Üzenetek:7
Antonio Salvatore
1947-et írunk. Egészen pontosan 1947. 10. 22-ét, egy kis faluban Emilia-Romagna tartományban, Olaszországban. Ekkor történt ugyanis, hogy id. Giorgio DeMonti és családja újabb gyerekkel gyarapodott. DeMontiék 3. gyereke apja és nagyapja után első szülött fiúként, mint ahogyan azt a családban szokás, a Giorgio nevet kapta. Az első fiú a családban nagy örömöt hozott az apának, azonban ez az öröm hirtelen gyötrelembe fordult. Giorgio anyja, a csupán 30 éves Antonella és Giorgio ikertestvére belehaltak a szülésbe. Tudni illik DeMonitéknak nem ment jól a szekerük abban az időben, hiszen nem sokkal a háború vége után járunk és az ország gazdasági helyzete talán nem is lehetne rosszabb. A helyzetüket az sem könnyítette, hogy a Mussolini rendszer alatt DeMonti úr a fasiszták nagy támogatója és csendőr volt. A családot DeMonti úr pék munkája és Antonella mosónői állása éppen eltudta tartani, most viszont a DeMonti család egyetlen kenyérkeresője Giorgio maradt, akinek két lányát és fiát is el kellett valahogyan tartania. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a helyzet nem javult.
Az elkövetkező nyolc év talán a család mélypontjának is tekinthető. A hosszú fagyos telek és a gyakori éhség azonban egy dolgot megerősített DeMontiékban. Ez a túlélő ösztön. Sok mindent el lehet mondani róluk, azonban egy jó tulajdonságuk biztosan volt, sosem adták fel. 1955-ben aztán megjött a baj. A péküzem, amelyben DeMonti úr is dolgozott becsődölt és a munkásokat kénytelenek voltak elbocsátani. A család komoly krízisbe került és DeMonti úr úgy döntött, hogy kockáztat. Családjával, ifj. Giorgio DeMontival (aki ekkor csupán 8 éves volt) és lányaival, Mariaval és Simoneval majdnem minden pénzüket egy utazásra költötték. Egy utazásra az ismeretlenbe, Amerikába. A Perla del mare hajó fedélzetén a család Liberty Citybe utazott, a város akkoriban egyébként tele volt olasz bevándorlókkal, akik hasonlóan a DeMonti családhoz egy jobb élet reményével utaztak az ismeretlenbe, sokszor csak egy bőrönd ruhával. Érkezésükkor pedig az amerikai állam megkezdte az indoktrinációjukat. Kezdetben angolosították a nevüket, Bianchiból White és Brunoból Brown lett, nem lett ez másképp DeMontiéknál sem, akik a Montes vezetéknevet kapták a lakhatási engedélyükbe, ezzel teljesen szakítva a nemesi múltukkal. Úgy gondolom, hogy az új fejezet a család életében itt kezdődött. Liberty City híres volt akkoriban arról, hogy rengeteg nemzetiség élt különböző, szegregált területeken. Gettókban, azonban ezt a mostani világ próbálja tagadni természetesen. Nem is tudtak volna máshova költözni, hiszen a vegyülést, ha őszinték leszünk, egyik fél sem támogatta.
Azonban olasznak lenni, hát... Abban az időben elég nehéz volt. Mindennapos volt a rendőri brutalitás és az a helyzet, hogy nem tudom őket hibáztatni. Sokan katonák voltak, háborús veteránok és tudták, hogy a háborúért az olasz nép épp oly felelős, mint a vezetője. Vagyis ez a gondolat nyugtatta őket, hiszen azt a gyűlöletet, ami bennük volt biztosan nem volt könnyű elviselni. Na de kicsit elkalandoztam, térjünk vissza a DeMonti családhoz, vagyis mostmár a Montes családhoz. A George név akkor ragadt az ifjabbik Giorgio-hoz, amikor apja felszolgálóként dolgozott a Heavenly Sins nevű szórakozóhelyen. Akkoriban ez volt az egyik legjobban ismert klub és sok gazdag és híres ember járt oda. Némelyik jó ember, némelyik nem annyira. Tudni illik, akkoriban az olaszváros, így hívták az olasz gettót, elég balhés környék volt. Tökéletes táptalaj volt a szervezett bűnözés számára, úgy, mint sok-sok más városrész is. A maffia és tagjai is törzsvendégek voltak a klubban, ahol George sokszor segített apjának. Nagyon kedvelték a kis krapekot az üzletemberek. George elmondása szerint sosem lehetett mást mondani rájuk, tilos volt. Ők üzletemberek voltak és kész. Az üzletük a bűnözés volt.
Az egyik ilyen üzletemberhez ment hozzá George nővére, Maria is. Ezt az üzletembert Albertonak hívták. Alberto egy nagyon kifinomult, elegáns és jól tanult ember volt. Egy rossz tulajdonsága volt azonban. Sokat ivott. Sokat ivott és amikor ivott rendkívül agresszív lett. Egy ilyen italozás után történt az is, hogy Alberto részegen összeverte az akkor 4 hónapos terhes Mariat. Se az anya, se a gyermek nem élte túl és ha egy dolog, akkor a család az sérthetetlen volt Giorgio szemében. Amikor megtudta hiába próbálta lebeszélni róla fia, Giorgio elment és nagyon megverte Albertot. Talán ennek a vehemens cselekedetnek a következménye volt az, ami elindította George-ot azon a sötét úton, amit bejárt. Sajnos ehhez a harchoz Giorgio már kevés volt egyedül, három hét múlva munkából hazamenet leszúrták. Akkoriban George még csak 19 éves volt és egy helyi részvénybróker cégnél volt gyakornok. Úgy érzem, hogy George sose tudott megbékélni azzal, ami az apjával és a nővérével történt. Talán ez az, ami végtelen bizonyításvágyat és hihetetlen kitartást adott neki.
Ennél a bróker cégnél dolgozott még 5 évet George, ahol osztályvezetői pozícióra tett szert. Itt ismerte meg Antoniot. Pontosabban Antonio Umberto Salvatoret. Ő volt az én édesapám. Apám és George nagyon jó barátok lettek. Annyira, hogy George esküvőjén édesapám volt a férj tanúja és George pedig a keresztapám lett. Ők együtt egy legyőzhetetlen párost alkottak. Az Edison Brandishing becsődölése után, így hívták azt a brókercéget ahol dolgoztak, közösen több vállalatot is megpróbáltak beindítani kisebb-nagyobb sikerekkel. Talán az egyetlen igazán jól működő vállalat a Montenio bútorbolt volt, ami az olaszváros egyik legnépszerűbb bútorboltjává vált. Habár nekem fogalmam sem volt róla, de akkoriban úgy játszadoztam önfeledten a boltban, hogy egy zárt ajtóval odébb darabszámra szerelték össze a fegyvereket, amelyeket aztán az "üzletemberek" tulajdonába bocsájtottak, természetesen nem kis pénzekért. Ugyanis a bútorbolt, a méterárú bolt, a szabóság mind-mind remek rejtekhelyeknek számítottak és a többi üzlet sem azért zárt be, mert nem lett volna érzéke apáméknak vezetni őket, hanem azért, mert ha úgy érezték, hogy a rendőrség kezd kiszagolni valamit, akkor mindig lehúzták a rolót. George és én mindig közel álltunk egymáshoz. Édesapám halála után is szinte apám helyett apám volt. A mai napig nem lehetek elég hálás azért, amit értem tett. Egy zűrös tinédzserből elegáns úriembert faragott és én világ életemben próbáltam neki törleszteni. Az első komolyabb betekintésem az ő világába pedig hamar eljött. 20 éves voltam, amikor George és Jones úr, George egyik iskolai barátja, új vállalkozást kezdtek.
Montes and Co. Incorporated, ez lett a vállalat neve, ami George és barátja bróker múltján alapult és egész sikeres volt. Sokáig a Sprunk szódagyártó cég elsődleges részvénytulajdonosai voltak, ami akkoriban hatalmas vállalat volt. De igazából nem a részvényekről szólt sosem az a vállalat... Vagyis... De. Hiszen milyen jobb alternatíva van pénzmosásra mint egy brókercég? Ennek a cégnek az alapjaira épült fel az a virágzó bűnszindikátus, ami az olaszvárost és később egész kelet Liberty City-t befolyásolta. Azonban a nagy befolyással együtt a figyelem középpontjává is váltunk. Igen, ekkor már én is tagja voltam a vállalatnak, főleg pénzbehajtással és a testőrség megszervezésével foglalkoztam. Kvázi én voltam az "őrangyal", George is mindig így hívott. Na de térjünk vissza a lényeghez. Ahogyan a "vállalat" terjeszkedett egyre több összetűzésbe kerültünk a rendőrséggel, de ami annál is vészjóslóbb, más szervezetekkel.
Egy ilyen összetűzés során történt az, hogy én és George egy találkozóra tartottunk, amikor az utcán tüzelni kezdtek ránk. Az autónk kisiklott és a fegyveresek körbevettek minket, Georgenak sikerült lelőnie két fegyverest és a közben felcsendülő szirénák hangjára a többi is szétszéledt. Ez mind szép és jó ugye, azonban ott álltunk két halottal és George-dzsal, a gyilkos fegyverrel a kezében. Mire a rendőrök az autóhoz érhettek volna kirántottam a kezéből a pisztolyt és ráfogtam. A rendőrök kirángattak az autóból és megbilincseltek. Kétszeres gyilkosság és emberölés szándéka. Ez az a vád, ami miatt 1999 óta ebben a poros cellában rohadok... Napról napra. Hogy megérte-e? Azt nem tudom, de azt, hogy abban a pillanatban ez tűnt a helyes cselekedetnek, abban biztos vagyok. Sajnos George pár éve elhunyt és azóta a vállalat csődbe ment, azonban nemrég új lehetőség ütötte fel a fejét. Levélben keresett fel David, a keresztfiam, George fia, hogy találkoznunk kell, mert szüksége van rám az új vállalatában.
Három nap van hátra a szabadulásomig...
Az elkövetkező nyolc év talán a család mélypontjának is tekinthető. A hosszú fagyos telek és a gyakori éhség azonban egy dolgot megerősített DeMontiékban. Ez a túlélő ösztön. Sok mindent el lehet mondani róluk, azonban egy jó tulajdonságuk biztosan volt, sosem adták fel. 1955-ben aztán megjött a baj. A péküzem, amelyben DeMonti úr is dolgozott becsődölt és a munkásokat kénytelenek voltak elbocsátani. A család komoly krízisbe került és DeMonti úr úgy döntött, hogy kockáztat. Családjával, ifj. Giorgio DeMontival (aki ekkor csupán 8 éves volt) és lányaival, Mariaval és Simoneval majdnem minden pénzüket egy utazásra költötték. Egy utazásra az ismeretlenbe, Amerikába. A Perla del mare hajó fedélzetén a család Liberty Citybe utazott, a város akkoriban egyébként tele volt olasz bevándorlókkal, akik hasonlóan a DeMonti családhoz egy jobb élet reményével utaztak az ismeretlenbe, sokszor csak egy bőrönd ruhával. Érkezésükkor pedig az amerikai állam megkezdte az indoktrinációjukat. Kezdetben angolosították a nevüket, Bianchiból White és Brunoból Brown lett, nem lett ez másképp DeMontiéknál sem, akik a Montes vezetéknevet kapták a lakhatási engedélyükbe, ezzel teljesen szakítva a nemesi múltukkal. Úgy gondolom, hogy az új fejezet a család életében itt kezdődött. Liberty City híres volt akkoriban arról, hogy rengeteg nemzetiség élt különböző, szegregált területeken. Gettókban, azonban ezt a mostani világ próbálja tagadni természetesen. Nem is tudtak volna máshova költözni, hiszen a vegyülést, ha őszinték leszünk, egyik fél sem támogatta.
Azonban olasznak lenni, hát... Abban az időben elég nehéz volt. Mindennapos volt a rendőri brutalitás és az a helyzet, hogy nem tudom őket hibáztatni. Sokan katonák voltak, háborús veteránok és tudták, hogy a háborúért az olasz nép épp oly felelős, mint a vezetője. Vagyis ez a gondolat nyugtatta őket, hiszen azt a gyűlöletet, ami bennük volt biztosan nem volt könnyű elviselni. Na de kicsit elkalandoztam, térjünk vissza a DeMonti családhoz, vagyis mostmár a Montes családhoz. A George név akkor ragadt az ifjabbik Giorgio-hoz, amikor apja felszolgálóként dolgozott a Heavenly Sins nevű szórakozóhelyen. Akkoriban ez volt az egyik legjobban ismert klub és sok gazdag és híres ember járt oda. Némelyik jó ember, némelyik nem annyira. Tudni illik, akkoriban az olaszváros, így hívták az olasz gettót, elég balhés környék volt. Tökéletes táptalaj volt a szervezett bűnözés számára, úgy, mint sok-sok más városrész is. A maffia és tagjai is törzsvendégek voltak a klubban, ahol George sokszor segített apjának. Nagyon kedvelték a kis krapekot az üzletemberek. George elmondása szerint sosem lehetett mást mondani rájuk, tilos volt. Ők üzletemberek voltak és kész. Az üzletük a bűnözés volt.
Az egyik ilyen üzletemberhez ment hozzá George nővére, Maria is. Ezt az üzletembert Albertonak hívták. Alberto egy nagyon kifinomult, elegáns és jól tanult ember volt. Egy rossz tulajdonsága volt azonban. Sokat ivott. Sokat ivott és amikor ivott rendkívül agresszív lett. Egy ilyen italozás után történt az is, hogy Alberto részegen összeverte az akkor 4 hónapos terhes Mariat. Se az anya, se a gyermek nem élte túl és ha egy dolog, akkor a család az sérthetetlen volt Giorgio szemében. Amikor megtudta hiába próbálta lebeszélni róla fia, Giorgio elment és nagyon megverte Albertot. Talán ennek a vehemens cselekedetnek a következménye volt az, ami elindította George-ot azon a sötét úton, amit bejárt. Sajnos ehhez a harchoz Giorgio már kevés volt egyedül, három hét múlva munkából hazamenet leszúrták. Akkoriban George még csak 19 éves volt és egy helyi részvénybróker cégnél volt gyakornok. Úgy érzem, hogy George sose tudott megbékélni azzal, ami az apjával és a nővérével történt. Talán ez az, ami végtelen bizonyításvágyat és hihetetlen kitartást adott neki.
Ennél a bróker cégnél dolgozott még 5 évet George, ahol osztályvezetői pozícióra tett szert. Itt ismerte meg Antoniot. Pontosabban Antonio Umberto Salvatoret. Ő volt az én édesapám. Apám és George nagyon jó barátok lettek. Annyira, hogy George esküvőjén édesapám volt a férj tanúja és George pedig a keresztapám lett. Ők együtt egy legyőzhetetlen párost alkottak. Az Edison Brandishing becsődölése után, így hívták azt a brókercéget ahol dolgoztak, közösen több vállalatot is megpróbáltak beindítani kisebb-nagyobb sikerekkel. Talán az egyetlen igazán jól működő vállalat a Montenio bútorbolt volt, ami az olaszváros egyik legnépszerűbb bútorboltjává vált. Habár nekem fogalmam sem volt róla, de akkoriban úgy játszadoztam önfeledten a boltban, hogy egy zárt ajtóval odébb darabszámra szerelték össze a fegyvereket, amelyeket aztán az "üzletemberek" tulajdonába bocsájtottak, természetesen nem kis pénzekért. Ugyanis a bútorbolt, a méterárú bolt, a szabóság mind-mind remek rejtekhelyeknek számítottak és a többi üzlet sem azért zárt be, mert nem lett volna érzéke apáméknak vezetni őket, hanem azért, mert ha úgy érezték, hogy a rendőrség kezd kiszagolni valamit, akkor mindig lehúzták a rolót. George és én mindig közel álltunk egymáshoz. Édesapám halála után is szinte apám helyett apám volt. A mai napig nem lehetek elég hálás azért, amit értem tett. Egy zűrös tinédzserből elegáns úriembert faragott és én világ életemben próbáltam neki törleszteni. Az első komolyabb betekintésem az ő világába pedig hamar eljött. 20 éves voltam, amikor George és Jones úr, George egyik iskolai barátja, új vállalkozást kezdtek.
Montes and Co. Incorporated, ez lett a vállalat neve, ami George és barátja bróker múltján alapult és egész sikeres volt. Sokáig a Sprunk szódagyártó cég elsődleges részvénytulajdonosai voltak, ami akkoriban hatalmas vállalat volt. De igazából nem a részvényekről szólt sosem az a vállalat... Vagyis... De. Hiszen milyen jobb alternatíva van pénzmosásra mint egy brókercég? Ennek a cégnek az alapjaira épült fel az a virágzó bűnszindikátus, ami az olaszvárost és később egész kelet Liberty City-t befolyásolta. Azonban a nagy befolyással együtt a figyelem középpontjává is váltunk. Igen, ekkor már én is tagja voltam a vállalatnak, főleg pénzbehajtással és a testőrség megszervezésével foglalkoztam. Kvázi én voltam az "őrangyal", George is mindig így hívott. Na de térjünk vissza a lényeghez. Ahogyan a "vállalat" terjeszkedett egyre több összetűzésbe kerültünk a rendőrséggel, de ami annál is vészjóslóbb, más szervezetekkel.
Egy ilyen összetűzés során történt az, hogy én és George egy találkozóra tartottunk, amikor az utcán tüzelni kezdtek ránk. Az autónk kisiklott és a fegyveresek körbevettek minket, Georgenak sikerült lelőnie két fegyverest és a közben felcsendülő szirénák hangjára a többi is szétszéledt. Ez mind szép és jó ugye, azonban ott álltunk két halottal és George-dzsal, a gyilkos fegyverrel a kezében. Mire a rendőrök az autóhoz érhettek volna kirántottam a kezéből a pisztolyt és ráfogtam. A rendőrök kirángattak az autóból és megbilincseltek. Kétszeres gyilkosság és emberölés szándéka. Ez az a vád, ami miatt 1999 óta ebben a poros cellában rohadok... Napról napra. Hogy megérte-e? Azt nem tudom, de azt, hogy abban a pillanatban ez tűnt a helyes cselekedetnek, abban biztos vagyok. Sajnos George pár éve elhunyt és azóta a vállalat csődbe ment, azonban nemrég új lehetőség ütötte fel a fejét. Levélben keresett fel David, a keresztfiam, George fia, hogy találkoznunk kell, mert szüksége van rám az új vállalatában.
Három nap van hátra a szabadulásomig...
Részlet Antonio Salvatore naplójából, Alderney Állam Büntetésvégrehajtási Intézménye, 2023. 07. 10.
A legális oldal elsődlegesen az ügyvédi iroda üzemeltetéséért felelős, ami lehetőséget nyújt szerződések megkötésére magánszemélyek és vállalatok számára egyaránt, melyek egyéni igény szerinti szolgáltatásokat tesznek lehetővé. A legális oldal tagjai a Montes and Co. Incorporated vállalat tagjai és az illegális oldalról általában tudomásuk nincs, ez lehetőve teszi, hogy velünk RP-zzenek akkor is, ha nem akarnak belebonyolódni semmilyen illegális dologba. Amennyiben lehetőségünk nyílik rá, akkor szeretnénk az abszolút legális oldalt tovább bővíteni és akár több hasonló leányvállalatot létrehozni, hogy végül egy vállalat-óriássá váljunk. Az ügyvédi iroda egy vállalatként/bizniszként működne.
Az illegális oldalnak két része van. A fedőcégek, melyek klubok, borászatok és egyéb hasonló legális helyeken alapszanak és elsődlegesen az illegális tevékenységek közül a kábítószer és fegyver készítés, illetve tárolás számára biztosítanának megfelelő helyet. A másik része pedig maga az illegális műveletek lennének. Itt egyénektől függővé tennénk ezeknek a jellegét két kivétellel, ez annyit takar, hogy a vállalat főprofilja a fegyverek és kábítószerek gyártása, azonban semmilyen más illegális tevékenységtől sem zárkózik el, tehát ha arra van szükség, akkor akár rablásokat is véghez visz. Egy dolog nem engedélyezett, azok a terrorakciók, ezek összeférhetetlenek a frakció profiljával.
Összefoglalva a lényege ennek a frakciónak az, hogy egy olyan RP lehetőséget nyújtsunk, ami a legtöbb réteg számára valamilyen szinten vonzó lehet, legyen az illegális vagy legális. Jelenleg 14 fővel tudnánk ezt elkezdeni.
Az ábrán a kék színnel jelölt téglalapok a legális fókuszú, míg a pirossal jelöltek az illegális fókuszú szerepköröket jelölik.
Frakció vezetés:
- Cégtulajdonos (Leader, David Montes): A történetre is alapozva ő a cégtulajdonosa, lényegében átfogó hatalma van a vállalat legális és illegális részei fölött egyaránt. A cégtulajdonos biztosít legális hátteret, például vállalkozást, helyszíneket és ő a vállalat arca is. Az illegális műveletekben emiatt ritkán vesz részt, inkább a tanácsadóval együtt igazgatja az illegális oldalt.
- Tanácsadó (Al-Leader, Antonio Salvatore): Az ő feladata a vállalat illegális műveleteinek koordinációja. Igyekszik minél jobban a "sötétben maradni", minél jobban próbál a vállalat láthatatlan tagjává válni. Műveletek felépítése és megtervezése, kapcsolattartás, megbízottak kinevezése, ezek mind a feladatai közé tartoznak.
- Cégvezető (Al-Leader, Samantha Jones): Az ő feladata abszolút a vállalat legális részének vezetése. Irányítja az ügyvédeket, jogászokat, tagfelvételt tart, kapcsolatot épít ki és biztosítja a vállalat sikerességét.
- Pénzügyi Megbízott (Brian Nelson): A megbízottak közül kerülhet ki. Elsődleges feladata a vállalat kasszájának kezelése, a pénz megosztása a legális és illegális oldalak megfelelő finanszírozásához. Átjáró a legális és illegális műveletek között.
- Bűnügyi Védőügyvéd: A vállalkozás által nyújtott személyes jogi védelem szolgáltatásban vesz részt. Ügyfelek, illetve vállalati tagok számára biztosít jogi képviseletet.
- Vállalati Jogász: A vállalkozás által nyújtott vállalati jogtanácsadás és jogi védelem szolgáltatásban vesz részt. Vállalatokkal tart kapcsolatot, szerződéseket készít és mérlegel.
- Ügyvéd jelölt: Kezdő ügyvéd, aki valamelyik ügyvéd vagy jogász pártfogoltja. Tanul a mentorától és készül a szakosodásra.
- Családtag: Mint a Montes család tagja kvázi vezetői pozíciót lát el az illegális oldalon. Kezeli a személyzetet, műveletek lebonyolítását felügyeli, koordinálja a megbízottakat. Ez a szerepkör nem adományozható családon kívülinek.
- Megbízott: A tanácsadó és a családtagok által megbízhatónak talált személyeknek adományozható. Ő végzi a "piszkos munkát". Feladatai a fegyver és kábítószer készítés, kereskedelem, beszerzés, merényletek és megfélemlítések végrehajtása és az egyéb műveletekben való részvétel. A megbízottak között a tapasztalat és a tagság ideje
- Személyzet: Az ügyvédi irodán kívüli fedőcégek személyzete. Biztonsági őr, pénztáros, csapos, borász, favágó vagy bármilyen más a vállalat számára szükséges legális munka elvégzéséért felelős. Ha úgy döntenek, akkor a családtagoknak van lehetősége bevonni őt az illegális műveletekbe.
Én magam lassan 10 éve játszok RP szervereken, nagyrészt MTA-n, ahol több nagyobb szerveren is voltam illegális frakció leadere (többnyire maffiákról van szó, de volt pár banda is), azonban ezen a szerveren úgy érzem nincs elegendő tapasztalatom, hogy leader pozícióit vállaljak, ezért inkább al-leadert vállalnék és mint ahogyan az IC pozícióm is mutatja "tanácsadó" lennék a leadernek, segítenék a frakció vezetésében. Magát a pályázatot és a frakció terveit is a korábbi tapasztalataim alapján dolgoztam ki. A leader, Montes már texten és anno voice-on volt leader és sok tapasztalattal rendelkezik RP és a szerver terén is ahhoz, hogy véleményem szerint megfelelően vezethesse a frakciót, míg Samantha nagyon képben van a jogi dolgokkal és egyaránt sok RP tapasztalata van, ami miatt tökéletes vezetője lehetne az ügyvédi irodának.
A család folyamatosan bővülő történetéről Samantha lapjában olvashattok: ITT
Köszönjük, hogy időt szántatok a pályázatunk elolvasására!
Utoljára szerkesztve:
