Születési adatok:
Születési helye: Capri sziget (Olaszország)
Születési ideje: 1999.04.28
Szeme szine: Tenger kék
Neme: Férfi
Anyja neve: Alisia Cinzia
Apja neve: Frederico Jacomo
Bevezetö történet:
Születésem után 2 hónappal édesapánk elhagyott minket, édesanyánk egyedül nevelt minket mostoha testvéremmel avagy pontosabb nevén Doménico Manuel Pérez-el. Sajnos sose tudtunk gazdagok élni.. mivel egyedüli szülöként lehetetlen annyi pénzt elökeriteni.. igy volt hogy csak száraz kenyeret kellett ennünk, mégis amit csak tudott anya azt mindig elintézte és megvette.. hiába volt az az utolsó pár dollárja is.. Inkább ö nem evett semmit mint hogy mi nélkülözzünk akármit is.. nagyon nagy szive van... Ahogy cseperedtem fel ugy probáltam én is besegiteni a pénzszerzésbe, persze anyu ezt ellenezte mert önfejü.. de már csak azért is mentem én is a saját fejem után... hmmm... ezt a makacsságot talán töle örökölhettem.. Nyitottam egy Limonádés standot lent a parton, az emberek nagyon kedvesen vettek tölem napi szinten hideg üditöt.. mindenki csak mosolygott rám.. biztos gondolták magukba hogy szeretne magának venni valamit ez a gyerek, akkor miért ne.. segitsünk neki.. csak hát én nem magamon akartam segiteni hanem a családomon.. kerestem napi szinten 80-100 dollárt.. amikor az elsö nap hazavittem és leraktam a pénzt az asztalra.. anya szeme könnybe lábadt.. Nagy kedveséggel megölelt és elsirta magát.. Elmondtam neki, ha kell mindennap kimegyek és árulok limonádét a jobb élet reményében. Hogy anya is tudjon néha kikapcsolodni és ne csak a pénzen törje a fejét.. Kijártam mellette az iskolát.. belevágtam a középiskolai éveimbe.. ott eléggé nagy gyomorideggel mentem be nap mint nap iskolába.. mindenki csak bántott.. senki se kommunikált velem.. senkinek se kivánom azt az érzést amikor kiközösitenek.. Megfogadtam hogy valamit tenni fogok hogy nézzenek embernek és adjanak némi tiszteletet nekem is.. nem csak a gazdag proliknak.. Iskola mellett amig volt egy kicsi idöm tanulás mellett mindennap eljártam küzdösport oktatásra.. ismertebb nevén UFC-zni. Nem mondom hogy az egy leányálom.. de megtanitottak valamire ott engem.. "Fájdalom nélkül nincs fejlödés" ezt mondogatta mindig az edzö... eleinte azthittem csak szadizni akar itt minket.. De nem.. megértettem a lényegét.. Ha azt akarom hogy tiszteljenek, azért tennem is kell.. Igy pár hónap szivatás után az iskolába.. betelt a pohár és elcsattant egy jobb horog az iskola folyosoján.. eltörtem a gyerek orrát.. Mindenki csak ledermedve tekintett rám hogy megmertem ezt tenni.. azthitték hogy majd életem végéig türni fogom?? Érdekes mód utána már mindenki jópofizott velem.. hirtelen kialakultak a "nagy" barátságok... Néhány barátság azért szorosabbra is kötödött.. az éjjel leple alatt árultunk kábitószert.. ahogy nöttem annál több pénz kellett.. A kábitószer kereskedelem meg jól fizetett. Ebböl is vittem haza anyunak pénzt.. de csak annyit hogy ne legyen feltünö a nagy "profitálás".. Ezt csináltam évekig.. A jobb élet reményében mindent!
Születési helye: Capri sziget (Olaszország)
Születési ideje: 1999.04.28
Szeme szine: Tenger kék
Neme: Férfi
Anyja neve: Alisia Cinzia
Apja neve: Frederico Jacomo
Bevezetö történet:
Születésem után 2 hónappal édesapánk elhagyott minket, édesanyánk egyedül nevelt minket mostoha testvéremmel avagy pontosabb nevén Doménico Manuel Pérez-el. Sajnos sose tudtunk gazdagok élni.. mivel egyedüli szülöként lehetetlen annyi pénzt elökeriteni.. igy volt hogy csak száraz kenyeret kellett ennünk, mégis amit csak tudott anya azt mindig elintézte és megvette.. hiába volt az az utolsó pár dollárja is.. Inkább ö nem evett semmit mint hogy mi nélkülözzünk akármit is.. nagyon nagy szive van... Ahogy cseperedtem fel ugy probáltam én is besegiteni a pénzszerzésbe, persze anyu ezt ellenezte mert önfejü.. de már csak azért is mentem én is a saját fejem után... hmmm... ezt a makacsságot talán töle örökölhettem.. Nyitottam egy Limonádés standot lent a parton, az emberek nagyon kedvesen vettek tölem napi szinten hideg üditöt.. mindenki csak mosolygott rám.. biztos gondolták magukba hogy szeretne magának venni valamit ez a gyerek, akkor miért ne.. segitsünk neki.. csak hát én nem magamon akartam segiteni hanem a családomon.. kerestem napi szinten 80-100 dollárt.. amikor az elsö nap hazavittem és leraktam a pénzt az asztalra.. anya szeme könnybe lábadt.. Nagy kedveséggel megölelt és elsirta magát.. Elmondtam neki, ha kell mindennap kimegyek és árulok limonádét a jobb élet reményében. Hogy anya is tudjon néha kikapcsolodni és ne csak a pénzen törje a fejét.. Kijártam mellette az iskolát.. belevágtam a középiskolai éveimbe.. ott eléggé nagy gyomorideggel mentem be nap mint nap iskolába.. mindenki csak bántott.. senki se kommunikált velem.. senkinek se kivánom azt az érzést amikor kiközösitenek.. Megfogadtam hogy valamit tenni fogok hogy nézzenek embernek és adjanak némi tiszteletet nekem is.. nem csak a gazdag proliknak.. Iskola mellett amig volt egy kicsi idöm tanulás mellett mindennap eljártam küzdösport oktatásra.. ismertebb nevén UFC-zni. Nem mondom hogy az egy leányálom.. de megtanitottak valamire ott engem.. "Fájdalom nélkül nincs fejlödés" ezt mondogatta mindig az edzö... eleinte azthittem csak szadizni akar itt minket.. De nem.. megértettem a lényegét.. Ha azt akarom hogy tiszteljenek, azért tennem is kell.. Igy pár hónap szivatás után az iskolába.. betelt a pohár és elcsattant egy jobb horog az iskola folyosoján.. eltörtem a gyerek orrát.. Mindenki csak ledermedve tekintett rám hogy megmertem ezt tenni.. azthitték hogy majd életem végéig türni fogom?? Érdekes mód utána már mindenki jópofizott velem.. hirtelen kialakultak a "nagy" barátságok... Néhány barátság azért szorosabbra is kötödött.. az éjjel leple alatt árultunk kábitószert.. ahogy nöttem annál több pénz kellett.. A kábitószer kereskedelem meg jól fizetett. Ebböl is vittem haza anyunak pénzt.. de csak annyit hogy ne legyen feltünö a nagy "profitálás".. Ezt csináltam évekig.. A jobb élet reményében mindent!
