Üzenetek:17
*Drake és a Lost MC egy másik tagja elmennek egy kocsmába, ahol Drake-t a múltjáról és életéről kérdezi*
„Na, öcsém, ha tényleg érdekel a sztorim, akkor hozz még egy sört, mert ez hosszú lesz.
1997-ben születtem Texasban, egy poros kisvárosban, ahol a világ nem volt több, mint a főutca, egy-két kocsma, meg az apám szigorú tekintete. Anyám lelépett, mikor még kicsi voltam, szóval csak az öreg maradt. Katonaember volt, keményebb, mint a beton, és engem is úgy nevelt, mintha a saját szakaszát vezényelné. Reggel korán kelés, meló a ház körül és aztán másnap elölről ugyanez, nem léteztek kifogások. Ez tett fegyelmezetté beismerem, de közben belül egyre jobban fojtott a düh.
Tizenhat évesen szereztem meg az első öreg motoromat, és onnantól kezdve az lett az egyetlen szabadságom. Amikor nem melóztam vagy épp az öreg ordított, a helyi motorosokkal lógtam. Nem voltam tag sehol, de ott tanultam meg, milyen érzés az aszfaltot tépni és közben érezni, hogy tartozol valahova.
2016-ban, tizenkilenc évesen, jött a balhé, ami mindent megváltoztatott. Egy kis helyi kocsmában keveredtem nagy verekedésbe egy bandával. Először csak üvegek repültek, de aztán felkaptam egy biliárddákót, és úgy nekiestem az egyik fazonnak, majdnem ott maradt. A sheriff perceken belül megjelent. Csak a szerencse mentett meg a dutyitól, de mindenki tudta, hogy ha maradok, vagy a sheriff, vagy a banda végez velem.
Szóval 2017 elején összecsomagoltam, és elindultam nyugatnak. Los Santosban kötöttem ki, idegenként, nulla ismerőssel. Dolgoztam garázsokban, dokkokban, bárhol, ahol pár dollárt meg lehetett fogni. Esténként meg motoros találkozókra jártam, hiányzott a közeg.
Egy éjszaka, talán 2018 nyarán, egy ilyen találkozó után futottam bele néhány Lost MC-s srácba. Látták rajtam, hogy nem az a tipikus városi fazon vagyok. Amikor egy rivális banda kötött beléjük, én nem gondolkodtam sokat, ugrottam is bele a közepébe. Persze forrófejűen, ahogy szoktam, de ez tetszett nekik. Onnantól kezdve ott lógtam körülöttük, ,,hangaround"-ként.
2019-ben lettem prospect. Ez volt az az időszak, amikor tényleg meg kellett mutatnom mit tudok. Volt ott minden: éjszakai melók, pénzbehajtások, szállítmányok, klubház körüli munka. Nem volt könnyű, de nekem ez volt az életem. Végre egy család, ahol elfogadtak.
2021-ben kaptam meg a full patch-et. Az egyik legnagyobb pillanat az életemben, haver. Akkor éreztem, hogy most már tényleg ide tartozom. Nem csak a vas miatt, hanem mert mellettem állnak, akármi is van.
Aztán rájöttek, hogy van egy másik oldalam is. Nem csak a forrófejű bunyós, hanem a fegyelmezett, figyelmes srác is. Mindig figyeltem a részletekre, a pénzre, a számokra. Szóval 2023-ban rám bízták a kasszát. Én lettem a klub Treasurer-e, a ,,pénzembere" . A srác, aki számolja a zsetont, aki kezeli a befizetéseket, és aki pontosan tudja, miből mennyi van. Nem mindenki szereti ezt a feladatot, de nekem valahogy kézre állt. Így aggatták rám a becenevet is: Tax. Találó mi?
És most itt vagyunk, 2025-ben. Nyolc éve jöttem el Texasból, és már el sem tudnám képzelni az életem a Lost nélkül. Itt találtam meg a családot, amit otthon soha nem kaptam meg. Persze, még mindig forrófejű tudok lenni, ha eldurran az agyam, de a legtöbben pont ezért tisztelnek.
Szóval ennyi a sztorim, haver. Kisvárosi texasi gyerekből lettem a Lost MC Treasurer-e Los Santosban. Nem volt könnyű út, de minden kilométer megérte.”
„Na, öcsém, ha tényleg érdekel a sztorim, akkor hozz még egy sört, mert ez hosszú lesz.
1997-ben születtem Texasban, egy poros kisvárosban, ahol a világ nem volt több, mint a főutca, egy-két kocsma, meg az apám szigorú tekintete. Anyám lelépett, mikor még kicsi voltam, szóval csak az öreg maradt. Katonaember volt, keményebb, mint a beton, és engem is úgy nevelt, mintha a saját szakaszát vezényelné. Reggel korán kelés, meló a ház körül és aztán másnap elölről ugyanez, nem léteztek kifogások. Ez tett fegyelmezetté beismerem, de közben belül egyre jobban fojtott a düh.
Tizenhat évesen szereztem meg az első öreg motoromat, és onnantól kezdve az lett az egyetlen szabadságom. Amikor nem melóztam vagy épp az öreg ordított, a helyi motorosokkal lógtam. Nem voltam tag sehol, de ott tanultam meg, milyen érzés az aszfaltot tépni és közben érezni, hogy tartozol valahova.
2016-ban, tizenkilenc évesen, jött a balhé, ami mindent megváltoztatott. Egy kis helyi kocsmában keveredtem nagy verekedésbe egy bandával. Először csak üvegek repültek, de aztán felkaptam egy biliárddákót, és úgy nekiestem az egyik fazonnak, majdnem ott maradt. A sheriff perceken belül megjelent. Csak a szerencse mentett meg a dutyitól, de mindenki tudta, hogy ha maradok, vagy a sheriff, vagy a banda végez velem.
Szóval 2017 elején összecsomagoltam, és elindultam nyugatnak. Los Santosban kötöttem ki, idegenként, nulla ismerőssel. Dolgoztam garázsokban, dokkokban, bárhol, ahol pár dollárt meg lehetett fogni. Esténként meg motoros találkozókra jártam, hiányzott a közeg.
Egy éjszaka, talán 2018 nyarán, egy ilyen találkozó után futottam bele néhány Lost MC-s srácba. Látták rajtam, hogy nem az a tipikus városi fazon vagyok. Amikor egy rivális banda kötött beléjük, én nem gondolkodtam sokat, ugrottam is bele a közepébe. Persze forrófejűen, ahogy szoktam, de ez tetszett nekik. Onnantól kezdve ott lógtam körülöttük, ,,hangaround"-ként.
2019-ben lettem prospect. Ez volt az az időszak, amikor tényleg meg kellett mutatnom mit tudok. Volt ott minden: éjszakai melók, pénzbehajtások, szállítmányok, klubház körüli munka. Nem volt könnyű, de nekem ez volt az életem. Végre egy család, ahol elfogadtak.
2021-ben kaptam meg a full patch-et. Az egyik legnagyobb pillanat az életemben, haver. Akkor éreztem, hogy most már tényleg ide tartozom. Nem csak a vas miatt, hanem mert mellettem állnak, akármi is van.
Aztán rájöttek, hogy van egy másik oldalam is. Nem csak a forrófejű bunyós, hanem a fegyelmezett, figyelmes srác is. Mindig figyeltem a részletekre, a pénzre, a számokra. Szóval 2023-ban rám bízták a kasszát. Én lettem a klub Treasurer-e, a ,,pénzembere" . A srác, aki számolja a zsetont, aki kezeli a befizetéseket, és aki pontosan tudja, miből mennyi van. Nem mindenki szereti ezt a feladatot, de nekem valahogy kézre állt. Így aggatták rám a becenevet is: Tax. Találó mi?
És most itt vagyunk, 2025-ben. Nyolc éve jöttem el Texasból, és már el sem tudnám képzelni az életem a Lost nélkül. Itt találtam meg a családot, amit otthon soha nem kaptam meg. Persze, még mindig forrófejű tudok lenni, ha eldurran az agyam, de a legtöbben pont ezért tisztelnek.
Szóval ennyi a sztorim, haver. Kisvárosi texasi gyerekből lettem a Lost MC Treasurer-e Los Santosban. Nem volt könnyű út, de minden kilométer megérte.”
Utoljára szerkesztve: