Üzenetek:12
Obispo Lopez
A kezdetek, avagy amikor a bűnözés tényleg művészet:
A Druids tizenkét elhivatott, rögeszmés művész elme szüleménye. Festők, szobrászok, műkritikusok, műszakértők, és felbecslők csoportosulásából indult. Egy egyszerű, de hatékony képletet találtak ki, amivel egyszerre élhetnek a szenvedélyüknek, ezzel kézenfogva pedig “szarrá” kereshetik magukat, egy egyszerű csalás formájában. Az első lépés az volt, hogy kiválasztanak egy közepesen ismert festményt, amit majdnem száz százalékos pontossággal reprodukálnak. A folyamat közben a szakértők alaposan, majdnem minden órában elemezik a képet, hogy egy “új-gazdag fószernek” ne tűnjön fel a különbség. Ezek után, ha a festmény szalonképes volt, különböző szürke, illetve fekete zónákban hirdették azt, lopottnak beállítva, hogy kevesebb kérdés merüljön fel. Ezekre szinte azonnal, vagy nagyon gyorsan haraptak is a kisebb, nagyobb gyűjtők. A folyamat részét képezte az, hogy alaposan utána járjanak a vevőnek. Ezzel kiküszöbölték azt, hogy lebuknak az átadásnál. A későbbiekben már megbízható, valamennyi hírnévvel rendelkező zsoldosoknak adták át ezt a feladatot. Évekig ezt játszották több államban is, ahol lebuktak, pakoltak, és újrakezdték az egészet, friss lapokkal. Több tag is lemorzsolódott, akiket pótolni kellett. Egyre változatosabb lett a felállás, és az emberek közt egyfajta Hierarchia kezdett kialakulni.
A zsoldosok, és a hajsza az igazi képekért
A csapat változásából adódóan egyre különböző figurák tűntek elő, akiknek teljesen mást jelentett a “szervezet”, mint az alapítóknak. Több börtönviselt, zsoldosként funkcionáló bűnöző már jelentős szerepet játszott ebben a játékban, mint futárok, adott esetben behajtók, és jó párszor a tagok ügyes-bajos dolgaikat is ők oldották meg. A freskókat egyre több, és több időbe telt meghamisítani a szakértők hiányából adódóan, ezért mindig meredekebb utakon kellett haladni. Először pár antikkereskedés, aztán pénzes emberek, végül egy rakat aukciósház. Elértek hatalmas sikereket, de nagyokat is buktak. A bérelt erőemberek több befolyást szereztek, hisz nélkülük elakadt volna a fogaskerék. Heves viták ütötték fel ezügyben a fejüket a vezetők körében, akik ilyenkor négyen voltak, ebből adódóan egy nagyobb belső konfliktus alakult ki köztük. Győztesen egy albán férfi jött ki ebből, aki a mai napig tudja magáénak mind azt, amivé vált a csoport.
A kokain, és az aljanép koncepciója
A legutolsó aukciósház kifosztása után jobbnak látta a főnök, ha új helyre mennek. Két állammal odébb repültek, aztán folytatták a bevett szokásaikat, módszereiket. A kokain akkor kezdte el színesíteni a palettát, amikor egy hírhedt bűnöző a droggal fizette ki az ügyes módszerekkel megszerzett képet. Mivel a társaság nagy része nem akarta ezt a hitvány, mocskos feladatot elintézni, ez is a zsoldosokra maradt, viszont egy idő után ez már annyira kockázatossá vált, hogy egy új módszert kellett kieszelni. Valami olyat, ami olyan óramű pontossággal működik, mint a képhamisítás. Hónapokon át fennáll a kérdés, amire a “tanács” kieszel valamit. A szükség nagyúr elvének nevezték, hisz itt azok kapják a főszerepet, akik nincstelenek, belekényszerültek ebbe a kerékbe. A képlet az volt, hogy elszegényedett, buta, könnyen kihasználható embereket gyűjtöttek magukhoz, aztán velük adatták el a drogot, később a fegyvereket. Ha az egyiket elkapják, megtalálják a következőt. Így a legnagyobb veszteség a pénz, és az áru lesz, hisz nem volt nehéz ilyen embereket találni, behálózni. Embereket neveztek ki arra, hogy ellássa az “aljanépet”, így a fontosabb tagokról nem tudnak, ez is egy plusz biztonsági falat képez a rendszerben.
Los Santos, a nagy reform, és a szerveződés
A következő állomás, ahol megtelepednek Los Santos volt. A profiljukhoz tökéletesen illett, gazdagok, szegények, drogosok, bűnözők. A csapat már teljesen más volt, mint aminek indult. Ez a régebbi tagoknak nem is tetszett, ezzel teret adva a második háborúnak. Az emberek tisztelet, tervek, na meg persze pénz szerint választottak oldalt. A három hónapon át tartó oda-vissza pofozkodás végeztével az albán ismételten sikeresen magához ragadta a hatalmat, és elkezdte alakítani a tetszése szerint. Sokkal nagyobb figyelem került arra, hogy minden módszert szimultán folytassanak le. Megszületett az új, és örökös Hierarchia. Már inkább a pénz kergették, mintsem hogy a szenvedélyüknek éljenek.
A Hierarchia:
Három fő kategóriába torkollik. A felső osztály, középosztály, és alsó osztály. Ez befolyásolja a szerepüket a szervezetben, hogy mennyi befolyásuk van. Az alsó réteg elkülönül a többitől, a vezetők rájuk nem fektetnek annyi hangsúlyt, mint a középre.
-Upper Class:
High Commander
Tactical Overseer
Master Forger
-Middle Class:
Contracted Mercenary
-Lower Class
Lowlane Operative
A Druids tizenkét elhivatott, rögeszmés művész elme szüleménye. Festők, szobrászok, műkritikusok, műszakértők, és felbecslők csoportosulásából indult. Egy egyszerű, de hatékony képletet találtak ki, amivel egyszerre élhetnek a szenvedélyüknek, ezzel kézenfogva pedig “szarrá” kereshetik magukat, egy egyszerű csalás formájában. Az első lépés az volt, hogy kiválasztanak egy közepesen ismert festményt, amit majdnem száz százalékos pontossággal reprodukálnak. A folyamat közben a szakértők alaposan, majdnem minden órában elemezik a képet, hogy egy “új-gazdag fószernek” ne tűnjön fel a különbség. Ezek után, ha a festmény szalonképes volt, különböző szürke, illetve fekete zónákban hirdették azt, lopottnak beállítva, hogy kevesebb kérdés merüljön fel. Ezekre szinte azonnal, vagy nagyon gyorsan haraptak is a kisebb, nagyobb gyűjtők. A folyamat részét képezte az, hogy alaposan utána járjanak a vevőnek. Ezzel kiküszöbölték azt, hogy lebuknak az átadásnál. A későbbiekben már megbízható, valamennyi hírnévvel rendelkező zsoldosoknak adták át ezt a feladatot. Évekig ezt játszották több államban is, ahol lebuktak, pakoltak, és újrakezdték az egészet, friss lapokkal. Több tag is lemorzsolódott, akiket pótolni kellett. Egyre változatosabb lett a felállás, és az emberek közt egyfajta Hierarchia kezdett kialakulni.
A zsoldosok, és a hajsza az igazi képekért
A csapat változásából adódóan egyre különböző figurák tűntek elő, akiknek teljesen mást jelentett a “szervezet”, mint az alapítóknak. Több börtönviselt, zsoldosként funkcionáló bűnöző már jelentős szerepet játszott ebben a játékban, mint futárok, adott esetben behajtók, és jó párszor a tagok ügyes-bajos dolgaikat is ők oldották meg. A freskókat egyre több, és több időbe telt meghamisítani a szakértők hiányából adódóan, ezért mindig meredekebb utakon kellett haladni. Először pár antikkereskedés, aztán pénzes emberek, végül egy rakat aukciósház. Elértek hatalmas sikereket, de nagyokat is buktak. A bérelt erőemberek több befolyást szereztek, hisz nélkülük elakadt volna a fogaskerék. Heves viták ütötték fel ezügyben a fejüket a vezetők körében, akik ilyenkor négyen voltak, ebből adódóan egy nagyobb belső konfliktus alakult ki köztük. Győztesen egy albán férfi jött ki ebből, aki a mai napig tudja magáénak mind azt, amivé vált a csoport.
A kokain, és az aljanép koncepciója
A legutolsó aukciósház kifosztása után jobbnak látta a főnök, ha új helyre mennek. Két állammal odébb repültek, aztán folytatták a bevett szokásaikat, módszereiket. A kokain akkor kezdte el színesíteni a palettát, amikor egy hírhedt bűnöző a droggal fizette ki az ügyes módszerekkel megszerzett képet. Mivel a társaság nagy része nem akarta ezt a hitvány, mocskos feladatot elintézni, ez is a zsoldosokra maradt, viszont egy idő után ez már annyira kockázatossá vált, hogy egy új módszert kellett kieszelni. Valami olyat, ami olyan óramű pontossággal működik, mint a képhamisítás. Hónapokon át fennáll a kérdés, amire a “tanács” kieszel valamit. A szükség nagyúr elvének nevezték, hisz itt azok kapják a főszerepet, akik nincstelenek, belekényszerültek ebbe a kerékbe. A képlet az volt, hogy elszegényedett, buta, könnyen kihasználható embereket gyűjtöttek magukhoz, aztán velük adatták el a drogot, később a fegyvereket. Ha az egyiket elkapják, megtalálják a következőt. Így a legnagyobb veszteség a pénz, és az áru lesz, hisz nem volt nehéz ilyen embereket találni, behálózni. Embereket neveztek ki arra, hogy ellássa az “aljanépet”, így a fontosabb tagokról nem tudnak, ez is egy plusz biztonsági falat képez a rendszerben.
Los Santos, a nagy reform, és a szerveződés
A következő állomás, ahol megtelepednek Los Santos volt. A profiljukhoz tökéletesen illett, gazdagok, szegények, drogosok, bűnözők. A csapat már teljesen más volt, mint aminek indult. Ez a régebbi tagoknak nem is tetszett, ezzel teret adva a második háborúnak. Az emberek tisztelet, tervek, na meg persze pénz szerint választottak oldalt. A három hónapon át tartó oda-vissza pofozkodás végeztével az albán ismételten sikeresen magához ragadta a hatalmat, és elkezdte alakítani a tetszése szerint. Sokkal nagyobb figyelem került arra, hogy minden módszert szimultán folytassanak le. Megszületett az új, és örökös Hierarchia. Már inkább a pénz kergették, mintsem hogy a szenvedélyüknek éljenek.
A Hierarchia:
Három fő kategóriába torkollik. A felső osztály, középosztály, és alsó osztály. Ez befolyásolja a szerepüket a szervezetben, hogy mennyi befolyásuk van. Az alsó réteg elkülönül a többitől, a vezetők rájuk nem fektetnek annyi hangsúlyt, mint a középre.
-Upper Class:
High Commander
Tactical Overseer
Master Forger
-Middle Class:
Contracted Mercenary
-Lower Class
Lowlane Operative