Üzenetek:124
Név: Mileta Vasic |  | Tulajdonságok: Magába húzódó Határozott Lelkes Magányos Agresszív Hirtelen haragú Testfelépítés: Súly: 78kg Magasság: 182cm Haj: Hullámos Kondíció: Szálkás |
BEVEZETÉS
Én, Mileta 1990. 06. 05.-én láttam meg a napvilágot, Belgrádban. Édesanyám, Tijana Savicevic belehalt a szülésbe. Egy gyerek voltam anya nélkül. Édesapám, aki úgyszint Mileta Vasic, mély depresszióba esett, ezért a környezetét teljesen elhanyagolta. Eléggé zűrösnek tűnt a munkája, mindig idegesnek látszott. Ez eléggé kihatott a gyerekkoromra, mivel sokszor előfordult, hogy fura alakok érkeztek a házunkhoz. Nem értettem, de gyerekként ezzel nem is akartam foglalkozni. Minden általános iskolában kezdődött, amikor szerettem volna magamra felhívni egy picit is a figyelmet. Egy átlagos iskolás nap volt, amikor szemügyre vettem egy kis kínai boltot. Nagyjából egy héten keresztül minden nap bementem abba a boltba és nézegettem bizonyos termékeket. Ezek leginkább ilyen gagyi airsoft pisztolyok voltak. Olvasgattam, hogy milyen specifikációja van az adott pisztolynak. Egy hét múlva egy pénteki napon iskola után is betértem a boltba és ismételten nézegettem a dolgokat. Az árus eltűnt az eladó térből. Azt hittem, hogy WC-re ment és éltem az alkalmon. Becéloztam azonnal a kijáratot és elkezdtem ütemes tempóban kisétálni. Két méterre jutottam a bolttól és a kínai eladó ordított kínaiul valamit. Azonnal lefagytam és csak annyit tudtam mondani, hogy én nem, én nem. A kínai nem hívott rendőrt, csak elvette tőlem a lopott cuccot és hagyott elmenni. Erről a dologról nem beszéltem soha senkinek. Viszont, hogy nem lett következménye a lopási kísérletnek, ezért nem éreztem a súlyát a dolognak. Az tanulást nagyon elhanyagoltam, szinte átbukdácsoltam. Ez sem nagyon érdekelte apámat, igazából teljesen félvállról vette. Nyolcadik osztályos voltam már, amikor az egyik este dulakodásra lettem figyelmes. Nagyon félve, de próbáltam kideríteni, hogy honnan jön a zaj. A zaj apám dolgozója felől jött. A villany égett bent, ezért lassan közelebb sétáltam és a tolóajtót egy minimálisan húztam csak el, hogy belássak. Apámat láttam, előtte három ember volt és ebből ketten fogták a harmadikat, aki térdelt a földön. Borzalmas látvány tárulkozott elém. A földön térdelő ember feje már tele volt friss sebekkel és szinte az egész arcát vér borította. Nagyon megrémültem, ahogyan ezt a jelenetet láttam. Tovább figyeltem az eseményeket és azt láttam, hogy apám ütötte a földön lévő embert. Amikor az első ütést megláttam, azonnal elkezdtem hátrálni és a szobámba futottam vissza. Amikor visszaértem a szobába a történtek hatására bebújtam a takaró alá és egész este sírtam. A történtekről nem mertem beszélni senkinek, de engem nagyon felkavart. Nem volt olyan nap, amikor ne merült volna fel bennem a kérdés, hogy vajon mi féle szörnyeteg az én apám.
Én, Mileta 1990. 06. 05.-én láttam meg a napvilágot, Belgrádban. Édesanyám, Tijana Savicevic belehalt a szülésbe. Egy gyerek voltam anya nélkül. Édesapám, aki úgyszint Mileta Vasic, mély depresszióba esett, ezért a környezetét teljesen elhanyagolta. Eléggé zűrösnek tűnt a munkája, mindig idegesnek látszott. Ez eléggé kihatott a gyerekkoromra, mivel sokszor előfordult, hogy fura alakok érkeztek a házunkhoz. Nem értettem, de gyerekként ezzel nem is akartam foglalkozni. Minden általános iskolában kezdődött, amikor szerettem volna magamra felhívni egy picit is a figyelmet. Egy átlagos iskolás nap volt, amikor szemügyre vettem egy kis kínai boltot. Nagyjából egy héten keresztül minden nap bementem abba a boltba és nézegettem bizonyos termékeket. Ezek leginkább ilyen gagyi airsoft pisztolyok voltak. Olvasgattam, hogy milyen specifikációja van az adott pisztolynak. Egy hét múlva egy pénteki napon iskola után is betértem a boltba és ismételten nézegettem a dolgokat. Az árus eltűnt az eladó térből. Azt hittem, hogy WC-re ment és éltem az alkalmon. Becéloztam azonnal a kijáratot és elkezdtem ütemes tempóban kisétálni. Két méterre jutottam a bolttól és a kínai eladó ordított kínaiul valamit. Azonnal lefagytam és csak annyit tudtam mondani, hogy én nem, én nem. A kínai nem hívott rendőrt, csak elvette tőlem a lopott cuccot és hagyott elmenni. Erről a dologról nem beszéltem soha senkinek. Viszont, hogy nem lett következménye a lopási kísérletnek, ezért nem éreztem a súlyát a dolognak. Az tanulást nagyon elhanyagoltam, szinte átbukdácsoltam. Ez sem nagyon érdekelte apámat, igazából teljesen félvállról vette. Nyolcadik osztályos voltam már, amikor az egyik este dulakodásra lettem figyelmes. Nagyon félve, de próbáltam kideríteni, hogy honnan jön a zaj. A zaj apám dolgozója felől jött. A villany égett bent, ezért lassan közelebb sétáltam és a tolóajtót egy minimálisan húztam csak el, hogy belássak. Apámat láttam, előtte három ember volt és ebből ketten fogták a harmadikat, aki térdelt a földön. Borzalmas látvány tárulkozott elém. A földön térdelő ember feje már tele volt friss sebekkel és szinte az egész arcát vér borította. Nagyon megrémültem, ahogyan ezt a jelenetet láttam. Tovább figyeltem az eseményeket és azt láttam, hogy apám ütötte a földön lévő embert. Amikor az első ütést megláttam, azonnal elkezdtem hátrálni és a szobámba futottam vissza. Amikor visszaértem a szobába a történtek hatására bebújtam a takaró alá és egész este sírtam. A történtekről nem mertem beszélni senkinek, de engem nagyon felkavart. Nem volt olyan nap, amikor ne merült volna fel bennem a kérdés, hogy vajon mi féle szörnyeteg az én apám.
A KÖZÉPSULIS ÉVEK, ÚJ BARÁTSÁGOK
Nagyon nehezen tudtam kikerülni az általános iskolából a rossz tanulmányaim miatt. Nyolcadik végén megbuktam, de apám egy hosszas beszélgetést ejtett a pótvizsgáztató tanárral, aki végül átengedett. A középsulit egy fizetős gimnáziumban kezdtem el, mivel máshova nagyon nem vettek volna fel. Eléggé visszahúzódó voltam az iskolában, nem nyitottam senki irányába sem. Volt egy srác, aki az osztály menőjének számított. Nap mint nap piszkált a haverjaival együtt, de egyik nap amikor anyámat kezdték el szidni teljesen betelt a pohár. Közelebb léptem a sráchoz és megütöttem. Az ütés következtében az orra eltört. Azonnal az igazgatói iroda előtt találtam magam. Az igazgatói iroda előtt több szék volt kirakva. Volt a soron egy másik srác is, akit Vlatko-nak hívtak. Az igazgató hívására várva elkezdtünk beszélgetni. Megkérdezte, hogy miért kerültem a padra, elmondtam neki. Ekkor a középsulis éveim alatt előszőr azt éreztem, hogy folytatnom kell vele a társalgást. Én is feltettem a kérdést, hogy ő miért került ide. Elmondta, hogy most éppen azért, mivel elkapták, hogy füvezett a WC-ben. Azt is mondta, hogy sok ügye volt már az igazgatónál, de eddig ez a legkomolyabb, mivel itt már a rendőrséget is bevonják. Megtörtént a beszélgetés az igazgatónővel és fegyelmi tárgyalásra idéztek be engem is, meg apámat is. Félve, de elmondtam apának, hogy fegyelmi tárgyalásom lesz. Amit akkor mondott, az mindent megváltoztatott bennem. Idézem a szavait: „Egy csalódás vagy. Anyád ha ezt látná elsüllyedne szégyenében.” – Ekkor felkaptam a vizet és azonnal kontráztam: Te nem okoznál csalódást neki a munkáddal?
Láthatóan hirtelen elgondolkozott, hogy valójában mit is tudhatok. Nem hagytam meg neki a számonkérés lehetőségét, felöltöztem és eljöttem otthonról. Nem tudtam, hogy mit csinálhatok én egyedül kint az utcán. Nagy lófrálgatások közepette belebotlottam Vlatoba.
- Én: Zdravo, Vlato!
- Vlato: Zdravo!
- Én: Mi volt az igazgatónál? Nagyon komoly lesz az ügy?
- Vlato: Őszintén? Leszarom.
- Vlato: Az lenne a legjobb, ha kibasznának ebből a szar suliból.
- Én: Engem apám meg is öl, ha úgy alakul a fegyelmi, hogy kitesznek.
- Vlato: Áááh, ne parázz már. Gyere bemutatlak pár arcnak.
- Én: Hát jó, legyen. *kissé félénken*
Belgrád egy elég zűrös környékére érkeztünk. Ez egy park volt, ahol már ott volt három srác, Tomislav, Miroslav, Goran. Vlato bemutatott egyesével mindenkinek. Teljesen barátságosak voltak velem, ezért sikerült teljesen megnyílnom nekik. Előszőr azt éreztem, hogy megtaláltam a társaságomat. Látszólag a négyes közül, Vlato volt az, aki a társaságban a „vezetői” szerepet töltötte be. Végig a parkban beszélgettünk, ahol tudtam nekik beszélni apámról. A beszélgetés közepette Vlato elővett egy tekert cigarettát, majd körül tekintett a parkban és meggyújtotta a cigit. Igen, füves cigi volt. Nem igazán tudtam beazonosítani azt a jellegzetes szagot, amit akkor éreztem. A srácok körbe adták a cigit és én is sorra kerültem. Bizonyítani akartam, hogy ha már egy olyan társaságba kerültem, ahol tudok érvényesülni. Slukkolgattam a cigit, de utána nagyon sokáig köhögtem. Teljesen ellazultam a cigitől és nem érdekelt apám sem. Későre járt, gondoltam, hogy itt az idő haza menni. Amikor beléptem az ajtón, egyből a konyhát vettem célba, mivel nagyon éhes voltam. Apám ott várt a kibaszott konyhába. Elkezdett kérdezősködni, hogy mire utaltam, amikor hozzávágtam azt a dolgot anyával kapcsolatban. Nagyon beszédes voltam a cigitől, ezért kitört belőlem.
- Én: Hogy mire? Arra, hogy amikor még általánosba jártam, akkor láttam, hogy a dolgozóban éppen püfölsz egy embert, akit épp lefog másik kettő.
- Én: Szerinted? Büszke lenne rád?
- Apa: Fiam, nem látsz bele a dolgokba. Nem tudsz te semmit, ha nem leszel taknyos akkor talán egyszer megérted.
- Én: Nem vagyok taknyos!
- Apa: Hidd el, ehhez még nagyon takony vagy. *mélyen belenéz Mileta szemébe közben*
- Apa: Gyenge is vagy. Marihuána?
- *Az apa megfogja Mileta arcát és erősebben megszorítja*
- Apa: Tanulnod kell. Idiótaként semmiben sem fogsz érvényesülni.
Ez volt az első komolyabb beszélgetésünk apával. Valamennyire hatottak rám a szavai, elkezdtem picivel többet tanulni. Javítottam a jegyeimen is, de közben Vlato társaságát sem hanyagoltam, egyre jobb barátok lettünk. Elérkezett a fegyelmi napja. Az én fegyelmim délelőttre esett, Vlatko fegyelmije délutánra. A fegyelmim során az iskola vezetőség egy utolsó esélyt adott nekem, de Vlatko már szerencsétlenebbül járt, mivel már sok volt a számláján. Elküldték az iskolából, de ugyanúgy kontaktoltam vele. Kérdeztem Vlatko-t, hogy mihez fog most kezdeni. Azt felelte, hogy van egy meló, ami jól fizet nagyon, csak van benne egy kis rizikó, de ha úgy van majd én is tudom csinálni.
Teltek, múltak a hónapok… Találkoztunk Vlatko-val és ezúttal egy kis táskával jött a találkozóra. Megkérdezte, hogy elkísérem -e valahova. Mondtam neki, hogy persze. Valami sikátoros helyhez közelítettünk, ahol mondta, hogy várjam meg a sikátor elején. Valami alakkal beszélgetett és közben vett ki valamit a táskájából. Akkor abban a pillanatban a sikátor mindkét felénél két-két rendőr állt meg. Az egyik egység közvetlen mögöttem. Egy nagy kéz ráhelyezkedett hirtelen a vállamra, elpillantottam hátra és persze a rendőrt láttam. Kiderült, hogy Vlatko drogot akart eladni, egy beépített rendőrnek. Letartóztattak mindkettőnket, de értem nagyon hamar jött apám, aki kihozott. Mivel én lényegében semmit nem csináltam, ezért nem is volt kérdéses, elengedtek. Apám nagyon hamar egy pofonnal indított.
Teltek, múltak a hónapok… Találkoztunk Vlatko-val és ezúttal egy kis táskával jött a találkozóra. Megkérdezte, hogy elkísérem -e valahova. Mondtam neki, hogy persze. Valami sikátoros helyhez közelítettünk, ahol mondta, hogy várjam meg a sikátor elején. Valami alakkal beszélgetett és közben vett ki valamit a táskájából. Akkor abban a pillanatban a sikátor mindkét felénél két-két rendőr állt meg. Az egyik egység közvetlen mögöttem. Egy nagy kéz ráhelyezkedett hirtelen a vállamra, elpillantottam hátra és persze a rendőrt láttam. Kiderült, hogy Vlatko drogot akart eladni, egy beépített rendőrnek. Letartóztattak mindkettőnket, de értem nagyon hamar jött apám, aki kihozott. Mivel én lényegében semmit nem csináltam, ezért nem is volt kérdéses, elengedtek. Apám nagyon hamar egy pofonnal indított.
- Apa: Kölyök, még ott van a seggeden a tojáshéj és már megakarod pecsételni az életedet? Normális vagy?
- Én: Én nem voltam, nem is tudtam semmiről. *pityeregve a fájdalmat pofontól*
Apám teljesen elakart tiltani Vlatkoéktól, de én egyáltalán nem akartam elszakadni tőlük. Mint bebizonyosodott később, nem is volt más választásom. Vlatko felszívódott az ügy után, sokáig nem értem el.
VLATKO ELŐKERÜL?
Már végzős voltam a gimiben, amikor kaptam egy SMS-t. „Ne szólj senkinek, találkozzunk ott, ahol elsőnek téptél”. Azonnal a parkhoz siettem, mivel tudtam, hogy Vlatko vagy a társaságból valaki hív oda. Odaértem és Vlatkot láttam a kis padnál, ahol elsőnek cigiztünk.
- Én: Mi a fasz Vlatko? Hol voltál ennyi ideig?
- Vlatko: Nem találkozhattam veled, megtiltották.
- Én: Miért? Mi történt?
- Vlatko: Vágod, ezt nem mondhatod el apádnak.
- Vlatko: Miután téged elvitt a faterod, utána később visszajött az én faterommal együtt. Beszéltek az egyik biztossal és kihoztak. Hozzánk mentünk és faterod elkezdett üvöltözni az enyémmel, hogy nem elég, hogy engem belekevert a dolgokba, de az ő fiát ne.
- Vlatko: Világosan megmondta fateromnak, hogy nem engedheti, hogy veled találkozzak meg ilyenek.
- Én: Mi a fasz? Mibe kevert téged apád, vagy mi? Nem értem. Azt sem értem, hogy miért ment egyáltalán vissza, hogy kihozzon.
- Vlatko: Hát én azt a cuccot, amit eladtam azt otthon találtam és nyúltam le belőle, hogy eladjam.
- Én: Aztakurva.. Ehhez apámnak mi köze?
Vlatko közben elmondta, hogy már elhagyta az apját és teljesen új emberek között mozog. Mérhetetlen haragot éreztem apám iránt, aki eltiltott Vlatkotól. Vlatko mondta, hogy ő elhagyja a várost. Arra kért, hogy én is tartsak vele. Apám iránt érzett haragom miatt habozás nélkül belementem, hogy menjünk. Mielőtt elindultunk tettünk egy kitérőt hozzánk, ahol összepakoltam és amit találtam otthon készpénzt elhoztam. Az úticélunk Nis volt, távol Belgrádtól. Tudtam, hogy a pénz, amit elhoztunk otthonról nem sokáig lesz elég, nekem is ki kell vennem ugyanúgy a részem a munkából. Vlatko bemutatott az új főnökének, aki meglehetősen egy fura ember volt, a neve Borislav. Borislav folyamatos ellátott minket kisebb mennyiségű kokainnal. A dolgunk az volt, hogy ezt eladjuk. Nekem nagyon nehéz volt, mivel nem csináltam még ilyet. Az ismeretség volt mindennek a kulcsa, ha ismertél pár embert, akkor egy idő után kialakult egy fix vevőköröd. Mindig nagy figyelmet szenteltünk annak, hogy elkerüljük az esetleges lebukásokat.
A NAGY ELADÁS
Vlatko elég rutinosan csinálta a dolgát, én kicsit béna voltam a dologba. Nagy nehézségekkel tudtam lepasszolni a cuccot, pedig már egy éve, hogy elhagytuk Belgrádot és belecsöppentem ebbe az új életbe. Vlatkonak volt két nagy biznisze, amikben lebeszélt 1-1 kg kokain eladást. Az egy rohadt jó eladás, mivel ez már nagy tételnek számít és nem kis piti utcai mennyiség. Segítségül az egyik bizniszt, átadta nekem, hogy én üssem nyélbe, ezzel bizonyítva rátermettségemet a főnök irányába. A biznisz sikeresen zajlott és a főnök egy ismeretlen helyre vitt minket. Egy emberhez, aki eléggé elegánsan volt felöltözve. Arra utasított minket, hogy apának szólítsuk. Eléggé egy rémisztő figura volt, elég nagy tekintéllyel bírt. Jutalmul a sikeres bizniszek miatt, már nem az utcán kellett folyamatosan dolgoznunk, hanem mint elosztóként dolgoztunk. Saját dealereket kellett találnunk, akiken keresztül adjuk el a cuccot. Ez már egy elég nagy elismerés volt. Hálás lehettem nagyon Vlatkonak. Az elmúlt egy év során elég nagy határozottságra tettem szert, az utca férfivá nevelt.
AZ ÚJ POZÍCIÓ SIKEREI
Az új pozíció sokkal rugalmasabban ment, mint az eladás. Határozottságot tudtam sugallani a dealereimnek és tiszteltek, mint elosztójuk. Egyre többet találkoztam apával, aki mutatta, hogy teljesen megvan velem elégedve. Vlatkoval egy picit elváltak útjaink, mivel mindketten elfoglaltak voltunk a saját területünkkel kapcsolatban. Vlatko közel sem találkozott annyit apával, mint én. Ezek a találkozók legtöbbször beszámolások voltak. Már három emberem volt az eladásokra és elég sok pénzzel tudtunk elszámolni apánál. Egy nap apa meginvitált egy személyesebb találkozóra, ahol megakarta ismerni jobban a személyemet. Meséltem neki sokat a belgrádi életemről és a gyerekkoromról.
APA VAGY APA?
Egy ismételt beszámoló során apa mondta, hogy sokkal jobban megvan velem elégedve, mint Vlatko-val és hogy nagyon nagy jövőm lehet, ha továbbra is hűséges maradok hozzá. Két nappal később, már a 21. életévemet töltöttem. A születésnapom estéjén apa egy embert küldött értem. Elmentünk egy eddig számomra ismeretlen helyre. Talán egy gyárépületnek mondhatnám a helyet. Amikor bementem ott volt apa meg még három embere. Rajtuk kívül, volt még egy ember, aki a földön térdelt. A férfi fején egy zsák volt. Apa a kezembe adott egy pisztolyt és mondta, hogy most kell bizonyítanod. Ez a féreg olyan dolgokat követett el, ami nekünk nem előnyös. Apa intett az egyik emberének, aki lehúzta a zsákot a férfi fejéről. Apám volt az… az igazi apám. Kibaszottul meglepett a helyzet és be is szartam teljesen. Az a határozottságom, amire szert tettem Nis-ben, abban a pillanatban nem tudott megmutatkozni. Az apának nevezett főnököm azt utasította, hogy öljem meg. Választás elé kényszerített, hogy vagy megölöm apámat, vagy mindketten meghalunk. Ráfogtam a fegyvert apámra, egyenesen a fejére céloztam. Nagyon nagy volt rajtam a nyomás, csak tartottam a fegyvert és nem tudtam cselekedni. Nem akartam megölni apámat ez egyértelmű volt. Az apának nevezett főnök odalépett és elvette a kezemből a fegyvert. A fegyverelvétel pillanatába, habozás nélkül meghúzta a ravaszt és megölte apámat. Ahogyan ez megtörtént, apa hozzám szólt. Pf… itt volt az esélyed. Látszik, hogy még tanulnod kell. Apám halálát végig nézve megtörtem és elkezdtem bőgni. Apa emberei nekem estek és elkezdtek agyba főbe verni. Akkor abban a pillanatban nem éreztem fájdalmat, csak bömböltem, mint egy gyerek. Két hétre kerültem korházba, ahova Vlatko is betért a hallottak miatt. Kifejezte sajnálatát, de azt mondta, hogy teljesen elbasztam. Apa bejött a korházba és azt mondta, hogy nem hiába való, hogy meghagyta az életem. Nagyon jól teljesítettem, mint elosztó és én nekem folytatni kell ezt, hogy életben maradjak. A további feltétel még az volt, hogy egy másik országba egy alszervezetnek kell az elosztójának lennem. Ezzel úgymond kegyveszett lettem.
AZ ÚJ ORSZÁG
A nekem kitűzött ország Bulgária lett, azon belül Szófia városában végeztem tovább a munkámat, messze Vlatkotól. Az új helyen már rutinosan végeztem a dolgomat, hamar kitudtam építeni a vevőkört, valamint dealereket is hamar beállítottam az eladásra. Telt, múlt az idő, már egészen 5 év telt el, hogy Szófiában csinálom a dolgom. A helyi szervezet bizalmát már teljesen sikerült elnyernem és nagyon jól teljesítettünk. Nis-ben büszkék voltak ránk. Az ottani vezető az egyik nap mondta, hogy csomagoljak, apa kéret Nisbe. Ennyi idő után is teljesen görcsbe állt a gyomrom. Habozás nélkül elindultam Nisbe, ahol már várták az érkezésem. Azonnal apához kellett mennem és nem találkozhattam előtte Vlatko-val, pedig már jó lett volna látni. Amikor apához értem, teljesen úgy kezdtünk el beszélni, mint régen amikor még nem voltam kegyveszett. Apa ismét bizalmat szavazott nekem, de ezt csak egyféle módon tudtam megnyerni. A feladatom az volt, hogy öljem meg Vlatko-t, mivel valamiféle árulást követett el. Nem hittem el, hogy újra megtörténik velem, hogy egy hozzám közeli emberre kényszerítik ezt. Felhívtam Vlatko-t, hogy találkozzunk. A találkozót egy eldugott helyre szerveztem le. Vlatko megjelent.
- Vlatko: Szerinted nem tudom, hogy miért hívtál ilyen eldugott helyre?
- Vlatko: Az apádnál is erre kényszerítettek rá téged. Tudom, hogy én már így is úgy is halott vagyok, de tudni akartam, hogy megtennéd -e.
- Én: Sajnálom.
- *Mileta hirtelen előrántja a fegyverét és lövést ad le Vlatko-ra*
Igen, lelőttem. Kibaszottul egy könyörtelen szarnak éreztem magam a történtek után. Ezúttal viszont sikerült. Apa teljes mértékben megbízik bennem. Ezúttal úgy térhettem vissza Szófiába, hogy nem vagyok kegyveszett.
HAT ÉVVEL KÉSŐBB
Szófiában nagyon jól alakult a sorsom. Már a szervezet vezetőjének a bizalmasa vagyok, az én szavam is számított. Nem régiben az a hír járta, hogy terjeszkedés indult egy amerikai államban, San Andreasban. Az államon belül Los Santost vette célba a szervezet. Az ottani terjeszkedést egy bizonyos Mirkovic irányította. Az ottani terjeszkedést mindenki figyelemmel kisérte. A terjeszkedés során, elég sok baki merült fel, ami apának nem annyira tetszett. Apa szerette volna, hogy a terjeszkedés zökkenő mentesen történjen és arra kért, hogy Szófiából induljak Los Santos-ba.
MILETA LOS SANTOSBA UTAZIK
Apának elég nagy az ismeretségi köre. Los Santosba való indulásom előtt tennem kellett egy kitérőt Belgrádba, ahol egy teljesen hivatalos tartózkodási engedélyt adtak nekem egy sárga borítékban. A borítékban található volt még egy repülőjegy is, ami Los Santosba szólt. Belekezdtem a nagy útba. A repülő út 12 óra volt. Nagyon fárasztó út volt, de leszállásom után nem tétlenkedtem. A borítékban volt egy telefonszám is, ami Mirkovic száma volt. Felvettem a kontaktot Mirkovic-al, aki nagyon nem volt elragadtatva az érkezésem miatt. Megmutatta az egyik területükön lévő pincét, de az első nap nagyon többet nem tudtam már beszélni a fáradtság miatt, ezért azonnal lepihentem.
Utoljára szerkesztve: