[float=left max=45%]
[/float]
[float=left max=45%]
[float=left max=45%]
CSALÁDI HÁTTERE
Paulin Mosquera március hatodikán reggel még nem is sejtette, hogy este már a kislányát fogja a kezében tartani, ugyanis azon átlagosnak hitt szombati napon a kiírt dátumnál egy hónappal hamarabb folyt el a magzatvize. A nő rendkívül megrémülve került kórházba, ami miatt a szülés sem ment könnyen, akadt néhány kisebb komplikáció. A nő jó kezekben volt a szakképzett orvosok között, így este nyolc körül végül először alig hallhatóan, majd az egész helyiséget megtöltő hangerővel felsírt Celeste Miralles Mosquera. A kórházi szobában mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel, kivéve Luciano Miralles-t, aki csalódottan és dühét nem rejtve fogadta a leánygyermek érkezését.
Paulin Mosquera szegény, nehéz sorsú családból származik, emiatt hamar rossz társaságba került és különböző piti bűntényeket követett el barátaival, majd alig tizenkilenc éves korában beszippantotta a prostitúció világa. Így ismerte meg Luciano-t, aki megkedvelte a nő kissé szélsőséges viselkedését - sosem állapította meg orvos, azonban a nő bipoláris személyiségzavarban szenvedett. Labilis személyisége miatt gyakran nyúlt különböző kábítószerek, gyógyszerek után.
[float=left max=45%][/float]Luciano Miralles jómódú családból származott, tekintve, hogy az apja egy nagyobb drogkartell vezetője volt a térségben. Elsőszülött fiaként az ő dolga volt tovább vinni a család hírnevét és üzletét, így kezdettől fogva kemény kézzel nevelte. Jó vezetőt akart belőle faragni. Apja rendkívül agresszív módon nevelte, kevés szeretet kapott, így a szélsőséges nevelés hatására kegyetlen és érzéketlen felnőtt férfi vált belőle. Rendkívül jól tudta manipulálni az embereket, így Paulinnak is kezdetben egy egész más embert mutatott, azonban ez az álarc hamar lehullott. A nőnek akkor már nem volt lehetősége otthagyni a férfit, terhes lett húsz évesen Celeste-vel, illetve viselkedése ellenére is végtelenül szerelmes volt Lucianóba.
GYERMEKKORA
Celeste születésével az anyja állapota elkezdett romlani, a különböző epizódjai folyamatosan váltakoztak, képtelen volt a gyermeknevelésre, így a kislánnyal főleg az anyja húga foglalkozott. Az apja látni sem akarta, rendkívül csalódott volt, amiért elsőszülött gyermeke nem fiú lett. Emiatt a férfi Paulint vádolta, amiért babonaságából nem akarta tudni előre a gyermek nemét, ezt folyamatosan éreztette vele, mely még rosszabbá tette a nő állapotát. A férfi korábban tettlegességig nem jutott el a feleségével szemben, viszont ez az évek múlásával változott. Így Celeste életét folyamatos veszekedés és agresszió töltötte ki.
Általános iskolás korában Celeste igyekezett a legtöbb időt kint tölteni a barátaival, és távol lenni a családtól. Habár még fiatal volt, elég értelmes volt ahhoz, hogy felfogja a dolgokat, azonban igyekezett úgy tenni, mintha nem történne semmi. A barátainak mindig elferdítve mesélt a családjáról, ezzel inkább saját magát ringatta hiú ábrándokba már rendkívül fiatal korában.
Alig múlt tíz éves, amikor egy rendkívül meleg, júliusi napon az édesanyját keresve járkált a hatalmas, csendes házban. A szülei hálószobájába belépve hatalmas rumlit talált, lassan beljebb lépkedve a fürdőszoba ajtajához ért, elfordította a kilincset, és megpillantotta az édesanyját, holtan, vérben fürödve a padlón. A házban hónoló csendet az ő fülsüketítő sikolya törte meg. A tíz éves kislány zokogva simogatta az anyja haját, egészen addig, míg apja meg nem jelent a fürdőszoba küszöbén. Celeste akkor először és utoljára látott apja szemében könnyet, ám ez gyorsan el is tűnt, és hihetetlen düh váltotta. Luciano ordítva és szitkozódva küldte el a kislányt, majd mikor nem engedelmeskedett neki először emelt kezet a lányára.
Theresa Mosquera, édesanyja húga még Celeste hét éves korában elköltözött Amerikába és hozzáment egy amerikai férfihez, így kettős állampolgárságot kapott. Luciano instabil és agresszív viselkedése miatt Theresa a nővére temetése után magával vitte Celestet Los Santosba, hogy elszakítsa a kislányt a bűnszervezetek világából egy jobb élet reményében.
[/float]
[float=right max=45%]
[float=right max=45%]
[/float]AZ AMERIKAI ÁLOM...
Los Santos egyik keleti negyedében laktak, El Burro Heightsban. A történtek után az eddig nyitott és szószátyár lány száznyolcvan fokos fordulatot vesz, magába fordul, emiatt nehezen illeszkedik be az új általános iskolába. A környezetváltozás is kezdetben nehéz számára, hisz korábban, Kolumbiában jómódban nőtt fel, míg a nagynénjénél már nem kaphat meg akármit. Középiskolás korára a korábbi személyiségének nyomai újra felbukkannak, nyitottabb lesz az emberek felé és elkezd egyre több szociális kapcsolatot kialakítani. Azonban az anyjától örökölt betegség tünetei is megjelennek, a kór serdülőkora miatt még intenzívebbé válik.
[float=left max=45%][/float]Emiatt rengeteget veszekedik a nagynénjével, aki fél attól, hogy a szülei sorsára jut, újra magába szippantja az alvilág. Rossz társaságba keveredik, belekerül a drogok és az alkohol világába már tizenhét évesen. Kezdetben csak marihuánás cigit szív, ami olykor segít neki elaludni, azonban sokszor felerősíti paranoiáját, ami kisebb pánikrohamokba fullad. A baráti társasága szép lassan kezd egyre jobban és jobban elmerülni a drogok világába, mígnem már elkezdik terjeszteni is. Celestének ebben kisebb szerepe van,, főként a hovatartozás miatt barátkozik velük és úgy érzi, ha nem veszi ki a részét a munkából hamar ráunnak és eldobják. A környezete hatására a keményebb drogok felé is kacsintgatni kezd, személyiségéből adódóan hamar függőjévé válik az öntudatlanságnak, ezzel párhuzamosan egyre inkább kezd lecsúszni. A mindennapjai a bulizás, drogok és az alkalmi szex körül forognak.
[float=right max=45%][/float]A nagynénje képtelen kezelni a helyzetet, rengeteget veszekednek, így Celeste tizennyolc évesen első barátjához, Joséhoz költözik. Végül Rancho egyik bárjában, a Hi-Menben sikerül egy pultos állást találnia, az ott kialakított kapcsolatai pedig rendkívül jól jönnek az újabb vásárlók szerzésében is. Ezekben az időkben sokszor úgy érzi a neki van a legjobb élete, legfőképpen mikor a felszívott metamfetamin szétárad a véráramában, azonban pár óra múlva újra visszaesik depresszív állapotába. Ez a keserves hullámvasút végigkíséri az életüket.
Joséval való párkapcsolata kicsit sem mondható átlagosnak, tekintve, hogy elég nyitott kapcsolatban élnek, akkor már több mint két éve. Celeste számára nagyjából lehetetlen a teljes elköteleződés egy párkapcsolatban, az ő képzeletébe ez nem fér bele. Ez egyre több és több veszekedést generál kettejük között, José egyre kevésbé tudja kezelni Celeste viszonyait, habár a lány látásmódját kezdettől fogva tudta és ő is hasonlóan gondolkodott. A veszekedések lassan agresszívabbak lesznek, először csak tányérok, vázák törnek, majd elcsattannak az első pofonok is. Ez Celestet még inkább a gödör mélyére taszítja, a betegsége felerősödik, a napjait nagyrészét az önmarcangolás és a félelem tölti ki. Képtelen a koncentrációra, így kirúgják a munkahelyéről, ezáltal már tudatmódosító szerekkel sem tudja enyhíteni az állapotát. Végül José is úgy dobja el magától, mint egy rongybabát, ami a végső döfés számára.
Rendkívül kevés emléke van Celestenek az ezt követő időszakról, a nagynénje újra befogadja magához, azonban az első ott töltött estén, az első adandó alkalommal öngyilkosságot kísérel meg, pont úgy mint az anyja; a combján vágásokat ejt, majd folytatja a jobb csuklójával, azonban a nagynénje időben rátalál. Ezután hónapokig tartó kezeléseken vesz részt, ahol Celestet félrediagnosztizálják, a rengeteg trauma és a drogfüggőség számlájára írnak mindent. Mindenki azt gondolja, hogy teljesen megváltozott Celeste, azonban csak a tüneteit enyhítették a gyógyszeres kezelés által. A kórházból való távozása után nem sokkal érkezik Blaine Countyba, a nagynénje úgy érzi, jót fog neki tenni a teljes környezetváltozás. Celeste az életben képtelen bármilyen hosszabb távú célt kitűzni, így a városba is így érkezik.
