Üzenetek:49
.
Név: Lyonel Wallace
Kor: 23
Születési év: 2002.03.15
Magasság: 175 cm
Haj: Fekete, rasztákba fonva
Szem: Sötét barna
Testalkatat: sportos, izmos
Pozitív tulajdonságok:
- Megfigyelőképes
- Hűséges
- Türelemre épitő
Negatív tulajdonságok:
- Zárkózott
- Bizalmatlan
- Túlzott kontrollvágy
Fóbiák:
- Atychiphobia (Kudarcoktol való félelem)
- Eisoptrophobia (Félelem a saját tükörképétől)
- Doxophobia (Mások véleményétől való félelem)
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Los Santosban nem az számít, ki vagy hanem inkább az, hogy kit ismersz, és mit tudsz elhallgatni. Lyonel mindig is tudta, mikor kell csendben maradni. Tyrone öccseként nőtt fel, a sarkok mögött, a mondatok végén, és a tekintetek elől félreállva. Aki kívülről nézte, azt hihette hogy Lyonel csak egy árnyék, aki Tyrone mögött mozog. De aki figyelt, látta, hogy az árnyék időnként mozgatja a fényt is.
Gyerekként Lyonel nem volt hangos, nem volt feltűnő. Az emberek megjegyezték a nevét, de nem kértek tőle semmit. Ő viszont mindent látott. Miközben Tyrone a Blue Tide új arcát építette, Lyonel tanult embereket, rendszereket, reakciókat. Nem a harc érdekelte, hanem a háttér. Azt figyelte, mitől omlik össze egy üzlet, mikor hazudik valaki, és hogyan lehet egy apró félmosolytól többet elérni, mint egy fegyvertől.
Amikor Tyrone lett a vezető, Lyonel már ott volt mögötte, de sosem alatta. Ő volt az, aki emlékezett a régi arcokra, a régi hibákra és aki új kapcsolatokat kötött, mikor senki nem figyelt. Ha valaki bajba került, gyakran nem Tyrone mentette ki hanem Lyonel, egy csendes hívással, egy elintézett szívességgel, vagy azzal, hogy egyszerűen nem hagyta, hogy a baj odaérjen.
Lyonel nem akarja átvenni a reflektorfényt. Nincs szüksége címekre, csak mozgástérre. Tudja, hogy amit csinál, az működik mert a csend mögött rend van. Még mások beszélnek, ő figyel, és közben lassan, halkan építi azt, ami talán egyszer már nem csak túlélés lesz.
Nem osztozik a hatalomban, mert nem kell kimondani a nevét ahhoz, hogy érezni lehessen a súlyát Lyonel azok emberek közé tartozik, akik nem a fényt keresik, hanem megértik az árnyékokat, és miközben mások zajt csapnak a városban, ő csendben formálja annak ritmusát és ha egy napon minden összeomlik, nem az lesz a kérdés, ki vezette, hanem hogy ő hol állt, amikor még állt minden.
_____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Utoljára szerkesztve: