lecsapunk és mindenek vége .. Kurvára nem tudsz te semmit brat.. de remélem tudod ez üzlet és nincs barátság .. ha bukók te velem halsz!
Mégis hogyan lennék rá képes? Erre csak egy válasz létezik. Úgy, ha kitépem a szívemet… Mindannyiunkban lakozik egy szörnyeteg
Hogy mivel tápláljuk? Gonoszsággal. Minél többször megetetjük, annál nagyobbra nő és utána már nehéz a vissza út... és erősebbre duzzad bennünk, míg végül átveszi az életünk fölött az irányítást. A jóság épp olyan erős, mint a gonoszság.Olyan fegyver, amit bármikor bevethetünk, amivel fényesebb győzelmet arathatunk. Még a legádázabb szörnyetegek fölött is. Mert az igazi győztesek tiszta szívvel születnek,és azzal is válnak halhatatlanná… De ki a fasz az aki már visszaakar fordulni .. hiszen mindent elvesztettem ami egykoron fontos volt számomra...csak egy szívtelen fasz vagyok érzések nélkül ..ahogy mozogtam az éjszakában sikerült egy pár kapcsolatra szert tenni, ahol egy kisebb család része lettem.. egy kezdet vagy csak folytatás még magam sem tudom.

Jártam viszont olyan helyeken, ahol ez a ház valóságos villának számítana. Láttam asszonyokat és gyerekeket sárban és porban aludni. Jártam olyan házban, aminek nem volt ajtaja, sem ablaka. Fürödtem olyan helyen, ahol nem volt csatorna, csak esővíz... kaptam esélyt Los Santosban és én még is csak a tűzzel játszom..de talán egyszer egy eltévedt golyó a fejembe és megszűnik a téboly ..és végre csend lesz ..






...Folyt...

 

[Munkás]

Fórum moderátor hozzászólás

Heló @Veysel várható még folytatás?

 

[Veysel]

Szia! Nem, nem lesz folytatás.

 

[Munkás]

Fórum moderátor hozzászólás

Akkor zárok, ha folytatnád keress minket.