Helena Herrera - "Utcák királya vagy rendőrségi célpont? 🚔"

[Sztojka]

Név: Helena Herrera
Kor: 27
Születési hely: Los Santos



Hol is kezdődik a történetem...? Jaj, igen! Úgy 16 voltam, azt hiszem... Na, ez volt az a kor, amikor leesett, hogy mit is akarok az élettől. Pénzt? Családot? Ugyan már! Japán autók közt nőttem fel, szóval mit gondolsz, mi pörgetett fel? Hát persze, hogy csak az a kurva sok lóerő és benzingőz!

Pénzesnek nem mondanám se magam, se a családom. De azért nem is éheztünk. Ami kellett, azt előbb-utóbb összekapartuk valahogy. Volt egy szerelőtelepünk, ami... nos, úgy nézett ki, mint egy posztapokaliptikus tuningműhely. De működött! Csak japán verdákat vállaltunk, szerelés, tuning, amire épp igény volt. Én pedig? Minden egyes percét imádtam.
Aztán jöttek a zűrzavaros éjszakák, a fejtörés, hogy hogyan tovább… és egy idő után felmerült a nagy kérdés: adjunk túl a telepen? Hát persze! Vagy mégse?! 😆 Jó vicc volt, mi? Persze, hogy nem adtuk el! Inkább tovább vittük az üzletet, csak épp már mindent vállaltunk, ami négy keréken gurult.

Aztán eljött a nap… megkaptam az első autómat. Hogy milyen volt? Hát… nem volt túl erős, de legalább ronda is volt. Nem is érdekelt, mert az enyém volt! Elkezdtem találkozókra kijárni, először csak nézelődtem, aztán egyre mélyebben belekeveredtem ebbe az egész autós világba. Ahogy épült és szépült a verdám, úgy nőtt a hírnevem is. Jöttek a bulik, az esti kimaradások, a veszekedések otthon…
Na, ezt meg gyorsan meg lehet unni. Harmadik nagy balhé? Pakoltam és húztam el Ryuu barátomhoz.

És ez még csak a kezdet volt...

 

[Sztojka]

Helena, Ryuu, Jade és Black. Black nevét? Hah! Felejtsd el, úgysem tudnád normálisan kimondani! Ő az, akit kint hagytak a napon, és nem értette, miért ég meg. Tudod, a sima, kamu néger típus, na! Na, nem is ragozom, elég annyi, hogy a nevét nem írom le, mert úgyis túúúúl bonyesz!
Szóval, tegnap óta Silent módban pörögtünk. Miért? Mert elbasztam egy menekülést, ha már úgyis kérdezed! Igen, én is képes vagyok ilyesmire, szóval ne röhögj! Haha! Mi történt? Na, hát a hős a megmentő Ryuu, és Jade meg a szuper Black (szóval, ők hárman) Megmentettek a rendőrök elől, Elhiszed? Igen, és jól sült el, hisz írom a naplóm.
Azért is voltunk egyébként silent módban, mert annyira unalmassá vált, hogy csak kergetőztünk.. Néhány napig nem csinálhattunk semmit, egy nagy hullámvölgy, tudod mint akik felszívódnak... Fogócskát? Uuuu, nuku. Akkor meg mi csináljak? Na, ekkor jött a hős, a megmentőm és lovagom Ryuu, és mint egy tudós, feldobta az ötletet: "Mit szólunk egy bolt rabláshoz?" HAHA, micsoda ötlet! És akkor jövök én, mint minden elron... Akarom mondani mint mindennek a fel turbózója, mondom: "Miért piti bűnözés? TETOVÁLÓ SZALON! Ezt csináljuk!" Aha, jól olvasod! Egy tetoválószalont!
Két órán át csak agyaltunk, hogy minden cuccot összeszerezzünk, terveztük a legbrutálisabb menekülést! Hogy miért? Mert nem csak a kanyarokban vagyunk jók! Legalábbis mások ezt látták bele. Mi meg? Pénz kell, nem? Mi ezért csináljuk, persze hogy nem viccből.(na jó, oké van benne kis szórakozás is) Nem mondom, hogy milliókat kaszáltunk, de legalább bőven jutott nekem! Na jó, a többieknek is! Haha!
A legjobb rész pedig, mint a porszívó, úgy pakoltuk ki a széfet! Vrááá! És már mentünk is, úgy, hogy Jade és Black segítségével sikerült megúsznunk a nagy pofonokat. A zsandárok kerekeit meg? KI DURRANTOTTÁK! Hahaha, na és mi volt? Happy end! De hát, mi másért érdemes élni, ha nem a káoszért?!

 

[Sztojka]

Hahaha, fogd a fejed, mert ezt nem hiszed el! Csináltam egy rakás tárat. Egy egész hegyet, egy lőszeres Everestet! Tudod mennyit? Kúúúrva sokat! Egy… kettő… három… áh, kit érdekel, a lényeg, hogy rengeteg. De hát ez nem egy nagy durranás, mi? Hát ja… igaz.

Aztán jött az ötlet. Mindenki húzza a lóbőrt. Ryuu? Dől, mint egy kivágott fa. Black, Green, Pink? Halottak. Mármint csak alvásban, érted. És mit csinál egy hasznos kis őrült, ha mindenki offon van? Na mit? Fegyvert szerez!

És akkor… kitalálod, ki csinált megint valami ultra debilt? Én! Haha, persze hogy én! Egy kis ügyeskedés, egy kis "Hűha, én csak egy ártatlan, elvarázsolt kislány vagyok!" nézés, aztán bang! Belesétáltam egy spanyol maffia közepébe. És most még nem tudom eldönteni, hogy ez volt-e életem legzseniálisabb húzása… vagy a legnagyobb öngól.

De tudod mit? Leszarom! Hahaha! Mert megszereztem a fegyvert. Méghozzá teljesen ingyen, vágod? Ingyen! Ki meri még azt mondani, hogy nem én vagyok az év zsenije?

És hogy lelőttek-e? Na mit gondolsz? Hah! Persze, hogy nem! Ha lelőttek volna, nem írnám ezt a naplót, ugye? Vagy talán mégis?

Hazacammogtam, kicsit szétcsúszva, de vigyorral, basszus. Letettem a fegyvert az asztalra, és csak bámultam. Mint aki most találta fel az atomvillanást.

Aztán Ryuu… szegény, ártatlan Ryuu… lebotorkál a lépcsőn, meglátja a fegyvert… és a fejemre néz. Rám néz. És elvigyorodik. Hah, imádom ezt a fickót.


Na és Ryuu-val nekiálltunk összeszedni a cuccainkat, hogy valahogy összedobjuk a fegyverre valót. Pakolásztunk, dobáltunk mindent ide-oda, aztán egyszer csak csatt – Ryuu a fenekemre csap.

És ott, abban a pillanatban bevillant.

Hogy ez köztünk valami… valami jó. Nagyon jó.

Lehet, hogy eddig is ott volt, csak túl elfoglalt voltam a robbantgatással és a golyószórással, hogy észrevegyem. De most? Most már rohadtul észrevettem.
Imádom ezt a srácot.

 

[Munkás]

Szia @Sztojka 2 hét eltelt az utolsó posztod óta. Kívánod még folytatni?

 

[Sztojka]

Szia, kiment a fejemből hogy nyitottam ilyet... Nem nem szeretném folytatni!

 

[Munkás]

Keress fel engem vagy Brownie-t amennyiben folytatnád.
Zárok.