Ratko Surcin Karaktertörténete.

Állapot
A témához nem lehet hozzászólni, mert le van zárva.

Veysel

Pletykafészek
Játékos
Üzenetek:117
Gregory Mogiljevics
Magasság: 6 ft (187 cm)
Testsúly: 182 lb (110 kg)
Testfelépítés: Magas, izmos
Hajviselet, hajszín: Hosszú, fekete

Szemszín: Sötétbarna
Vezetéknév: Surcin
Keresztnév: Ratko
Születési idő: 27/8/1995
Születési hely: Szerbia, Novi Sad.

Nemzetisége:Szerb
20230220085958_1.png


Tulajdonságai:

Lelkileg instabil személyiséggel rendelkezik, napjait a munkába temetkezve éli. Kikapcsolódást számára az autója vezetése nyújtja. Párkapcsolatok terén tapasztalatlan, de szeret játszadozni az emberek érzéseivel és gondolataival. Elég önfejű és megfelelési kényszere sem segít állapota javulásán, hajlamos az idegösszeroppanásra.

Történet:

Ratko‌ Novi Sad ‌városában‌ ‌születik,‌ ‌egy‌ ‌elég‌ ‌tehetős‌ ‌családba.‌ ‌Szülei‌ ‌hivatali‌ ‌munkát‌ ‌végeztek.‌ ‌A‌ ‌családi‌ ‌nyomás‌ ‌hatására‌ ‌megfelelési‌ ‌kényszere‌ ‌lett,‌ ‌emiatt‌ ‌több‌ ‌nyelvet‌ ‌is‌ ‌elkezdett‌ ‌tanulni.‌ Ratko ‌a‌ ‌viselkedésével‌ ‌és‌ ‌a‌ ‌“munkája”‌ ‌iránt‌ ‌érzett‌ ‌szenvedélyével‌ ‌kicsit‌ ‌antiszociálissá‌ ‌vált,‌ ‌de‌ ‌rájött‌ ‌ha‌ ‌mások‌ ‌felé‌ ‌komolytalanul‌ ‌nyit,‌ ‌akkor‌ ‌képes‌ ‌elengedni‌ ‌magát.‌ ‌Ez‌ ‌annyira‌ ‌összejött‌ ‌neki,‌ ‌hogy‌ ‌kezelhetetlen‌ ‌és‌ ‌utálatos‌ ‌lett‌ ‌mindenkivel.‌ ‌Nehezen‌ ‌bántak‌ ‌vele‌ ‌a‌ ‌szülei,‌ ‌ennek‌ ‌ellenére‌ ‌sikerült‌ ‌elég‌ jó‌ ‌eredményekkel‌ ‌végeznie‌ ‌a‌ ‌iskolával,‌ ‌és‌ ‌egy‌ ‌kéttannyelvű‌ ‌gimnáziumba‌ jelentkezni.‌ Tanulmányai során ‌sikeresen‌ ‌megtanult‌ ‌középszinten‌ ‌oroszul‌ ‌és‌ ‌angolul,‌ ‌de‌ ‌nem‌ ‌elégedett‌ ‌meg‌ ‌ezzel,‌ ‌anyanyelvi‌ ‌szinten‌ ‌szerette‌ ‌volna‌ ‌beszélni‌ ‌ezeket‌ ‌a‌ ‌nyelveket‌ ‌hogy‌ szüleivel szembeszálljon.‌ ‌Gimnáziumi évei alatt felsőfokú‌ ‌nyelvvizsgát‌ ‌tett orosz ‌és‌ ‌angol nyelvből, utána‌ ‌leült‌ ‌olaszul‌ ‌tanulni.‌ ‌Elég‌ ‌érdekes‌ ‌nyelvnek‌ ‌tartotta‌ ‌Ratko ‌az‌ ‌olaszt,‌ ‌nehezen‌ ‌is‌ ‌talált‌ ‌tanárt‌ ‌magának.‌ ‌Ekkor‌ ‌már‌ ‌18‌ ‌éves‌ ‌volt,‌ ‌diákmunkával‌ ‌finanszírozta‌ ‌a‌ ‌tanulmányait.‌ ‌Miután‌ ‌végzett‌ ‌a‌ ‌gimnáziumal,‌ ‌tanulás‌ ‌mellett‌ ‌munkát‌ ‌keresett,‌ ‌ekkor‌ ‌talált‌ ‌rá‌ ‌Ražnat ( ‌Ražnat ‌apjának‌ ‌a‌ ‌multi‌ ‌cégére),‌ ‌hozzájuk‌ ‌jelentkezett‌ ‌mint‌ ‌tolmács‌ ‌és‌ ‌fordító.‌ ‌Örömmel‌ ‌kapta‌ ‌a‌ ‌hírt‌ ‌a‌ ‌felvételéről,‌ ‌elég‌ ‌szorgalmasan‌ ‌dolgozott‌ ‌náluk,‌ ‌bármit‌ ‌mondtak‌ ‌neki‌ ‌rögvest‌ ‌nekiesett.‌ ‌Elég‌ ‌hosszas‌ ‌utakat‌ ‌tett‌ ‌meg‌ ‌munkábamenet,‌ ‌a‌ ‌2‌ ‌város‌ ‌között‌ ‌130‌ ‌kilométer‌ ‌van.‌ ‌Az‌ ‌első‌ ‌havi‌ ‌fizetéséből,‌ mivel‌ ‌elég‌ ‌szép‌ összeget kapott‌ ‌munkájáért,‌ ‌vásárolta‌ ‌meg‌ ‌első‌ ‌autóját,‌ ‌ami‌ ‌egy‌ ‌Dubsta ‌volt.‌ ‌Ez‌ ‌egy‌ amerikai‌ ‌kiadás‌ ‌volt,‌ ‌méghozzá‌ ‌a‌ ‌szívó‌s V8 ‌motorral.‌ ‌Szülei‌ ‌miatt‌ ‌folyamatos‌ ‌álmatlansággal‌ ‌küszködött,‌ ‌az‌ ‌éjszakáit,‌ ‌hogy‌ ‌ne‌ ‌unatkozzon‌ ‌a‌ ‌közelben‌ ‌lévő‌ ‌Fruška Gora ‌hegyen‌ ‌töltötte,‌ ‌ott‌ ‌gyakorolt‌ ‌vezetni.‌ ‌Számára‌ ‌ez‌ ‌elég‌ ‌megnyugtató‌ ‌volt.‌ ‌Elköltözött‌ ‌szüleitől,‌ ‌egy‌ ‌elég‌ ‌modernül‌ ‌berendezett‌ ‌lakásba,‌ ‌hogy‌ ‌ott‌ ‌folytassa‌ ‌életét.‌ ‌Nagyon‌ ‌kevés‌ ‌időt‌ ‌töltött‌ ‌otthon,‌ ‌inkább‌ ‌a‌ ‌hegyeket‌ ‌járta‌ ‌és‌ ‌próbált‌ ‌mindenkinél‌ ‌gyorsabb‌ ‌lenni,‌ ‌de‌ ‌nem‌ ‌elégedett‌ ‌meg‌ ‌vele,‌ ‌valami‌ ‌többre‌ ‌vágyott.‌ ‌Egyik‌ ‌alkalommal,‌ ‌amikor‌ ‌egy‌ ‌autó‌ ‌ára‌ ‌forgott‌ ‌kockán,‌ ‌összes‌ ‌félretett‌ ‌pénze‌ ‌helyett‌ ‌a‌ ‌testét‌ ‌tette‌ ‌fel‌ ‌tétnek,‌ ‌amibe‌ ‌az‌ ‌ellenfele‌ ‌bele‌ ‌is‌ ‌ment.‌ ‌Az‌ ‌az‌ ‌érzés‌ ‌ami‌ ‌a‌ ‌testén‌ ‌átfutott‌ ‌a‌ ‌verseny‌ ‌közben‌ ‌semmi‌ ‌sem‌ ‌tudta‌ ‌kárpótolni,‌ ‌az‌ ‌izgalomtól‌ ‌olyan‌ ‌hevesen‌ ‌vert‌ ‌a‌ ‌szíve‌ ‌hogy‌ ‌majdnem‌ ‌elájult.‌ ‌A‌ ‌versenyt‌ ‌sikeresen‌ ‌megnyerte,‌ ‌a‌ ‌kapott‌ ‌összegből ‌építgette‌ ‌autóját‌ ‌tovább.‌ ‌Egyre‌ jártasabb‌ ‌lett‌ ‌a‌ ‌bérszámfejtésbe‌ ‌és‌ ‌a‌ ‌pénzügyekben,‌ ‌belemászott‌ ‌a‌ ‌világ‌ ‌pénzügyi‌ ‌ismereteibe,‌ ‌és‌ ‌megpróbált‌ ‌rövid‌ ‌idő‌ ‌alatt‌ ‌annyit‌ ‌megtanulni‌ ‌belőle‌ ‌amennyit‌ ‌tudott.‌ ‌Tökéletes‌ ‌asszisztensé‌ ‌szerette‌ ‌volna‌ ‌formálni‌ ‌magát,‌ ‌amit‌‌ Ražnat apjának‌ ‌cégénél‌ ‌kamatoztatni‌ ‌is‌ ‌tudott.‌ ‌Elég‌ ‌hamar‌ ‌magasabb‌ ‌pozícióba‌ ‌került,‌ ‌az‌ ‌autó‌ ‌export‌ ‌részlegen‌ ‌kapta‌ ‌meg‌ ‌az‌ ‌ügyintéző‌ ‌szerepet.‌ ‌Nem‌ ‌kellett‌ ‌pénzzel‌ ‌foglalkoznia,‌ ‌viszont‌ ‌annál‌ ‌inkább‌ ‌vette‌ ‌hasznát‌ ‌a‌ ‌kommunikációs‌ ‌készségének.‌ ‌

Teltek‌ ‌az‌ ‌évek,‌ ‌a‌ ‌munkája‌ során ‌sikereket ért el, ez által Ratko ‌kezdett‌ ‌elszállni‌ ‌magától,‌ ‌munkamániája‌ ‌és‌ ‌vágyai‌ ‌vezérelték,‌ ‌nem‌ ‌foglalkozott‌ ‌az‌ ‌érzéseivel.‌ ‌Egyik‌ ‌éjszaka‌ ‌arra‌ ‌jött‌ ‌haza,‌ ‌hogy‌ ‌költözni‌ ‌készül‌ ‌családja.‌ ‌Amikor‌ ‌megtudta,‌ ‌hogy‌ ‌csődbe‌ ‌mentek,‌ ‌összekapta‌ ‌cuccait,‌ ‌bedobta‌ ‌a‌ Dubstájába ‌és‌ ‌Ražnat-ékhoz‌ ‌vette‌ ‌az‌ ‌irányt.‌ ‌Mielőtt‌ ‌lelépett,‌ ‌hátrahagyta‌ ‌a‌ ‌házát‌ ‌és‌ ‌egy‌ ‌fél‌ ‌havi‌ ‌fizetését‌ ‌hogy‌ ‌talpra‌‌álljanak.Szüleiben óriásit csalódva még jobban beletemetkezett a munkába és nem vette észre a fiktív számlákat és hamis könyvelést aminek az eredményeképpen a Szerb hatóságok őrizetbe vették és a bíróság elítélte, akkor döbbent rá, hogy a Ražnat család bedobta őt és kis halként 4 évet húzott le Szerbia egyik legszörnyűbb börtönében. A 4 év alatt megtanulta a túlélés törvényeit,” nem lát “, “nem beszél”, “nem hall”, ez a három szabály ami megváltoztatta az egész életét! A börtön évei során senki nem látogatta meg csak egyetlen igaz barátja Andja. Hmm igen Andja volt az egyetlen az életében aki valamit is jelentett, szerelem volt köztük de soha nem volt kimondva a szó .. minden nap bement Ratko-hoz akinek egyetlen mentsvára volt Andja! Hmm pénteki nap történt .. de Andja nem jött be Ratko-hoz ..Szombaton kapott egy levelet amit az egyik őr adott át amiben leírták, hogy Andja nincs többé, Ražnat család eltette őt, hogy Ratko tudja hová tartozik …már csak a bosszú éltette és minden egyes nap azért küzdött, hogy amikor kikerül a Ražnat családot eltörölje a föld színéről. Közel 24 évesen került ki a börtönből .. szemtelenül fiatal volt és már nevet szerzett magának a börtönben, de senki nem sejtette mi az ami életben tartotta..A bosszú ! Amint kisétált a börtönből vett egy fegyvert és minden gondolkodás nélkül Ražnat édesapját fejbe lőtte fényes nappal amikor kilépett a házukból! Bosszútól félve menekült el Szerbiából és vette az irányt Los Santos-ba az ígéretek földjére!

Az Amerikai Álom:
Los Santos az ígéretek földje .. a faszt!

Ratko megérkezik a városba és a börtönévek alatt megtudott egy nevet akit keresni kell a papírok miatt, hogy a hatóságok ne toloncolják ki. “Dragomir “. Pár napig egy Motelban húzta meg magát és hétvégén felkereste a személyt, aki munkával segíteni tudja az életét a városban. Ratko elmondta miért kereste fel és Dragomir csak bólintott és pár nap múlva keresték a motelban, egy fekete kocsi sötétített ablak, elég komoly kinézetű fiatal srácok szálltak ki, akik Szerb anyanyelven köszöntve, Mirko, Sergio és Jovan. Mirko kezében egy boríték, benne volt a zöldkártya és némi $ és egy üzenet “velünk vagy ellenünk?”Ratko gondolkodás nélkül elveszi a borítékot és beszáll a kocsiba.


A_szerb2.png
 
Utoljára szerkesztette a moderátor:

Veysel

Pletykafészek
Játékos
Üzenetek:117
Gregory Mogiljevics
Ratko csendesen ült az úton végig, a társaság Szerbül beszélt végig, jó kedv volt de mégis érezni lehetett a feszültséget a levegőben…megérkeztek egy nagy parkolóba, nagyobb társaság várt rájuk. Mirko lassan körbe vezette Ratkot és egyesével bemutatot mindenkit, Ratko-nak a szeme megakadt egy kissé sápadt szőke csajszin. Blaire a neve, ekkor jött a csavar. A csajszi flegmán kezdte az ismerkedést egyből bele állt Ratko-ba. Ratko elég nyersen válaszolt vissza amiből kisebb szó csata alakult ki kettejük közt… Blaire lassan elsétált a kocsijához és egy ütőt vett ki, amivel megindult Ratko irányába. Ratko lassan levette a szemüvegét és arcát Blaire felé fordítva makacsul állt szembe vele. Blaire egyre mérgesebben közeldett Ratko felé, aki mosolyogva tekintett a lány szemébe! Mirko az utolsó pillanatban közéjük állt így megakadályozta Blaire-t. Ratko továbbra is mosolyogva nézte a csajszit, akinek az indulatós személyisége nagyon felkeltette az érdeklődését.




20230221152858_1.png


Mirko és Dragomir elvonultak és a társaságban néma csend lett úrrá. Kis idő elteltével visszatértek, Dragomir félre hívta Ratko-t, és vázolta a helyzetet Blaire az ő párja. Ratko sápadva hallgatta végig, lefutott elötte az élete minden perce mert akkor ébred rá, hogy Blaire-t megsértve Dragomir-t bántotta meg. De a csavar most történt mert Dragomir-nak tetszett Ratko talpraesettsége. Dragomir jobb kezével intve jelzett a társaságnak,és mindenkinek kocsiba kellett szállni nem sejtve mi fog történi. Egy elhagyatott tenger partszakaszra értek és megállt a konvoj, mindenki kiszállt és csendesen követték Dragomir-t és Mirko-t. A társaság csendesen figyelte az eseményeket. Mirko a következő szöveget mondta Szerbül..” Tisztelet a legfontosabb, család úgy erős ha mindenki testvérként szereti egymást”, elővett zsebéből egy billincset Ratko-ra tekintett és mondta álljon elé. Ratko szó nélkül lépett Mirko elé. Mirko a billincs egyik karikáját Ratko jobb kezére rakta és eltekintve Blaire felé, mondta lépjen Ratko mellé. Blaire szitkozódva lépett Ratko mellé, Mirko neki a bal kezére kattintotta a bilincset így Ratko és Blaire összebilincselve állt egymás mellett.

Dragomir és Mirko mosolyogva figyelte a párost. Blaire hangosan adta tudtára a társaságnak, hogy kurvára nem tetszik neki ez. Mirko következőket mondva, lassan elindult a kocsi irányába.. A feladat jussatok vissza a városba és nevetve ott lettek hagyva a parton. Blaire szidkozódva, szinte toporzékolt a dühtől. Ratko, Blaire szemébe tekintett és elnézést kért tőle. Blaire csak annyit mondott “egyszer kerüljön le a bilincs biztos szétverem az arcod Ratko “ Ratko csak annyit válaszolt mosolyogva “ Bármikor Blaire. “ Céljuk érdekében egy szerepet játszva elindultak a város irányába, ahol a helyi Sheriff hivatalban kértek segítséget Ratko beszélt végig és beadta a Sheriffeknek, hogy szerelmes pár Blaire-el és egy félre siklott sexjáték következménye a bilincs. Sheriffek mosolyogva segítették a párost vissza a városba. Blaire végigjátszva a szerepét, Ratko azt hitte enyhült Blaire haragja. Amint kiszálltak a kocsiból elindultak a hotelhez, ahol már mindenki őket várta. Mirko és Dragomir csak mosolyogva nézte a párost. Mirko a következőket mondta ”Remélem tanultatok az esettből többé nem szeretném ha bárki egymásnak feszülne a családban.“ -mindenkin látszott értette a lényeget. Mirko utasítást adott, hogy a bilincset Ratkonak és Blaire-nek kell leszedni úgy ahogy szeretnék.Blaire ismét szinte ordítva adta mindenki tudtára, hogy kurvára nem tetszik ez neki és még Dragomir szemébe is tekintett, aki elfordult ezzel jelezve, hogy tegye amit Mirko kér. Ratko és Blaire elindultak a raktárba, ahol Ratko levágta a bilincset Blaire és a saját kezéről. Blaire kissé mozgatva csuklóját lendületből vágta orrba Ratko-t, aki a meglepetéstől seggre ülve tekintett fel, de nem mert cselekedni, mert tudta Blaire Dragomir párja.Orrából ömleni kezdett a vér, az ajtón Destin lépett be és szótlanul nézte az eseményeket. Blaire rátekintett és annyit mondott Destinek “Pofád befogtad és nem láttál semmit“ Destin bólintva jelezte, hogy tisztában van a következményekkel. Ratko lassan feltápászkodik a földről jobb kezével a vérző orrát törölve tekintett Blaire szemébe, de csak nevetett. Szótlanul sétált ki a raktárból. Ratko szinte őrjöngött mert szíve szerint fejbe lőtte volna Blaire-t. De valami miatt ennek ellenére is nagyon kedvelni kezdte őt. Talán nagyon hasonlított Andja-ra, ugyanaz a szőke haj és a szem is hasonló, a sors ismétli magát vagy csak furcsa véletlen,de tudja Ratko, hol a helye így elhessegeti a gondolatait és mérgesen érkezik haza, ahol szétcsapja magát és gondolataiba merülve konyhájában próbálja a vérző orrát ellátni.




20230221151405_1.png
 

Klaudia.

Fékezhetetlen
Adminisztrátor
Üzenetek:581
Millie Evers
[hc] Szia @Veysel!

A karaktertörténetedet a bíráló csapat átolvasta és véleményezte.
Meglátásunk szerint egyszer múlt időben írsz, máskor pedig jelen időben. Javasoljuk neked, hogy válassz az egyik közül.
Ezen észrevételen kívül a lapod elérte a HCRP minősítést!

Gratulálunk a továbbiakban sok sikert![/hc]
 

Veysel

Pletykafészek
Játékos
Üzenetek:117
Gregory Mogiljevics
Chapter III.

Másnap reggel Ratko-t már várta egy fekete kocsi, benne a szokott társaság. Kocsiból hangosan valami szerb zene üvöltött a srácok csendesen cigizve várták Ratko-t. Ratko lassan sétált ki a Motel szobából, jobb kezével szemeit takarta a napfény miatt, szerbül üdvözölte társait és beült hátra Destin mellé. Destin egy magas izmos fekete srác. Ratko meg is jegyezte a társai felé, hogy mi a faszt keres itt egy kibasszott fekete. Sergio csak elmosolyodott nem válaszolt Ratko-nak. Az út többi részén csendesen ültek a kocsiban. A parkolóba érve kiszállt mindenki és Sergio kiosztotta a napi cucc szétszórására elegendő mennyiséget. Mindenki ment a dolgára és a napi cuccot teríteni kezdték. Ratko az utcákat járva, kapcsolatot keresve sétált be az egyik forgalmas kávézóba. Felfigyelt egy elég csinos szőke csajszira. Ratko mivel elég tapasztalatlan kapcsolatok terén így csak csendesen bámulta a csajt. Valószínűleg észrevette Ratko tekintetét, lassan felállt az asztaltól és leült Ratko-val szemben az asztalához. Lana volt a neve, sokáig beszélgettek kis idő elteltével elég jó ismerősök lettek, Ratko lelépett a kávézóból mivel még szart se adott el és nem volt ideje ismerkedni, mert nem szeretett volna “új” családjának csalódást okozni. Későn este végzet a cucc eladásával, de sikerült az egészet elpasszolni. Este a szokott helyen találkozott testvérével és a szerzett pénzt Sergio-nak adta le. Sergio mosolyogva rakta el a pénzt, de egy kurva kedves szót nem szólt Ratko-nak mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Sergio említette, hogy az éjszaka folyamán lesz egy buli és menjenek el. Ratko nem sokáig gondolkozott, elköszönt és mondta Sergio-nak ott találkoznak. Ratko hazament átöltözött és megkereste a szórakozóhelyet, lement és látta ott van majdnem mindenki akit ismert a városba. Mirko is ott volt, már egy nagyobb társaság körébe, aki jobb kezét felemelve intett Ratko-nak menjen közéjük. Ratko szó nélkül csatlakozott a társasághoz ahol a zene miatt hangosan társalogni kezdtek szerbül. Kis idő elteltével hangosabb szó váltásra figyeltek fel, fekete fiatal srácok és valami szépen fésült társaság közt, Ratko figyelte az eseményeket, éppen a vitázó társaság az ajtóban osztotta az észt, amikor Dragomir és Blaire jelentek meg, Blaire a szokásos flegma stílusában beszólt a ajtóban vitázoknak, hogy mi fasznak az ajtóba kell kakaskodni. Dragomir csak csendesen követe Blaire-t. Az egyik fekete srác ahogy sétáltak el mellettük le kurvázta Blaire-t, közben a srácok megindultak kifelé a szórakozóhelyről, és mivel hallotta mindenki a dolgot, megindult Mirko vezetésével a srácok után a brigád. Kint már javában folyt az eszmecsere mire Dragomir és a brigád kiért, Mirko számon kérte a fekete srácok, hogy beszél egy nőről és csak nyugodtan annyit mondott “ elmentek egyesével, vagy egyszere vigyünk el benneteket ?” A fekete srác flegmán válaszolva verekedésre hívta az egyik srácot, tömeg követni kezdte a verekedni készülő srácokat.


image.png

Ratko mellett Destin volt a fekete srác, Ratko arcán látszott, hogy feszült mert mellette álltak a verekedni készülő fekete srác barátai, és kurvára tudta , hogyha itt a fekete srác kikap akkor bizony ebből nagyobb gond lesz. Rakto továbbra is figyelte Dragomirt és Blaire-t, szinte parancsra várt mikor kell tenni neki valamit. A fekete srác nyerte a küzdelmet és nagy kiabálva elindultak a kocsijuk felé. Dragomir kiadta a parancsot és Ratko megindul a nagypofájú fekete srác után aki Blaire-t lekurvázta. Ratko teljesen átszellemülve mint egy ló nem nézet se oldalra se hátra csak ment és lassan a rugós kését elővette és a srác mögé lépve, szúrni akart volna, de hirtelen felső testét, forróság öntötte el, lenézett és látta ahogy a vér átáztatja a felsőjét összecsuklott.Több lövés történt, a helyszín egy csatatérré változott. Ratko továbbra is a földön feküdt, lehunyt szemmel imádkozni kezdett. Egy erős szorítást érzett a bal karján, kinyitotta a szemét és Destin képe jelent meg előtte és kapta fel a vállára…és rohant egészen a kórházig. Destin-ek köszönhetően, Ratko túlélte az éjszakát, nem talált létfontosságú szervet a lövedék. Destin-t akkor a testvérének fogadta és ő az egyedüli fekete srác akiben megbízik. Pár napig a kórházban feküdt és utána angolosan távozott.

20230224095433_1.png
 
Utoljára szerkesztette a moderátor:

Veysel

Pletykafészek
Játékos
Üzenetek:117
Gregory Mogiljevics
Chapter IV.

Motelbe érve Ratko fájdalmában, megint inni kezdett és mint egy kisgyerek sírni kezdett. Kurvára nem így tervezte az életét az államokban és most ott tart ahol abbahagyta Szerbiában a börtönben, annyival talán másabb egyenlőre, hogy senki nem vadászik rá. Másnap Blaire felhívta és elvitte Ratko-t pár helyre, ahol emberek dolgoztak a “családnak” Ratko szembefordult Blaire-el és mélyen a szemébe tekintve elmondta neki, hogy csak azért él, mert Dragomir a párja és kurvára fejbe lőtte volna. Blaire meglepően nyugodtan fogadta Ratko szavait és nem küldte el a picsába. Ratko annyira meglepődött Blaire reakcióját követően megesett a szíve rajta és visszább vett a stílusból. Közel egy órát töltöttek a munkával és közben beszélgetni kezdtek, Ratko elmondta, hogy nem volt szándéka bántani Blaire-t csak azt adja neki amit ő kap tőle. Blaire kicsit visszavett és tök normális hangnemben kezdet társalogni Ratko-val. Ratko elmondta Blaire-nek, hogy szeretne vigyázni rá hiszen a család része, de ehhez meg kell tanulnia elfogadni más embereket is. Blaire mosolyogva küldte a faszba Ratko-t azon a napon. Ratko a nap végén hazament, ahol Lana várta, kissé meglepődve tekintet rá, de beengedte a házába. Ratko még a fájdalomtól járni is alig bírt ezért Lana felé fordulva segítséget kért tőle, a napi cuccot odaadta neki és egy telefonszámot,megkérte szállítsa le a cuccot amit a telefonon mondanak neki. Lana szó nélkül elment. Ratko éppen öltözni kezdett volna át, mikor kopogtak az ajtaján, Ratko felső nélkül nyitott ajtót. Lana állt az ajtóba aki lesütötte a szemét és egy borítékot nyújtott Ratko felé. Ratko átvette, belenézve meglepődve látta a napi cucc ára van benne. Ratko kinyitotta az ajtót és beengedte Lana-t ismét a lakásába. Leültek a konyhába és Lana elé egy nagyobb összeget rakott Ratko elé, elmondta a csajnak ha ilyen ügyesen szállít akkor dolgozhat akkor neki is. Lana nem sokat gondolkodott és belement a dolgokba. Lana az éjszakát Ratko-val töltötte, semmi nem történt köztük. Másnap Ratko elvitte Lana-t a testvéreihez és megkérdezte Dragomirt mi lenne ha Lana is dolgozna a “Testvériségnek”. Dragomir Ratko-ra tekintett és a következőket mondta “ Ha vállalja érte a kezeskedést akkor dolgozhat” Ratko tudta,hogy ezzel a halálos ítéletét írta alá, ha Lana hibázik akkor ő is vele fog veszni, de valamiért bízott Lana-ban talán ő is hasonlított Andja-ra. Dragomir adott Lana-nak egy napi adagot és mondta adja el. Lana ment és csinálta a dolgát, Blaire beült Ratko kocsijába, mondta hogy menjenek.


20230227134014_1.png

Ratko csendesen tette amit Blaire kért, Blaire elmondta Dragomir-ra haragszik. Ratko nem szeretett volna bele szólni kettejük vitájába így csendesen egy eldugott helyre vezette a kocsit. Blaire meg is jegyezte flegmán, hogy reméli nem olyan helyre vitte Ratko ahová a kurváit hordja. Ratko mosolyogva sétál tovább Blaire mellet. Megálltak egy picit az egyik kisebb kerítés mellett és Blaire csodálkozva tekintett körbe és halkan megjegyezte nem is olyan szörnyű a helyszín. Ratko elmondta Blaire-nek, hogy szeretné ha minden vita megszűnne köztük, Blaire csendesen annyit mondott “ Akinek engedte, hogy közelebb kerüljön hozzá ők már mind halottak “ Ratko komoran tekintet előre,mondta Blaire-nek ő nem akar semmit tőle csak tiszteletet, Blaire. Ratko hugaként tekintett Blaire az első perctől kezdve, rákérdezett Blaire, hogy Dragomir miért hagyta őt ott az egyik este. Ratko félig őszintén elmondta, hogy vannak olyan szituációk ahová nem viheti Dragomir magával. Blaire lassan belenyugodott a dologba, Ratko mondta Blaire-nek, hogy bízzon Dragomir-ba mert szereti őt és csakis azért hagyta ki mert nem szeretett volna ha bármi baja essen. Ratko rákérdezet Blaire miért ilyen utálatos mindenkivel. Mi az ami ennyire fáj neki. Blaire kerülve a szót játszadozni kezdett az ujjaival. Ratko vette a lapot és annyit mondott Blaire-nek” álljon fel a kerítés tetejére és csukja be a szemét, Blaire különféle szitkok kíséretében felmászott. Mondta Ratko-nak ha lemeri lökni megöli. Ratko csendesen annyit válaszolt Blaire-nek, hogy csukja be a szemét és lélegezzen mélyeket, gondoljon a sérelmeire és ordítson. Valamit még Blaire mondott ,de engedelmeskedve Ratko-nak tette amit kért. Blaire kinyitotta a szemét, szemében látszott egy kicsit könnyebb lett neki, Ratko-ra tekintett, csakis biccentett felé ezzel jelezve ez neki mennyire jó volt. Ratko tudja, hogy Blaire is sok szarságon ment keresztül és ezért ennyire flegma mindenkivel, egyedül csak Dragomir-ban bízik. Lassan elindultak a kocsi felé, senki nem szólt semmit, de mielőtt beszálltak Blaire a maga módján próbálta megköszöni Ratko-nak a beszélgetést. Ratko nem válaszolt, de a szívében érezte, hogy a kettejük közötti fal lassan leomlik. Vissza vitte Ratko Blaire-t a parkolóba, haza ment és ismét berúgva virrasztott egész éjjel, fegyverét a fejéhez szorította, de túl gyáva, így csak sírt mint egy gyerek. Ratko teljesen magába fordulva, de a külvilág felé nem mutatja ki érzéseit, így minden éjszaka küzd démonaival.

20230227133743_1.png
 

Veysel

Pletykafészek
Játékos
Üzenetek:117
Gregory Mogiljevics
Chapter.V. Vissza a múltba, vagy küzdelem a démonokkal?

Screenshot (140).png

Egy újabb reggel nélküle. Egy újabb napot kell túlélnem, hogy ő nincs mellettem. Bármerre fordulok nincs sehol, de én mégis látom őt. Látom, ahogy mosolyog…akárhányszor becsuktam a szemem ő itt van velem. Korán reggel keltem és a cellában a rácson keresztül néztem ahogy a napfénye lassan belopja magát a sötétségbe.

  • Hol a francba lehet már. *fel le járkálva a cellában*

Egyszer csak lépteket hallottam és az őr sétált a cellába. Elkezdte vakargatni a tarkóját. Látszott rajta nagyon ideges.

  • Mond már bazd meg *förmedtem rá*
  • Nyugodj meg *harapta idegesen meg a száját*
  • Tegnap elvitték Andjat, Ražnat emberei

Mély levegőt vettem. Próbáltam realizálni a helyzetet. Majd mikor végre felfogtam , hogy mit is mondott kikeltem magamból.

  • Hogy mi? *Emeltem meg a hangomat* Most ez ugye valami vicc?
  • Miért nem mondtad?
  • Rám parancsolt, nem szólhatok neked, mert csak felzaklatnálak.
  • Ezzel tudod, hogy mekkora veszélybe sodródott? *léptem közelebb*
  • Nem. *rázta a fejét*
  • Ražnat megöli őt .*hisztérikusan elsírtam magam*
  • Már késő testvér. *hajtotta le a fejét az őr *
  • Hogy micsoda? *Tört fel bennem*
  • Meghalt *alig hallhatóan az őr *

Teljesen összetörtem könnyeim folyamatosan potyogtak.
Nem bírtam senkire se figyelni. Egyedül a szívemet hallottam, ahogy millió darabra hullik szét egyre jobban eluralkodik rajtam a fájdalom, menekülök de nem szabadulok. Megpróbálom magammal elhitetni, hogy ez volt a helyes döntés, de nem bírom felfogni. Nem bírom elviselni ezt a mérhetetlen fájdalmat. Azt akarom, hogy mellettem legyen és átkaroljon. Rossz nélküle. Nagyon rossz, hogy nem lehet mellettem. Egész éjszaka fent voltam és csak zokogtam. Nehézkesen álltam fel az ágyból.
Nem bírom már tovább, meg akarok halni. Kisétáltam a vizesblokkba és borotválkozás után egy pengét becsempésztem a cellába. Amikor senki nem figyelt mélyen vágtam bele a csuklómba. Vérem lassan folyt és éreztem lassan minden erőm elhagy, összecsuklottam és feküdtem a padlón. Szemem becsukva gondoltam vissza Andja-ra, hangos nevetésére és az illatára. De a kibaszott őrök berohantak és elvittem a gyengélkedőre és míg bent voltam nem hagytak többé magamra, egy pap járt be hozzám mindennap, aki próbálta a lelket bennem tartani, gyávaság az élete eldobása küzdj, hogy jobb életed legyen. A hit erőssé tett és már csak a bosszú miatt is életben maradva küzdöttem végig a 4 évet.
 
Utoljára szerkesztve:

Veysel

Pletykafészek
Játékos
Üzenetek:117
Gregory Mogiljevics
Chapter V.I. “Minden most kezdődik el...”


Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a következő napokban tétlen voltam a témát illetően. Titokban felhívtam Jovant és Destint, és vázoltam nekik a helyzetet. Nem lepődtek meg, ők már tisztában voltak mindennel. Tulajdonképpen nem is a hozzáállására voltam kíváncsi, hanem arra, hogy mi a véleménye erről a bizonyos Bankról. Ők nem oszlatták el a kétségeimet. Határozottan közölték velem, hogy Mirko és Dragomir olyan emberek,
akik képesek egy család vezetésére, és ha ők ezt látják helyesnek, akkor ez a helyes. Nem kaptam tőlük még csak egy gyufaszálat sem, amellyel egy kis fényt gyújtottam volna abban az átkozott sötét veremben, amiben vergődtem. Semmilyen más lehetőség nem kínálkozott, egyedül az, hogy végighallgattam tanácsaikat és jegeltük a témát. Srácok elmondták nekem, hogy a külső kör tagjainak egy próbát kell kiállni és csak úgy tudnak komolyabb dolgokban részt venni, ezt nagyon jó ötletnek tartva javasoltam, mondják el a tervüket Dragomir-nak vagy Mirko-nak, nem akartam, hogy probléma legyen belőle ha csak én tudok róla. Srácok elbúcsúztak. Majd az este találkoztunk a Pacific Bar-ban, ahol kisebb buli kerekedett.Szinte mindenki ott volt, egyedül Dragomir nem, neki üzleti újta van és nem elérhető a héten, Mirko írányit mindent Sergio-val . Táncoltam és nem igazán törődtem semmivel, ekkor Blaire betáncikált a pultba és megfogta a kezem “Táncolj a húgoddal” - mondta és meglepődve követtem lépéseit. A zene végén eltáncikált és nem is beszéltem vele szinte az egész buli végéig. Valami csajszi vízbe is került az este és Mirko is szóváltásba került valami török sráccal,de a szokásos pofonosztás után. Kimentem a parkolóba, ahol a csajszi már kint volt a vízből és szánakozva néztem rá hiszen kicsit megsajnáltam, de gondoltam valami tréfa volt az egész. Cigimet szívtam és vissza sétáltam a bárba, nemsokára valaki rádióban jelezte, hogy probléma van a parkolóban, több motoros jelent meg. Szépen ki sétáltunk és már vártak ránk páran, de mi sokkal többen voltunk és természetesen a csapat másik fele már komolyabban felszerelkezve várták a parancsot. Elsőnek csak kisebb szó csata alakult ki a két társaság között, próbáltam beszélni a vízbe lökött csajszival, aki kurvára leszarta, amit mondtam, ekkor a török srác bele állt az arcomba “Nem érted öreg, hogy nem akar a csajszi veled beszélni?”. Egyre jobban éreztem, hogy itt kurvára nem csak szó csata lesz és a srácnak mondtam, hogy beszéljen tisztelettel, a srác nagyon erősnek érezte magát az nap éjszaka gondolom a csajszi miatt, lassan elsétáltam a kocsihoz és felvettem a kesztyűmet. Felfigyeltem a csajra, aki Blaire arcába állt és egy kibaszott fegyvert fogott rá. Nem késlekedtünk és mindannyian fegyvert fogtunk a társaságra, a távolabbi társaira szépen célozva a fejüket csak a parancsra vártunk. Kicsit megnyugodtunk és a fegyvereket leeresztve Sergio próbálta nyugtatni a két társaságot, de ekkor valami történt mert kurvára elszabadult a pokol és halomra lőttünk mindenkit, aki nem volt a társaságunk része. Kurvára elszaladtak ketten és Destin, Blaire és én beültünk a kocsiba és megkezdődött a vadászat. Kurvára csendesen intéztük el a két menekülőtt, de Blaire és az új srácot Para-t is eltalálták így menni kellett a kórházba, a többiek eltüntették a nyomokat és megtisztították a parkolót. Mirko, Sergio hivatott engem, annyit mondtak nézzek szembe a világgal! Ratko határozott, erős vezetővé teszünk.

20230226213939_1.jpg

Screenshot (158).png





Másnap Blaire keresett meg, sokat beszélgetünk és elvittem őt egy kisebb kirándulásra, kurvára sokat beszélgetünk mint két testvér, úgy érzem teljesen a bizalmába fogadott,de valami nyugtalan érzés kapott el hirtelen, félek túl közel kerül hozzám, Dragomir mit fog tenni ha megtudja, hogy Blaire ennyi időt tölt velem, de őszintén kurvára nem törődtem vele. Nagyon jól éreztem magam vele és minden témáról jókedvűen beszéltünk, megbeszéltük másnap ismét találkozunk. Megkért , hogy ma éjszaka ne igyak és próbálják a jóra gondolva aludni. Nem tudom de kurvára hatással van rám a csajszi, nem ittam egész éjszaka és rá gondolva aludtam el mosolyogva, hosszú idő múltán először józanul aludtam el.



Miért van az, hogy az ember a legboldogabb pillanataiban is retteg attól, hogy elárulják? Hogy mindig jelen van az életünkben a gonosz? Erre sosem fogom megtalálni a választ, pedig lehet, hogy nem is kellene olyan nagyon keresgélnem. Mert mi van, ha a boldogságunk egy a gonoszsággal, és mi van, ha a gonosz maga bújt a szerelem álarca mögé? Mi Blaire-el két ellentétes pólus vagyunk, akik nap mint nap legyőzzük a taszítás erejét, és egymásba fonódva pörgünk a tengelyünk körül. Veszélyes és felemelő játszma, amelyben a játékosok nagy téteket raknak le. Én az egész büszkeségében fogadtam, ő pedig tartja a tétet, amit most egyszerre növeltünk mindketten. Úgy tettünk fel mindent, hogy az egyik kezünkkel egymásba kapaszkodtunk, a másikkal pedig igyekeztünk távol tartani magunktól a szeretett embert. De én már nem ezt akarom! Én mind a két kezemmel akarom szorítani őt és csak remélni tudom, hogy ő ugyanolyan hévvel és őszinteséggel szeret engem, ahogyan én őt. Ne egy árulót lásson bennem, hanem ugyanazt a Ratko-t, aki voltam és vagyok.


A Nap átragyogott a függönyön, a spaletták nem voltak bezárva. Blaire nem okozott csalódást... Vagy igen. Magam sem tudom. Úgy sejtettem, valahol mélyen létezik egy érzelmes énje is, de erre tegnap rácáfolt: az imáját követően távozott a házból, szinte közvetlenül Sergio után. Abban sem voltam biztos, hogy nem egymással ülnek össze, és vitatják meg a hirtelen előállt helyzetet. Hát igen. Ebben a pillanatban nem is tudtam másnak nevezni ezt az ügyet, csak „helyzetnek”. Valahogy az egész olyan idegen volt, és nem utolsósorban rettentő is. Mindössze tíz napja ismerem mégis biztos voltam, hogy szeretem. És fogalmam sincs, melyiktől féltem jobban. Ha Dragomir megtudja, az azt jelenti, hogy megöl engem és Blairet is. Eltéphetetlen kötelék. Ha azonban az derül ki, hogy nem vagyunk együtt, az csúnya ribilliót von maga után. Az isten sem mossa le rólam, hogy hazudtam. Mindezeket figyelembe véve, bármiben le mertem volna fogadni, hogy a szívembe mély nyomot hagyott Blaire. Felültem az ágyban, és mintegy megerősítésképpen iszonyú émelygés tört rám. Mintha föntről küldte volna a Mindenható, hogy ne legyen szemernyi kétségem se. Elvettem a szekrényről a vizet, ittam pár kortyot belőle, majd visszazuhantam az ágyba. Kivettem a fejem alól a párnát, és csak bámultam a plafont. Minden olyan idegennek és ugyanakkor az enyémnek tűnt. Két lehetőség állt előttem. Vagy itt maradok örökre, és vállalom a halált, vagy úgy ki
leszek innen hajítva, hogy a lábam sem éri a földet. A gondolattól még inkább összeugrott a gyomrom, és mintha ezt a feszültséget az egész testem átvette volna. Minden száguldozni kezdett az agyamban. A megismerkedésünk, az első pofon, az ölelések, Blaire tekintete és az a bizonyos „menj a francba nézése, ami olyan fölényes volt, hogy a végletekig képes volt felbőszíteni vele.
 
Utoljára szerkesztve:

Veysel

Pletykafészek
Játékos
Üzenetek:117
Gregory Mogiljevics
Sergio összehívta a társaságot, és rövid egyeztetés után elindultunk a óceánra, ahol valami hajó rakományát akartuk megszerezni. Egész úton csendben ültünk a csónakban és profik módjára tettük a dolgunkat, hamar végeztünk a pakolással, amikor Ivan ordítva jelezt, hogy vendégeink érkeztek. Nem kérdeztünk semmit csak lőttünk mint ha az életünk múlt volna rajta. Kurvára beleszaladtunk valami olyan rakományba, amire más is számított. Sikeresen leszállítottuk a rakományt a raktárba, Sergio említette mi lenne ha elmennénk a Cockatoos-ba, valami buli van most éppen ott, szinte mindenki eljött és elég jó buli alakult. Marko megint nem bírt magával és beleállt valami rózsaszín inges srácba, de ma éjszaka nem volt helye balhénak így Sergio szólt Markonak vegyen visszább, aki beletörődve, jelezte mindenki felé, hogy érti. Buli végén elindultam a kórházba hátha találok valakit ott, aki ad valami altatót,de kurvára nem volt ott senki, így vettem két üveg Jageirmastert, haza ballagtam. Elkezdtem lassan iszogatni és már jócskán volt a fejemben mikor kaptam egy SMS-t. Blaire írt rám, kérdezte be vagyok e már baszva, persze írtam neki valami faszságot. Kis idő elteltével kopogtak az ajtón, lassan kimentem és Blaire állt előttem.

Magához húzott és a fürdőszobába rángatott bedöntött a kádba, engedte a hideg vizet a fejemre. Rólam már csurgott a víz, az ő bőre azonban hősként harcolt a hideg ellen. A hajamat próbáltam egy irányba simítani, hogy minél kevésbé melegítse nyakamat. Blaire látta, hogy szenvedek, ezért segített. Benyúlt a tarkómhoz, és megemelte az egész sörényemet, aztán óvatosan előre húzta, majd a kézfejével letörölte a megizzadt tarkómat.


  • Kurvára nem kellene itt lenned Blaire az életeddel játszol. -elérzékenyülve beszélek
  • Ratko fogd be a pofád.
  • Sőt, miattam bujkálsz, majd életeden át a világ másik végén. - nyelt egyet, mert igazat beszéltem.

Ebben a tekintetben én is túl érzékeny voltam.

  • Szeretlek, Blaiere! Jaj!
  • A legváratlanabb helyzetekben vallottam szerelmet, de ezt most nem tudom tovább titkolni. Nem válaszolt, ezért folytattam:
  • Szeretem a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket... Az erődet, a gyengeségedet, a hatalmadat és az odaadását.

A kezét a számra tapasztotta, talán mert zavarba jött: sosem mondtam így el neki, de valóban ezt éreztem. Régen eltávolított tőle az agresszív énje, pedig talán éppen az volt a mágnes a jellemében. Két tenyere közé fogta az arcomat.

  • Ha tudnád, mit éreztem, amikor magamra hagytál! Láttam a szenvedésedet, ami ellen nem tehettem semmit. Amit mi ketten ültettünk, és te egyedül, minden erődet összeszedve szüretelted le! - ittam minden szavát

Amikor komoly dolgokról, érzésekről beszélt, kifinomult volt, és szívbemarkoló. Tökéletes ellentéte a gyilkos személyiségének. Még a szenvedésed közepette is gyönyörű voltál. Egy harcos! - miközben megpróbáltam visszanyelni a feltörni készülő könnyeimet. Te csináltál valamit, amit én talán nem tudtam volna végigcsinálni. Erős vagyok, Blaire, de a lelkem ereje te vagy, attól a naptól kezdve. Érted élek. És ezt el akarom mondani neked mindennap. Arcát érintve elhúzódott tőlem, ekkor döbbentem rá, hogy Blaire testvéreként tekint rám. Félreértettem a kedvességét és közelségét, tipikus hiba, a főnök csajába beleesni. Annyira szégyelltem magam, hogy egyszerűen nem tudtam megszólalni, Blaire zavarodottan néz rám.

  • Most hazamegyek, mert gondolkodnom kell.

Kilépett az ajtón és ismét magamban maradtam. Istenem, összerogytam az ajtóba és csak néztem Blaire után. Annyira félre értettem mindent és megint egyedül maradtam. Mondd el, mi ez az istenverte Szerelem! - adtam meg magamat, mert úgy éreztem, szívem ismét darabokra hullt és most végleges sötétség vár rám . Márpedig most a Blaire-ről is szó volt, úgyhogy nem dughattam homokba a fejem. Igaz, eddig is mindent tudni akartam, azonban egy ideje elfogadtam a tényt, hogy elfelejtem őt és vagy elhagyom a várost vagy szembe kell néznem Dragomir bosszújával, ha Blaire elmondja mit történt. Ismét kaptam egy SMS-t, sietve vettem elő a telefonom azt hittem Blaire írt. Lana volt, közölte velem, hogy ki akar szállni. Na még ez hiányzott, őt én hoztam a családba és nagyon is kedveltem őt, de döntenem kellett, szívem darabokban, beültem a kocsiba elhívtam egy helyre és gondolkodás nélkül fejbe lőttem őt. Ez vagyok egy kibaszott szívtelen fasz, akinek nem jár boldog élet! Lehunyom a szemem, a plafon felé fordítom az arcom, és átkozom a halott Lanat.


20230306145701_1.png
20230306145838_1.png

  • Mi a faszért tetted ezt velem?

Teljesen elborult az agyam és italért nyúltam ismét, azok a kibaszott dokik nem segítenek és úgy érzem teljesen beleőrültem az egészbe, elsőnek Blaire és most pedig Lana, kezd kicsúszni a talaj alólam, lehet meg kell tennem amit már régen meg kellett volna tenni, elővettem a fegyverem és a halántékhoz szorítottam! De ismét gyáva voltam és nem húztam meg a ravaszt.

  • Elegem van!

Szörnyű érzés másnaposan munkába menni főképp, hogy én vagyok a főnök. Most viszont nem volt más választásom.Csak úgy voltam képes aludni, hogy kiütöttem magam.
Mindössze másfél üveg whisky kellett hozzá. Úgy tűnik, jól bírom a piát. Dragomir haza érkezett és összehívott minket, én kurvára ittam előtte és szívtam is, szóval elég jó állapotban mentem b, többiek már vártak rám. Szemüveg volt rajtam így senki nem sejtett semmit csak csendben álltam, de kis idő elteltével elmondtam, hogy Lanat megöltem, a raktárban csend volt, Sergio megkérdezte miért öltem meg , válaszom egyszerű volt, nincs helye érzelmeknek ebben a kiaszott munkában és el akarja hagyni a családot, amit a többiek bólintva helyeseltek. Belül amit éreztem azt senki nem tudta és nem is fogja soha, talán Blaire volt az utolsó aki látta a gyenge arcom, de beletörődtem a sorsomba és tudtam itt két dolog fog történi vagy egyik éjszaka fejbe lövöm magam amikor legyőznek a démonaim, vagy kinyírnak. Dragomir vázolta a másnapi terveket, de őszintén annyira szét voltam csúszva szinte semmit nem értettem amit mondott. Mikor végzett elküldött mindenkit a dolgára, én ahogy mentem ki a lépcsőn orra este Destin rohant oda és segített fel, többiek nem láttak semmit, beszálltam a kocsiba és elindultam haza,Destin követett végig. Egy kibaszott oszlopnak mentem és a kocsi eleje tropára tört.Szerencsétlen Destin leparkolt mellemet és rohant megnézni, hogy jól vagyok, de én elküldtem őt a faszba, és mondtam neki semmit nem látott. Destin jó katona és igaz testvér soha nem fordult ellenem és tudom, hogy bármikor mellettem áll. Nagy nehezen haza vezetem, ahol ismét felszívtam egy utcát és öblítettem némi alkohollal szinte elájultam a konyhában és a földön fekve hörögtem mint egy kibaszott kutya .

Úgy éreztem magam, mint egy cserben hagyott gyermek. Előző este közöltem Blairel, hogy szeretem őt, ő pedig egy-két szó után lelépett. Azóta se kép, se hang. Olyan volt, mintha büntetésben lennék! És ami a legrosszabb, az is növelte a bizonytalanságomat, hogy nem voltam száz százalékig biztos abban, hogy helyesen cselekedtem és lőttem fejbe Lanat, olyan fiatal volt, csak el kellett volna engednem és senki nem tudta volna meg. Istenem beleőrülök!

Blaire felkeresett és leszidott, hogy miért teszem magam tönkre miért nem értem meg hogy sokat jelentek neki, és erre ebben a pillanatban jöttem rá. Önző voltam. Úgy volt, ahogy mondta: sosem fogadtam el őt. Egész életemben vágytam a tökéletességre. Ő ilyen volt számomra, de az életstílusát korántsem tartottam annak. Pedig talán éppen azért szerettem belé... Annyira megközelíthetetlen volt, és annyira rideg! Ám mindezt félretette, amikor négyszemközt voltunk. Szeretett, mindig is szeretett. Én pedig semmit sem akartam, csak azt, hogy ezt folyton bizonyítsa nekem. Úgy, hogy hátat fordít mindennek, ami neki fontos. Valószínűleg nagyon kevés embernek adatik meg egy ilyen mindent elsöprő szerelem. Olyan, ami kibírja a sok megrázkódtatást, és leckéket ad az életből. Mi megéltük a magasságokat és a mélységeket. Ha a szerelmünket feláldozom magam miatt, akkor semmi sem marad. Szeretem Blairet. Szerettem a múltban, szeretem a jelenben, és szeretni is fogom, amíg dobog a szívem. Ezért pedig mindenre képes leszek. Félreteszem a sérelmeket, és nem harcolok a boldogságom ellen. Akkor sem, ha ő az egész világ ellen fegyvert fog, s drogokból, fekete kereskedelemből, tiltott dolgokkal való üzletelésből vagy emberek Kizsákmányolásáról. Egy vagyok vele. De még mindig ott van a bizonytalanság bennem, Blaire játszik velem vagy tényleg szeret engem.. Isten tudja..de muszáj változtatni az életemen mert megölöm magam.


20230306175857_1.png
 
Utoljára szerkesztette a moderátor:

Veysel

Pletykafészek
Játékos
Üzenetek:117
Gregory Mogiljevics
Senki sem születik szörnyetegnek, hanem azzá válunk...

A maffia nem egy család. A maffia egy szervezet. Egy gazdatest. Aminek én vagyok a szíve. Fokról fokra lépkedtem. Megjártam a legkeményebb szerb börtönt, közben látható és láthatatlan sebeket szereztem. És most itt vagyok, az egyik legkegyetlenebb bűnszervezet élén. A nincstelen senki kölyökből könyörtelen emberré váltam. Nem vagyok jó ember. De úgy fest, annyira rossz sem, hiszen képes volt valaki megérinteni a lelkemet. Ekkor jöttem rá, hogy nem vagyok sérthetetlen, ahogy arra is, hogy a vér lemosható. Vad és érinthetetlen, akárcsak én. Az a pár nap, amit tőle akartam, sokkal több lett. Az egyezség felbomlott, de ő itt maradt. Egy nő. Egy szív. Egy érzés. Ami képes volt egy vérengző fenevadat megszelídíteni. Ne hagyd veszni valami ostoba szerelem miatt. Elillant az utolsó reményem is, hogy elkerülhetem a végzetemet, lehunyom a szemem, mélyeket lélegzem, a bűntudat, a fájdalom és az öngyűlölet egyre jobban mardos.


Nem volt idő az önsajnálatra, Dragomir hazaért, Mirko összehívta a csapatot és vázolta a helyzetet. Valami raktárba kell bemenni és kipakolni, kurva egyszerűen hangzik, de tőle ezt már megszoktuk. Tudtam tisztának kell lennem hiszen itt könnyen, elvesztettem mindenem, és itt első sorba a mindent Blaire jelentette. Elmentünk a megszokott helyünkre, ahol Mirko ismertette a tervet, épp magyarázott, amikor belépett az ajtón Dragomir, Sergio és két ismeretlen srác. Mirko szinte ráförmedt Dragomir-ra, amin kissé meglepődtem, de szó nélkül lehajtott fejjel a padlót bámultam. Dragomir bemutatta a két srácot, majd Blaire mellé lépett és valamit a fülébe súgott. Az érzés és a látvány miatt szinte a gyomrom görcsbe rándult, Az érzés és ahogy Blaire tekintett rá istenem, bármit megadtam volna egyetlen olyan nézésért. Sajnos be kell látnom Blaire szereti Dragomirt. Kurvára rosszul voltam hiszen napok óta csak iszok és lövöm magam mint egy idióta és a legrosszabb a Sergio-tól kapott heroin viszi a prímet. Annyira hiányzik a cucc, de ma erőt kell vennem magamon és végig kell csinálnom mindent. Mirko elmondta a tervet, de a legrosszabb egy csapatba kerültem Dragomir-ral és Blaire-el. Nézhetem végig őket. Feladatunk a széfek feltörése és a cucc kiszedése volt a többiek fedezték a seggünk, én szívesen cseréltem volna bármelyik testvéremmel, hiszen akkor lehet szerencsém lesz és végre egy kibaszott golyó a fejemen lyukat üt.

Sikeresen megcsináltuk a balhét, de sajnos pár testvér odaveszett, Destin is súlyosan sérült, mikor megláttam Blaire ott volt mellette és aggódva tekintett rá valami kötszert kerített és próbálta elállítani a vérzést. Destin a sok vér veszteségtől alig bírt a lábán állni, Blaire rám tekintett és mondta vigyázzak rá.Titkon reméltem, hogy békés és nyugodt lesz az arca, de csak a fájdalom tükröződik rajta. Ökölbe szorítom a kezem, a falnak dőlök, és legszívesebben ordítanék. De nem teszem, mert tudom, hogy Dragomir gyanút fogna és akkor Blaire és én együtt halnánk meg. Megfagy bennem a vér, ahogy Blaire szavai lassan értelmet nyernek. Látom, mennyire emészti magát, és tudom, hogy itt valami fontos titok lappang. Destin-t elvittem a kórházba és megvártam míg stabil lett az állapota, szerencsére senki nem kérdezősködik. Kurvára leléptem és elmentem a Lost Bárba, gondoltam szétcsapom magam, de valamiért nem tudtam inni csak járt az agyam. Egy dupla Whiskey lecsúszott és haza vezettem. Másnap Blaire ismét kopogott az ajtómon és besétált a lakásba szinte köszönés nélkül. Ezen már meg se lepődtem, kurvára otthon érezte magát már szinte az egész délelőtt ott volt velem és mint két kis gyermek játszottunk, elsőnek a fejem ütötte szét egy párnával, majd a hűtőhöz szaladt és egy fél tubus ketchupot öntött a fehér felsőmre biztos várta mikor leszek mérges, de mikor a közelemben van megszűnik a világ körülöttem. De tudtam az ő szíve már foglalt, de még is annyira vágytam rá, nem féltem a következményektől csak látni akartam ahogy mosolyog, hallani szerettem volna, hogy elküld a picsába, vagy csak egy szívtelen féregnek szólít. De nem ma nem ez történt, először láttam a szemében a kételyt, éreztem rajta, hogy valójában elbizonytalanodott, jól érezte magát. De én megint elküldtem őt, mert féltem mi lesz, ha megcsókolom és ő nem akarja akkor elvesztem őt örökre, így önző módon elküldtem őt. Arcán látszik minden, a csalódás amit az elutasítás miatt jelent meg rajta. Miután elment ismét cuccot keresve lőttem be magam. Estére kicsit kitisztultam, csak egy bélyeg ment a nyelvem alá, és indultam az éjszakába ahol a többiek már vártak a casino parkolóban. Beszálltam a kocsiba hozzájuk és elmentünk a Lost Bárba, kedvem nem volt de elmentem és kint ültem le. Blaire kisétált és szánakozva nézett újra a szemembe mikor észrevette, hogy szét vagyok. Eldöntöttem elmentem Dragomir-hoz és beszéltem vele veszteni valóm nem volt már mit, hiszen akit szeretek lassan már csak egy szánalmas férget lát. Titkon remélem, hogy miután elmondom érzéseim ott a helyszínen fejbe lő. Nem tette meg, csak egy kérdést tett fel nekem, hogy a hűségem előrébb van mint a szerelmem Blaire felé. Meglepődtem nem tudtam eldönteni, hogy most ő mindenről tud vagy tényleg ennyire biztos Blaire szerelmébe. Fogalmam sem volt, mi következik ezek után, de egy valamiben biztos voltam, mert az már előző este kiderült: senki sem lesz olyan velem, mint előtte. Dragomir egyfajta békejobbot nyújtott nekem, azonban magam sem tudtam, hogy ez őszinte volt-e a részéről, vagy csak a megdöbbenésének volt köszönhető. És tudtam, hogy így Blaire-t is elvesztettem, elmondtam mindent Dragomirnak így már többé nem fog bízni bennem. Így elvesztettem mindent ami fontos volt az életembe. Nem is tudom, mit éreztem. Öröm volt bennem, és talán csúnyán hangzik, de megkönnyebbülés is. Ebből jöttem rá, hogy még mindig félek Dragomirtól. Vagy talán attól, hogy elveszítem Blaire-t? Aztán hirtelen másfajta érzések is előtörtek belőlem. Egy fájdalom amitől szabadulni nem tudok, semmi nem segít, hogy enyhüljön.


20230309111326_1.png

Nem sajnálkozhatok azért, hogy szeretlek. Azt nem. – Pislogok, mert könnybe lábadt a szemem.

– De, ami történt, azt használhatod ürügynek, hogy elfordulj tőlem, és én meg is értem, ha ezt teszed, de akkor is úgy érzem, mellettem a helyed. Szükségem van rád. Megértesz?

Blaire aggódva harapdálja az ajkát, és elgondolkodik. Attól tartok, azt fogja mondani, hogy képtelen rá. Hogy nem bír szembenézni azzal, ami történt. De ő ismét lenyűgöz. Csodálatos lenne most rejtve maradni a világ szeme elől, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna de ez lehetetlen.
Felsóhajtok. Szürreális ez az egész. Olyan, mintha Blaire talált volna ki haragjában valami szörnyű tréfát, de erre még ő sem lenne képes. Ilyesmiről nem hazudna. A fejemet rázom, és szidalmazom magam. Blaire, annyira sajnálom! Sajnálom, hogy nem tudtam olyan lenni, amilyet szerettél volna. Sajnálom, hogy nem olyan volt az életed, amilyet akartál. Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni, hogy el tudd engedni a múltat és a keserűséget. – Nem sajnálkozhatok azért, hogy szeretlek. Azért nem.


20230309102504_1.png

Szó nélkül szinte zokogva Blaire becsapta az ajtót kisétált, éreztem most elvesztettem. Másnap nem is láttam egész nap.Csak feküdtem az ágyban, de valamiért úgy éreztem üres vagyok, vártam csengessen újra, de nem jött el. Ahogyan kiléptem az ajtón a kocsim ismét szétlőve és a lakásom fala összefirkálva. Elindultam a raktárba, Blaire kocsija a raktár előtt állt és én nem voltam rest, kilőttem mind a négy kerekét és mint aki jól végezte dolgát, besétáltam a raktárba. Blaire a leltárt csinálta, én vettem ki a dolgokat. Megszólított a szívem hevesebben kezdett dobogni. Aztán miután válaszoltam neki kisétált, én még tettem a dolgom. Ahogy kiléptem a raktárból Blaire a kocsija felé indult, kivett egy baseball ütőt és elindult felém. Tudtam, hogy a kocsim vagy én, de biztos valaki ma sírva megy haza. Szinte rohant felém és már ordítva emelte az ütőt fel és csapott elsőnek a kocsimra, majd rám. Az ütés erejétől a földre zuhantam és az ütőt eldobva fölém hajolva elkezdte ütni a fejem. Fogaim összeszorítottam és tűrtem az ütéseket. A felsőm lassan átvérzett és az orromból ömlött a vér. Én mint egy néma csendben tűrtem. Csak annyit mondtam neki, hogy egy gyáva szar, szemében láttam, hogy minden ütés után mintha egy kis fájdalom is lett volna benne. Lassan lemászott rólam és Destin-t hívta, mondta neki vigyen a kórházba. Destin csendesen engedelmeskedett. Kijátszottam őt és oda adtam a fegyverem neki és a rádióm széttörve léptem le. Haza rohantam és a sebeim bekötve összedobtam a cuccaim és elmentem a hajómhoz és elhúztam egy szigetre. Gondolkodni kellett és a sebeim ápolni.
 

Veysel

Pletykafészek
Játékos
Üzenetek:117
Gregory Mogiljevics
Sziasztok! Köszönöm szépen mindenkinek aki Ratko életének történetét olvasta. Karakterem elutazik a városból. Köszöntem a lehetőséget és a bizalmat a HCRP-bírálói csapatól különösképpen "Mercitöl " a sok segítséget . A topikot át lehet helyezni!
 

Klaudia.

Fékezhetetlen
Adminisztrátor
Üzenetek:581
Millie Evers
[hc] Szia!
Zárom és helyezem a topicod. Amennyiben újranyitnád akkor keress fel egy illetékest.

Köszönjük a beleölt munkádat és a továbbiakban sok sikert kívánunk neked![/hc]
 
Állapot
A témához nem lehet hozzászólni, mert le van zárva.

Kinézet személyre szabása

Top Alsó