Üzenetek:1
Joe Frankfurt
•Név: Joe Frankfurt
•Születési idő: 1999.11.11.
•Neme: Férfi
Családom:
Édesapám: David Frankfurt
Édesanyám: Lina Soyer
Testvérek: Nincsenek
Személyes történet:
Hey, Joe vagyok! Joe Frankfurt. Egy kis városból érkeztem, ahol 2 évig a seregben szolgáltam Édesapámmal. Sajnálatos módon, egy rajtaütés során Édesapám megsérült és a sérülésébe belehalt.
Édesanyámat nem ismertem születésem után elhagyott, igy Apám nevelt fel.
Ezért is okozott nekem nagy fájdalmat az elvesztése.
Amint vissza értünk a városba a rajtaütésről Én leszereltem. Kerestem a helyemet a világban, de sehol sem érztem magam jól.
Most ide költöztem, remélve itt megtalálom a helyemet.
Amíg a seregben voltam megtanultam az indulataimat kezelni és a haragomat vissza fogni. A kommunikációmat a kiképzésen magas szintre fejlesztettem, mivel nekem kellett kommunikálnom mindenkivel akivel csak lehetett. Mind ezek mellett a bajtársaim szavai alapján kellemes társaság vagyok, humoros és karakteres. Zárkozottnak állítom be magamat, mivel sok embert elveszítettem aki fontos lett volna számomra. Úgy érkeztem a városba, hogy megnyílok! Nyitott leszek mindenre. Barátokat fogok szerezni, kapcsolatokat fogok építeni az emberekkel!
Magabiztosan állok ahoz, hogy beolvadjak az itteni közösségbe.
Kiskoromban Édesapám sosem emelt rám kezet, csak trágár szavakkal fejezte ki magát. Ezt a dolgot átvettem tőle, ezért trágár kifejezéseim gyakran előjönnek, akarva akaratlanul. Sosem volt párkapcsolatom, nem kerestem életem nőjét.
Jön majd magától, de nem is vágyom a szerelemre.
Legtöbbször a munkámnak élek, és ott szeretnék megfelelni. Ahogy mindíg is tettem.
Mindíg meg akartam felelni Édesapámnak. És ez mindíg így is fog maradni.
Mindíg biztonságban szeretem magam érezni és azt szeretném, hogy bárki aki velem van szintén így érezze magát mellettem.
Amikor valaki megtudja róla azt, hogy Katona voltam mindíg megkapom azt a kérdést, hogy “Hány embert öltél? Nem volt rossz embert ölni?” Számomra bosszantóak azok akik ezeket minden alkalommal megkérdezik. Így megtanultam kontrollálni a dühömet és egy nagy levegővétel után válaszolok. Viszont ha túl sok harag, düh marad bennem amit már nem tudok kiadni akkor felrobbanok és trágar szavakat dobálok azokra is, akik nem is érdemlik meg.
Ezért kell velem óvatosan bánni. De higyjétek el, belül egy jószivű barátságos személy vagyok.
Ez az Én kis történetem!
•Születési idő: 1999.11.11.
•Neme: Férfi
Családom:
Édesapám: David Frankfurt
Édesanyám: Lina Soyer
Testvérek: Nincsenek
Személyes történet:
Hey, Joe vagyok! Joe Frankfurt. Egy kis városból érkeztem, ahol 2 évig a seregben szolgáltam Édesapámmal. Sajnálatos módon, egy rajtaütés során Édesapám megsérült és a sérülésébe belehalt.
Édesanyámat nem ismertem születésem után elhagyott, igy Apám nevelt fel.
Ezért is okozott nekem nagy fájdalmat az elvesztése.
Amint vissza értünk a városba a rajtaütésről Én leszereltem. Kerestem a helyemet a világban, de sehol sem érztem magam jól.
Most ide költöztem, remélve itt megtalálom a helyemet.
Amíg a seregben voltam megtanultam az indulataimat kezelni és a haragomat vissza fogni. A kommunikációmat a kiképzésen magas szintre fejlesztettem, mivel nekem kellett kommunikálnom mindenkivel akivel csak lehetett. Mind ezek mellett a bajtársaim szavai alapján kellemes társaság vagyok, humoros és karakteres. Zárkozottnak állítom be magamat, mivel sok embert elveszítettem aki fontos lett volna számomra. Úgy érkeztem a városba, hogy megnyílok! Nyitott leszek mindenre. Barátokat fogok szerezni, kapcsolatokat fogok építeni az emberekkel!
Magabiztosan állok ahoz, hogy beolvadjak az itteni közösségbe.
Kiskoromban Édesapám sosem emelt rám kezet, csak trágár szavakkal fejezte ki magát. Ezt a dolgot átvettem tőle, ezért trágár kifejezéseim gyakran előjönnek, akarva akaratlanul. Sosem volt párkapcsolatom, nem kerestem életem nőjét.
Jön majd magától, de nem is vágyom a szerelemre.
Legtöbbször a munkámnak élek, és ott szeretnék megfelelni. Ahogy mindíg is tettem.
Mindíg meg akartam felelni Édesapámnak. És ez mindíg így is fog maradni.
Mindíg biztonságban szeretem magam érezni és azt szeretném, hogy bárki aki velem van szintén így érezze magát mellettem.
Amikor valaki megtudja róla azt, hogy Katona voltam mindíg megkapom azt a kérdést, hogy “Hány embert öltél? Nem volt rossz embert ölni?” Számomra bosszantóak azok akik ezeket minden alkalommal megkérdezik. Így megtanultam kontrollálni a dühömet és egy nagy levegővétel után válaszolok. Viszont ha túl sok harag, düh marad bennem amit már nem tudok kiadni akkor felrobbanok és trágar szavakat dobálok azokra is, akik nem is érdemlik meg.
Ezért kell velem óvatosan bánni. De higyjétek el, belül egy jószivű barátságos személy vagyok.
Ez az Én kis történetem!
Utoljára szerkesztve:
