Üzenetek:20
Vittorino Pisani
| Név: Ivan Stefanović Születési időpont, hely: 22/06/1997 (jelenleg 25 éves) Szerbia, Belgrád  Magasság: 184 cm Édesanyja neve: Zorica Vladimirović Édesapja neve: Mirko Stefanović Állampolgárság: Szerb Külső tulajdonság: Magasság: 184 cm Testsúly: 89 kg Testalkat: Izmos, sportos Haj: Szőkés-barna Szem: Kék Pozitív: Lelkiismeretes, odafigyelő, segítőkész Negatív: Hirtelenharagú, fukar, hiszékeny |
A család
Ivan Stefanović vagyok, 97'ben születtem Belgrád-ban édesanyám Zorica Vladimirović illetve édesapám Mirko Stefanović. Középosztály belieknek mondhattam magam, ameddig a család össze nem tört 2000-ben mikor édesapánk eltávozott a világról. A szüleim mindig dolgosak voltak, mindent megakartak adni nekünk hétvégente sokszor volt az hogy másod állást vállaltak egyéb helyeken. Az édesapánk katona volt míg édesanyánk a helyi közértnél dolgozott fő állásban az akkori időkben.
Családunk a középosztályba tartozott, nem voltak anyagi gondjaink míg 99'-ben a NATO elkezdte bombázni az akkori Jugoszláviát és édesapánkat behívták és egy bombázás folyamán életét vesztette.
Édesapám és édesanyám folyamatosan próbálták tartani a kapcsolatot mikor az egyik nap már nem jött hívás. Anyám 2 éven átgyászolta és úgy körülbelül 4 év apám eltávozása után talált magának párt aki egy szemét alak volt. Tipikus az a nevelőfater volt aki verte a párját és annak gyerekeit, csak ő valahogy más volt mert az iskolában és egyes utakon támogatott pénzileg de amikor túl sokat ivott vagy szívott eldőlt nála a léc.
Fiatal évek
Iskolában mindig is szorgalmas voltam próbáltam mindig a legeredményesebbre akartam saját magam fejleszteni hogy az otthoni családi kör békés legyen, de viszont amikor nevelőapámnál elgurult a gyógyszer nem volt könnyű lecsillapítani. Középiskolás években a baráti társaságommal gyakran jártunk szórakozni néha hétköznaponként is, igaz nem késő estig mint hétvégente. Oly 17 éves koromra belekeveredtem a drogokba igaz csak alkalmanként mert nem szerettem volna sohasem szétlőve érezni magam. A fűre hamar rátaláltam mivel akkoriban olcsó cucc volt, de mivel nem volt keresetem így nagy ritkán szívtam, igaz a sima cigarettára rászoktam az évek alatt. Ilyen életmódot követve pár hónap után keresgéltem munkahelyekre a suli mellett, pár nap múlva kezdtem a helyi gyorsétterembe ahol heti 30 órákat toltam le. Pár hónap munka után sikeresen letettem a jogosítványt sajnos csak 2. alkalomra de ezt követően egyből vettem egy kocsit saját magamnak.
Másodállás
A hónapok után beleszerettem a pénzbe még elő is léptettek így még többet kerestem de valahogy nem volt elég, a péntekenként a haverjaimmal kiálltunk pár árúház parkolójában a kocsijainkkal és csak
dumálgattunk órákon át majd pár kört tettünk a város külkerületében. A hosszú kocsikázós órák után spanomnál toltunk dolgokat, és eljött a téma hogy elkéne dobni következő nap pár zacskót valakinek..
No igen! Itt kezdődött a dealerkedésem, eleinte csak futárkodtam de egy idő után vettem is cuccokat igaz csak kis mennyiségben mivel nem akartam nagyot kockáztatni. Teltek a hónapok a vagyonom minimálisan de
növekedett, márkásabb ruhákban jártak édesanyámék tudta nélkül szerintem azt gondolhatták hogy az étterem ilyen jól fizet. Elkezdtem az országon belül járkálni a cuccokkal néha pár piacra is bementem
árulgatni a cuccokat mivel akkoriban a rendőrség aligha figyelte aki pedig rajtunk volt megvoltak fizetve a hallgatásért. Évvégére letettem az érettségit majd szakma után keresgéltem de nem találtam a helyem a világban.
Az évek során
Szerintem úgy 1-2 éve már a "szakmában" voltam így tudtommal már a fenti emberek bíztak bennem mivel passzolgattam el minden fajta cuccot. Úgy nyár kezdete lehetett amikor bentebb avattak a dolgok menetéhez igaz csak szépen lassan mivel kételkedtek a bizalmamban. Ahogy a napok teltek mindig éreztem hogy valaki figyelt mikor sétáltam illetve amikor csak kocsikáztam a városban, átlag ilyen német sedánokkal jártak azok az illetők teljesen be sötétitett, fekete ablakokkal olyan tipikus maffiózó kocsiknak tűntek. De nem igazán törődtem velük amíg egy este a klubhoz állva nem láttam őket megvallom kicsit félve mentem be aznap este, eddig sose történt hasonló érzelem kedvelt helyem iránt. De mivel a haverjaimmal voltam bementünk, igaz a biztonsági őrök kivételesen nem kérdeztek semmit se hanem egyből be is engedtek vagy mondhatni csak engem. Egy olyan 60 környéki fószer szólított magához pár méteres körzetében néhány kigyúrt csávóval, kételkedve de oda mentem. A csávón volt pár ékszer meg hasonló mint a gazdag urakon, viszont a hangneme az megtisztelő volt számomra ahogy elkezdett velem beszélni. Bemutatkoztunk egymásnak igaz ő csak azt állította hogy az ő neve "Apa" de én ezzel mit sem törődtem mivel nem akartam galibába kerülni, de sejtettem hogy "apa" mindent tudott rólam csak egy kis játékot játszott velem. A beszélt percek alatt a szememben kiderült hogy ő valami fejes lehetett mivel a drog eladásaimról beszélgettünk vagy is ő, de e közben aggasztott a helyzet hogy miért vannak ilyen kevesen a klubban és a barátaimnak nyoma sincs. Pár perc mondandó után felajánlotta hogy ha akarom nem kellene az étteremben dolgoznom hanem folytathatnám nála a melót, csak kissé piszkosabb munkát. Na igen! Ekkor futott le az eddigi életem pár másodpercben hogy mitévő legyek, de akkori fejemmel belementem mivel a szüleimmel nem igazán tartottam a kapcsolatot. Kezdésként a klubban tevékenykedtem úgymond a békét őriztem fent miközben passzolgattam el a cuccokat a tinédzsereknek, több olyan est is volt hogy a klubbot a fűszag teljesen bekerítette. Igaz, ez eddig csak az éjszakai melóm volt, nap közben a nagy embereket fuvarozgattam azokban a német sedánokban amiről álmodoztam világ életemben. Ekkor szerettem bele a kocsikba a hanguktól, a sebességüktől no meg a kinézetektől!
A csomag
Oly 2 hónapja dolgoztam már hivatalosan is apának amikor egy nap 19 óra környékén egy szegényebb negyedbe hívattak mit sem sejtve mi lapul az egyik háztömb pincéjében. Az ajtajához érve megcsapott valami szag, de hirtelen nem ismertem fel. Beléptem a lépcsőház ajtaján, nagyon levolt lakva szerintem senkise lakott ott de nem is foglalkoztam vele mivel a pince lejáratot kerestem. Pár perc járkálás után megtaláltam az alaksorba vezető utat, lent több tipikus tároló ajtót láttam mindet becsukva, na de itt a szagot már bőven éreztem. Ahogy sétálgattam az ajtók előtt sutyorgásokat hallottam semmi fegyver sem volt nálam így a csupasz erőre bíztam magam mikor a folyosó végén kinyílt az ajtó. Az illető fogott valamit a kezében hátul szorongatva de nem láttam túl agresszívnak, bemutatkozás után behívott de ami ott bent volt attól leesett az állam.
Beérve tömegnyi marihuána ültetvény, azok tovább dolgozásához kellékek de nem is az volt a lényeg. Gondoltam megint elkéne passzolni pár grammot de egy nagyobb táskát hoztak elém illetve egy kocsi kulcsot hogy szállítsam el a klubba. Na igen! Ez volt az a pillanat amikor kiélhettem a kocsi utáni élvezetemet a V8 közel 330 lóerővel, az egész városon át száguldottam szerintem olyan 130-40-es tempóban de mivel jóval sötétedés után voltunk szerencsére nem lett semmi gond sem a klubig érve. A pár perces út alatt megszerettem ezt az életet és elhatároztam bezsebelek magamnak egy ilyen kocsit. A klub elé parkoltam le de Miladin az egyik biztonságiőr szólt hogy a szállítmánnyal mindig hátra parkolunk így is tettem. Beosontam a hátsóbejáraton ahonnan egyből az irodát céloztam meg. Nem emlékszem már a klub akkori vezetőjére de említette ha így haladok talán lesz is belőlem valaki, ez a mondat bíztatott és egy csík felszívása után mentem is árulgatni a szálakat. Jöttek-teltek a napok, lassan kezdett megszokottá, robotosnak tűnni a munka de folyamatosan a kocsi járt az eszemben.
Az első gyilkosság
Na ezt nem szerettem volna még egyszer át élni, ez utáni 2 napban depressziós voltam. Kezdetben egész jól indult a napom míg be nem hívtak a klubhoz hogy valami gond van, elkéne hárítani..gondoltam egy újabb csomagért kéne elmenni de nem ez történt. 20 perc múlva már a klub bejáratánál voltam, onnan az irodába siettem hevesebb léptekben. Pár perces elbeszélgetés után eljött velem pár régebbi tag és ismét egy szegényesebb lakott területére vittek Belgrádban, igaz itt volt élet a gyerekek kint fociztak az utcákon páran még ócska bicajokkal rótták a kátyús aszfaltot. Pár száz méter után megálltunk egy épphogy nem összedőlő háznál, még a kocsiban közölték hogy egy rohadék lenyúlt 2 kg füvet és már egy hónapja nem fizette az adósságát pedig sokszor figyelmeztették hogy nem lesz jó vége és sajnos ez volt az utolsó esélye a palinak. A kocsiból hevesebben kipattantunk és a bejárat felé vettük az irányt, miközben sétáltunk a legidősebb pali szerintem oly 40 körüli lehetett a kezébe vett egy Glock-19-est és felém nyújtotta hogy bizonyítsak. Kicsit illetődötten vettem át a fegyvert de nem akartam gyengeséget mutatni bárki fele. Mikorra már a bejárathoz értünk kisebb mozgolódást hallottunk bent, a mellettem lévő csávó berúgta az ajtót és kerestük a csávót, igaz én azt se tudtam kiaz és hogy nézki amikor egy ablaktörést hallottunk az egyik szobából. Mindannyian oda rohantunk megnézni mi volt az, de akkorra csak a törött üveg volt ott némi vérfolttal rajta. Azonnal rohantunk a kocsi fele mivel hallottuk hogy meglép a robogójával egyből beindítottam a kocsit és nyomába eredtünk szerencsére nem tudott gyorsan haladni mivel rengeteg gyermek volt az utcán így kerülgetnie kellett őket. Hamar a nyomába értünk mivel a kocsi elég hangos volt hogy meghallják pár száz méterről azt, szerintem oly 100-al zúztunk az aszfalton amikor a csávó felbukott egy kisebb buckában. Azonnal satu fékeztem a többiek kipattantak a kocsiból és bedobták a csomagtartóba, a csávó szerintem akkor eszméletét vesztette mivel csak fél nap után kelt fel de akkor már megkötve egy elzárt pincében. A bár tulaj kifagatta, pár sebet ejtett az arcán a machetéjével ezután jöttem én a képbe mivel a pisztoly nálam maradt így mondták végezzek vele vagy lassan vagy gyorsan döntsem el én. Egyből kérdés előkaptam a fegyvert kibiztosítottam és meghúztam a ravaszt. Pár golyót öltöttem belé mivel akkoriban használtam csak ezt a fajta eszközt.
Indulás külföldre
Egy este apa magához hivatott hogy elkellene utaznom valamennyi időre az USA-ba, őszintén kicsit féltem hogy mi vár rám ott mivel Belgrád utcáit már nagyjából megszoktam az évek alatt. De nem akartam kötekedni így bólintottam és elmagyarázta nagyjából a dolgokat. Pontosan Los Santos városába kellene utaznom a helyi szerb maffiához amit egy számomra ismeretlen férfi vezet illetve számoljak be neki a nagyobb történésekről. Következő reggel már pakoltam is a cuccaimat, elbúcsúztam mindenkitől és siettem a délben induló repülőhöz. A kis lakásomban hagytam minden cuccom csak is az okmányaimat vittem magammal meg a bankkártyámat.
