Knox Blackthorn - Havoc Spawned

[Amadeus]

Név: Knox Blackthorn
Születési dátum: 2006.02.21
Magasság: 190 cm
Testalkat: Izmos
Haj: Alap színe barna
Szem: Barna
Bőr: Afroamerikai​

Pozitív tulajdonságai:
Tisztánlátó
Hűséges azokhoz, akiket tisztel
Gyors alkalmazkodó
Erős mentálisan és fizikailag

Negatív tulajdonságai:
Nagyképű és egoista
Bizalmatlan
Haragtartó
Impulzív, ha feldühítik​

---

Spawnoltam, a Történelem Meg Baszhatja​

(Knox Blackthorn – Gettó Napló)​

​

Havoc spawned.(Bevezető)​

​

Minden más leszarva. A múlt? Egy elcseszett graffiti a házfalon, amit úgyis lefest valaki. A jövő? Egy trükkös illúzió, amit azok találtak ki, akiknek van mit veszíteni. Nekem? Nekem csak a jelen van. És az kurvára az enyém.

Nincs nagy sztori, nincsenek pityergős kezdőfejezetek. Az életem nem egy hollywoodi dráma. Nem volt semmi. Se család, se mentor, se mentőöv. Csak én, meg a beton. Az utcák neveltek, és ha nem tanulsz elég gyorsan, a város szájba köp. Én megtanultam.

Az apám egy Grape Street Crip volt, de a golyók gyorsabbak voltak nála. Az anyám? Egyik nap eltűnt, és a világ ment tovább. Nem volt második esély. A gyerekotthon egy játszótér a túlélőknek. Aki nem tudott verekedni, az a földön maradt. Én nem maradtam ott.

Nem volt választásom. Már gyerekként is nagyobb voltam, mint a többi kisköcsög, és ha nagy vagy, két dolgot csinálhatsz: vagy veretsz, vagy te vered őket. A választás kurva egyszerű. Knox Blackthorn nem szokott a földön feküdni.

12 éves voltam, amikor először hallották a nevemet az utcán. Ha egy bandába akarsz tartozni, nem kérsz, hanem bizonyítasz. Vérrel, verítékkel, sebhelyekkel. Nem volt kérdés, hogy ki bírt többet. Felálltam. Azóta is állok.

Fiatalon belecsúsztam mindenbe, amibe egy utcakölyök belecsúszhat. Apró lopások, egy kis meló ide-oda, néha futár, néha testőr, néha mindkettő. Láttam embereket eltűnni egyik napról a másikra, hallottam, ahogy a golyók szétharapják a csontokat. De mindig figyeltem. Figyelni többet ér, mint pofázni.

18 éves vagyok, és a világ még mindig nem tudott megtörni.

Az utcákon kétféle ember van: aki szedi a pénzt, és aki eteti a másikat. És én kurvára nem leszek etetve. A politikusok, a rendőrök, a bankárok – mind ugyanazt a mocskot nyomják. Egyik sem különb a másiknál. Mindenki ugyanazt a játékot játssza, csak más bábukkal.

Én? Én nem vagyok bábu. Nem vagyok senki csicskája.

Az emberek azt mondják, hogy az élet egy maraton. Bullshit. Az élet egy utcai harc, és csak az számít, hogy talpon maradsz-e.

Havoc spawned. És innen kezdve mindenki figyel.

​

---

 

[Amadeus]

Az áruk a csomagtartóban vártak. Fegyverek, drogok, pénz – a három alapvető dolog, ami mozgatja ezt a rohadt világot.

A cucc rendben volt. A Crips nem állna bele szarba, és én sem. Az üzlet az üzlet, amíg mindenki azt kapja, amit akar. Ha nem? Akkor az éjszaka rohadt hosszú lehet. Most sima volt. Csak a számok számítottak. A csomagok átkerültek, a tekintetek végig ott voltak a mozdulatokon. Mert mindenki figyel. Mindig.

 

[Amadeus]

A street mindig ugyanaz. Egy kis móka, egy kis feszültség, egy kis balhé. Valaki röhög, valaki feszül, valaki túl messzire megy. A szabályok nem mindig egyértelműek, de mindenki érzi, mikor van az a pont, ahol már nincs visszaút.

Egy apró gesztus, egy rossz szó, és a helyzet megfordul. Aki pár perce még a show közepén állt, most a földön van, és az aszfalt lassan kihűl alatta.

 

[Amadeus]

A street mindig tesztel. Ki az, aki irányít, és ki az, akit irányítani lehet. Egyik este még te ugatsz a leghangosabban, másnap már a földön nézed az eget. A gettó így működik.

Volt egy másodperc, egy kibaszott pillanat, amikor minden eldőlt. Nem arról szólt, hogy ki az erősebb hanem, hogy mi lesz a vége.

A testem találkozott az aszfalttal, a street kő kemény, de ezt már tudtam. A föld hideg, az ég sötét, a szavak tompák. Nem az fáj, hogy elestem. Az fáj, hogy hagytam, hogy ez megtörténjen.

A számok beszélnek. Ha többen vannak, ha gyorsabbak, ha az utcán már máshogy állnak hozzád, akkor te vagy a célpont. A respect az egyetlen valuta, ami itt számít, és ha azt elveszíted, akkor a tested a következő, amit elvisznek. Ami ma kiesik a kezedből, az holnap visszakerülhet oda, ahová tartozik.

Ha elegen vannak ellened, akkor a tested gyorsabban találkozik a földdel, mint ahogy reagálni tudnál. Ez nem vereség, ez matek. De az egyenlet még nincs lezárva. A számokat én is tudom, és amikor eljön az idő, újraírjuk az egészet. Az a bandana egyszer az enyém volt és még mindig az enyém.

 

[Amadeus]

Zárható, köszönöm!