Üzenetek:24
Raven Nightsong
Raven Nightsong története
- Nos, köszönöm szépen az interjút! Igazán érdekes kérdések voltak! De most kérem, hagy kezdjem az elején! Rengeteg minden van, amit még nem mondtam el. Szeretném ha meghallgatna!
Mint említettem, Scarlet Amelie Dawn néven születtem, a Skót Felföldön, 2003 nyarán. Anyukám Amelie Dawn, a férfi aki nemzett Shawn McGuiver névre hallgatott. Nem tekintem az apámnak, azok után amit tett. Amekkora csótány volt, egyvalamihez értett, és az a pénz volt. Gazdagok voltunk, már amennyire abban az időben egy gazda gazdag tudott lenni. Igazi Ranch életmódot folytattunk, de soha nem volt gondunk a pénzre. Shawn egy valaminek élt az alkohol és a nők mellett, a teheneknek. Semminél nem szerette jobban az állatait. Emiatt gyorsan hozzánőttem az állatokhoz. A marhaterelés mellé természetesen egy ló is járt, 5 éves korom óta nyeregben töltöttem az időm nagy részét, amióta az eszemet tudom szinte minden napom ezzel telt. Gyönyörű fekete csődör volt, szerettem azt az állatot! A Farmon - mi csak így hívtuk - több mint 500 díjnyertes Skót Felföldi legelészett az idő nagy részében, így nem sokat tudtam unatkozni a napok nagy részében. Ám ha mégis, akkor a hatalmas fészerben a traktorok és egyéb gazdasági munkagépek mellett, az egyik félreeső sarokban volt egy kis műhelyem, ahol a saját motoromat építgettem.
Körülbelül 10 éves koromig így telt az élet. Jólétben, gondtalanul. Nem zavartam sok vizet, szót fogadtam "apámnak", anyám otthon tanított, amikor nem az állatokkal kellett foglalkoznom. 14 éves lehettem, amikor Shawn először megtámadta anyámat egy veszekedés során. Akkorra az állomány lefogyatkozott 150 tehénre, ami régi fénykorának a harmada volt, ezt pénzügyileg is elkezdte megérezni a család. Egyre kevesebb felújítás történt a farmon, a tehenek egyre minőségtelenebb táplálékot kaptak, ami rosszabb eredményekhez is vezetett. Shawn egyre agresszívabb és szótlanabb lett, egyre többet ivott, egyre többet nem volt otthon. Egyik este lefekvéshez készülődve ültem a szobámban az ágyamon, amikor furcsa hangok kezdtek el hallatszódni a másik szobából. Mintha valaki egy szőnyeget porolt volna ki, hangos dübögések, bútorok tologatása, majd egy ostor csattanása és anyám fájdalmas, egyáltalán nem megszokott nyögéseinek hangja. Aznap éjszaka emlékszem, nem aludtam semmit. A következő egy hétben sem sokat. Anyám, Amelie, mindig is erős nő volt, aki keményen visszaszólt akárkinek, de most hirtelen elhallgatott. Nem mertem felhozni neki soha ezt a témát, bár észrevettem rajta horzsolásokat, néha lila foltokat, bár ezeket próbálta takarni előlem is. Ez így ment két évig. A második év vége felé egy téli hóviharos éjszakán annak súlya alatt beszakadt a pajta teteje. Majdnem az összes tehén odaveszett a hó és a leszakadó gerendák súlya alatt. Shawn nem tudta feldolgozni a veszteséget. Teljesen megőrült. Az éjszakai bántalmazások egyre erősödtek, illegális fegyvert vásárolt, sokszor napokig nem jött haza, ha igen, matt részegen. Megtanultam rettegni tőle és a revolverétől, amit már soha többé nem engedett ki a kezéből. Azzal is aludt.
