Üzenetek:652
Melina Wong
2017. február
Mint minden fiatal, a 19 éves lány is egy nagyszabású party-ba hivatalos. Hosszas készülődés után, teljes sminkben és egy hosszabb, térdig érő szoknyában, ahhoz passzoló hosszú csizmával köszön el a szüleitől és indul az éjszakába. Pár barátnője már az ajtóban várta őt, együtt vetették magukat az éjszakában. Ezeken a bulikon kortól függetlenül voltak emberek, a beléptetési rendszert magasról leszarva. Dőlt az alkohol, a drog, a csók és a szex. Ő ennek nagy részéből kimaradva, berúgva táncolt a terem közepén. Barátnői elmentek valamerre egy - egy férfi társaságában, de ahogy régen sem, most sem zavarta ez. Ő csak kiadta magát, rázta. Négy sokkal idősebb férfi keveredett a társaságába, akik szintén ittasak voltak. Raven-t pulthoz csalogatták, megittak még egy italt. És elkövette az első baklövést. Az italára nem figyelve húzta azt le. A fiúk óvatosan közeledve várták a tökéletes hatást, ami a rengeteg alkoholtól és az ismeretlen szertől kis idő múlva be is következett. Mikor már a lány állni alig tudott, a fiúk hős módjára nyújtottak neki segítséget. Egyenesen kivonszolták az őrök mellett, a hátsó sikátorig. Amint megérezte a friss levegő hűvösségét, észhez térve megkezdte az ellenállást. Hívni szerette volna szüleit, akik érte jöttek volna. Ez viszont az erős kezektől gátolva lett, táskáját elkobozva került a földre. Az egyik izomarc lábával hatalmasat püfölt a táskába, ahol a legutolsó törhető dolog is ripityára tört. Akkor már Raven, két férfi által lefogva hangos kiabálásba kezdett. Tudta, hogy mindenki a bulit élvezi, sokadik kiáltására sem jött senki feléjük. A férfiak hamar megtorolták az üvöltözést, egy kéz a szájra, a többi pedig a ruha alá került. Mindvégig fejben mérlegelt, hogy mivel tudná ezt a rémálmot megszakítani. Ellenkezése viszont rossz irányba fordította a dolgokat. Az első ütést arcra szenvedte, majd innen kezdődött a káosz.
Ütötték, verték a testét, ahol csak képzelni tudta. Tudta, hogy ez végzetes lehet, teste hamarosan felmondja a szolgálatot. Talán ezt a férfiak is tudták, vagy csak nem hülyék ahhoz, hogy a földön kiterülő személy mit takar. A lány csillagokat látva feküdt, száján értelmezhetetlen dolgokat nyögött. Arcán némán folytak a könnyek a föld felé, ami vérével mosódott. A férfiak egymás között hangosan, nevetve beszélték meg mit tesznek a lánnyal. Fejében már elfogadás hangzott el, Raven teljesen beletörődött a megerőszakolásába. Vastag, kemény kezek kezdték el a kevés ruhát tépni. A lány, szétverve mégis segítséget motyogott. Egyre hangosabban és hangosabban. Zokogva csak nemleges szavakat tudott nyögni, édesapjáért könyörgött. Egy kéz már alsóneműjét tépve kezdte meg a munkálatokat, a többiek heves vetkőzésbe kezdett. A teljes tettlegesség nem történt meg, viszont igazán közel volt ahhoz. Majd egy halvány fénycsóva világította be a sötét sikátort. Raven a könnyeitől szinte délibábnak hitte, majd meghallotta az idegen hangot. A hang egyszerre nyugtatta és egyszerre rémítette meg a lányt. Viszont, hatásos volt. A négy férfi kezei a lányról lekerültek, teste mégis felmondta a szolgálatot és húzta a föld felé. Értelmezhetetlen, halk beszédet nem tudta felfogni, csak várta a szomorú sorsát. Tudta, hogy amint eltűnik megmentője, a tettlegesség folytatódni fog.
Míg a földön feküdt, testét mozgatta jobbra - balra, továbbra sem bírt felállni, mégis próbálkozott. Feje majdnem szétrobbant, füle zúgott, semmit nem fogott fel abból, ami körülötte történt. Mindenképp azt szerette volna elérni, hogy eltűnjön a földről. Hosszas percek és zúgó motyogásokat hallgatva, keservesen felsírva hagyta abba a kapálózást. Végérvényesen elengedte magát, a düh, már nem táplálta belé az erőt, hogy szabadulhasson. Lassan fordítja az öt férfi felé a fejét, ahol egyik szemének köszönhetően láthatta a szigorú testtartásokat. A testtartások mindenről, csak barátságos csevejről nem árulkodtak. Megmentője - Leo Powell - egy kést előhúzva fenyegette a továbbiakban az erőszaktevőit. A férfiak ettől felbátorodva, részegen és beállva törtek a józan, ép-elméjű Leo-ra. Meglepte a támadás, hosszú ideig sorozták egymást, majd a kést végérvényesen használva megejtette az első szúrást. A hatalmas test hangosan és tompán puffant a földre. Lassan pislogva nézte a végkimenetelt, a sokk hatásától tompán bírta ezt csak felfogni, mintha a mozivászon előtt ülne, megvette volna az első sorba a jegyet. Leo rutinosan mozgott a férfiak között, mint aki évekig ezt csinálta volna. Egymás után hullottak az emberek általa. Sérüléseket viszont ő is szenvedett, szája és szemöldöke mélyen felszakadt, arcán folyt végig a vére. Leo Powell ziláltan nézte a lány szétvert testét a földön. Hatalmas gombóccal a torkában lépett oda hozzá, térdelt feje mellé. Semmi másra nem tudott gondolni, csak hogy ennek az ártatlan lánynak PONT RÁ VAN SZÜKSÉGE! Óvatosan végig simít a haján, lassan karjaiba véve áll fel. Szó nélkül cipeli a járművéhez, a nagy pick-up hátsó üléseire fekteti be, azonnal a legközelebbi kórházhoz hajt vele. Karjaiban viszi be, ahol átadja a sürgő - forgó ápolóknak, orvosoknak.
Kórház
Ha nem is Leo-tól, de ránézve egyből tudták, hogy áldozat. Az ápolónők, doktornők, sőt még a takarítónők szemében is látta a sajnálatot. Megmentőjétől próbáltak elsőnek informálódni, de nem igazán tudott a segítségükre lenni. Megkezdték az eljárást. Raven mindeközben már a szerek kimenő hatásától és szétvert állapotától teljesen magán kívül volt. Többször hányt, a sírást nem tudta abbahagyni. Ez sok mindenben megnehezítette a - mondhatni -nyomozást, elsőnek mindenképp a lányt stabilizálták. Mint kiderült, három bordája eltört és gyenge agyrázkódást szenvedett, szemöldökét két helyen varrni kellett. Raven miután már megtisztult a saját vérétől mocskos lelkét hibáztatta. Egyszerűen önmagát hibáztatta, úgy érezte, hogy elidegenedett a saját teste. Nem ismert önmagára, teljes sötétség ölelte őt körbe. Miután a rendőrség és a szülők megérkeztek, Sam (Raven édesapja) Leonak szaladt. Mindvégig azt hitte, ő ártott a lánynak. Deacon (Raven báttya) fogta vissza a családapát. Deacon utána húga közelébe rohant. Családja sírt a sokk miatt, Raven csak mindvégig szemezett Leo-val. Leo-ban rengeteg érzelem futott át, mélyen tudta, hogy a lány undorodik magától. Tudta, hogy ez örök seb lesz a lányba. Mégis ez a nézés volt az, ami mindent megváltoztatott. Magára vette volna a borús gondolatait. Másodpercekkel később a szülőket kizavarták, megkezdték a lányt átvizsgálni. Órákat ültek a váróteremben, Powell idegesen járkált, csak a léptei törték meg a csendet. Hiába nem volt sikeres teljes mértékben a szörnyű tett, az orvosok mindent a szabályok szerint tettek. Mikor a lányt kitolták borzalmasabban nézett ki, mint mikor eltűntették a szeme elől. Kórterembe tolták, ahol a rendőrök faggatását hallgatta az ajtóból. Teljesen elengedte magát, semmi érzelemmel válaszolt a kötelező kérdésekre. Mindig csak annyit, amennyi elegendő volt, egy szóval sem többet. Raven gyűlölte azt is, hogy levegőt vesz. Utálta az életet, utált mindent és a pokolba kívánta bárkit akit meglátott. Csak tűrte a dolgokat, robot módjára válaszolt a kötelező kérdésekre. Miután a rendőrök elmentek, a szülőknél is megkezdődött a feszültség kiengedésének szakaszai. Az első volt a sírás, a következő a számonkérés és a hibáztatást. Raven és Leo is némán hallgatta azt, ahogy egyik pillanatban őt, a másikban a négy férfit, a harmadikban pedig Leo-t szidják. Az ápolók viszont rutinosan érzékelik a helyzetek szükségességét. Papírmunkára hivatkozva hívták őket el. Leo továbbra is az ajtót támaszkodva nézte őt. Egy szót sem szóltak egymáshoz, mégis érezte, hogy a fiú annyi mindent tudna számára mondani. Neki köszönheti az életét.
A tagadás
Öt kínkeserves és rengeteg pszichológiai beszélgetés után hazaengedték. Még két hét ágynyugalmat javasoltak, amit oly boldogan tartott be. Semmi életkedve nem volt az alapvető szükségleteinek kielégítésére. Csak feküdt a sötét szobájában, nézte a falakat és próbálta felfogni miért épp vele történt ez. Miért pont ő? Az öt napot követően a szülei is észlelték, hogy lányukat ez örökké elnyomta. Nincs már önfeledt zenehallgatás, nincs már nevetés az emeleti szobából, nincs a nappaliban testvéri bunyó. Normátlan étkezésétől 8 kg-t fogyott, arca sápadttá vált. Három hét telt el a szörnyű éjjel óta. Iskolából hazaérve elfoglalta szobáját és a bekuckózást választotta. Az csendet kopogás törte meg, idő múltán válasz hiányában benyitottak. Leo állt az ajtóban. A fiú csak érdeklődni szeretett volna a lány iránt. Egyhangúan válaszolt a kérdésekre, de Leo állta a próbát, közel másfél órát ült a legtávolabbi sarokban a lánytól. Ezek minden héten megtörténtek. Leo rutinosan ült a legtávolabbi sarokba, beszélgetett Ravennel. A szülők hálásak voltak a srácnak, hogy beszédre bírja a lányt. Többször ajándékkal vagy friss vacsorával engedték csak haza a férfit.
Másfél év
Raven el sem hiszi. Most ért haza az utolsó pszichológusi órájáról, frissen végzett felnőttként. A lány már képes a mosolygásra, olykor egy kósza nevetést is elenged. Viszont, eléggé hangulatember lett, borús gondolatai azonnal ellepik őt. Kevesebb, mint egy perc elég ahhoz. Rájött arra, és elfogadta, hogy ő áldozat volt, nem a hibás. Az a mérhetetlen harag csak elfogadássá alakult, tudta, hogy ez egy második esély lehet. Ezáltal ő erősebbé és elfogadóbb lett. Nem bocsátana meg soha a négy férfinek, de reménykedik abban, hogy soha nem lett más is az áldozatuk. Csak Ő. Leo üzenete zavarta meg a csendet, akivel a hatalmas korkülönbséggel ellentétben nagyon jól megértették egymást. Leo a közvetlenségével és segítőkészségével szintén segítette a gyógyulást. Óvatosan, lassú léptekben haladva a fiú bizalmat kapva már nem a sarokban, hanem az ágy mellett ülhette le a szokásos beszélgetést. Az erőszak összehozta őket, remek barátok lettek. Leo betartotta a szavát, nyolckor már hallotta a falépcső nyikorgását az izmos test alatt. A lány az ágyon ülve várta a beszélgetést. Hosszasan beszélgettek az élet dolgairól, mikor Leo hirtelen megtörve a csendet engedélyt kért az ágyon való osztozáshoz. Hezitálva bólintott egy szigorút, amit Leo lassú mozdulatokkal meg is valósított. Elsőnek veszélyezve érezte magát, hisz idegen férfi nem volt azóta ennyire a közelében. Még a válluk is összeért. Leo kérte a lányt, hogy maradjon higgadt, közben óvatosan nyúlt a keze felé. A hatalmas kéz elfedte a picit, ujjait összefonta vele.
Raven megszólalni nem bírt, hosszú percig ültek kéz a kézben, a szoba magányában. Leo tovább nem nyomult, amihez nagy erőfeszítés kellett. Rengeteget mesélt az életéről, hetek óta mérhetetlen hiányt érez a lány iránt, mint egy rossz függő. Tudja és végig abban hisz, hogy ez nem lehet véletlen. Neki ezt a lányt szánták. Későbbiekben, Raven és Leo között végig szikrázott a levegő, viszont egyáltalán nem mutatott ki néhány kósza csókon kívül semmit. Sosem kezdett volna ki Leo-val, csak azért mert ő ismeri a múltat. Raven pedig ezt gyökerestől akarta kiirtani. Leo teljesen feladta; más nőkbe és a haverokba temette magát. Később egy váratlan esemény után teljesen elhanyagolta őt, amit kudarcként fogott fel. A lány új barátainak köszönhetően teljesen más és biztonságos társaságot talált. Jól érezte magát velük, óvatosan egy férfit is a közelébe engedett.
Los Santos
Csak Deacon miatt jött ide, Deacont lecsukták és az államba került. A kiengedése után egyből jelezte Leo jelenlétét Raven felé, maradásra bírta, hogy ameddig dolgát végzi maradjon itt. Újra Leo-ra lett terhelve. Bár sokat változott 2 év alatt, viszont a bulikban -, új emberektől (főleg a férfiaktól) erősen tart. Egyedül sosem megy szórakozni, ahol baja eshetne. Barátai mögé húzódik egy idegen társaságban, nehezen nyílik meg. Viszont Leo Powell felrobbantott egy féktelen tüzet a lány életében, ami teljesen eluralkodik rajta. Leo személye is változott, megtalálta teljesen az utat. Határozottsága, viszont ugyanolyan humora miatt - na meg a flörtölések miatt -, fülig szerelmes lett. Leo tudja a múltját és annak megismétlésének gátolásáért ölni képes lenne a lányért. Raven pedig elfogadta azt, hogy a múltat kitörölni nem tudja, csak elfogadni. Csak átéli kettejüket, engedi magának az elsöprő szerelmet. Leo-val és a srácokkal tölti mindennapjait. Többször nevet, ez mind Szerelmének köszönhető. Próbál barátkozni, viszont nem igazán sikeres benne.
- Mit érzékelsz a lány közelében?
Ha idegen vagy, a kevés interakciót, még kevesebb mosolygással. Csak akkor fog megnyílni, ha szimpatikus vagy számára, esetleg barátai körében ismert vagy.
Általában csendes megfigyelő, véleményét is vagy későn vagy túl halkan osztja meg, azt is csak Leo-val. A barátai között már ösztönösen mozog, ritkán látni egyedül őt. Inkább elzárkózik a Yellow Jack köré, ameddig társasággal nem merészkedhet a városba.
Bulik közelében aligha van egyedül, Leo irányításának köszönhetően a lányra többen figyelnek.
Teljesen lojális, barátaiért és kedveséért a tűzbe menne. Olykor a nyakára is hozza a bajt, amit próbál minél diplomatikusabban, a legkevesebb probléma keltésével elintézni.
Nehéz kihozni annyira a sodrából, hogy vitatkozásra kerüljön sor, viszont nem lehetetlen. Akkor meggondolatlanul beszél, viszont beszéd hiányában mérges, lekezelő pillantásokat vet.
Általában teljesen egyhangúan beszél, még ha jó kedvében is van. Ez a baleset traumájából visszamaradott cselekedet tőle.
(Talán egyszer le tud róla szokni!)
Utoljára szerkesztve: