Üzenetek:112
Fuego története
1940, január. A helyszín Cadaqués, a csodás tengerparti város mégis lepukkadt iskolája. A polgárháború mélyen rányomta bélyegét az egész város területére, a lakók megváltoztak. Az első padban ülő 10 éves kisfiú, Álvaro Dominguez szinte kiesik a padból, úgy jelentkezik, mosolyog egykor vidám tanára szemébe. Akkor még nem értette, miért változott meg minden. A szemében a jövő, a lehetőségek és a valamivé válni akarás tükröződött. Szülei egyedüli gyermekeként, jó nevelésben részesült és meg is volt mindenük,egészen a polgárháború kitöréséig. A család ebbe belerokkant, a házukat lebombázták, javítását nem tudták finanszírozni. Álvaro édesapja még aktívan a katonai szolgálatainak tett eleget, Édesanyja, Maria pedig nem tudott elég pénzt keresni.
Ahogy Álvaro cseperedett, egyre inkább átlátta ezt a helyzetet, minden erejével arra törekedett, hogy családjának segíthessen. 16 éves volt, mikor édesapja egy taposóaknába lépett ellenséges területen és meghalt. Maria nem tudta feldolgozni férje halálát,az alkoholhoz nyúlt, ennek rabjává vált Álvaro könyörgései ellenére is. Munkanélküli lett, az egyedüli pénzforrásuk Álvaro alkalmi munkákból összegyűjtött aprópénze volt, mindent elvállalt, segédmunkát építkezésen, betegek ápolását. A spanyol fiú magas intelligenciája ellenére nem tanulhatott tovább, magát, az iskolába eljutást sem tudta volna kifizetni.
Hamar ráébredt, hogy lépnie kell és anyjára már nem számíthatott ebben a kérdésben, élete és jövője kilátástalanná vált.
A háború utáni kegyetlen időszak rengeteg ártatlan halálát okozta, ezzel együtt az illegális tevékenységek is sokasodtak. Emberrablók, szervkereskedők, pénzhamisítók... A közemberek az utcára is félve, valamilyen talált vagy szerzett védelmi eszközzel léptek ki.
Álvaro a rengeteg elvállalt munka miatt tökéletes fizikumra tett szert, és egy csütörtöki esős délutánon két maszkos férfi egy sikátorba rángatta. A rablóknál fegyver volt, Álvaro ennek ellenére nem engedelmeskedett a bűnözőknek, olyannyira reményvesztettés depressziós volt, talán jobban is örült volna annak, ha végeznek vele. Az egyik maszkos azzal fenyegette meg, hogy meghúzza a ravaszt, meg is tette, a fegyverek azonban üresek voltak. Álvaro fizikailag képes lett volna elbánni rablóival, ehelyett egy bűnös gondolata támadt. Az apja révén remek kapcsolatot ápolt a katonasággal,fegyvereket és lőszert ajánlott a férfiaknak egy korrekt összegért cserébe, amire rá is bólintottak. Továbbá felajánlották a srácnak, hogy tartson velük és tartsák rettegésben a kisvárost. Señor Dominguez erre rá is bólintott, arra gondolt, hogy ezzel a lehetőséggel végre egy boldog és sikeres életet élhet.
Sikert sikerre halmoztak rablások terén és a csapat 3 főről hónapokon belül 15-re duzzadt. Álvaro tudta, nem bízhat meg egykori elrablóiban, így a banda másik két "alapítóját" stílusosan tette el láb alól: Megbeszélést hívott össze velük, pont abban a sikátorban, ahol őt is elkapták. Fegyverére hangtompítót szerelt és mielőtt a 2 férfi bármit szólhatott volna, egy teljes tárat eresztett beléjük. A katonaságnál azonban feltűnt, hogy a fiú egyre több fegyverért jelentkezik. Volt azonban egy gyerekkori barátja, Fernando Garcia, aki fiatal kora ellenére a katonaság hanyatlása okán tábornoki ranggal bírt. Ekkoriban a katonák élete még annyira sem volt sétagalopp, mint azelőtt. Fernando is Álvaro csapatához akart tartozni. Dominguez azonban azt javasolta neki, hogy maradjon a katonaságnál és ha kéri, szolgáljon neki fegyverrel és lőszerekkel, a szerzett pénzből pedig részesedést kap, amibe Fernando bele is egyezett.
A bandába több sanyarú sorsból érkezett fiatal csatlakozott, egyikük Federico Santos, Álvaro egyik volt osztálytársa és annak öccse, Esteban is. Ők ketten voltak a legelszántabb tagok, bizalmuk Álvaro felé rendíthetetlen volt, a tűzbe mentek volna zseniális vezetőjükért. Ez a fanatizmus nagyon tetszett Domingueznek, azonban Álvaronak feltűnt Esteban különös viselkedése, hamar felismerte, hogy a srác drogfüggő. Sokszor lógott ki és tűnt el a csapatból pár órára, majd tért vissza teljesen feldobott állapotban. A fiúk érezték, hogy ebből még baj lehet, nem is alaptalanul. Egyik nap páran követték Estebant a drogdealere házába, ahonnan kiabálást és csörömpölést hallottak. A tagok rögtön be is avatkoztak, dulakodás tört ki, Federico bordája eltört, egy bandatag pedig életét vesztette, míg a többiek elmenekültek. Esteban nagyon nehezen viselte, hogy egy tag az ő hibájából veszett oda, ez volt az utolsó alkalom, mikor drogot fogyasztott.
Álvaro Dominguezből, egy életvidám szorgalmas fiúból az idők során egy kegyetlen rabló és fegyverkereskedő lett. 21 éves korában elvesztette édesanyját alkoholmérgezésben, de ekkora ő már régen nem az anyját ismerte a nőben. Természetesen ígyis megviselte Maria halála, testét a régi házuk mögött hamvasztotta el egy alkohollal feltöltött Molotov koktéllal. Előszeretettel használta ezt a könnyen elkészíthető fegyvert, használatakor mindig az édesanyjára gondolt.
A fiú életképe teljesen megváltozott, már tudta, hogy soha nem lehet belőle az, aki szeretne. Elhagyta a kisvárost, ahol élt és bandája megmaradt tagjaival Málaga-ba költöztek. Egy hatalmas házat vásároltak maguknak a város szélén egy erdőben, ahol senkitől sem zavartatva tervezhettek újabb és újabb bűncselekményeket. Egyre ritkább volt az, hogy Álvaro részt vett ezekben a nagy volumenű rablásokban, tudták, ha őt elkapják akkor felszámolásra kerül a banda többi része is.
Történt egyszer azonban, hogy Álvaro szemet vetett Málaga legtehetősebb emberének birtokára, annak területén pedig egy olyan kastély állt, amiket ő csak lerajzolhatott gyermekkorában álmodozva arról, hogy egyszer ő is egy olyanban lakhat. Mindent meg akart tenni azért, hogy a birtok az övé legyen, így hát több hetekig tartó nyomozásba kezdett. Megtudta, hogy a birtok tulajdonosa, Jorge Esquellar egy tehetős politikus, és lánya szigorú katonai őrizet alatt áll. A rajtaütés időpontját egy szeptemberi száraz vasárnapra tűzte ki. Embereivel a legprofesszionálisabb felszereléssel és mindenre eshetőségre felkészülve indultak el vasárnap éjjel. A missziót teljes csendben akarták végrehajtani, azonban az egyik őr észrevette a csapatot, riasztotta a többieket és tűzharc tört ki.
Egy Álvaro által rosszul eldobott Molotov koktél miatt begyulladt a kastély melletti istálló. Míg a felek egymással foglalkoztak, tűz vette körbe az egész birtokot. A futótűz átterjedt a házra is, melynek teljes terjedelme perceken belül lángokban állt. Álvaro és csapata sikeresen kiiktatta a katonákat, azonban a veszteség hatalmas volt. Három megmaradt emberével a hatalmas házba rohantak, és megpróbálták kimenteni az épségben maradt értékeket. A három tagból kettő a testvérpár, Federico és Esteban voltak. Keresgélés közben Jorge halálhörgésére riadtak fel, és mikor menekülni készültek, Álvaro meghallott egy fiatal női hangot. Társai figyelmeztetéseire fittyet hányva felrohant az emeletre a lángok között, megtalálta a lányt, felkapta, és az ablakon keresztül kimászott az égő házból. A banda többi megmaradt tagjával a házban találkoztak, a lány pedig szép lassan magához tért. Sokkos állapotban volt napokig, Álvaro gondozta és ápolta a lányt. Mindenki azt hitte, hogy a fiúból kiölte az élet az érzéseket, de a gyönyörű lány ismét előhozta emberi énjét.
A kimentett Sofía, Esquellar lánya a kezdeti sokkból feleszmélve haragot és hálát is érzett a banda irányába. Álvaronak elmondta, apja nagyon szigorú körülmények között tartotta a 22 éves lányt, két barátnője lehetett és soha nem lehetett barátja. Sofía és Álvaro között rövid időn belül egy nagyon szoros vonzalmi és bizalmi kötődés alakult ki, a fiatal páros pedig folytatta az illegális tevékenységeket.
A tűzvész híre hamar elterjedt a városban, ennek hallatára a spanyol rendvédelem a bandát csak úgy nevezte : Fuego.
Az évek során a pár és csapatuk számtalan kapcsolatra és emberre tett szert, 5 évvel később létszámuk elérte kishíján a 200-at. A Fuego méltán rettegett szervezetté nőtte ki magát, idővel a rendőrség sem mert az útjukba állni, olyan hatalom birtokában álltak. Álvaro és Sofía Dominguez 15 év alatt meghódította Spanyolországot, bármerre jártak, ismerték őket és tartottak tőlük, mindenki az ő oldalukon akart állni.
Álvaro 34, Sofía 35 éves volt, amikor többszöri próbálkozás után megszületett egyetlen gyermekük, Roberto. A fiút megpróbálták az illegális élettől távol tartani, sikertelenül. Bár a magántanárai az ország legelitebb oktatói voltak, és habár jó volt minden tárgyból,Robertot tinédzserkorára csak a Fuego és annak cselekedetei érdekelték. Legfőbb célja az volt, hogy kiterjessze a szervezetet az egész világra, így bármerre járnak, lesz majd kapcsolatuk. Az ötletet a szülei először elutasították, majd többszöri átgondolás után hasznosnak tartották, és fiúkra bízták. Míg belföldön Álvaro, Spanyolországon kívül Roberto épített ki kapcsolatokat. A világ minden táján próbálkozott, azonban a legsikeresebb üzleteket az Egyesült Államokban vitte véghez, az ország pedig annyira megtetszett neki, hogy 25 éves korában oda is költözött.
Washington államban, Seattle-ben telepedett le akkori kedvesével, vállalkozóként élte mindennapjait, senki sem sejtette róla, hogy ő az alvilág egyik feje. Az egész államban, minden nagyobb városban volt a Fuegonak egy vezetője, aki kontaktban maradt Robertoval.
Egyesekkel közömbös, volt akikkel pedig kifejezetten jó kapcsolatot ápolt. A vezetőkkel minden második héten vasárnap közös megbeszélést tartottak a szervezet jelenlegi helyzetéről, a fennálló problémák megvitatásáról és azok megoldásáról.
Roberto 29 éves volt, mikor telefont kapott Spanyolországból. Megtalálták szülei rejtekhelyét, Sofíát elfogták, Álvarot pedig egy tűzharcban megölték, a Fuegot felszámolták otthonában. Sofía Spanyolország legszigorúbban elzárt börtönébe került, természetesen életfogytiglani börtönbüntetést kapott. A kommunikáció a börtönben lehetetlen volt, a raboknak még telefonálniuk sem volt szabad, a külvilággal semmilyen létező kapcsolatot nem ápolhattak a rabok. Roberto soha többé nem beszélhetett édesanyjával.
Sofía és a Fuego nevét a börtönben is ismerték, nagyon rövid időn belül a börtönben is kivívta a magának járó tiszteletet a vele együtt rabosított tagokkal egyetemben. A banda pórul járt tagjait lecsukták, aki tudott pedig elmenekült. Páran Dél-Amerikába, többen az Egyesült Államok felé vették az irányt, hogy egyesülhessenek a Fuego amerikai tagjaival. Roberto-t sokkolta szülei halálának híre, de ez még inkább sarkallta arra, hogy tovább vigye a hagyatékot. Váltságdíjak, bankrablások, repülőeltérítések. Csak pár tevékenység mellyel a szervezet foglalkozott, kegyetlen stílusban.
Egyedüli leszármazottként, Roberto rengeteg pénzt és sok házat örökölt szüleitől, páratlanul tehetős emberré nőtte ki magát. Az illegális vonalak mellett tőzsdével is foglalkozott, illetve több világhírű cégnél résztulajdonosként szerepelt. Imádta a zenét, maga is gitározott az alvilágban csak úgy ismerték, El Guitarrista. Egyik legjobb barátja, a fiatal és talpraesett Kimberly Moreno egy különleges ajándékot kapott a vezetőtől huszonharmadik születésnapjára. Kimberly önkényuralmat kapott egy általa szabadon választott városba, amelybe Roberto ígéretét tette, hogy nem fog beleszólni, saját szájíze szerint irányíthatta a szervezetet a kiválasztott területen.
Kimberly ezért nagyon hálás volt és egy hét gondolkodás után kiválasztotta a várost.
Választása Los Santosra esett. A történetük itt kezdődik..
Fuego felépítése:
Mob vezér- Líder
Líder dolga, hogy a mob tagokat irányítsa, kiadja a feladatokat, amit majd el kell végezniük.
Mob helyettes- Líder Adjunto
A Líder alatt áll. Líder távolléte alatt Ő(k) felel(nek) a mobért. Utasítást csak bizonyos kereteken belül adhatnak a tagoknak.
Tagok- Miembros de bandas
Miembros de bandasnak hívjuk azokat a tagokat, akik teljes körű tagok. Beavatáson részt vettek, és elnyerték a mob vezetőségének is a bizalmát.
Új tagok- Nuevo miembro de la pandilla
Nuevo miembro de la pandilla-nak hívjuk azokat a nem beavatott tagokat, akik még csak a legális oldallal vannak beavatva, majd bizalom elnyerését követően és a beavatáson való hozzáállás után, lesznek teljes körű tagok.
Fuego legális tevékenysége:
A Fuego legális téren költöztetéssel foglalkozik "Los Santos Hoard House" név alatt, egész San Andreas államban.
Fuego illegális tevékenységei:
-Rablás
-Emberrablás
-Fegyverkereskedelem
-Drogkereskedelem
A Fuego legális téren költöztetéssel foglalkozik "Los Santos Hoard House" név alatt, egész San Andreas államban.
Fuego illegális tevékenységei:
-Rablás
-Emberrablás
-Fegyverkereskedelem
-Drogkereskedelem
Bemutatkozás:
Sziasztok, Dia vagyok és jelenleg Szombathelyen taposom életévem 20. évét. 2019-ben fejeztem be a sulit ápolói szakon, azóta sikerült is elhelyezkednem benne.
2020-ban találtam rá egy videós által az rp világára, és azóta is játszom gta szervereken. Saját magam egy életvidám és jófej lánynak mondanám, aki néha tud flegma is lenni. :/ Szeretek irányítani, és szeretem hogyha minden sinen halad, és semmi nem sülhet el balul. Csapatjátékosnak mondanám magam és segítőkésznek, hisz ezért is választottam az egészségügyet, mint hivatást.Terveim a frakcióval:
Hosszútávra létesíteni egy olyan mobot a szerverre, ahol nem a dara a főszerep, hanem az rp. Szeretném kiszolgálni a Onerp közösségének olyan részét, akit magasabb szinten érdekel az illegál szerepjátéka. Szeretnék egy olyan frakciót és csapatot összerakni, akik tudnak csapatban játszani, és szívesen is rpznek akár a legális frakciókkal, civilekkel is, és nem csak egymással. A legfőbb célom pedig, megmutatni az egész szervernek, és a vezetőségnek is, hogy a folyamatos lövöldözés nélkül is tud működni egy illegális frakció.
Aktivitás:
A munkámból kifolyólag napi 3 órát tudnék a szerveren tölteni, ha éjszakás vagyok mégtöbbet, illetve szabadnapomon (egy héten 3x) egész nap.
