Minősített Zev Dreyfuss - "Tikkun Olam" avagy A Világ Megjavítása

[Jimmy]

​

Az egész történet a kilencvenes évek végére vezethető vissza, amikor is Zev a Dreyfuss család első fiaként látott napvilágot. A Dreyfuss család már hosszú évtizedek óta a nagy szállodaláncáról és vagyonukról volt híres, így nem volt meglepő az sem, hogy Zev gyerekkorában mindent megkapott, ha jól teljesített. Zev viszont nem volt sokáig egyke gyermek, ugyanis pár évvel később megszületett öccse is, Asher. Ezek után kezdett mégjobban kialakulni az a tipikus fiatalabbik testvér mindent megkap, míg az idősebbtől elvárás, hogy tökéletes legyen.
Gimnázium előtt levő utolsó évében még szerelmes is volt egy lányba, azonban ez a lány csak kihasználta és manipulálta Zevet. Ekkor döntötte el Zev, hogy csak gyengepontokat ad magáról, ha megnyílik embereknek és inkább visszahúzódott és egyedül volt, rajzolgatott vagy biciklizett.

​

Zev és Asher egy elit magániskolában tanulhattak, ahol viszonylag hamar megtalálták helyüket. A két testvér teljesen más körökben remekelt, Ash inkább mindig próbált higgadt maradni és bulikba eljárni, többet ismerkedni, míg eközben Zev kevésbé nyílt meg továbbra is, később azonban Ash segítségével egyre "ismertebb" lett az osztályban, és egyre több csínytevést is el kezdett csinálni. Ekkoriban már igyekezett öccséért kiállni és megvédeni, még akkor is ha ez azt jelentette, hogy ő kap pofont, de legtöbbször ő ütött előszőr és utoljára. A gimnáziumi évek végére már egyre jobban kezdett Zev személyisége kialakulni, több dolgozatot hamísított meg társainak, fizetett le tanárokat és intézett "illegális" fogadásokat a társaival.

A család ekkoriban egyre jobban kezdett ráfeküdni az együttlétre, igyekeztek minden ünnepnél együtt lenni. Zev különösen szerette a Hanukát és a Pészachot, de nem az ajándékok miatt, hanem mert ekkor összegyűlt a család, és eltudta hinni, hogy minden rendben.

​

Ahogy idősődtek a testvérek, apjuk Elijah kezdte komolyabban venni őket, de továbbra sem akarta még beavatni őket az üzletbe, de már tisztában volt vele, hogy idővel át kell adnia a stafétát. A baráti társaságuk egyre szorosabb lett, és ahogyan egyre több csínytevésbe mártották be kezeiket Zev rájött arra, hogy két személyiséget kéne vezetnie. Egy személyiséget, amit mutat mindenkinek kifelé, amit a régi énjéről mintázott.... Kevés csínytevés, főképp kisebbek és a barátait és öccsét védi mindenáron, semmi nagyobb illegális tevékenységet nem folytat. A másik személyisége, azt pedig nem mutatja a külvilágnak, az pedig a "sötétebb" énje, aki bármit megtesz, hogy nagyobb vagyonra illetve hatalomra tegyen szert. Ezt a szeméyiségét egyelőre senkinek nem fedte még fel, még Ashnek sem.
A nagy fordulópont akkor következett be viszont, amikor Elijah összehívta a testvérpárt Hannukah másnapján az irodájába, majd beavatta őket az üzletbe, és adott nekik egy lehetőséget bizonyítani: Los Santosba gyarapítani az üzletet.

​

A testvérpár követte apja utasítását, Los Santosba költöztek, ahol el is kezdték az üzleteket, a baráti körüket is idővel beavatták, akik szintúgy követték őket a bajba, tekintettel, hogy mennyi mindenen mentek keresztül. Zev "álarca" amit a nyílvánosság elött hord, egyre jobban kezdett kialakulni, és kezdett rájönni, mikor kell mosolyogni, illetve mikor kell fegyvert elővenni és cselekedni. Los Santosban eleinte nem akar nagyobb megmozdulásokat csinálni, főképp csak "mosolyogni", és elhitetni a helyi rendvédelemmel, illetve a lakossággal, hogy ő és csapata egy megbízható luxushotel vezetősége és semmi több.



(A karaktertörténet innentől Zev naplójából tartalmaz bejegyzéseket)

 

[Jimmy]

​

Amióta Los Santosba költöztem a srácokkal, elég eseménydúsak lettek a mindennapok, alig marad a nap végén időm ezt a napló cuccot folytatni. De mindenesetre itt vagyok, és vasárnap este sikerült leülnöm és írnom valami kontextust a firkákhoz. Ha csak a hétről kéne beszélnem akkor azt mondanám sok mindent sikerül helyrehozni és letenni az asztalra.
Kedden Ice-al találkoztam, sikerült megbeszélnünk, hogy mi volt pontosan a Palaceban, amiről eddig csak Tom mesélt. Szerdán pedig találtam egy régóta porosodó vadászpuskát a szekrényben, és elmentem vadászni Burhannal, csak, mint annó apával.
Csütörtökön sikerült gyarapítani a csapatot, felvettünk egy új srácot a csapatba, Alfredot. Idősebb, mint mi de ugyanakkor tapasztaltabb is (talán), de erre majd idővel derül fény. Ami azonban nem tetszett, az az, hogy Ice is eljött a Hotelhez. Nem akartam, hogy tudjon a Hotel létezéséről, és a srácokról, de ugyanakkor én is tudok az ECG-ről. Pénteken Ashhel is elmentünk lőni pár szarvast, és végig nosztalgiáztunk, csak mint régen tiniként, amikor suli után délután apa elvitt vadászni. Áh, de jó is volt. Este elnéztünk erre a bulira is ami a Palaceban volt... Nem volt annyira nagy robbanás, jó volt a zene de körülbelül ennyi. Sosem szerettem a bulikat, mert mindig félek tőle, hogy valaki felismer a másik oldalamról, és össze kell kevernem a kettő álarcom. Emiatt viszonylag hamar elmentem, és inkább lefeküdtem aludni.
A hét eddigi része szinte már-már normálisnak tűnt, de aztán eljött a szombat, amikor minden megváltozott. Alfred egyre gyanakvóbb lett, kénytelen voltam megbizonyosodni valamiről, így Dimitrivel elvittük egy kiesőbb helyre, és én felvettem az igazi arcom metaforikusan, fizikailag pedig a kendőm. Először csak a félelmét akartam látni. Azt a pillanatot, amikor megérti, hogy nincs választása, a csapatunk tagja lesz. De valami más is volt ott. Ahogy rám nézett... ahogy megadta magát... Az érzés, hogy én irányítok, ismerős volt, de most másképp. Erősebb volt. Valóságosabb...
Szerencsére vállalta a szervezet kockázatait, (mintha lett volna más választási opciója) így teljeskörű csapattagként folytatja mostmár mindennapjait nálunk.

​

Kiváncsi leszek mit hoz a holnap, és a jövő...

 

[Jimmy]

​

Én még soha.... ezt a játékot játszottuk Bri házavató buliján. Aznap este annyi piát ittunk, hogy mai napig nagy homály nekem az egész. Őszintén nem emlékszem mit mondtam el nekik és mit nem, egy dolog biztos. Előtte pár nappal az egyik este elmondtam nekik, hogy naplót írok. Ebből még probléma is lehet, de ugyanakkor szerintem csak segíti az inkognítóm.

Hétfő, a hét első napja. Szokásosan telt, csak feküdtem a hotelban semmit sem téve. Este elmentünk Brivel és Ashhel a tengerpartra, majd beszélgettünk. Ash beszámolt róla, hogy nehezére esik beletörődni, hogy megölt egy embert... Amúgy kiváncsi lennék erre az érzésre... Azóta minden este kísért a gondolat.. "Vajon milyen lehet embert ölni?"

Kedden, ismételten nem volt nagy történés. Őszintén, már akarok valamit csinálni, valahogy... valami nagyot, ami a hírekben is megjelenik. Akár embert is ölni, vagy csak szimplán megfújni egy szállítmányt, raktárat. Kezdem unni ezeket a kisebb csempészéseket.
Este ismételten a tengerparton beszélgettünk, de most szinte mindenki ott volt. Mindenki titkokat mondott magáról, amíg Ash és Tom a közös szerelmükről vitáztak, Alfred és én egy fokkal nagyobb titkot árultunk el... Hogy Alfred igazat mondott-e, azt nem tudom. Nem hinném egyébként, legalábbis a testbeszédéből ítélve... Full komoly, de ugyanakkor hidegen kimondta, hogy sorozatgyilkos. Nem hinném, hogy ekkora titkot felfedne, legalábbis én nem tenném a helyében. De ugyanakkor meg para a gondolat, a lehetőség, hogy akár még lehet az is, hogy meg akarja majd bosszúlni a múltkorit. Én a naplómról meséltem nekik, de semmi konkrétat. "Naplót írok, és beleírom minden gondolatom" - ezt mondtam, és hasonló dolgokkal írtam körül. Lehet túl rizikós, de azóta a Hotelben tárolom mai napig. Napközben pedig Burhannal beszéltem, nagy baklövést követett el... Érted, lelőtt egy bandatagot.. a nyílt utcán, szemtanúkkal.... Nem tudom, máshogy leírni ezt, minthogy egy "elvarratlan szál". Nem maradt jobb opció neki egyelőre, mint a bújkálás, de a szerdai történések után lehetséges, hogy van egy egyszerűbb megoldás... De ezt majd pénteken eldöntöm.

Csütörtökön este meghírdettük az álláshírdetést a hotelhez, kettő olasz srác pedig jött is. Elég szimpatikusnak tűntek, sőt kimondottan viccesek is, el is nyerték a tetszésünk. Így este a felelsz vagy merszre elhívtuk őket, és őszintén, régen éreztem ennyire jól magam, miközben valamelyest takarom a valódi énem.

​

Pénteken szerintem pedig kiderítem majd.... milyen érzés gyilkolni.

 

[Jimmy]

​

Az egész pénteken kezdődik. Terv szerint ekkor történik minden, de semmi nem megy könnyen, így pénteken csak az előkészületeket kezdtem meg. Béreltem egy lakókocsit, viszonylag olcsón majd kivittem a világ végére, Mount Chilliad lábába, a folyóhoz. Rögtön mellé bekészítettem egy Dinghyt.
A lakókocsi belseje azonban egy fokkal nehezebb volt. Mivel bérlem, így nem akartam semmi nyomot hagyni magam után, fóliával körbetekertem minden bútort, falat és még a padlót is, majd egyetlen széket hagytam középen, simán. A kés készletem a pultra készítettem, és eljöttem, teljesen készen állva a szombatra.
Szombat egyébként egész jól telt volna, azonban Ash beszélni akart velem, péntek este volt egy történés, ahol nem álltam ki mellé... Őszintét megvallva, nem nagyon emlékszem a körülményekre, teljesen máshol járt az agyam... teljesen... azon a bizonyos estén. Igaza van viszont, többször ott kéne lennem neki. Viszont lehet hibát követtem el, úgy gondoltam jó ötlet egy kicsit nyílnom ezután Ash felé, és beavattam egy kicsit a világomba. Elmondtam neki, hogy mi volt amikor Alfredot teszteltük Dimitrivel, mi volt amikor Burhan elmondta, hogy hibát követett el.. Nem nézett nagyon furán, ez már akkor gyanús volt, de elengedtem.
Estefelé pedig éppen amikor a Hotelhez értem a többiek elindultak kondizni. Gondolkoztam... "Menjek? Ne menjek?" Majd végül a második mellett döntöttem. Mint utólag kiderült, Ash is.

Elmentem Burhanhoz, a szokásos helyen találkoztunk. Ezt a placcot azonban túl nyíltnak gondoltam ahhoz amit csinálni akarok, így rávettem arra, hogy elmenjünk... Igen, a lakókocsihoz, sikerült bentre is becsalnom. Azt mondtam, hogy valaki beszélni akar vele a lakókocsiban, és fontos. Hagytam, hogy elöttem menjen. Ahogy bent lépkedtünk és becsuktam az ajtót a nyakához szorítottam a késem, majd lekötöztem a székhez. Nem terveztem kínozni, nem gondolom humánusnak, de nem mondom, izgultam is elég rendesen. "Mi van ha valaki követett? Mi van ha Burhan nem egyedül jött?" De idővel elszálltak ezek a kósza gondolatok és... és megtettem amit kellett... Ha én nem teszem, még a végén csiripelne. Vagy a rendvédelemnek, vagy a pirosaknak, ezt nem lehetett hagyni csak úgy, közbe kellett lépnem.
Azonban mielőtt megtettem, még egy pár sort intéztem felé, amit már régóta el akartam mondani neki.
"Tudod, mi a különbség köztünk Burhan? Én nem csinálok magamból bohócot, nem játszom magam egy nő előtt, vagy mások előtt a királyt azzal, hogy megalázom mások előtt. Azt hitted a múltkori után, hogy csak játszottam? Hogy úgy sem bírnám megtenni, mert csak egy beszari, visszahúzódó srác vagyok? Na, ez az álarcom. Hazudtam eddig, te is, én is. Mindenki hazudik" - Ekkor beleszúrtam a kést a mellkasába.
Néztem, ahogy elalszik a szemében a remény, a félelem és az élet is. Hogy a mutatóujjával mi lett? Elvettem... már nem irányíthat ő semmit, a túlvilágon sem. ÉN mondom meg, mit csináljon, nem Ő. Ez a minimum miután Bri-t megalázóan kezelte, és beszélt vele. Nem mellesleg, többieknek sem kéne köpnie a beszélgetésünkről, amikor fegyvert szegeztem rá és semmi empátiát nem mutattam felé.
A bizonyítékoktól igyekeztem hamar megválni, Burhant a tengerbe dobtam, egy sziklát is kötöztem a zsákhoz... Reméljük lent marad, és ha igaz amit Bri mondott, akkor lent is fog... nem várható szél, kevésbé viszi az ár a zsákot.

Siettem vissza a Hotelhez, nem akartam gyanúsnak tűnni. Bri azonban mégis gyanút fogott.... "Miért vagy ennyire bezárkózva? Bánt valami?" - Itt egy pár pillanat erejéig lefagytam, ha mosolyogtam, akkor az is lehűlt arcomról. Pár hosszas másodperc után feldobtam a "Sokat füveztem a napokban...." kártyát, ami bevált. Hogy meddig válik be, azt nem tudom... Elmentünk vadászni, de ez most nem annyira lényeges. Hajnalban Ash és Bri elmentek ketten valahova, amikor felhívtam Asht, nagyon... máshogyan beszélt a telefonban. Nem tudom megmagyarázni, egyszerűen csak, éreztem, hogy valami nem okés. Pár órával később pedig írt, hogy "Találkozzunk. Beszélni akarok."... És így is történt.
Eleinte nem voltam biztos benne, pontosabban... pontosabban nem akartam elhinni, hogy az lenne amire gondolok, de az lett. A zsinagógánál találkoztunk, és kettesben beszéltünk. Kikérdezett, majd elmondta, hogy követett végig amikor Burhannal találkoztam. Pár pillanatig mozdulatlanul nézett rám. Talán a szememben keresett valamit. Egy rezdülést, egy hazugságot. Ekkor azonosult bennem, hogy itt az idő, és életem színjátékát kell eljátszanom, ha most nem játszom el öt csillagosra az empátiát, akkor az egész álarcomnak lőttek. Nem tudom sikerült-e, de szerintem igen. Szerintem sikerült elterelnem rólam a gyanúját a piros kendősökre, tekintettel, hogy Burhannak amúgy is beefje volt velük. Reméljük elhitte Ash amit mondtam, de van egy érzésem, hogy ezt az estét nem fogom tudni csak úgy megölni és tengerbe dobni, ennek az estének még következményei lesznek... És ha lesz még következő ilyen, sokkal alaposabbnak és elővigyázatosabbnak kell lennem, ahogyan az elkövetkező napokban is.

​

Áh, nagy katyvasz lett ez a bejegyzés, mindenhol voltak egyszerre a gondolataim. Valahogy egyszerre lett a legjobb és legrosszabb bejegyzésem.
De lehet itt lenne az ideje, egy második naplót vezetnem, amiben csak azt írom le amit tudnak rólam a többiek, és egy kicsivel többet. Segítene a gyanút elterelni, és ha valaha a naplómat keresnék, azt találnák meg.... Elgondolkoztam amikor Ash-el beszéltem, hogy lehet itt az ideje megnyitnom, de nem hinném, hogy készen állnának az igazságra, és nem akarom, hogy ellenem forduljanak, megbántsam őket.