Aztán elérkezett az a bizonyos éjszaka. Épp lefekvéshez készülődtem és megpróbáltam valami alvás szerűbe ringatni magamat, hogy még megelőzzem a szokásos hangokat, amihez nem tudtam sehogy sem hozzá szokni. De ma valami más volt. Furcsán csönd volt. Mintha senki nem lett volna itthon. Aggódni kezdtem anyámért. Elrabolták? Elvitték valamerre? Kipattantam az ágyból és átrohantam a szomszédos szoba ajtajához, és benéztem a kulcslyukon. A látvány, ami fogadott, egy helybe tapasztott, képtelen voltam mozdulni, vagy cselekedni. Végig nézhettem életem egyik legmeghatározóbb és legvérfagyasztóbb mozifilmjét, ahogy Shawn halálra erőszakolja anyámat, a végén megfojtva őt. Élvezte. Az életemre esküszöm, hogy láttam az élvezetet és a kielégülést az arcán. Visszarohantam a szobámban, mielőtt én lettem volna a következő. Nagyon sokáig egy mukkot nem tudtam szólni a történtek okozta sokktól, hetekig maradtam néma. Nem elég, hogy egyedül maradtam Shawn-al, anyám gyilkosával, és én is nő voltam....Prédaállat. Nem tellett sok időbe, hogy Shawn alkoholmámoros érdeklődése felém forduljon. Emlékszem egy bizonyos éjszakára, amikor a nappaliban állva épp az ablakon keresztül néztem ki a tavaszi éjszakába. Elkapott hátulról, és két dolgot éreztem: egy merevedő férfiasságot a fenekemben, és a revolver csövét a halántékomon.
"Van egy órád arra hogy összepakolj és eltakarodj...Ha nem, valószínűleg úgy fogsz járni, mint az a kurva aki a világra szült. De veled nem leszek annyira könyörületes..."
Hogy a józan ész vagy jóakarat utolsó morzsái mondatták-e ezt vele, vagy ez volt életének utolsó jó cselekedete, azt a mai napig nem tudom. Életemben nem pakoltam össze még olyan gyorsan a legszükségesebbet, nyergeltem fel Aztékot, a fekete csődört, és tűntem el messzire az éjszakában. A vad galoppra emlékszem egyedül, az érzésre, ahogy az életemet a lóra bízva alig látok a könnyeimtől és a fuldokló zokogástól. Nem tudtam mi lesz ezután, de akkor fel sem fogtam, hogy tulajdonképpen mi történik velem.
Nos, szeretnék először is bemutatkozni. Erre tökéletes alkalmat nyújt, az a kérdőív amit az asztalomon találtam. Egy interjú?! Velem? Velünk?! Nagyszerű lehetőségnek hangzik! Én nem így képzeltem eredetileg ezt a történetet, de ide a kérdésekkel! Szívesen válaszolok rájuk! Persze...kezdhetjük...
- Nos, köszönöm szépen az interjút! Igazán érdekes kérdések voltak! De most kérem, hagy kezdjem az elején! Rengeteg minden van, amit még nem mondtam el. Szeretném ha meghallgatna!
Mint említettem, Scarlet Amelie Dawn néven születtem, a Skót Felföldön, 2003 nyarán. Anyukám Amelie Dawn, a férfi aki nemzett Shawn McGuiver névre hallgatott. Nem tekintem az apámnak, azok után amit tett. Amekkora csótány volt, egyvalamihez értett, és az a pénz volt. Gazdagok voltunk, már amennyire abban az időben egy gazda gazdag tudott lenni. Igazi Ranch életmódot folytattunk, de soha nem volt gondunk a pénzre. Shawn egy valaminek élt az alkohol és a nők mellett, a teheneknek. Semminél nem szerette jobban az állatait. Emiatt gyorsan hozzánőttem az állatokhoz. A marhaterelés mellé természetesen egy ló is járt, 5 éves korom óta nyeregben töltöttem az időm nagy részét, amióta az eszemet tudom szinte minden napom ezzel telt. Gyönyörű fekete csődör volt, szerettem azt az állatot! A Farmon - mi csak így hívtuk - több mint 500 díjnyertes Skót Felföldi legelészett az idő nagy részében, így nem sokat tudtam unatkozni a napok nagy részében. Ám ha mégis, akkor a hatalmas fészerben a traktorok és egyéb gazdasági munkagépek mellett, az egyik félreeső sarokban volt egy kis műhelyem, ahol a saját motoromat építgettem.
Körülbelül 10 éves koromig így telt az élet. Jólétben, gondtalanul. Nem zavartam sok vizet, szót fogadtam "apámnak", anyám otthon tanított, amikor nem az állatokkal kellett foglalkoznom. 14 éves lehettem, amikor Shawn először megtámadta anyámat egy veszekedés során. Akkorra az állomány lefogyatkozott 150 tehénre, ami régi fénykorának a harmada volt, ezt pénzügyileg is elkezdte megérezni a család. Egyre kevesebb felújítás történt a farmon, a tehenek egyre minőségtelenebb táplálékot kaptak, ami rosszabb eredményekhez is vezetett. Shawn egyre agresszívabb és szótlanabb lett, egyre többet ivott, egyre többet nem volt otthon. Egyik este lefekvéshez készülődve ültem a szobámban az ágyamon, amikor furcsa hangok kezdtek el hallatszódni a másik szobából. Mintha valaki egy szőnyeget porolt volna ki, hangos dübögések, bútorok tologatása, majd egy ostor csattanása és anyám fájdalmas, egyáltalán nem megszokott nyögéseinek hangja. Aznap éjszaka emlékszem, nem aludtam semmit. A következő egy hétben sem sokat. Anyám, Amelie, mindig is erős nő volt, aki keményen visszaszólt akárkinek, de most hirtelen elhallgatott. Nem mertem felhozni neki soha ezt a témát, bár észrevettem rajta horzsolásokat, néha lila foltokat, bár ezeket próbálta takarni előlem is. Ez így ment két évig. A második év vége felé egy téli hóviharos éjszakán annak súlya alatt beszakadt a pajta teteje. Majdnem az összes tehén odaveszett a hó és a leszakadó gerendák súlya alatt. Shawn nem tudta feldolgozni a veszteséget. Teljesen megőrült. Az éjszakai bántalmazások egyre erősödtek, illegális fegyvert vásárolt, sokszor napokig nem jött haza, ha igen, matt részegen. Megtanultam rettegni tőle és a revolverétől, amit már soha többé nem engedett ki a kezéből. Azzal is aludt.
Aztán elérkezett az a bizonyos éjszaka. Épp lefekvéshez készülődtem és megpróbáltam valami alvás szerűbe ringatni magamat, hogy még megelőzzem a szokásos hangokat, amihez nem tudtam sehogy sem hozzá szokni. De ma valami más volt. Furcsán csönd volt. Mintha senki nem lett volna itthon. Aggódni kezdtem anyámért. Elrabolták? Elvitték valamerre? Kipattantam az ágyból és átrohantam a szomszédos szoba ajtajához, és benéztem a kulcslyukon. A látvány, ami fogadott, egy helybe tapasztott, képtelen voltam mozdulni, vagy cselekedni. Végig nézhettem életem egyik legmeghatározóbb és legvérfagyasztóbb mozifilmjét, ahogy Shawn halálra erőszakolja anyámat, a végén megfojtva őt. Élvezte. Az életemre esküszöm, hogy láttam az élvezetet és a kielégülést az arcán. Visszarohantam a szobámban, mielőtt én lettem volna a következő. Nagyon sokáig egy mukkot nem tudtam szólni a történtek okozta sokktól, hetekig maradtam néma. Nem elég, hogy egyedül maradtam Shawn-al, anyám gyilkosával, és én is nő voltam....Prédaállat. Nem tellett sok időbe, hogy Shawn alkoholmámoros érdeklődése felém forduljon. Emlékszem egy bizonyos éjszakára, amikor a nappaliban állva épp az ablakon keresztül néztem ki a tavaszi éjszakába. Elkapott hátulról, és két dolgot éreztem: egy merevedő férfiasságot a fenekemben, és a revolver csövét a halántékomon.
"Van egy órád arra hogy összepakolj és eltakarodj...Ha nem, valószínűleg úgy fogsz járni, mint az a kurva aki a világra szült. De veled nem leszek annyira könyörületes..."
Hogy a józan ész vagy jóakarat utolsó morzsái mondatták-e ezt vele, vagy ez volt életének utolsó jó cselekedete, azt a mai napig nem tudom. Életemben nem pakoltam össze még olyan gyorsan a legszükségesebbet, nyergeltem fel Aztékot, a fekete csődört, és tűntem el messzire az éjszakában. A vad galoppra emlékszem egyedül, az érzésre, ahogy az életemet a lóra bízva alig látok a könnyeimtől és a fuldokló zokogástól. Nem tudtam mi lesz ezután, de akkor fel sem fogtam, hogy tulajdonképpen mi történik velem.
Utoljára szerkesztve:
