Üzenetek:456
Lack Elek
Név: Shamar Dwan
Születési hely, idő: Los Santos, 2006. 02. 10.
Nem: Férfi
Súly: 70kg
Testalkat: átlagos
Szeme színe: kék – az ép, legalábbis
Külső megjelenés: Fiatal fekete srác. Jobb szemének írisze teljesen elhalt/kifakult, fél szemére vak. Ugyanezen szeme körül a bőrön azóta is hordozza a sav nyomait.
Pozitív tulajdonságok: Őszinte, Békeszerető, Komoly
Negatív tulajdonságok: Bizonytalan, Makacs, Lusta
Levethető/Változás alatt álló jellemvonások: Zárkózott, Szeretetéhes, Megkeseredett.
Gyermekkor:
A költözés:
Ahol a dominók borulni kezdenek:
Születési hely, idő: Los Santos, 2006. 02. 10.
Nem: Férfi
Súly: 70kg
Testalkat: átlagos
Szeme színe: kék – az ép, legalábbis
Külső megjelenés: Fiatal fekete srác. Jobb szemének írisze teljesen elhalt/kifakult, fél szemére vak. Ugyanezen szeme körül a bőrön azóta is hordozza a sav nyomait.
Pozitív tulajdonságok: Őszinte, Békeszerető, Komoly
Negatív tulajdonságok: Bizonytalan, Makacs, Lusta
Levethető/Változás alatt álló jellemvonások: Zárkózott, Szeretetéhes, Megkeseredett.
Gyermekkor:
Shamar Dwan Los Santosban született, első útja inkubátorba vezetett. Szülei magánéleti és anyagi okok miatt túladtak rajta. Innen Shamar árvaházba került, kisgyermek korát az intézmény falai között töltötte. Hároméves korában mosolygott rá a szerencse. Azon szerencsések közé tartozott, akit örökbe fogadtak volna. Carl és Theodora Dwan. Határozott, jószándékú emberek. Hosszas ismerkedés és alkalmassági vizsgálatok után végül minden összejött. A kicsi Shamar végre valahára szeretett családhoz került. Magukhoz véve iskolába járatták, legjobb tudásuk szerint nevelték.
A költözés:
Shamar a harmadik osztályt járta. Jól tanult, nem volt problémás. Megannyi barátja volt, élte felhőtlen és vidám gyerekkorát. Egyik nap azonban szülei kihívták a nappaliba. Nevelőapja álláslehetőséget kapott Londonban egy hatalmas fémipari üzemben. Londonba költözünk. Shamar nehezen viselte a dolgot, ám hamar felvette az európai főváros tempóját, magába szívta stílusát. Imádta. Hisz gyerek volt még... Jó iskolákba járt, barátkozott. A nyelvi sajátosságokat is hamar megszokta, fel is vette azokat. Ha nem tanult, barátaival töltötte szabadidejét. Az évek szaladni kezdtek, Shamar pedig nőtt, mint a gomba.
Ahol a dominók borulni kezdenek:
Átlagos szerda estének néztünk elébe. Srácunk edzésről hazafele baktatott, vele szemben három, fekete kapucnis alak jelent meg. Shamar bármiféle gyanú nélkül sétált szembe velük, majd éles, maró fájdalom ütötte meg jobb szemét. Összerogyott. A földön kuporgott, arcát kaparta. Fájdalmasan, torka szakadtából üvöltött, ahogy csak bírt.
A következő pillanatban már a kórházi ágyon feküdt, szüleivel és orvosokkal körülvéve. Minden tőlük telhetőt megtettek, jobb szemének világát mégsem tudták megmenteni. Írisze színét vesztette, szeme körül bőrét feltépte a sav. Shamar acid támadás áldozata lett – feltehetőleg a támadók célpontot tévesztettek. Hiszen ártatlan volt, semmi köze nem volt az egészhez.
Shamar-ra felépülése után hosszas pszichológia kezelés várt. A doktornő mindent megtett, jelentős áttörést mégsem tudott elérni. A srác teljesen magába fordult. A támadás hatására édesapja kifordult magából, az alkoholt választotta, majd teljesen elvitte a szenvedély. Elhagyta családját és a londoni kocsmák törzsvendége lett. Édesanyja ebbe hosszasan ugyan, de belebetegedett. Fiával hazautaztak Los Santosba. Shamar jobb szemére megbélyegezve tért vissza szülővárosába. Édesanyjával nagyszülei által hátrahagyott Vinewoodi paneljába költözött, élt kettesben. Semmi nem volt már a régi. Anyukája romokban, ő úgyszintén. Újra járt iskolába, de gyűlölte. Mindenki a szemét bámulta, folyamatosan érezte a tekinteteket a hátán. Anyja nem dolgozott, otthon ült, befeszülve. Teljesen megfeledkezett Shamar-ról, nem viselte gondját. A dolog így ment hónapokon keresztül, de a végletekig nem mehetett. A srác egyre ápolatlanabb, meggyötröttebb képet festett. Tanárainak kezdett szemet szúrni a dolog, meg is tették a lépéseket. A hatóságok beszámíthatatlannak vélték anyját, Shamar-t ismét hatósági gondozásba vették. Az intézmény dolgozói régi ismerősként fogadták, habár neki semmi emléke nem volt a nevelők mivoltáról. Anyját kórházban kezelik, alkalomról alkalomra látogatja őt.
Hősünknek fogalma sincs mit kezdjen életével. Állarcot húzva, érzéseit és gondolatait takarva éli mindennapjait. Iskolába jár, szabadidejében vagy az árvaházban ül, vagy az utcákat járja. Keresi helyét, azt a közösséget, ahol szeretetben és békességben töltheti mindennapjait.
A következő pillanatban már a kórházi ágyon feküdt, szüleivel és orvosokkal körülvéve. Minden tőlük telhetőt megtettek, jobb szemének világát mégsem tudták megmenteni. Írisze színét vesztette, szeme körül bőrét feltépte a sav. Shamar acid támadás áldozata lett – feltehetőleg a támadók célpontot tévesztettek. Hiszen ártatlan volt, semmi köze nem volt az egészhez.
Shamar-ra felépülése után hosszas pszichológia kezelés várt. A doktornő mindent megtett, jelentős áttörést mégsem tudott elérni. A srác teljesen magába fordult. A támadás hatására édesapja kifordult magából, az alkoholt választotta, majd teljesen elvitte a szenvedély. Elhagyta családját és a londoni kocsmák törzsvendége lett. Édesanyja ebbe hosszasan ugyan, de belebetegedett. Fiával hazautaztak Los Santosba. Shamar jobb szemére megbélyegezve tért vissza szülővárosába. Édesanyjával nagyszülei által hátrahagyott Vinewoodi paneljába költözött, élt kettesben. Semmi nem volt már a régi. Anyukája romokban, ő úgyszintén. Újra járt iskolába, de gyűlölte. Mindenki a szemét bámulta, folyamatosan érezte a tekinteteket a hátán. Anyja nem dolgozott, otthon ült, befeszülve. Teljesen megfeledkezett Shamar-ról, nem viselte gondját. A dolog így ment hónapokon keresztül, de a végletekig nem mehetett. A srác egyre ápolatlanabb, meggyötröttebb képet festett. Tanárainak kezdett szemet szúrni a dolog, meg is tették a lépéseket. A hatóságok beszámíthatatlannak vélték anyját, Shamar-t ismét hatósági gondozásba vették. Az intézmény dolgozói régi ismerősként fogadták, habár neki semmi emléke nem volt a nevelők mivoltáról. Anyját kórházban kezelik, alkalomról alkalomra látogatja őt.
Hősünknek fogalma sincs mit kezdjen életével. Állarcot húzva, érzéseit és gondolatait takarva éli mindennapjait. Iskolába jár, szabadidejében vagy az árvaházban ül, vagy az utcákat járja. Keresi helyét, azt a közösséget, ahol szeretetben és békességben töltheti mindennapjait.
Utoljára szerkesztve: