Katherine Jovanovic

[Kockasajt]

Személyes adatok

Név: Katherine Jovanovic
Születési hely: Belgrád, Szerbia
Születési idő: 2000.10.04.

Személyleírás

Magasság: 170 cm
Testsúly: 65 kg
Hajszín: Hangulatához kötött, legtöbbször ősz és vörös keveréke.

Tulajdonságok

Ragaszkodó
Naiv
Anyáskodó
Kitartó
Rugalmas
Romantikus
Makacs
Konzervatív

​

Megvan mindenkinek az az érzés, amikor a szíved 200-al ver, és majd kiugrik a helyéről, igaz? Nekem is. És tudjátok mikor éreztem legelsőnek ezt az érzést? Mikor 5 rendőrrel néztem szembe életem szerelmével egy balul elsült rablás közepette, mikor az életünkért futottunk. De ne siessünk ennyire előre, hisz még sok minden történt ezelőtt.

Csodálatos gyermekkor​

Igen, jól látod, visszakanyarodunk egy picit az elejére. A kisbaba akiről olvasol én vagyok, még a rendszerváltás idején 2000-ben. Milyen sok időnek tűnik nem? Hisz akik 2004-ben születtek, ők is már javában tapossák a 18. életévüket. Az én csöpp életem Belgrádban kezdődött, hajnali fél 2-kor. Nem mondom, hogy nehezen jöttem a világra, de azért megküzdött édesanyám keményen velem.
Katherine.. Ezt a nevet kaptam nagymamám után, aki születésem előtt 1 évvel távozott az élők sorából. Tudod, minden legenda azt mondja, mikor egy ember eltávozik, a leghamarabb születendő gyermekként tér vissza az élők sorába. Na de a feszes popsimmal egy 95 éves nénire hasonlítanék? Igen, szerintem sem.
Ezután azt várod, hogy elmondjam mennyire boldog családként éltünk anyával és apával. Sajnos nem minden mese tündérszép. Anya 3 éves koromban lelépett, neki fontosabb volt a drog mint a családja. Apa szörnyen rosszul viselte, sokszor hallottam őt éjjelenként sírni. Megfogadtam már akkor is, hogy pótolni fogom anyát, és nem hagyom aput összetörni, ami 3 évesen azért gondolhatod mennyire sikerült, mikor a remek főztöm is vizes homokból és levelekből állt. Szép lassan felcseperedve oviból általánosba, általánosból középsuliba ugráltam. Elvégeztem egy logisztikusi szakot igaz bukdácsolva, de meglett a bizonyítványom.

Felnőtt évek​

Mivel már a suliban sem szerettem a logisztikai szakot, így a közeli kocsmában, a fekete gólyában vállaltam pultos melót. Megmondom őszintén, 18 évesen a sok pia szag és a rengeteg öreg alkoholista között, utáltam dolgozni.. Kiráz tőlük a hideg, de aput nem hagyhattam magára, hisz az albérletet valamiből fizetni kellett, egy fizu pedig édes kevés. A kocsmát egy nap felgyújtotta egy részeg pasas, így munka nélkül maradtam. Minden kilátástalannak tűnt, azt hittem apa szemében csak egy csalódás maradok, vagy a végén az utcán fogunk élni egy dobozban. Nem igazán voltak tartalék pénzeink, így muszáj voltam minél hamarabb új munkát keresni. Egy nap, mikor az interneten bogarásztam rátaláltam Belgrád legdrágább éttermére. Pincért kerestek főállásban. Ez azt jelentette, hogy valami rendes önéletrajzot össze kell raknom, persze egy pici szépítéssel. Hamar megírtam, majd a nyomtatás után el is indultam az étterembe. Bevetettem a legaranyosabb és tisztelettudóbb énem, amivel meg is kaptam az állást. Teljesen le voltak nyűgözve, mikor a pincéri tapasztalatomról olvastak, közben meg 2 tányért egyszerre nem tudok elvinni törés nélkül. Pár nap múlva, mikor az orvosi alkalmasságim is meglett, eljött az én első nagy napom. Hát mit ne mondjak..Törtem és zúztam a tányérokat az ügyetlenségemmel, vártam is az eltanácsolást, de ha az interjún bedobod magad, kirúgni nem fognak téged így továbbra is az egyik kedvenc alkalmazott maradtam. Teltek múltak a hónapok, úgy tűnt végre egyenesbe jön az életünk apuval..Vagy mégsem?

Az első pillantás​

Épp a 16 órás műszakomat töltöttem egy forró nyári napon, míg a kolléganőm a második gyermekét hozta a világra. Nem tudom melyikőnk szívta meg jobban..Az étteremben hemzsegtek az emberek, mint a hangyák. Épp a 3. rendelésem vettem fel, mikor a teraszon megpillantottam Zoran-t..A teste kidolgozott volt, egy hófehér inget és egy sötét farmert viselt, amit sosem felejtek el. Túlságosan is jól nézett ki benne. Furcsa volt, mivel mihelyst leült, 2 ember állt mögé. Vártam a bunyót, de a végén rájöttem ők a testőrei. De miért kell egy embernek testőr? Talán ő a miniszterelnök, vagy valami nyomozó? Az ablaknál állva álmodoztam mire észbe kaptam, és kivonultam hozzá. Míg halk léptekkel oda léptem az asztala elé, ő még mindig az étlapot böngészte. Udvariasan köszöntem, kérdezősködtem de unott hangon csak lekoptatott hogy még csak elolvasni sem olvasta az étlapot, és csak egy pohár whiskey-t szeretne jéggel. Bólintottam egyet, majd hátrálni kezdtem. Valamiért nem akartam megfordulni, csak őt figyelni. Kivittem hozzá a rendelését, ezután szimplán csak elhesegetett. Vissza ballagtam a pulthoz a többi rendelésért, közben szomorúság töltött el legbelül. Miért kéne szomorúság eltöltsön, mikor még csak nem is ismerem? Mire kiértem a másik rendeléssel ő már sehol nem volt, sőt mi több..Fizetés nélkül távozott!

Egy újabb nap​

A nyár véget ért, beköszöntött a cudar ősz, nem meglepve ismét az étteremben voltam és a munkaidőm töltöttem le. Zárás előtt fél órával ismét beállított Zoran, viszont már testőrök nélkül. Körbe nézett az étteremben, majd távozott. A munkaidőm végeztével elindultam haza. Mikor a sarokra értem, egy fekete sportkocsi követni kezdett, szinte hazáig futottam ezután. A házba érve gyorsan bezártam az ajtót, és az ablakhoz sétáltam. Mire kinéztem, a fekete sportautó elhajtott a tömb elől. Úgy éreztem kicsit megnyugodhatok, így gyors felkaptam a pizsim és elmentem letusolni. Tusolás után bekapcsoltam a TV-t, és amit láttam teljesen lesokkolt. Őt láttam teljes egészében, és azt is, hogy egy rablás miatt körözik. Talán ő volt a fekete sportkocsival is? Talán ő követett egészen hazáig? A nagy gondolkozásom közepette kikapcsoltam a TV-t, de még minimum egy óráig csak a plafont bámultam. Rengeteg a megválaszolatlan kérdés bennem, és nem értettem a célját. Talán engem is csak el akart volna rabolni?

Az első valódi találkozás​

Reggel épp a munkahelyem felé tartottam, mikor ismét a fekete sportautó bukkant fel, és ismét követni kezdett. Próbáltam kifűrkészni Zoran arcát, de az ablak sötétített volt, ezáltal esélytelen hogy megtudjam ki a sofőr. Mivel túlságosan fúrdalt a kíváncsiság, és úgyis volt másfél órám a kezdésig, így a közeli parkban leültem egy padra természetesen oda, ahol biztos sok ember járkál. Egy kis idő után megpillantottam Zoran-t, éppen felém sétált majd halkan megszólalt.
Zoran mondja: Leülhetek melléd?
Köpni-nyelni nem tudtam, csak egy aprót bólintottam mire ő csendben leült, és a telefonomra pillantott.
Zoran mondja: Mit nézel ennyire?
Épp a Facenetwork-öt pörgettem, ezért csak annyit tudtam mondani, hogy: Áhh, csak ezt az új közösségi oldalt.
Zoran bólintott egyet, majd csendben ültünk tovább egymás mellett. Kis idő múlva felálltam, tájékoztattam hogy mennem kell a munkahelyemre, de ő mindenáron el szeretett volna kísérni. Kezdetben félve, de bele mentem, így egymás mellett sétáltunk szó nélkül az étteremig. Az étteremhez érve törtem meg a kínos csendet.
Katherine mondja: Asszem megérkeztünk. Köszönöm hogy elkísértél.
Zoran mosolyra húzta a száját, majd szintén megszólalt: Este is hazakísérhetlek?
Csak bólogatni tudtam fülig érő mosollyal és aprót inteni, ezt követően bementem az étterembe.

**20:00**

A műszakom véget ért, Zoran a fekete sportkocsijával várt engem az étterem előtt. Itt már biztos voltam benne hogy ő az, aki mindvégig követett. Beszálltam az autóba, elindultunk haza közben beszélgettünk. Nem igazán volt érdemleges témánk, mert mikor megkértem hogy meséljen magáról csak a kormányra szorított és csendben haladtunk tovább. Fura volt, de egyáltalán nem féltem tőle annak ellenére sem már, hogy talán ő Belgrád legkeresettebb embere. A házunkhoz érve megköszöntem illedelmesen a fuvart, mire ő csak annyit felelt: Holnap is itt vagyok érted! Én csak némán bólogattam és besétáltam a házba. Ez talán valami álom lehet? Hogy tud egy pasi ennyire elvarázsolni? Még ha bűnöző is, de jobban akarom őt, mint egy lélegzetvételt.

A randi napja​

Zoran reggel nem jött értem, és a műszakom végezetével sem. Egyedül sétáltam haza kissé csalódottan, amikor egy fekete furgon elém vágott, és két maszkos férfi kiszállt belőle. Futni próbáltam, de mind hiába. - Elkaptak. A számat leragasztották egy szigetelőszalaggal és zsákot húztak a fejemre. Rettegtem. Megpróbáltam menekülni vagy önvédelemmel bénázni hátha, de minden hiába volt. Lefogtak, és egy gyorskötözővel kötözték ki egy székhez a lábamat és a karomat is. Nem tudom milyen helyen lehettünk, de mintha egy hangárban lettünk volna. Sírásom visszhangját lehetett hallani, majd jöttek a lövések. Pár lövés hang után egy ismerős hangot hallottam. Biztos voltam benne, hogy ő az. Toporzékolni kezdtem, és kiabálni próbáltam, már amennyire ragasztózott szájjal lehetséges. Zoran hozzám lépett, leszedett rólam mindent amit a két férfi rám rakott, majd magához ölelt. Az ingje tiszta vér volt, de nem érdekelt hisz a félelem túlságosan uralkodott rajtam. Idő közben megérkeztek a testőrei is, akik biztosították a területet amíg elhagyjuk azt. Zoran beültetett a kocsiba, majd tő gázzal elhajtottunk a helyszínről, és egy közeli motelhez vezetett az utunk. Az egész utat végig sírtam, nem tudtam elhinni mi történt, majd mire észbe kaptam már egy pohár vízzel a kezemben ülök az ágy szélén. Mindketten zaklatottak voltunk, és szimplán csak el akartuk a történteket felejteni. Kis idő múlva Zoran leült mellém, mire én halkan megszólaltam.
Katherine mondja: Meghaltak? *alig érthetően*
Zoran ezután csak bólogatni tudott, majd szintén résnyire nyitott ajkakkal szólalt meg.
Zoran mondja: Ne haragudj kérlek.. Nem akartalak ilyenbe bele keverni, de.. Túlságosan is tetszel nekem. Van pár rossz akaróm akik láttak velem, és ezért történt ez az egész.
Ismételten nem jött egy árva hang sem ki a számon, csak ismét sírni kezdtem. Kis idő múlva Zoran mindent elmondott nekem. Elmondta hogy egy maffia vezér fia, és azt is hogy a gazdagság csak a drogtermesztésből és fegyverkereskedelemből van. Nem ismertem magamra, hisz hol álltam volna bármikor is szóba ilyen emberekkel? Főleg én, aki világ életében megvetette a bűnöző embereket, de hát igen.. Túl naiv vagyok, és ragaszkodó.

Másnap​

Mire felkeltem ő sehol sem volt már, így kicsit kiültem az erkélyre, és élveztem a napsütést közben próbáltam rendbe rakni magamban a tegnapiakat, mikor egy csengő szóra lettem figyelmes. Kinyitottam az ajtót, ahol a motel tulajdonosa állt velem szemben egy csokor rózsával. Átvettem az ajándékot, majd mikor elolvastam a kis cédulát, egy koordináta volt rajta. Gyorsan felöltöztem, visszavittem a kulcsokat és a címre siettem. Zoran meglepetést szervezett nekem. Azt gondolhatod most mennyire nyálas történetet olvasol, és már biztos unod, de ez az én tökéletesnek induló életem. A koordináta egy hajókikötőhöz vezetett, ahol az egész napot együtt töltöttük. Hajókáztunk, sőt még halat is ettünk. Azt hittem nem lehet ennél jobb ez a nap, majd leültünk a hajó orrához naplementét nézni. Igen, elcsattant az első csók. Az első tökéletes csók, miután már úgy éreztem sosem akarom őt elengedni.

2 hónappal később​

Zoran az utóbbi időben eléggé máshogy viszonyult hozzám. Sokszor vitt el lőgyakorlatokra, és rengeteg fekete ruhát vett nekem, és még egy kevlárt is kaptam tőle. Nem értettem egészen addig miért kapom ezeket, amíg egy nap le nem ült velem beszélgetni. Tudtam, hogy ez a beszélgetés másképp fog kinézni, mint egy szeretlek kicsim, és akkor majd alakul valahogy. A következő rablás tervét mondta el nekem, és kérlelt hogy menjek vele. De hát mit tesz ilyenkor egy fülig szerelmes nő..A sírig követi a férfit, aki megmentette az életét gondolkozás nélkül még akkor is, ha legbelül tisztában van azzal, hogy ő 2 hónapja csak egy pincér volt és semmi keresni valója nincs ebben az életstílusban. - Egy rablásban pedig főleg. Na itt romlott el minden.

A rablás napja​

Egész éjjel nem aludtam, csak őrlődtem és járt az agyam mindenen. Mi van akkor, ha elvesztem őt? Ha elkapnak? Ha megsebesülünk? Millió 1 kérdés, de egy árva válasz sincs. Reggel korán keltünk, hisz még a többi rablóval is tisztázni kellett a tervet. Pár órával később arra eszméltem fel, hogy az ékszerboltban vagyok egy AK12-vel a kezemben, és a pénztáros nőre célzok. A pénztáros nő leguggolt az asztal alá, és megnyomta a pánik gombot, ami kapásból értesítette a rendőrséget. Pár perc múlva csak a rendőrök szirénáját hallottuk, és éreztük hogy maradásunk nincs a boltban. Mindenki különböző irányba indult el, de a rendőrök lőni kezdtek. Sok társunk életét vesztette, vagy épp elkapták. Szinte már csak mi menekültünk. Zoran és én. A rendőrök utánunk lőttek és hiába futottunk, a találatok elkerülhetetlenek voltak. Hála istennek, csak a kevláromat találta el a golyó, de innentől nem a menekülés volt előtérbe helyezve hanem az életben maradás, hisz mikor a golyó eltalált elestem. Zoran fedezett és végig a rendőrökre lőtt, de még ő sem volt elég 5 rendőrrel szemben. Nagy nehezen felálltam, és szintén a rendőrök irányában kezdtem lőni mikor figyelmes lettem arra, hogy akire rálőttem összeesik. Megrémültem és tudatosult bennem, hogy ez már több mint pár gyűrű elrablása. Embert sebesítettem meg, akit lehet a gyermekei és a felesége várják haza ugyanúgy, ahogy én terveztem Zoran-nal az életem mikor jó útra tér. De mit is vártam..Ez már sosem lesz ugyanaz. Továbbra is futottunk az életünkért, majd egy erdőbe érve sikeresen lehagytuk a rendőröket. Egészen a kikötőig futottunk, ahol a megbeszélt terv szerint várt minket két hajó. Ekkor jön mindig az ami a filmekbe..A szerelmem nem jön velem.. Zoran másik hajóval menekült el, így még elköszönni sem tudtam tőle. A hajóm egy lakatlan szigetre vezetett. Zoran hajója a Maldív-szigeteken kötött ki.

Az első nap San Andreas-ban​

Mikor a hajó kikötött egy lakatlan szigeten, a kapitány egy telefont nyomott a kezembe, és megkért hogy ne kapcsoljam be csak akkor, ha engedélyt kapok rá. Bíztam benne, hogy Zoran ezen a telefonon fog engem keresni, és el fog jönni értem. Miután leszálltam a hajóról, egy csónak várt engem, ami egészen Paleto Bay partjáig vitt. Tanácstalan voltam mégis hol fogok éjjelente aludni, mikor rátaláltam egy üres lakókocsira Paleto Forest-ben, ahol még az ajtó is nyitva volt. Behúzódtam, és ott töltöttem az éjszakát. Az éjszaka során egy percet sem aludtam, csak végig törtem az agyam mindenen. Most még jobban féltem mint bármikor.

1 héttel később​

Zoran üzent nekem. Rövid időnk volt a beszélgetésre így csak információkat kaptam, mikor hova kell mennem. Zoran egyik barátjának házában szálltam meg Los Santos-ban, aki elutazott így minden vagyona rám maradt. Őszintén örültem neki, hogy nem kell egy idegen házban aludnom, és tovább menekülnöm. A telefonomat nyomkodva egy álláshírdetésre bukkantam, ahol pultosokat kerestek. Milyen deja vu érzés, nem? Jelentkeztem az állásra, ahol végül megismerkedtem Viktoria-val és Svetlana-val. Valami Drusilla étteremben találkoztunk, bár nem vagyok benne biztos. A pultozás mellé elvállaltam egy modell munkát is. Nem tudom mire vállalkozok, és azt sem mi lesz 1 nap múlva, de egyet biztosan tudok..Muszáj elterelnem a gondolataim.

 

[Kockasajt]

Na visszatértem. Tök sok mindent kell elmesélnem, szóval haladjunk kicsit..

Ott tartottunk, hogy Svetlana és Viktoria munkát ajánlottak nekem, bekerültem egy modell ügynökséghez blah-blah. Ez egy darabig tök jól ment. Kifutókon sétálgattam, fotózásokon vettem részt. Azt hittem, tényleg sikerül beépülnöm, amíg Zoran értem nem jön. Csak hogy nem minden mese végződik jól. Vik egy nap elvitt egy pubba, ahol megismertem Radovan Matovic-ot. Ő az a fajta pasi, aki flegma arccal rád néz és már a nézéséből látod, hogy kurvára nem érdekled. Na hát ja.. De mindegy is..
Pultos melót is ajánlottak nekem, amibe bele mentem, mert hát kell a pénz..Megbeszéltük a meló részleteit, aztán mindenki elhagyta a helyszínt. Eléggé sietős volt Radovan, már a kocsijával is majdnem elcsapott.

Másnap Radovan találkozót kért tőlem. Kissé meglepett, de elmentem Vespuccira ahol ő már ott várt engem. Kissé feszélyezve éreztem magam, mivel még egy kibaszott fegyver sem volt nálam, ha meg akarna erőszakolni. Legnagyobb balfaszságomra, Radovan-nak mindenhol kapcsolatai vannak, így elég volt megtudnia azt, hogy honnan jöttem, és máris tudott mindent. Szerintem innen már leesik mindenkinek, hogy mi volt a beszélgetés tárgya..Igen, kb az egész életemet kitálalta előttem úgy, hogy 1 napja sem ismer. Mondhatom, nagyon jó az inkognítóm. Mindegy is.. Radovan megbízásokat adott nekem, amiket ha nem teljesítek elég szarul járok így egyből neki is láttam.. Épp az egyik raktárban pakolásztam, amikor megjelent Dragomir Mirkovic..A nagy főnök..Szinte jó hogy nem nyírt ki amikor meglátott. Gondolhatjátok mennyire féltem, mikor csak egy faszi a semmiből beállít eléd és számon kér hogy mit keresel ott. Kis idő múlva elmondta, hogy Radovan-nal beszélt, és hogy megbízása van számomra. Ekkor még nem tudtam, hogy ő a főnök..Viktoria meg Radovan között volt akkor valami balhé, hogy itt meg ott látott Vik fegyvereket mikor Radovan pakolt vagy mi.. Nem igazán akartam belefolyni.. De ja.. Elhívtam Viktoria-t a Pub-ba, ahova nem sokra rá megérkezett Radovan. Ment a vita, majd megjelent a szexi főnök. A levegő is összeszorította a seggét a határozottságától. Kurva jó vezető lehet basszameg, ha ekkora tiszteletet vívott ki magának. Szóval mindenki vigyázba állt, ezután megköszönte Dragomir a segítségem, és elhagytam a helyszínt. Azt hiszem aznapra csak ennyi jutott.

Jég megtörése

A délután folyamán Dragomir ismét felkeresett, és elárulta hogy mégis ő kicsoda, és mit csinál. Meglepett. Megkért, hogy segítsek be Radovan-nak mindenbe, és még egy rádiófrekit is kaptam, amin elérem őket. Gyorsan felcsatlakoztam, ahol Radovan már egyből keresett engem. Összedobtunk egy talit, ahol a drog volt a téma..Életem legrosszabb beszélgetése volt, hisz anyu is emiatt lépett le..Bele mentem a dolgokba, a neten elkezdtem embereket keresni. Tök jó ez a DarkWeb. Felvettünk összesen 14 munkást 2 pincébe, így elkezdődött a drogok gyártása. 0-24 nyomták a munkások az ipart és 1 percre sem álltak le. Épp amikor Vespucci-ra tartottam a pincébe, az óránkénti ellenőrzésre, kaptam egy SMS-t. Rhys Montgomery. A fullos pasi, akinek a farok mérete sosem derült ki, de a gerince a habokban. Ekkor még nem tudtam mire számítsak, csak egy régi barát jutott eszembe róla. Estére megbeszéltünk egy találkozót, ahol tök sokat beszélgettünk. Azt hiszem jól is esett egy régi arccal találkozni egy ekkora városban.

*3 nappal később*

Elég jól alakulnak a dolgaim. Pörög a droggyártás, a főnök elismer, Radovan nem baszogat szóval minden happy. Igenám, mindaddig, amíg nem találkoztam életem egyik legmeghatározóbb személyével..Dylan Zokolov-val. Dylan az a fajta pasi, aki egyszerre kemény, védelmező és egyszerre gyengéd veled. Teljesen elveszi az eszed fél perc alatt, és képes lennél bármit megtenni egyetlen pillantásáért. Egy a bibi. Az FBI-nál dolgozik. Egy nap hirdetést adott fel, hogy munkásokat keres, így hát ráírtam, hátha.. Megbeszéltünk egy találkozót, majd kimentünk a Cayo Perico-i szigetre, ahol nekem az alma szedése, neki pedig a fa vágása volt a feladata. Mit is mondjak. Eléggé meggyőzőek voltunk egymás számára, így megbeszéltük, hogy továbbra is folytatjuk egymással a közös munkát. De vajon csak a munkát folytatjuk közösen? Erre még visszatérünk. Rhys még aznap találkozni akart velem, tök jól elvoltam vele is, de lehet hogy túlságosan is.. Őszintén fura, hogy ennyi pasi vesz körül, de élvezem..Nem tudom miért, ne kérdezd.

 

[Kockasajt]

Telnek múlnak a napok, Dylan-nel egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Teljesen elvarázsol. Akárhogy próbálom rávenni magam hogy ne, annál jobban csábít az egész lénye. Annyira tetszik hogy elérhetetlen, és ahogyan bánik velem. Ő nem a felfegyverkezett rablós picsát látja bennem..Vagyis..Nem mondtam el neki mizu, szóval ja. Elég fura lenne, ha bármi mást látna belőlem, de ezzel nyugtatom magam. Rhys meg..Vele is jól érzem magam, de másképp. Túlságosan nyomul rám az utóbbi időben, ami egyáltalán nem jön be. Nem hagy teret nekem egy picit sem.. Feszt velem akar lenni, feszt írogat nekem és túlságosan kérdezősködik. Láttatok már ennél nagyobb piócát? Betettem a friend zone-ba Rhys-t, bár nem mondom hogy rosszul csókol, de ebből úgysem lehet semmi komoly.

*2 héttel később*

Dylan-nel már kevesebbszer találkozom, viszont van valami ami változott. Egyik nap a laborban voltam a munkásokkal, amikor épp a kaja szünetüket tartották. Megdícsértem őket, és mindenki kapott 1-1 gramm kokaint és meth-et, de azt senki nem mondta el, hogy ilyenkor a főnöknek is fel kell szívnia a hazait. Nagy nyaggatások közepette rávettem magam 1 csík kokainra, így hamar elő is bányásztam a bankkártyám és 1 ropogós amerikai dolcsit. Tudjátok mi következik ezután..Fel kell szívni az anyagot. Rettenetesen féltem, az lebegett előttem, hogy anya elment. Kis habozás után felszívtam a cuccot, és meglepően jól esett. Ellazított az anyag, nem kellett stresszelnem semmin. Hát így telt a délelőttöm..Miután a kokain hatását nem éreztem elővettem a telefonom, a munkások pedig újra melóba álltak. Ki írt szerintetek megint? Rhys. Csak nem hagy békén. Eddig tartott a titkolózás, találkoztam vele. Próbáltam a tudtára adni, hogy amilyen életet élek, abba ő nem tartozik bele, és nem is szeretném a saját védelme érdekében. Kurvára leszarta. Lefogott, és mint valami pszichopata addig nem akart elengedni, amíg azt nem mondom, hogy igen és is veled akarok lenni. Már szinte ordítottam vele, hogy engedjen el. Próbáltam előrántani a fegyverem, de olyan erősen szorított, hogy megmozdulni sem tudtam. Kis idő múlva elengedett. Természetesen fegyvert rántottam rá, és a temető közepén tartottam a fejéhez. Milyen romantikus nem? Rhys nem félt. Pontosan jól tudta, hogy nem húzom meg a ravaszt. Csak azt hajtogatta, hogy velem akar jönni. A kocsim irányába hátráltam, és elhagytam a helyszínt.

Másnapra tisztult kicsit a fejem, és rájöttem hogyha belevonom a bulikba, akkor az nekem plusz ember, és talán kicsit lejjebb is ad magából. El is érkezett a csodás hétfői napunk. 19:00-át üt az óra, ami azt jelenti, hogy a pincénkért indulunk harcba, és a drogjainkért. Ez amolyan licit dolog. Hiába DarkWebes a dolog, mindenki lát mindent, aki ezekben a körökben mozog. Mivel a főnök nem igazán szeretné megmutatni ki is ő valójában, el kell játszanom hogy a csicskásom kb, így mindent én irányítok. Nehéz nem visszaélni a hatalommal, amit akkor kapok, de..Egy kicsit azért át lehet esni a ló túloldalára. Rhys és még valami nő késve érkeztek a helyszínre. Ezért a nőért Rhys felelt, szóval ha bármit elbasz, akkor mindketten meghalnak. Kiadtam mindenkinek a feladatát, ezután mindenki elfoglalta a pozícióját. Sikeresen megvédtük a pincénket, csak pár alak akarta megközelíteni, de pár figyelmeztető lövés el is üldözte őket a helyszínről. Miután a dolgoknak vége lett, mindenki elhagyhatta a labort és a helyszínt is.

Az árulás

Rhys mostanában egyáltalán nem keres. Biztos valami új nőt talált magának, miután többszöri próbálkozás után is lepattintottam. De melóm volt számára, így muszáj voltam őt felkeresni. Ami ezután történt, meglepett. Azt mondta hogy ő nem tartozik hozzánk, és csak egy buliba volt része ennyi az egész. Azonnal felkerestem Dragomir-t, elmondtam neki mindent. Láttam rajta hogy bízik bennem, így már kész tervvel mentem oda hozzá. Elmondtam neki mindent, bólintott a kérésemre, miszerint Rhys túl nagy kockázat, és nem maradhat köztünk, sem az elők sorában. Összehívtam a csapatot, előkészítettünk mindent. Molotov koktélok, alkohol, benzines kannák..Minden ami csak kell. Biztos vágjátok hogy a dokkoknál van egy elhagyatott hangár. Felvittem oda Rhys-t, a többiek utána érkeztek. Mindent elterveztem. Kifaggatom, majd az újoncok közül valaki lelövi. Szép és jó, nem? Nem az én kezemhez tapad a vér, és még egy belsős emberünk is beavatásra kerül. Mindaddig jól haladtunk, amíg meg nem jelentek a többiek. Sőt inkább Jurij. Jurij-ról tudni kell, hogy hatalmas drogos és amit szív, az nem éppen a tégla por, vagy a porcukor otthon. Kemény drogokba van benne. A legnagyobb probléma ez volt. A drog elvitte az agyát, és szétlőtte Rhys térdét. Túl sok lövés érte a térdét, combját és elég hamar el is vérzett. Na kb eddig tartott a nagy faggatásom, és büntetésem. Mondjuk a vége ugyanaz lett volna, de mégis más a körítés hozzá. Kis idő múlva megjelent Rhys barátja, akinek az ujjlenyomata szerepel Rhys holttestén, ha bármi történne és minket akarna beköpni. Igen, erre is figyeltem. Minden testrészünk takarva volt, így még egy kis hajszál sem lehet a szőkeciklonon kívül Rhys holttestén. Dragomir büszke volt rám és Radovan is, hiszen el tudtam intézni egy félig meddig jól sikerült akciót amivel rátermettségem kellett bizonyítanom. Viszont amit Jurij kapott tőlem utána, egy életre megjegyezte. Nem, nem megöltem, csak megmutattam milyen az, amikor a nő van feljebb és a férfi az alárendelt. James és Jurij na meg a szőkeciklon felgyújtották a hangárt, minden tartály robbant, amire a járókelők figyelmesek lettek. Sok mindent betemetett a tömény ammónia amit végig locsoltunk a vértócsán, és a molotov koktél is kifejtette hatását. Elhúztunk a helyszínről, és már csak a tűzoltók szirénáját hallottuk a távolban.

 

[Kockasajt]

Na megjöttem a folytatással.

Ugye ott tartottunk hogy Rhys meghal, Dylan és én egyre távolabb kerülünk egymástól. De van valaki, akiről még nem beszéltem nektek. Ott van Radovan. Tudjátok, a flegma tekintetű faszi, akinek az is mindegy lenne, ha a fű kék lenne és az ég zöld. Valamilyen oknál fogva elkezdtünk megnyílni egymásnak. Jól esett, bár tartottam tőle azért.
Ami pedig a drogot illeti..Elkezdtem egyre többször szívni a munkásaimmal. Nagyon érzem a kattogást. Olyan érzés, mintha képes lennék ölni csak 1 gramm anyagért is. Talán én is olyan függő lettem, mint anya volt? Áhh, biztos nem..Le tudok állni vele.

Szóval egyik nap, Radovan és én csúnyán összevesztünk. Fegyvert rántott egy emberemre, pedig semmi köze nincs hozzá. Természetesen leordítottam a fejét. Értem, hogy meg akar védeni, de a fegyelmezés nekem is megy. Egy idő után rá kellett jönnöm, hogy ez a védelmezés nála több mint egy sima "bevédem a picsát, nehogy elnyomják a pasik" téma. Olyan volt mint egy anya tigris, aki a szemével perzselt fel téged, ha egy rossz pillantást is vetettél rám. Őszinte leszek, ez tetszett nekem. Tetszett, hogy ennyire meg van bolondulva értem valaki, még ha ki sem mondja. De hogy érd el, hogy elmondja neked szavak nélkül azt, amire kíváncsi vagy? Drogozz be a laborba keményen, kezdj el Radovan-nal veszekedni, majd csókold meg. Innentől már semmi nem volt a régi. Túl sokat képzelt ebbe bele, én pedig hagytam, hogy a tenyerén hordozzon valaki és védelmezzen.. Talán itt romlott meg másodjára minden.

Az elbaszott rablás napja

Néha kattanni szokott a fejembe valami, de 0-24 a rablásokon töröm az agyam. Nem tudtam leállni, mert eddig sok akciónk sikeres volt. Talán most is egy sikeres akciót mesélek el egy nagy veszteséggel. Összehívtam a srácokat, és felkészültünk a fegyverraktárra. Ez volt az első eset, amikor engedtem hogy valaki átdolgozza másképp a rablási tervemet. A terv lényege az lett volna, hogy nem lövünk a rendvédelemre, csak ha be akarnának hatolni. Gondoljatok bele. Ha minden ajtót tartunk..Nem lövünk senkire, csak már mikor felsorakoznak, akkor mekkora káoszt lehet csinálni egy figyelmeztető lövéssel? Segítek.. Nagyot. Viktoria rábeszélt, hogy egyből lőnünk kell, és én voltam olyan hülye, hogy belementem. Felvette mindenki a pozit, berobbant a C4 és megjöttek az első rendőri egységek. Mivel mesterlövész puskával voltam, így nem volt nehéz dolgom. Sorra hullottak az emberek. De azt senki nem mondta, hogy a rendőrök vissza fognak lőni! Amíg én a tetőn lőttem a rendőröket, Vik a földön lőtte őket, de egyszer csak kiabálást hallottam a rádióban, és hogy segítség kell neki. Azonnal elkezdtem lemászni a tetőről, és pontos koordinátát kértem. Mire odaértem, egy rendőr lőtte Viktoria-t. Hátból sikeresen lelőttem a rendőrt, de közben Viktoria elfeküdt. Szörnyen megijedtem, de fel tudott kelni, így fedezni kezdtem, és mi is menekülőre fogtuk a dolgokat. Elkezdtünk sántikálva futni a part felé, én pedig végig segítettem őt a járásban. Felvettek minket a társaink, és a vizen menekültünk tovább. Mikor biztonságba éreztük már magunkat, kikötöttünk egy partszakaszon valahol északon. Ekkorra már Viktoria eléggé sápadt volt, és alig tudott mozogni. Próbáltuk elszállítani a kórházba, de egyszer csak eltűnt a hajóról. Eltűnt miattam, mert bíztam egy olyan dologban, amiben nem kellett volna. Elvesztettem a legjobb barátnőmet. Azt szokták mondani, hogy egy rablás során tilos az érzelmeknek engedni mert magával ragad, és felemészt téged. Velem is ezt tette. Visszamentem a partszakaszra ahol elvesztettük Vik-et egy üveg whiskey-vel és pár gramm meth-el és mindent a tengerbe öntöttem a tiszteletére. Szóval kedves barátnőm.. Megígérem neked, hogy a pokolban ezeket elszívjuk!

 

[Kockasajt]

Telnek múlnap a napjaim.. Viktoria helyett most valami új faszi jött. Mileta a neve. Egyáltalán nem jövünk ki. Azt hiszi ő a nagy főnök. Meg a lófaszt. Rengeteget veszekszünk, fegyvert rántunk egymásra stb.. Egyszer még le is térdeltettem, hogy megölöm csak Dragomir nem engedte.. Nem értem mi ez a nagy kiállás mellette.. Hisz csak a hatalmat akarja ez a nyomorult átvenni.. Na mindegy.. Térjünk inkább a lényegre.

Egy olyan érzés kapott el engem, amit Zorannal sosem éreztem.. Pedig basszus, ő volt életem nagy szerelme.. Ámbár megjött Robert Bradford, a BCSO híres Captain-je. Az egész lénye jobban csábít, mint amit Dylan valaha ki tudott váltani belőlem. Robert olyan mint a saját ízem szerint kevert heroin. Azonnal függőséget okozott nekem. Ne kérdezzétek hogyan, de megtette. Tudtam, hogy ez a nagy szerelem nem tarthat örökké.. Így is lett.. Egy nap felkeresett engem, megbeszéltünk egy talit, ahol túlságosan is jól éreztem magam. Ha mellette vagyok, nem érzem a drog iránti kattogásom. Ez teljesen megrémiszt engem, és a legnagyobb probléma, hogy ezt ő is megtudta. Egyik este totál be voltam állva..Direkt úgy időzítettem, hogy még azelőtt lerázom Robert-et, hogy előjönne a kattogás de.. Kicsit rástresszeltem a kokainra és teljesen elvitt egy rossz irányba. Az egész testemben éreztem, hogy bogarak mászkálnak és a padlóról kerülnek a bőröm alá.. Menekültem a házban a bogaraktól, de a konyhapult mellett összecsuklottam, és nem tudtam tovább menekülni. Sikítottam, sírtam és véresre vakartam mindenem. Nem tudtam mit teszek, de felhívtam Robert-et, aki egyből el is jött hozzám. Meglátta az asztalon a kokainos zacskót, a bankkártyám és egyből hozzám sietett. A jelenléte teljesen megnyugtatott. Miután nagyjából észhez tértem, nyilván számon kért.. Vártam hogy lecsuk, de talán a szerelem amit egymás iránt érzünk túl ment mindenen. Megígértem neki, hogy le fogok szokni róla, viszont orvos nélkül.. Én még véletlen sem kerülök így sittre, sem a kihallgatóba.. Még aznap kidobtam az összes meth-em, kokainom és LSD-m is amit összeszedtem. Nagyon fájt, de ha őt elveszítem az mégjobban fog.

Miért vagy mindig őszinte Kath?

Megvan az érzés, amikor minden áron meg akarod védeni azt az embert, aki a másik oldalon áll? Tuti nem, mert nincs mégegy olyan hülye mint én. Rablásra készültem. Nem kicsire. Egy bankot akartam kirabolni. Mielőtt ismertettem volna a tervet a szervezetünk tagjaival, megkértem Robert-et, hogy ne legyen ott a rabláson.. Teljesen kiakadt és totálisan meg is értettem, de nekem ez az életem.. Szóval ja.. Megkértem, hogy ne legyen ott a rabláson, de kiabálni kezdett velem hogy neki a munka fontosabb, és hogy neki ez sok és hogy nem fog nekem segíteni. Tényleg ennyire nem érdekelném, és csak én beszélem ezt be magamnak? Miután faképnél akart hagyni, én utána siettem és próbáltam megbeszélni vele ezt, de nem mutatott semmi olyan jelet, ahol még tepernem kéne ezért ott hagytam őt azzal a tudattal, hogy úgyse bírjuk egymás nélkül, és keresni fog még. Bombázott az elköszönő üzenetekkel, hogy nincs értelme így az életének stb.. Elkezdtem aggódni, így egyből vissza is siettem hozzá. Egy szikláról akart a vízbe ugrani, de amint odaértem és bármit mondtam volna, megérkezett az SO.. Mire hátranéztem 4 talpig felfegyverkezett deputy állt mögöttem és mind rám tartotta a fegyverét közben ordítoztak velem. Feltettem a kezem, visszanéztem Robert-re. Hogy hívhatta rám az egységeket? Azt hittem szeret. Hátrálni kezdtem tőle, de ő nem jött velem. Még mindig le akart ugrani. 2 deputy visszahúzták őt a szikláról, én közeledni kezdtem felé de jobbnak láttam, ha előtte minden illegális cuccom kidobom. Kidobtam a fegyverből a táram, majd a fegyverem is a földön landolt, de még így sem tudtam a közelébe férkőzni. Az egyik deputy megfogott és az út másik végére cipelt majd elkezdődött a letartóztatásom. Indokot persze nem mondott, csak a bilincs kattant a kezemen. Jordana és segglukőrmester elvitt a Paleto Bay-i kirendeltségre ahol megkezdődött a kihallgatásom. Végig Robert járt az eszemben, és az hogy utoljára látnom kell őt ha beköp, ha nem. Jézusom Kath..Undorító, hogy alvezető létedre ekkora hülyeségeket csinálsz.. A kihallgatáson szó esett az alap dolgokról.. Honnan van a fegyver, kik a szervezetünk tagjai stb. Mivel valahogy látnom kellett Robert-et, ezért olyan dumát kellett kitalálnom, ami még viccnek is rossz. Radovan és Viktoria jött szóba, akik már réges régen meghaltak.. Bár erről nincs senkinek bizonyítéka, így mindent rájuk varrtam. Ledaráltam nekik egy bankrablási tervet, ami akkora bullshit, hogy még én se tudtam elhinni. Kis idő múlva megjött Robert. Csodálkoztam, hogy a feka deputy tudja tartani a szavát és beengedi hozzám. Tudtam, hogy kameráról figyelnek, és Robert is utalt a kamerákra így amiket kérdezett tőlem, azokra más válaszokat kellett adnom mint eddig. Ezek hihetőek kellett legyenek. A kihallgatás végén elengedtek, egy tanuvédelemmel, amibe már az elején elmondtam hogy nem megyek bele, de még papírt sem irattak velem alá. Még aznap este megbeszéltük Robert-tel, hogy elszökünk és új életet kezdünk Belgrádban.

Egyszer minden véget ér

Miután felkeltünk elmondtam Robert-nek hogy egy gép fog minket várni, ami hazavisz apához. Mindent lebeszéltem mindenkivel, így nekünk a dolgunk annyi volt, hogy felszálljunk és elhagyjuk ezt a kurva államot. Tudtam, hogy csak úgy nem szabadulok, így Dragomir-ral muszáj volt utoljára beszélnem. Felmentem az irodájába, ahol kitálaltam neki mindent, és azt is hogy nem köptem be senkit.. Ezután jött a szokásos vészjelző rádiózás, ahol Mileta úgy kommandózott be, mint valami katona. Ami ezután történt, megdöbbentett. Tudtam, hogy Mileta lenne a legboldogabb ha meghalnék, de Dragomir miért hívja ide ezt a faszfejet? Totál nem voltam képbe.. Elmeséltem Mileta-nak is mi történt, de hirtelen megsorozta a lábamat a kurva fegyverével, és én összerogytam. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól, de muszáj volt valamennyire tartanom magam. Próbáltam elmenni, de már késő volt. Dragomir elém állt és elővette a fegyverét, ekkor Mileta hozzám lépett és olyan erővel kezdett rúgni engem a földön, amitől már szinte az eszméletem is kezdtem elveszíteni, majd ismét rám célzott az a nyomorult. Ordítani kezdett velem, amire csak annyit válaszoltam, hogy ő volt az első akit beköptem. Had fosson a kis köcsög. Utoljára még a pofájába mosolyogtam, ami inkább úgy nézhetett ki mint egy szenvedő fóka, közben minden lejátszódott a fejemben. Olyan mint a filmek végén a kis összegzés a forgatásokról, de ez igazi vég volt. Egy olyan vég, ahol az életed adod a legféltettebb kincsedért.