Asteryn Esco - Dear Diary,

[Klaudia.]

Teljes név: Asteryn Esco / Ast, Aste
Születés, kor: 06/14/1999. 23
Születési hely: Phoenix
Magasság: 170 cm
Súly: 67 kg
Hajszín: vörös
Szem: mogyoró barna
Függőségek: Bembe, kezdő stoner
Hobbi: írás

+: energetikus, ambíciózus, toleráns
-: overthinker, szókimondó, gyermekies, adrenalinfüggő, hirtelen haragú

*Aste fiókhoz lép, kihúzza az érintetlen füzetet, amit az indulás előtt apjától kapott. Fekete tollat ragad bal kezébe, beveti magát az ágyba.*

Bembe egyetemen, én pedig egyedül a szobában. Ma költöztem át hozzá, olyan, mintha egy barátnál lennék. De már teljes egészében itt lakom. A közös ágyunkban fekszem, nasival, kihűlt forrócsokival és be vagyok tépve. Ragad rám mindig Bembéből. Ahogy a füvezés is. Meg az illata. *Aste bele is szív a levegőben kétszer, de semmit nem érez.* Csak a fű… Egy nap telt el, hogy megtudtam mi is a mellék keresete. Az a palánta mennyiség, az infralámpák… Az mind az ő kezéhez tapadnak. Pengeélen táncolunk, a rend őrei azt a kifogást nem fogják elfogadni, hogy a közösségében ez elfogadott. Ez Los Santos. De állítsam életem szerelmét két tűz közé? Ragadjon be az én félelmembe? Ha már meg kell változtatnom őt, már nem is kapcsolat. Vagyis… Nem egészséges kapcsolat. Szóval csendben együttélek ezzel, tanulom a dolgokat, és a mindennapjaimat úgy töltöm el vele, mintha az utolsó lenne. Legnagyobb szerelemben, tiszteletben, hűséggel és szenvedéllyel.

Nem mintha, akadályban lenne, hogy a fűhöz nyúljak. Vagyis előtte sosem csináltam, de azaz érzés, amit ad. Felbecsülhetetlen. Olyan szabaddá tesz, mintha a világ nem egy zord hely lenne, hanem egy hatalmas felhő. Bembe kezeit aranyba kellene önteni, ahogy a szívét is. Megbízható az anyag, ő pedig segítőkész arra, hogy megtanuljam ezt használni.

Kezd elmúlni az a kedves, önfeledt és mosolygós lány, aki voltam. A hatalmas impulzusokat és a más légkört nehezen dolgozom fel. Lehetnék most is ezer más helyen, de a hétvégi lövöldözés miatt a lábamat nem merem kitenni. Nincs itt Bembe, az én hős megmentőm, és ha ilyen szituációba ütközöm, tönkre megyek. Nélküle. Minden megnyugvásomat viszont ő adja, Phoenixben ilyen nem volt. Élveztem azt a kis gömböt, ami biztonságban tartott a szüleim és három testvérem mellett. Most egyedül vagyok, nem ismernek, nem köszönnek az utcán, nincs a kedvenc kávézómból a megszokott kiszolgálás. Idegennek és ridegnek érzem azt, ami itt van. Ez formál. Így a betépett fejem, azt gondolja ez megerősít, nem feltétlen elgyengít, ahogy a tiszta Asteryn gondolja. Érzem, hogy vitatkoznak a tulajdonságaim és a gondolataim. Mi lesz, ha ettől teljesen becsavarodom?!

Íróként jöttem ide, most üzleti pálya felé közeledem. Az írást hanyagolom, nem köt le. Nem érdekel, inkább erre adtam a fejem a hirtelen jött üzletemmel. Húsz perc leforgása alatt pörgött meg a kezemben, zálogba adva a kocsimat. A kedvenc kocsimat, de beleadok mindent, hogy én ebben példát mutassak. Tudjam kötni a nevem valamihez, ami jó. És ne csak azaz Asteryn Esco legyek, abban a burokban, amit sokan hisznek. Ki fogok törni, elérem, hogy kitűnjek az emberek közül. Újjá születek és szárnyalok. Mert mindenkit el fogok taposni, aki az utamba áll. És mindent megteszek azért, hogy Bembével csodálatos életünk legyen.

*Nem sokat gondolkodik a helyén a naplójának. Tollal együtt az ágy alá csúsztatja.*

 

[Klaudia.]

*Kómásan kel fel az ágy kieső szegletében, egyedül. A helyére csúszik, lehajol és kihúzza a naplóját. Fellapozza.*

Ma nekiestem Bembe-nek. Egy olyan dologért, ami nem is volt igaz. Minden háttértudás nélkül én Aurora-nak és Daemon-nak hittem. A történet zavaros, Theo csinált valami kémiai gyógyszert Nittanak, amit elvileg Bembe fűre meg piára rántott. De hogy is képzelik azt, hogy Nitta betegsége elmúlasztható egy halogén szarral?! Milyen volt orvos az ilyen, aki azt hiszi, hogy ez jó. Bembe THC-ja nyugtatja, na az oké.

Első pillanattól kezdve toleráltam azt, hogy füvezik. De hogy tudtam volna azt elnézni, ha más szerekhez nyúl. Bembe csak maradjon stoner, azt bírja a lelkem. Sőt szeretem is benne. A bánásmódja marad ugyan az, de mintha két Bembe-m lenne. Egy tompább, búgosabb hangú, meg egy élettelteli, imádnivaló srácom. Minden illúzióm elmúlna, ha hazudna nekem. A kapcsolatunk egyik legfontosabb alappillére az, hogy őszintén elmondunk egymásnak mindent. Erre használok egy naplót, amit neki meg sem említettem. Mindegy is. Ez az én egyetlen titkom felé. De hát ez pont nem bűn.

Mio és Rain, de leginkább csak Mio mindennapi részünkké vált. Szeretem a lányokat, egyszerűek, mint a többségünk. És a barátnője Rain, nagyon csendes, mégis van valami ami miatt szimpatizálok vele. Talán megtalálom azokat, akiknek egyszer igazán tudok majd segíteni. Hisz, ma is egyik felháborodásukat mesélték, amiben én őszintén segítettem. Bárcsak, mindannyian fele annyira lennének boldogok, mint én vagyok. Ha én életem végéig szomorú is lennék, csak a barátaim legyenek azok akik boldogok. Bár, szeretnék egy nagy összeröffenést, ahol igazán együtt lehetnénk, mint egy család. Mert a család fontos, az ünnepek közelednek. Nekem meg nagyon hiányzik a családom.

Theo. Theo a nagy kémikus, doki, Bembém elrontója, pedig nem is olyan rossz arc. Barátnőjénél lefixáltuk az alapokat, szóval jön nekünk valamivel. Mondjuk, egy olyan szabad délutánnal, mikor csak kettesben lehetünk Bembivel!

*Mosolyodik el írás közben, álmossága miatt becsukja a füzetet és az ágy alá csúsztatja**​

 

[Klaudia.]

*Feszülten húzza ki a naplót az ágy alól, a lapokat hangosan sercegve lapozza. Néhányat meg is gyűr.*

Ne mondtam volna el? Hallgattam volna el a barátaim elől, hogy annak az ártatlan és beteg kislánynak házi gyártmányú gyógyszert adnak? Főleg, ha az ront és nem segít? Tizenhat éves az Isten szerelmére! Ha már másnak nincs felelősségtudata, majd nekem lesz. Ha nem tudja meg Ben és Clementine a dolgot, az rá is mehetett volna az örökbefogadásra. Utálom! Utálom ezt a várost! Utálom ezt az Életet! Bárcsak, ne örököltem volna semmit, bárcsak ne ezt a szar Los Santos-i házat örököltem volna! Akkor fele ennyi gondom lenne. Sőt, nem is lenne. Visszasírom azt a légteret, amiben kényelmesen mozogtam.

A változás hiába jó, ha nem tudom kezelni. Sosem laktam a barátommal, sosem volt ennyi barátom. Ez a rengeteg új dolog (a városban ért impulzusok mellett) szintén formál. Jelenleg pedig nem látom a vonalat, ahol már nem szabad tartózkodnom. Fogalmam sincs, hogy hol és mikor fogom azt megtalálni, mikor azt kell mondanom, hogy állj! De lehet már épp azon állok.

Vagy már át is léptem azon? Vajon, akkor léptem át mikor megláttam Bembe kis laborját? Vagy a mai nap, mikor részese voltam egy sikátoros eladásnak? Mint egy rossz filmben, sikátorban… Három személy és egy táska. Tájékoztatva lettem, hogy dolguk van. *Idegesen nyomja a tollat a papírra, megsérti azt. Írása csúnyább a feldúltsága miatt* De nem hittem azt, hogy pont EZ a dolguk. Szóval, Bembe priuszaihoz azt is felírhatjuk, hogy termel, fogyaszt, elad. Talán a három legrosszabb dolog egysége. Akár mennyire is dúlt fel, otthagytam az autóban és szinte azonnal jött fel hozzám.

A házba beérve azonnal üvöltött a zene és beálltam a zuhany alá. Verettem magamra a forró vízet, ami segített tisztábban látni. Tudtam, ha kimegyek akkor nem egy piti bűnözőt fogok látni, hanem az én szerelmemet. Az én Csodámat! Mert nekem Ő maga a csoda. Mégha nem is szoktam hozzá, hogy mi leszünk az újdonsült Bonnie és Clyde.

De a mai nap már nem fájt ez a tény. Csak még szokatlan, de úgy érzem, napról napra jobban hozzászokom. Mikor füvezek, nem érzem ennyire, hogy szokatlan. Akkor teljesen elfogadó vagyok ehhez az élethez. De itt túl nagy a kockázat, túlságosan félek attól, hogy emiatt az élvezete miatt én őt elveszíten! Önző vagyok, mert suttba kívánnám a füvet, a labort, az egész Kingstone-i mivoltát, csak hogy ne kelljen mindennap azzal a félelemmel élnem, hogy vajon mikor értesítenek, hogy Bembe a börtönben van. Bíznom kell az Ő okos eszében, bíznom kell benne is, hogy mindent kettőnkért csinál. Amit azért mindennap bebizonyít. De összezavart fejemben, pedig csak azt érzem, hogy ez lesz a végzetünk.

Pedig én egy percet sem bírok ki nélküle.

Az pedig, hogy Theo-t elárultam, már csak hab a tortán. Nem kéne emésztenem magam rajta, mert helyesen cselekedtem. De mégis csalónak és hamis barátnak érzem magam. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek ezek után. Remélem, hogy Bembe megérti azt, akiért és amiért tettem.

*Csalódottan csapja be a füzetet, helyére csúsztatja.*​

 

[Klaudia.]

*Előhúzza a naplóját, mélyebb dolgokra gondolva kezdi meg az írást.*

Hogy miért írom le a három évvel ezelőtti sztorit? Ha nem lennék, és ezt megtalálják, akkor hagyjak fent valamit az utókornak. Ne csak a jelen legyen meg, hanem a múlt is. Mert a múlt nélkül se jelenünk, se jövőnk.

2020. márciusát éljük. Forróság már beköszöntött Phoenixbe. Borzalmasan nagy hőség, pedig még ennyire nem jellemző. Este házibulira voltam hivatalos. Persze, medencézéssel egybekötve. Ennek függvényébe is öltöztem fel húsz évesen. Ha Beth-el bulizom, muszáj a legdrágábban öltöznünk. Nem ronthatom el az ő megítélését. Nagyon régen hordtam ennyire kivágott, extrás ruhát. Hatalmas magassarkúban. Kissé kellemetlenül is éreztem magam, de a welcome-drink, ami “helyi specialitás” meg is tette a hatását. Sosem voltam olyan lány, aki gyorsan elveszíti a mértéket, mindig próbáltam a jó élethez mérten viselkedni. Sosem akartam olyan lenni, mint Beth és a csatlósai. Most annál is rosszabb voltam. Volt egy kiesés, nem emlékszem az alatt, hogy mit csináltam. Vagy, hogy kivel csináltam… A következő pont , ahol már a szoknyám felcsúszva, combjaimat felfedve az asztalon táncolok egy adag srác előtt. Mint egy rossz ribanc. De akkor ez adta a legnagyobb boldogságot, megkaptam azt a figyelmet, amit mindig is akartam titkon. De nem mertem átlépi a korlátaimat. De minden “jónak” vége szakad, Beth röhögve ráncigált le az asztalról, a szoknyámat megigazítva egy kis tasakot lóbált. Fehér porral. Az alkohol dőlt belőlem, semmit nem tudtam már magamban végiggondolni. Egyik részem tiltakozott, de nincs annyi erőm, hogy a fejem rázzam. Vagy nem is akartam megtenni. Röhögve karolok a nővérembe, aki egyenesen a végzetem. Követem őket egy nagy lezárt szobába. Körülbelül öt ember van még rajtunk kívül. Ők már mind a porral ténykedtek, előkészültek. Vártak már minket.

Ott volt Louis, ki készségesen mutatta a technikát. Ezüst tálcára fektette a tökéletes utcákat, úgy mint a kapcsolatunkat. Ő kezdte, azután következtem csak én. Elég gyorsan túl is tettem magam rajta, egyből táncolni kezdtünk, heten. Nem éreztem pillanatnyi hatását. Én és Louis folyton egymásra kapaszkodva, összesimulva vonaglottunk a zenére. Kezei idegen helyeket barangolt be a testemen.

Mikor már elég felforrósodott lett a hangulat, vad smárolásba kezdtünk. A szerek megtették a hatásukat, már annyi önálló gondolatom se volt, hogy bármit tudjak kezdeni magammal. Szinte állni nem bírtam már, többször hagyott cserben a lábam. Mint egy újszülött állat, csak segítséggel tudtam megtenni az első lépéseket a kanapé felé. Szinte úgy vetődtem rá, elterültem azon. Louis készségesen már bontott is ki a ruhámból. Bár, aligha volt dolga. Akkor már löktem volna a kezét, meg is tettem, de szerintem simogatásnak vette. Mikor már többször nem jártam sikerrel, Beth felé hajtottam kótyagos fejem. Csak néztem őt, fel sem fogtam a dolgokat, mintha egy rémálom szereplője lennék. Beth az asztalon ült, már ruha nélkül. Csak mosolygott rám, mintha nem is az én nővérem lenne. Csak élvezzem, kiabált nekem oda. A saját nővérem ezzel megadta az engedélyt Louisnak. Szemeim lehunyva csak vártam az egész végét. Majd taxival hazavittek minket.

Már amikor felébredtem tudtam hogy a fájdalmaim nem egy rémálom miatt vannak. Szinte üresen és kibaszott másnaposan mentem a fürdőbe. Borzalmasan néztem ki, mint egy élő halott. Készülődésem után türelmesen vártam Beth-et. Túl türelmesen, hisz tudtam, amint megláttam akár a szüleim előtt fogom péppé verni. Amiért ezt tette velem. Hagyta, hogy megalázzanak bedrogozva. Másfél óra várakozás után, a Szélhámosok szélhámosa, Beth Esco lesétált a lépcsőn. Mintha minden normális lenne.

Hosszas vitatkozás után, reménytelenül álltam kijelentése előtt. Miszerint sosem látott még ilyen embert, akire ennyire élvezte volna ezt az életet. Nekem találták ki. Megfordult velem a szoba. Ez lenne azaz Asteryn, aki tényleg igazi? Az asztalon táncolós, bedrogozott lány? Nem is volt kedvem tovább veszekedni, a szavak belém ragadtak, sőt üressé és hiteltelenné váltak. Csak a szobámba vettem az irányt, ahol bámultam a falat. Hirtelen nem találtam önmagam, mintha az a húsz év, kettő kerek perc lett volna. Nem tudtam, hogy egy-egy gondolat, most melyik énemhez tartozik.

Napokig nem is tudtam. Nem kötött le semmi. Egyszerűen csak a szavai jutottak eszembe. Elhatároztam, hogy ez az énem sosem kerülhet napvilágra. Sosem tudhatja meg senki. Főleg nem az új életemben. Főleg nem Bembe…​

 

[Mercikee]

[hc]Kedves @Klaudia.
Köszönjük, hogy időt és energiát öltél karaktered megalkotásába.
A lapodat közösen átnéztük a HCRP bírálói csapattal és úgy véljük, hogy a karakterlapodat egyelőre figyelemmel fogjuk kísérni. Kérjük, próbálj több RP szálat kialakítani más játékosokkal, mert nagy vonalakban csak egy karakterrel vagy intenzíven aktív. A karakterlapodat ellenőrzés alattra állítjuk, várjuk a további fejleményeket. [/hc]

 

[Klaudia.]

*Miután a Keresztapa című film vége után megébredt, alvó szerelme mellől kicsúszik az ágyból. Telefonjának világítása mellett fellapozta a naplót.*

Az ünnepek meg úgy minden hatására kiment a fejemből az, hogy én írhatnék is.

Hetek óta nem ragadtam tollat, egyszerűen rájöttem, hogy az írás csak azért töltötte be a szerepet az életemben (azon kívül, hogy jó vagyok benne), mert ki akartam én is tűnni. De rá kellett jönnöm, hogy ha ez alapján folytatom az életem még kevesebb leszek, mint ami vagyok.
Így munkanélküliként tengetem az életem, ami nem éppen jövedelmező. Szóval Aste, kapd össze magad és kezdj valamit az életeddel.

Hogy miből állt ez a hónapom? Baszki, család, fű, alhokol és a kedvenc elfoglaltságommal Bembe után, b o n y o d a l o m m a l.
Mert kiengedtem a szárnyaim, bebizonyítom azt, hogy ezt az életet én élem és rohadtul elmúlt, sőt kiölték belőlem azt a kislányt aki voltam. Erre kellett 23 év.
Szóval reszkessetek és addig legyetek boldogok míg egy rossz szót nem ejtetek ki a szátokon, mert ha én berágok, akkor általában bajt keverek.

Jó, de nem mondtam, hogy a bonyodalmat jól is csinálom. Szoknom kell még azt, milyen impulzusokat is vált ki belőlem és másokból. Bár, ott van az én Bembém, aki a legegyszerűbb módon tud engem leállítani. Egyszerűen csak karjaiba zár, hogy a kötekedő mondatot ne pofozkodással reagáljam le.

A mi kapcsolatunk más. Más, mint a többi. Sokkal inkább lelki, mint testi és olykor ezt remekül viselem máskor pedig az őrületbe kerülök. Mert minden porcikája irigylésre méltó. Úgy érzem, hogy amit én belőle megkapok az nekem messze van az elég kifejezésétől. Függök tőle, meg is tudnék halni, ha a szerelem fájni tudna.

De van amikor ő sem elég. Gondold el, ekkora szerelem van köztünk és nem tud lenyugtatni, akkor milyen személlyel állhatok szemben? Raven. Raven volt az a személy, aki annyira kirántotta nálam a gránátból a zsinórt, hogy Bembe nem volt hozzá elég. Ahogy megjelent a kislány, már robbanásra kész bombává váltam. Beny-nek dolgozik a lány, közénk való. Amit nem tudtam neki elfogadni, vagy csak rohadtul leszartam azt. Idegesített és mindennél jobban éreztetni akartam vele, hogy neki nincs köztünk a helye. Hisz, mindenhol ott volt és mindenhol túl sok volt belőle. Végül Bembe vetett véget a mára már nevetséges cicaharcnak. Meglengettük a fehérzászlót és napról-napra jobb vele. Csak… Vele mégis minden más. Az életvitele, a habitusa. Ő az a lány, aki soha nem lennék. Bizonytalan, kétségbeesett tini. A két ómen. Próbálok védeni, segíteni, amikor csak megérdemli. De ehhez nem csak én kellek, kell az is, hogy ő elfogadja az én segítő kezem és megérezze azt, hogy rám számíthat.

Mert az egyetlen amit megtanultam a nagy család mellett, az a segítés kérése és elfogadása. Így szereztem meg a legcsajosabb kocsimat. Kinéztem és apám pótolta ki, mert tudja, hogy amit segítség kell, akár a határon átszököm, hogy segítsek. Ezt meghálálva töltök sok időt otthon. Meg hát… Ne beszéljünk a szétcsapott medencés bulijainkról. De ami Phoenixben történik, az ott is marad.

Bembe leutazott velem szenteste. Megismerte az én családomat, ami olyan volt, mint egy varázslat. Rutinosan mozgott a testvéreim és a szüleim körében. Ahogy várható volt, Charles bátyám egyből a szívébe fogadta. A család nyugodtabb, hogy tudják remek társam van Los Santosban. És pár óra múlva Kingston a cél, hogy megismerjem Bembe szüleit. Talán azért sem tudok aludni, a gyomrom liftezik és már azon agyalok, hogy a bemutatkozómat ne rontsam el. Remélem, hogy ez a látogatás úgy fog alakulni, mint ahogy a phoenixi.

De a napjaim csodája hamarosan lejár, zökkenek vissza a város sötét bugyrába, ami egyszer szétrobbant. Színesen kezelem az ért dolgokat, valamit jobban és valamit… hát, borzalmasan. Miután ma láttam egy IGAZI fegyvert Reddnél, majdnem ki is csordult a pohár. Pedig… olyan jó srác? Minek hord magánál ilyet? És olyan csodás a menyasszonya is… Mi lehet az a pont, mikor egy ember ilyen nyugodtan jár egy éles fegyverrel? Erre még nem találtam választ, nem is tudom kitől kaphatnám a megfelelő magyarázatot. Mi van, ha hamarosan én is így járok? Ha emberemre találok és muszáj lesz megszoknom az erőszak és a fegyverek látványát? Mikor fogom megtalálni akkor magamat?

Az biztos, hogy ott lesznek nekem Bembéék, akikkel együtt az ócskatelepen a stresszt kiadva szétverünk néhány ablakot.​

 

[Klaudia.]

** Facenetwork üzenet - 2022. 01. 08. 03:42.
Címzett: Bembe Mariappa

Szia én Kicsi Bembim… Vagy már csak Bembe…
Olyan haragot hagytál bennem, amit elmondani nem tudok. Felemeltél, tartottál, mintha a legpirosabb alma lennék a fa tetején. Majd egyszerűen csak hagytál megrohadni. Most pedig rohadtan, elfáradva, undorítóan fekszem a földön.

Mert talán így élem meg azt, hogy két óra leforgása alatt te a cuccaidat a bőröndbe tetted. Semmit nem hagytál nekem! SEMMIT A ROHADT CETLIN ÉS A NYAKLÁNCON KÍVÜL. Semmit… ami nélkül a hiányod kevésbé lenne érezhető. Haragszom rád. Haragszom mindazért amiket mondtál. Haragszom, mert megcsalással vádoltál. Te voltál az én megtestesült nagy Ő-m. És te mégis egy kis cetlire tudtad vésni a búcsúzásodat. Neked ennyi volt.

Tudom, hogy sok volt… A lecsukásom, hogy menekültem a PD elől egy szar iphone lopás miatt. Vagy, hogy másnap adderralt loptam, amit be akartam szedni. Vagy hogy négy nap alatt több gin-t ittam meg, mint amennyit egy ember iszik meg az évben. Vagy éppen Shawn miatt. Mert már Shawn a név. És hallom, ahogy tapsolsz nekem gúnyosan, gratulálsz. Már igazán hozzászoktam ahhoz a hanglejtésedhez. Mert Te még akkor sem szóltál hozzám, mikor kisétáltam az ajtón. Te lehetnél megsértődve, de helyette elintézted, hogy én legyek. Mert neked már ehhez nincs jogod. Én nem tettem ekkora hibát azzal, hogy odamentem az ellenséghez. Nem a megcsalás végett, nem pasizni, nem megöletni magam. Hanem azért, hogy ne kelljen félelemben élnem. De nem tudom visszacsinálni. Istenem bárcsak tudnám… Bárcsak itt lehetnél, aludhatnék a mellkasodon, vagy megszégyeníthetnélek emberek előtt mert elcsavarom a cigit az ujjaid közül és csak ott hagylak… De te itt hagytál!​

((Aste’ nincs olyan mentális állapotban, hogy a naplóját használja, így egy jó ideig Bembe-t fogja zaklatni.))

 

[Klaudia.]

** Facenetwork üzenet - 2023.01.10. - 23:47
Címzett: Bembe Mariappa

Szia. Újra…

A helyzet változatlan. Én szomorú, kétségbeesett, idióta. De a többiek jól vannak… Vagyis asszem. Nem tudom, hogy nekik írsz-e és csak engem hanyagolsz, de beszámolok neked.

Redd-et napok óta nem érem el. Pedig szükséges lenne egy jó beszélgetés közöttünk. El akarom mondani neki nyugodt keretek között, hogy Shawn-nal tele túlzásokkal kimondhatjuk, hogy jó hallgatótársai vagyunk egymásnak. Vagy talán barátok… Akik néha egymás nyakának ugranak és bántják a másikat… Mert Ő itt van nekem. Ő sokat hallgat a problémáimból inkább. Ami engem zavar, mert tudod, hogy túlgondolok mindent a fejemben. Kell a visszajelzés, hogy ezeket a gondolatokat elterelje.
Rengeteg zűrbe kever de néha képzeld, hallgat is rám. És te ettől féltettél. Őt megtudom állítani a verekédesben, de téged nem tudtalak abban, hogy ne száguldozz éjjelente eszetlenül a kocsidban. Micsoda érdekesség nem?

Talán az egyik legnagyobb támaszom amióta elmentél, Beny. Talán látja, hogy mennyire fáj. Talán még meg is sajnál, hogy mit tettetek ti velem AZON az estén. Azt a rengeteg igazságtalanságot és vádaskodást amit akkor hozzám vágtál. Vagy csak tudja, hogy én nem ilyen vagyok. De ő az, aki a zűrjeimben mindig ott van. Majdnem elloptunk egy autót és szétfújtuk azt a partyhelyet amit annyira utáltunk…A rablás az én ötletem volt. Természetesen. Csak beriasztott azaz átkozott és futottunk, mint az őrültek. Részegen, hát hogy máshogy? Mert inkább beállok, inkább iszom, inkább zűrt csinálok mintsem rád gondoljak. Mindegy mi, csak NE RÁD GONDOLJAK!
Majd rávettem az első adderral lopására ugyanazon a napon… Hihetetlen mikre vagyunk képesek. Főleg együtt. Legalább egy haszna volt az eltűnésednek. Beny igazán jó barátom lett.

Vannak új arcok mindig. Ah, Moon meg egy Kölyök. Moon lakja most a házad, én pedig Nitta szobáját vagy a kocsim hátsó ülését. Mert minden jobb, mint a közös lakás.

És mi van velem pontosan? Eltörtem a kezem… Miután Shawn verekedett, egyedül indultam meg haza a legnagyobb esőben, kicsúsztam és odavertem magam. A karom pedig megrepedt. Te falábú voltán, én meg kampókezű…Látod, ha csak picit kitartottál volna mellettem, akkor kiegészítettük volna egymást…

De nem bírtad ki.

 

[Klaudia.]

** Facenetwork üzenet - 2023.01.17. - 17:28
Címzett: Bembe Mariappa

Én már nem is vagyok mérges… Kérlek, bocsáss meg nekem.

De nevedtől gyomrom görcsbe rándul és egész nap nézem a távolt, hátha besétálsz a látóterembe… A raszta hajad, az oversize krém szetted amit annyira szerettem rajtad. Tudod, amihez mindig hozzá öltöztem. Amikor mérges voltál rám, csak hozzám bújtál és békülés miatt suttogtál búgó hangon. Tudod úgy, hogy egyből elfeledem a gondjainkat. De te már csak egy keservesen szép emlék vagy. Hisz, te lettél nekem a minden olyan rövid idő alatt…
Nem létezett más csak Te. Eddig a pillanatig.

Most ott van Ő. Magas, erős és vad. Hozzá képest a futótűz csak egy gyertyaláng. És hogy ő fogja a vesztemet okozni? Abban biztos vagyok. De azt kérem, hogy mellé temessenek. Nélküled vészeltem át ezt, vele halok meg. Pedig, veled vészelhettem volna át és miatta halhattunk volna meg. Legalább, még ha a halál borzalmasan is hangzik, veled lett volna. De neked ez volt a döntésed és ebben is támogatlak már. Remélem te is támogatsz abban, hogy tovább lépjek és nem fogok utánad menni. Mert én így döntöttem. De mostanra már nem is fájsz.
Napról napra jobban vagyok. Már tudok önfeledten mosolyogni, sőt nevetni is. Kellett az, hogy elveszítselek, hogy újra azaz Asteryn legyek akit megismertél. Mi lesz, ha majd teljesen kimész a fejemből? Izgatottan várom, mert szükségem van magamra ahhoz, hogy újra sikereket érjek el. Még ha azok nem is lesznek nagyok, de legalább újra az enyém lesz. Nélküled. És ez szuper! Csak könyörgöm, hagyd hogy elmúljon és NE. GYERE. VISSZA.

 

[Klaudia.]

**Facenetwork üzenet - 2023.01.23. - 04:44
Címzett: Bembe Mariappa

Bembi… Nem bírom tovább, nekem innen el kell mennem. Tegnap… Én összetörtem. Valami elroppant bennem, és kezembe az a nehéz fegyver került. Sosem fogtam még… Hideg, nehéz és halálos. De nekem pont a halál része kellett, hisz a fejem felé fordítottam. Azzal a szándékkal, hogy olyan ember előtt halok meg, akiért meg is halnék. De nem is te voltál, hanem Shawn. Én tényleg kedveltem Őt Bembe… El sem tudod képzelni, hogy mennyire. De ha azon az éjszakán nem hagylak ott, akkor még ma is mellettem lennél. Hazudnék, ha azt mondanám nem hiányzol. Most veszem magam igazán észre, hisz egyedül vagyok a gondolataimmal. Az a rengeteg drog és alkohol amit elfogyasztottam, kifordított önmagamból. Egy olyan énképet mutatott nekem, amit elhittem, hogy jó. Haza kell mennem, orvoshoz kell fordulnom, mert ennyivel nem zárulhat le a fejezetem. Apa ismer egyet, ő a támaszom lesz, érzem… Még a rengeteg hazudság tudtában is. Mert ő hisz a második esélyben! Te hiszel? Hiszek abban, hogy meg tudok gyógyulni… Már csak miattad is. Szeretném bebizonyítani neked azt, hogy te nekem minden szenvedést megérsz.

Ugye, te támogatsz benne?
Ugye, meglátogathatlak, amint jobban leszek?

Szeretlek és csókollak,
a te Gyal-od​

---

Asteryn hazautazik Phoenix-ben, a családja viszont megrémülve viszonyulnak a lányhoz, hisz a tegnapi verekedésének nyomai frissek voltak. Nyert Hanadi Aslam ellen, kiütötte a lányt, viszont elég sok sérülést és bevérzést szerzett. Nem hagyják magára a lányt az öngyilkossági kísérete után, ezért még szorosabb közelék fonja össze az Esco családot. Pszichológushoz jár rendszeresen, ami nem csak a Los Santos-i élményeket, de a 23 év alatt összegyűlt sérelmeket is rendezi. Bembe-t veszi figyelembe végig, szeretné visszaszerezni a bizalmát. Egyre többet telefonálnak és beszélik át a dolgaikat a nagy táv ellenére is.​

---

((Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki velem tartott ebben a két hónapban.
Külön köszi West Vinewood Collective-nek és a BHB-nak. Segítettetek kimaxolni a lányt, csókollak titeket ezerszer!
Zárható Asteryn élete egy időre!))​

 

[Klaudia.]

**Facenetwork üzenet - 2023.03.17. - 6:55
Címzett: Charles Esco

Charles! Leszálltam, szóval mondd meg anyuéknak minden szuper. Most megyek a hotel felé, majd veszek ki hosszabb távon valamit. A város semmit nem változott, viszont a közösségin végignéztem a többieket, a volt barátokat, de már senki nem lakik szinte itt. Igazad volt! Megint… Szóval kezdhetem elölről az életem és hibáimról igencsak kevesen tudnak. Most már sokkal okosabban fogom alakítani a dolgokat, ígérem neked, ha baj lenne időben fogom kezelni. Nem fog eluralkodni rajtam újra az… Tudod… AZ. Ha erre jársz, kérlek szólj! Sőt, költözz ide míg tart a válásod.
xoxo, Aste!
​

Asteryn a pszichológusi folyamat alatt megtanulta, hogy a problémáit nem másokban, hanem saját magában kell rendezni. Az idő amit itt töltött, amiket itt átélt Phoenix-ben árnyékként követték és végül hiányt váltottak ki a lányból. Rengeteg dolgot élt meg Los Santos-nak köszönhetően, amikről eddig csak álmodott. Megtanult félni, harcolni és az élete árán is védeni valakit. De a Shawn-nal való "kapcsolatuk" nem úgy vetett véget, ahogy ő azt tervezte. Rossz ember mellett állt ki és rossz személynek próbálta a szeretetét átadni. Olyan embernek, aki sosem szerette viszont. De ezt is itt tanulta meg, ettől még erősebbé vált. Ahogy hazautazott senki nem foglalkozott azzal, hogy a lány még mivel is gazdagodott, mindenki csak a majdnem öngyilkosságát látta benne. Senki nem kérdezte a pontos indokról, csak tudták, hogy kezeltetni kell. Csak Asteryn tudja feleleveníteni azt a napot, ahol Shawnék egy lövöldözéssel mindenét tönkretették. Ebből próbálta kirángatni a fiút, hisz számára kezelhetetlen volt. Viszont, azután eléggé nagyot fordult a nézőpontja. Senki nem értette meg, hogy akkor be akarta fejezni azt, amibe a fiú belerántotta. Hisz aznap több holttest volt az ő helyszínén, mint amit egy sorozatgyilkos hagyott. Így a körözöttek listájának az élére toronymagasan kerülhetett volna. Főleg, ha nem is beszél a nevekről. Hisz, bármennyire is mondható furának, spiclinek nem. Figyelmet akarta magára vonni, míg a fegyvert a feje irányába fordította. Más szándéka nem is volt, főleg a tudás hiányában. Hisz nem tudta, hogyan is kezelje a pisztolyt. De elérte célját, Shawn ráfigyelt, próbálta a lányt megállítani.

Aznap éjjel megviaskodott a becsületéért Hanadi Aslammal. És imádta a győzelem pillanatát. A mai napig büszke rá. Hatalmas és kezelhetetlen erőt adott a kezébe, amit használni tervez. Csak nem tudja hogyan is tehetné azt. Viszont felismerte magában azt a tényt, hogyha igazán odadobja magát a szituációban, akkor veszíthetetlen. Fejében sokkal erőszakosabb gondolatok születnek, ami végzetes is lehet számára, nem ismeri a veszteség érzését. Ez a lányt kiszámíthatatlanná teszi, ami társul az adrenalinfüggőségével. Asteryn nagyobb dolgokat akar véghez vinni, mint a családja összesen. Nevét akarja adni a nagy dolgokhoz, izgatottan szállt le a repülőről, hisz tudta, hogy az a Los Santos (amit a fertőnek hívott), tele van számára lehetőségekkel. Talán legközelebb a vesztét okozza, de attól becsületesen állja meg a helyét. Újraismerkedik az emberekkel, a várossal, a bűnnel és saját magával is.​

---

**Facenetwork üzenet - 2023.03.18. - 3:16
Címzett: Charles Esco

Charles, bocsi a késői zavarásért! Csak képzeld, találkoztam a régi ismerősömmel, Aiden-nel. Még a srácok által ismertem meg, sokat buliztunk együtt. Munkát ajánlt nekem! A régi bár, amiért rég kezeskedtünk, most a legjobb barátjáé és hallott a múltamról... Tudod arról, hogy sok bulit szerveztem, amik elég jókra is sikerültek. Így hát kérte, hogy társuljak hozzájuk míg beindítják a helyet. Mielőtt mérgesen hívnál, nem iszom és nem füvezem. Ezt megígérem neked. Találkoztam a vezetővel is, Tim a neve. Bárcsak kevésbé lenne olyan toxik, amilyen helyes. Török a srác, szóval tele fogom magam enni a török kajákkal. Meg is ígérte, hogy csinál nekem kebabot, a mamája receptjéből. Haláli. Remélem, hogy minden oké van otthon... Nincs időm körbetelefonálni, de kérlek értesítsd Linettet és Beth-et is, hogy jól vagyok. Feleslegesen anyáék se aggódjanak. Ezt intézd el. Teljesen lázban égek, várom az első bulit és remélem, hogy nem fogok semmit sem elcseszni.

Tim amúgy, rendes volt velem. De nem akarok belekeveredni semmibe, őt is úgy hagyta el a barátnője, mint engem Bembe. Legalább tudom hasznosítani a hallottakat a dilidokitól, hamár a rengeteg pénzt beleöltük. Lehet, hogy valami ilyesmibe is belevágok... Priuszos háttérrel jelentkezhetek még pszichológusnak az ULSA-ra? Ha-ha, majd írok.
Csókollak, Aste!
​

Hogy mi igaz abból, amit Asteryn a testvérének írt? Öhm, asszem csak annyi, hogy Tim jófej vele. De a Timmel való beszélgetése ivásba torkollott, szóval a legnagyobb problémával kapcsolatban hazudik csak. Tök rendes testvér. De egyedül van Los Santos-ban és úgy alakítja az életét, ahogy akarja.​

 

[Klaudia.]

**Facenetwork üzenet - 2023.03.19. - 22:25
Címzett: Tim Yasin

---

Asteryn feldobta a labdát Tim számára, a lánynak bejön a srác. De tudja, hogy Tim pontosan olyan összetört, mint ő. Amit tiszteletben tart, olyan barát szeretne Timnek lenni, akiről ő csak álmodni mert. Kevesen voltak ott vele, mikor Bembe ugyanúgy otthagyta, mint Timet a barátnője. Célokat tűzött ki a sráccal kapcsolatban, tudja, hogy amögött a szigorú külső mögött egy élettelteli ember van.​

@ojeda

 

[Laca]

Kedves @Klaudia.,

Ma este 23:59-ig van lehetőséged folytatni a karaktertörténetet.

 

[Klaudia.]

---

Asteryn szerint a múlt kurvára ismétli önmagát. És ez a tény annyira felkavarja, hogy napokra befolyásolja a hangulatát. Feszülten és kedvtelenül áll mindenhez, folyamatosan magát ostorozza azért, hogy mik kerülnek újra az életébe. Első probléma volt egy bizonyos társaság: Paige, Aiden, Selena, Tim pontosan ugyanolyan kört zárnak be, mint amit West Vinewoodon tapasztalt. Nem mellesleg…. Hú… Valami nagy szaron dolgoznak ők is. Asteryn mikor megtudta ezt Tim szerencsétlenségére, szinte sírva tette le ígéretét. Az életbe maradásáért hallgat. Hát még jó, hogy hallgat, csak ne vonják bele őt semmi mélyebbe. Asteryn nagyon is pihenni akar és csak azt csinálni, amit szeretne. Bulizni, barátkozni és a Hookah Bar-ral foglalkozni. Meg persze Timmel. Ki ne akarna vele foglalkozni?!

Szóval, a múlt ismétli önmagát, Asteryn kishíjján megint belekerült a kicsit sem jövedelmeztető illegális közegbe. Tudja, hogy ez fogja okozni egyszer a vesztét, viszont nem tudja, hogy az élet azért állítja ilyenek elé, mert erre hivatott vagy csak minden a puszta véletlenek sorozata.
Próbál bele sem folyni a dolgokba, tudja, hogy a fent említett négyessel való barátkozása meredek lejtő, viszont közelükben próbálja az időt velük kihasználni, mintsem végig aggódni.

Tim meg… Tim. Asteryn természetesen megint fülig szerelmes. Pedig ebben a helyzetben mégjobban le van írva a halálos ítélete, mint úgy abban a szervezetes izében amiben alapból a srác is tevékenykedik. A szervezetről Asteryn semmit nem tud a létezésén kívül, sosem kérdezte Timet, hogy mire számíthat. Azt viszont tudja, hogy a srác néha magára hagyja a lányt, ahonnan nyúzottan szokott hazatérni…

De ezt is honnan tudja Ast? Persze, hogy kavarnak. Szeretik egymást, viszont sosem vallanák be egymásnak. Asteryn kósza szeretleke, Tim viszont szeretése is zárójelbe, bezsákolva került a polc tetejére. Mindketten sérültek, nem szeretnék elsietni. Viszont mindennap együtt vannak, randiznak, éjszakáznak. Mégis titok ez a viszony.

Nagyon kevés jelet adnak róla. Leginkább csak a kételyeket és az egyéb zavaró tényezőket írtják a kapcsolatukból. Ilyen tényező volt Serenity, aki annyira felbosszantotta a lányt, hogy kisebb csoport előtt Timet megcsókolva rendezte a sorokat. Serenity ezt magára is véve, ellenségnek számít már Asterynnek. Aste viszont nagyon is élvezi azt, hogy simán a törékeny lány főlé kerekedhet, hisz nála van az ász.. A mindent elsöprő nyeremény, ami a marakodásukban számít… Tim.​

---

** Facenetwork üzenet - 2023.03.19. - 22:30
Címzett: Charles Esco
Képzeld… Örökbe fogadtam egy kutyát. Igazából, venni szerettem volna, de Orion csak nézett engem a nagy szemeivel. Szóval meghasadt rajta a szívem. Őszinte leszek, fogalmam sincs, hogy neki jó-e velem… Sosem volt kutyánk. Majd elviszem haza megmutatni a családnak, nagyon édes…. Alig várom már otthon is lehessek egy kicsit. Hiányoztok.​

És megint… Megint szerelmes vagyok. A srác imádnivaló, te is kedvelnéd őt. Szerintem nagyon sok bennetek a közös, de majd felhívlak. Ne is aggódj feleslegesen, nem tervezem lelőni magam. Ne hívogass most, aludni fogok. Reggel beszélünk.

xx Aste.​

---