Személyes információk:
Név: Aguillar Rojas Ramirez
Születési idő: 1990.07.29
Születési hely: Montevideo, Uruguay
Nemzetiség: Uruguay, Portugál
Beszélt nyelvek: spanyol, portugál, angol
Testmagasság: 186cm
Testsúly: 83kg
Édesapja: Ramon Rojas Ramirez
Édesanyja: Barbara Sinestra
A kezdetek
1990 júliusát írunk amikor is egy Uruguay-i családnak fia születik az amúgy is nehéz anyagi sorsok mellett. Apja Ramon Ramirez aki egy építkezési cégnél dolgozott és édesanyja aki eredetileg spanyol bevándorlóként érkezett az országba a környéken lévő kocsmában dolgozott pultos/felszolgáló ként. Az akkori magas árak és alamizsnával felérő fizetések mellett nehezen tudták eltartani egyetlen fiúkat is és szűkösen de becsületesen próbálták hozni a kötelezőt, hogy fiúkból egy sikeresebb ember válhasson. Aguillar kisgyermek korát és kisiskolás éveit az országban élte , sok barátjával és haverjával akikkel mind az iskolában és az utcán ismerkedett meg. Csendes gyerek volt a maga módján és nem igen kereste a baj. Bár sokszor kapták őt és társait csínytevéseken az utcákon ami miatt kissé meg is bélyegezték a társaságot. Apja viszont jó lelkű ember volt aki próbálta a kisebb hibák után a jó útra terelni. Aguillar a gyerekek közt a szegényebb rétegbe tartozott. Fiatalon megtanulta mi az ha nincs étel az asztalon és, hogy jó még az a cipő a lábra igaz, hogy már 2 számmal kinőtte. De aranyszíve sok helyzetben megmutatta ki is ő valójában. 2002-őt írunk az uruguay-i bankválság Montevideot is súlyosan érintette így a család az anyai gyökereket megragadva kis ideig Spanyolországba ahol megismerte nagybátyját Max Sinestrat majd 2 évre rá Portugáliába azon belül pedig Lisszabonba költöztek a jobb megélhetés és munkalehetőség miatt. 2004-től fogva Aguillar már Portugáliai lakosként kezdte meg a középiskolás tanulmányait ahol szakmát tanulva autószerelőként folytatta pályafutását.
Fiatalság bolondság
Tanulmányai mellett Aguillar sokat eljárt a város különböző helyeire. Rengeteg ismerőst gyűjtött és szoros baráti kapcsolatot ápolt 1-2 olyan személlyel is akikkel a későbbiekben biztos megbánta már. Ugyan is ez a haveri társaság vagy banda aktívan gondot okozott a városban lopásokkal, verekedésekkel, kábítószerekkel. Aguillar is aktív résztvevője volt a dolgoknak és ezt mind eltitkolta a szülei elől. 2007-től fogva amint végzett tanulmányaival a környékbeli egyik autószerelő műhelynél kezdett állandó munkaviszonyt folytatni és mellette a plusz pénz érdekébe jogosítványt szerzett teherautóra , hogy munka után éjszakai fuvarokat tudjon elvállalni. Viszont az akkori jónak mondható kereset sokkal szabadabbá tette szereplőnket. A társaság még mindig működött és nagy tételekben szerezték a kábítószereket , alkoholokat. Aguillar a nőket se vetette meg fiatal korában és borzasztó összegeket szórt el ezek miatt. Az apjáék a nőkről tudomást vettek és heves vitákba is kerültek sokszor az eszetlen pénzköltés miatt. Viszont ez nem tartott sokáig. 2014-et írunk és Ramon Rojas Ramirez-en folytonos rosszullétek törnek ki majd leukémiát diagnosztizálnak nála. Ez meggyengíti a család anyagi helyzetét hisz édesanyja éjjel-nappal férje mellett van és ápolja amíg csak teheti. Az akkor már 24 éves Aguillar úgy dönt, hogy nem fogja győzni saját keresetéből eltartani magát és a családját. A csapattal közösen úgy döntenek, hogy a térségben fellelhető egyik kisebb pénzváltót kirabolják. Miután a rablás sikeresen lezajlott Aguillar a saját részének több mind 3/4-ét szüleinek hagyja az ágya alatt. Viszont pár nap múlva a banda egyik tagját elcsípték a rendőrök és a csapat másik tagja azonnal értesíti Aguillart munkahelyén ezzel kapcsolatban. Órák telnek csak el de Aguillar már egy hátitáskányi cuccal a hátán hajnali órákban megindul a kikötőbe. Egy konténer szállító hajóra menekült fel és a lebukást elkerülve egy rosszabb állapotú konténert sikerült felnyitnia amelybe elbújva biztonságban érezte magát az oda úton.A nagybetűs élet
Aguillar szerencsésen megérkezik Los Santos kikötőiben. Ahol amint mozgást hall a fedélzeten a konténerből gyorsan kiszaladva a part menti vízbe veti magát a zajongások közt ezzel nem lebuktatva magát. Miután a dokk mentén egy olyan felvető lépcsőt talál lassan felmászva minél hamarabb elhagyja a területet. Ezt követően közel 2 napig a város nappali és éjjeli fényeiben járta a várost. Az angol nyelvet egyáltalán nem beszélve. Hanem nem sokra rá mikor Rancho környékére ért spanyol beszédre figyelt fel. Félve de megközelítette az ottani emberekből alkotott csoportot akiknek a beszédét megértette. Megszeppenve de mégis hirtelen anyanyelvén megszólította a társaságot. Elmesélte, hogy 2 napja gyalogol a városban és esetleg tudnának-e neki segíteni, hogy nyelvtudás nélkül mi tudna magával kezdeni. A csapat leállt vele beszélgetni és több órás eszmecsere után az egyik srác felajánlotta neki, hogy lakhat ő nála de munkát kell vállalni és beszállni a közös költségekbe. Aguillar munkát talált magának a pár utcára lévő autómosóban majd közel 2 évig ott dolgozott. 2016-ot írunk Aguillar rendszeresen tanulta ez idő alatt a nyelvet és elkezdte napi szinten használni a spanyol helyett. Azzal, hogy már ennyi időt eltöltött az országban és már beszélte is a nyelvet nagyjából úgy érezte, hogy sokkal céltudatosabb állást is találhat magának így jött a kikötői munka ahol eleinte nosztalgikusa elmélkedett, hogy innen is indult az amerikai élete. Teltek a hónapok , Aguillar már saját házat bérelt magának Rancho környékén. A portugáliai esetből tanulva elkezdte a pénzét beosztani és gyűjteni kezdett. több hónapos spórolást követően megvette első autóját amivel a kikötői munka mellett este bulikból való hazaszállításokat vállalt.
A váratlan fordulat
Egyik este Aguillar két hölgyet és egy férfit szállított haza a buliból. Meglehetősen ittas állapotban voltak már és spanyolul beszélgettek egymáshoz a kocsiban, szereplőnk némát hallgatva a párbeszédet vitte őket a kijelölt helyre viszont annyira ráállt hirtelen a füle a spanyolra, hogy azon a nyelven is kérdezte meg tőlük, hogy az épület mentén vagy az út mentén álljon-e meg. Erre a társaság egyik női és egyetlen férfi tagja felfigyeltek és rögtön párbeszédbe kezdtek vele. Tudni illik, hogy az előzőleges párbeszédben különböző személyeket szidtak és narkotikumokról meg pénzről beszélgettek. A srác fenyegetően szólt rá gyanakodva arra, hogy kihallgatta Aguillar amit végig beszéltek. Gyors és heves magyarázkodást kővetően ki rimánkodta nekik, hogy ő csak szimpátia miatt szólalt meg spanyolul és őt nem zavarja , hogy ilyenről beszéltek út közben. A srác azzal zárta a beszélgetést, hogy adja meg neki a számát és ha őt az ilyen nem zavarja akkor lehet lenne 1-2 munka a sofőrködés mellett. Eltelt 3 nap , Aguillarnak már nem is igen volt a fejében az akkor esti események viszont megcsörrent a telefonja és nem ismerte fel a számot így kissé megszeppenve de felvette. A srác volt az aki azzal kereste meg, hogy ha szeretne igazán jó pénz keresni és tudja tartani a száját nem pedig magyarázkodik akkor lenne egy pár jó fizető meló. Aguillar ebbe bele ment majd reptér melletti dokkohoz beszéltem meg egy találkát ahol is egy bekerített raktárépület-nél már várták őt. Beletörődve szerencsétlenségébe Aguillar nem igen mutatott ki semmi érzelmet így a kocsiból kiszállva megközelítette az objektumot ahol azonnal bekísértek a raktárba. Különböző kérdések sokasága után egy olyan feladatot kapott, hogy piros fekete testhez simuló ruházatba 2 társával motorcsónakba ülve közelítsenek meg egy hajót és a rajta található konténert egy erő vágóval nyissa fel majd pakolják meg a csónakot. A fegyverektől és a helyzettől megijedt viszont a rá szabott feladatott remekül elvégezte és visszatérve a raktárba a kezébe nyomtak 20 ezer amerikai dollárt. Ezek után Aguillar vérszemet kapott és folyamatosan visszajáró vendéggé nőtte ki magát aki munkáját megfelelően ellátva az akkor Sinaloa Cartel hálózat tagjává fogadott. Ezt követően közel 5 évig ment a munkálatok sokasága , Aguillar már egy kiforrott tagjává vált a csapatnak és megismerte a város sötét oldalát egészen a velejéig.
Penge élen
2021-et írunk a Sinaola Cartel egy roppant erős hálózatot épít ki magának Los Santosban , több millió dollárnyi vagyonnal és fegyverek, kábítószerek százaival dolgozik napi szinten. Az alvilág császárjainak érzik magukat és elkezdenek maguk alatt lépcsőfokokat kiépíteni a hálózat sikeressége miatt. Különböző bandákat bérelnek fel és rajtuk keresztül forgatják a kábítószer hálózatot. Romlott gondolkodású milliomosokkal kötnek bizniszeket és beépülnek a város mindennapjaiban. Nem igazán érdekli Aguillart a dolgok súlyossága. Ismét Portugáliában érzi magát , rengeteg pénzzel és vagyoni tárggyal rendelkezve éli mindennapjait a városban. Viszont egyszer csak elkezd elmélkedni , hogy vajon mi lehet a közel 7 éve ott hagyott édesanyjával és édesapjával így bőröndjét összepakolva úgy dönt vissza utazik Lisszabonba és felkeresi őket. A város már nem ugyan az mint régen . A műhely ahol dolgozott bezárt és egy kávézó volt a helyén. A barátjait nem látta a városban pedig sok helyet bejárt 1 nap leforgása alatt. Végül elfolytott torokkal de a szülői ház felé tart ahol a kopogtatást követően egy idegen ember nyitott neki ajtót. Aguillar-t a víz kiverte , másodpercekig némán az urat figyelte és néha mögé mögé lesett hátha ismerős arcot pillant meg. De nem ... Az úr elmondta neki, hogy közel 4 éve költöztek ide és ismeri azt a hölgyet akit Aguillar édesanyja férjezett és leánykori nevén kérdezett meg az úrtól. Elmondták neki, hogy a város másik pontjára költözött és sajnos nem tudja pontosan. Aguillar megköszönte az információt majd útnak indult az említett városrészre. Bőröndjével a kezében átrohanta a fél várost, hogy meglelje a helyet ahol feltételezetten meglelheti szüleit. Több helyen is megállt és megkérdezte név alapján, hogy ismerik-e vagy látták-e a hölgyet vagy az urat. Hanem mikor a város nyugati részére ért már kifáradva egy terasz kocsmánál a járda mentén foglalt helyet és elfogyasztott egy üdítőt. Miközben üdítőjét fogyasztotta két gyalogos rendőr jött vele szembe ahol is egy egyik felvette vele a szemkontaktust majd megindul ő felé. Miközben ezt Aguillar észrevette megszeretett volna indulni tovább a járdán de a vállára fogott a rendőr. Lassan a rendőrre tekintett és meglepődve tekintett rá. A Rendőr csípőből le Aguillarozta és ekkor szereplőnk hirtelen falfehér bőrrel pillantott a rendőrre. Leforgott minden a szeme előtt, hogy őt ennyi év után is megismerik és, hogy talán az akkori rablás miatt most akarják elkapni miközben azt se tudja mi történik éppen és a családját sem találja a városban. De hihetetlen szerencsére Marco volt az aki még a bandából való társa volt és külön elvonultak ketten beszélni. Megbeszélték az akkor történteket, hogy az hitték már rég meghalt a Ramirez gyerek. Az édesanyja és az édesapja hónapokon keresztül szörnyen néztek ki. Elmesélte Aguillarnak hogy az édesapja 2016-ban sajnos meghalt a betegségbe és őszinte részvétét fejezte ki . Rojas az utcán kifulladva egyszerre megrémülve és összetörve állt csak barátjával szembe és próbálta felfogni mi minden történt ennyi én után. Végül a barátja elmondta neki, hogy merre találhatja édesanyját. Ezt roppantul megköszönve megindul a megadott címre ahol heves csengő nyomkodások és ajtó dörömbölések között várta , hogy ajtót nyissanak neki. Pár perc elteltével Barbara aki az édesanyja ajtót nyitott neki és ezt követően Aguillar bőröndjét kint hagyva édesanyját nyakába kapva magához ölelte majd sírógörcsök közepette a bocsánatáért esedezett. Szegény Barba fel se fogta mi történt és csapkodni és sikoltozni kezdett, hogy engedje el. Miután Aguillar lerakta édesanyját könnyes szemekkel ránézett és csak mosolyogni tudott. Ekkor édesanyja felismerte majd sírva egymásba ölelkezve percekig csak álltak. Ezt követően közel 1 évre otthon maradt és édesanyját pénzügyileg és lélekben is támogatta . Illetve besegített neki mindenben. Szinte kezdte elfelejteni az amerikai életet annyira vissza szokott a régi kerékvágásba.
Már semmi sem ugyan az mint volt
Utoljára szerkesztve:
