2000 06 23
A tragédia napja
'' Mint minden nap ugyan úgy kezdődött. Felkeltem, megmostam a fogamat, felöltöztem és lementem reggelizni iskola előtt. Anyukám elkészítette a reggelit nekem és apukámnak. Iskola előtt mindig beszélgettünk az asztalnál és megkérdezte tőlem:
Apa - Mit Hozzak ma neked haza munka után Han?
Han - Nekem az a legnagyobb ajándék ha este velünk vagy.
Apukám megölelt és egy puszit adott a homlokomra, majd elindult dolgozni a város szélén lévő farmra. Én pedig az iskolába indultam el gyalog, hiszen kb 10-12 perc sétálásra van tőlünk az iskola.
Anyukám minden reggel gondozta a virágokat a házunk előtt. Igaz nem laktunk egy nagy házban, de ez a ház tele volt szeretettel.
Út közbe csatlakoztak hozzám a barátaim is, akik az utcánkban laktak Sophie és Lola. Az iskolába beérve sokat nevettünk és sok mindent jegyzeteltünk is a füzetünkbe. Ebéd időbe az iskolai konyhán ebédeltünk majd mehettünk vissza tanulni, ami már nem tartott sokáig aznap.
Végre megszólalt a csengő és indulhatunk haza, de ez a nap már nem lesz olyan mint azelőtt! SOHA!
Hazaértem és láttam anyukámon, hogy nagyon ideges. Kérdeztem tőle:
Han - Mi a baj anyu?
Anya - Nem érem el apát.
Han- Nyugodj meg biztos nincs nála a telefon.
Anya - Igazad lehet drágám.
Azonban egyszer csak megcsörrent a telefon 18:15 magasságában. A farmon dolgozó férfi hívta anyámat, hogy a férje meghalt. Elmesélte a férfi, hogy édesapám a farmon tevékenykedett, mikor egy családi veszekedésre lett figyelmes. A férfi bántalmazta a nőt. Édesapám a nő segítségére sietett, de ez volt az utolsó momentum, mielőtt a kést beleszúrta volna a férfi.
A késszúrás a tüdején és a szívén is átment, szinte 0% esélye volt túléli, mivel a kést ki is húzta a férfi. Édes apám a házból nagy nehezen kijött a saját lábán, majd a túl sok vérveszteségtől térdre rogyott, majd arccal a földre dőlt. Kb 1 perc alatt, majdnem el is vérzett teljesen. A kiérkező orvosok, már nem tudták megmenteni az életét.
A telefon hívás után mondta el ezt a történetet nekem édesanyám, de előtte oda hívott és átölelt. Az első mondat, ami elhagyta anyám száját:
Anya - Han édesapád többé nem jön már haza, már egy jobb helyen van.
Han - ezt hogy érted anya?
Anya - Édesapád meghalt.
Amint ezt elmondta sírni kezdtünk és nem tudtunk másra sem gondolni.
Han - Miért az én apukám?
Han - Miért pont vele?
Han - Miért nem más?''
ozitív: Megbízható, felfedező, céltudatos, család orientált
