Üzenetek:10
Adam Sylvester karaktertörténete
Neve: Adam Sylvester
születési idő: 1992.02.09.
Születési hely: Vice City
Neme: Férfi
Vércsoportja: O
Születési testtömeg: 2,1 kilogramm
Anyja neve: Margaret Redbridge
Apja neve: James Enderson Sylvester
Vice City
Adam Sylvester 1992-ben született Vice City-ben a Shady Palms kórházban, ő volt az első gyermek. Családja átlagos életet élt, nem rendelkeztek különösebb nagy vagyonnal vagy ismeretekkel a városban. Olyan gyermek volt mint a többi. A gyermek évei gyorsan teltek, mindig is egy szókimondó, kíváncsi gyermek volt. Kor társaival ellentétben nem volt beteges, viszont ha megbetegedett akkor mindenki tudta, hogy az komoly. Óvodás évei hamar elteltek, ő is mint a többi gyermek elsőnek tűzoltó, rendőr, katona majd űrhajós akart lenni. Ezek azonban nem voltak többek egyszerű álmoknál. Ahogy elérte az iskolás kort, az első kettő osztályban hamarosan kiderült, hogy matekból gyenge, azonban a humán tantárgyakból viszonylag erős volt. Ez nem változott az idő, lassú múlásával sem, a matek gyűlölt maradt, az írás, olvasás pedig egyre inkább szeretett lett. Gyermekkorában rengeteg könyvet olvasott, ami nem csoda, hiszen ebben a korban ez számított még mindig a legjobb szórakoztatási módnak, na persze az akkor már javában berobbanó számítógépek mellett. A könyvek korszaka is véget ért, ahogy megjelentek az első telefonok, otthon az első számítógép és játékkonzol, hamar rájött, hogy az olvasása azért messze sem olyan izgalmas, mint nézni a pixeleket, ahogy azok a kijelzőn ugrálnak, mozognak.
Lassan elérkezett a tinédzser kor. Nem csak a hormon szintek, hanem az eddigi kíváncsisága is berobbant. Ekkor találta meg az internetet. Olyan dolgokat olvashatott, hallgathatott amelyekről eddig álmodni sem mert. Ahogy gimnáziumba került, hamar rájött arra, hogy miért is menjen könyvtárba, amikor az interneten mindent megtalál, még olyan dolgokat is amelyek, a könyvtárakban sose lesznek. Ez a gondolkodás mód határozta meg az elkövetkezendő éveit és jelenlegi életét is. De az internet nem csak arra volt jó, hogy tájékozódjon, megismerje a világot, hanem arra is, hogy új barátokat szerezzen és hogy megismerje élete első szerelmét. Első szerelmét 14 éves korában ismerte meg, a neve Rose volt. Rose egy gyönyörű barna hajú és barna szemű lány volt, hasonló érdeklődési körei voltak mint Adamnek azonnban volt egy kis probléma. Az egyesült államok másik felében, Texasban lakott. Szerelmük annyira heves volt, hogy a lány megígérte, hogy meglátogatja Adamet. Szüleivel pár hét múlva éppen Vice City-be mennek autóval, hogy meglátogassák egy rég nem látott rokonukat és persze azért, hogy Rose találkozzon Adammel. A napok hihetetlen lassan teltek, minden perc, óra egy évnek tűnt Adam szemében. Az indulás előtt pár órával Rose írt egy üzenetet, amelyben az állt, hogy: "Nemsokára indulunk, amint oda értünk jelzek neked. Nagyon várom már, hogy végre találkozzunk. Akkor este 8-kor! Puszi <3." Ez a nap telt a leglassabban. A várakozás minden perce nehéz volt, szinte már fájdalmas. Az időhöz közeledve, Adam szépen felöltözött, magára a vette a frissen vasalt ingjét és a találkozó helyre ment. Ahogy az óra 8-at mutatott, Adam szívverése hihetetlenül felgyorsult és arra készült, hogy az eddig eltelt kegyetlen hetek fájdalmai, gyötrödései és várakozásai végre gyümölcsöt hozzanak. Lassan az óra 8 óra 15 percet mutatott, majd 8 óra 30 percet, 9 órát majd 10 órát. Rose nem jött el. Adam ekkor már összetörten ült a padon, fejét fogta és azon gondolkodott, hogy mit ronthatott el. "Lehet, csak nem találta, hogy hova kell jönni. vagy Lehet csak dugóba keveredtek és késnek. Lehet, hogy nem szeret?" gondolta Adam. Az utolsó gondolatot gyorsan elhessegette és reménytől duzzadva, habár szomorúan haza battyogott és útközben abban reménykedett, hogy otthon, a számítógépen szerelmének egy meleg üzenete fogja fogadni, amiben az fog állni, hogy holnap, vagy valamikor végre találkozhatnak. Ahogy hazaért, bekapcsolta a gépet, megnézte üzeneteit, sehol semmi. Ekkor Adam még jobban összetört. Több száz vagy több ezer üzenettel árasztotta el Rose-t, hogy "Hol vagy? Mi történt? Jól vagy? ... Valamit rosszat tettem?" végül pedig "Nem szeretsz?". Az üzeneteket egész este írta a gépen, folyamatosan frissítette az oldalt, reménykedve abban, hogy a lány egyszer csak válaszol és hogy minden visszafog térni abba a álomba, amit ők elképzeltek. Az nap éjjel és még azt követő sok éjjelt álmatlanul töltötte. A válasz soha nem érkezett meg. Adam teljesen magába roskadt, mély depresszióba esett. A legszörnyűbb az volt, hogy nem tudta, hogy mi történt. Azt gondolta, hogy ő tehet mindenről. Ahogy teltek múltak a hetek, hónapok, Adam vette a fáradtságot és elhatározta, hogy kideríti mi történt a lánnyal. Tudta, hogy hol lakik, a lány azt is elmondta, hogy kikkel és merre felé jön. A régi üzeneteiket átkutatva, a fájdalmas emlékektől gyötörve, örült keresésbe kezdett. A keresése nem tartott sokáig. Amikor az újság cikkeket böngészte, arra gondolva, hogy a lány esetleg eltűnhetett, és ha igen a szülei biztosan keresik, és az újságban fog találni valamiféle cikket. Egy újság cikket talált, amely pont azon a napon jött ki, amelyen a lány elindult hozzá. A cikkben ez állt: "A mai napon a Balen utca és a Davidson út kereszteződősében egy családi autó frontálisan ütközött egy olaj szállító kamionnal. Az autóban utazó anya, apa és lányuk az ütközés során életüket vesztették. A kamion vezető volt a vétkes sofőr, ő kisebb sérülésekkel megúszta a balesetet." Ahogy ezt a cikket elolvasta egyszerre érzett megkönnyebbülést, fájdalmat és eszméletlen mértékű haragot. Megkönnyebbült, mert tudta, hogy nem ő tehet róla és, hogy a lány úgy halt meg, hogy szerette őt és várta, hogy végre találkozhassanak. Fájdalmat érzett mert elveszítette élete első és legnagyobb szerelmét, úgy, hogy igazán nem ismerhette meg őt. Fájdalmat érzett, mert azt kívánta, hogy bárcsak nem hívta volna el akkor a lányt és nem kellett volna meghalnia. Haragot érzett a kamion sofőr miatt, dühítette, hogy ártatlan emberek halnak meg, mások hibái miatt és nem azok akik bűnösek. Hetekbe, sőt hónapokba telt az, hogy Adam ezt a sokkot, traumát feltudja dolgozni. Bár lehet, hogy mostanra feldolgozta ami történt, valójában ennek a sebnek a helye örök nyomot hagyott életén. Minden kihívás és megpróbáltatás ellenére elvégezte az iskolát, érettségit szerzett és úton volt egy teljes értékű felnőtt élet felé. Szeretni azonban, sohasem volt úgy képes mint régen.
A főiskolás éveit a Vice City-ben lévő egyetlen főiskolai intézményben folytatta. Itt jogi és üzleti karon tanult. Az itt eltöltött évei alatt az életében nem történtek meghatározó dolgok. Sok diák társához hasonlóan az egyetem mellett egy helyi gyorsétteremben dolgozott felszolgáló ként, azért, hogy a Főiskola mellett legyen elég pénze a fiatalok életét élni. Venni valami régi, rossz autót amivel ellehetett jutni az egyik buliból a másikba, és meglehetett venni az alkoholt majd vissza vinni azt a kollégiumba. Lányok fuvarozgatására is jó volt, ami nem egyszer segített neki "leereszteni a gőzt" és okozni magának néhány szép, bár nem túl hosszú pillanatot. Az iskola második évében úgy döntött, hogy megunta azt, ami ebben a városban történik, nem volt megelégedve a fizetésével és a családban is nehézségek léptek fel anyagiak terén. Így az iskolából hátralévő éveit távoktatásban fejezi be. Úgy határozott, hogy Las Venturasba megy dolgozni, mint felszolgáló. Látott az interneten egy állás hirdetést, amelyben az állt, hogy főiskolás diákokat keresnek felszolgálni, segíteni a hotel körüli munkálatokban napi 6 órában. A fizetés a gyorséttermi fizetés 4x-e volt, úgy, hogy az étteremben napi 8 órában kellett dolgozni. Az ajánlat túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen, de ő mint még naiv fiatal, lényegében gyermek belevág ebbe az egészbe. Azonban ami ott történik az már egy más történet.
Lassan elérkezett a tinédzser kor. Nem csak a hormon szintek, hanem az eddigi kíváncsisága is berobbant. Ekkor találta meg az internetet. Olyan dolgokat olvashatott, hallgathatott amelyekről eddig álmodni sem mert. Ahogy gimnáziumba került, hamar rájött arra, hogy miért is menjen könyvtárba, amikor az interneten mindent megtalál, még olyan dolgokat is amelyek, a könyvtárakban sose lesznek. Ez a gondolkodás mód határozta meg az elkövetkezendő éveit és jelenlegi életét is. De az internet nem csak arra volt jó, hogy tájékozódjon, megismerje a világot, hanem arra is, hogy új barátokat szerezzen és hogy megismerje élete első szerelmét. Első szerelmét 14 éves korában ismerte meg, a neve Rose volt. Rose egy gyönyörű barna hajú és barna szemű lány volt, hasonló érdeklődési körei voltak mint Adamnek azonnban volt egy kis probléma. Az egyesült államok másik felében, Texasban lakott. Szerelmük annyira heves volt, hogy a lány megígérte, hogy meglátogatja Adamet. Szüleivel pár hét múlva éppen Vice City-be mennek autóval, hogy meglátogassák egy rég nem látott rokonukat és persze azért, hogy Rose találkozzon Adammel. A napok hihetetlen lassan teltek, minden perc, óra egy évnek tűnt Adam szemében. Az indulás előtt pár órával Rose írt egy üzenetet, amelyben az állt, hogy: "Nemsokára indulunk, amint oda értünk jelzek neked. Nagyon várom már, hogy végre találkozzunk. Akkor este 8-kor! Puszi <3." Ez a nap telt a leglassabban. A várakozás minden perce nehéz volt, szinte már fájdalmas. Az időhöz közeledve, Adam szépen felöltözött, magára a vette a frissen vasalt ingjét és a találkozó helyre ment. Ahogy az óra 8-at mutatott, Adam szívverése hihetetlenül felgyorsult és arra készült, hogy az eddig eltelt kegyetlen hetek fájdalmai, gyötrödései és várakozásai végre gyümölcsöt hozzanak. Lassan az óra 8 óra 15 percet mutatott, majd 8 óra 30 percet, 9 órát majd 10 órát. Rose nem jött el. Adam ekkor már összetörten ült a padon, fejét fogta és azon gondolkodott, hogy mit ronthatott el. "Lehet, csak nem találta, hogy hova kell jönni. vagy Lehet csak dugóba keveredtek és késnek. Lehet, hogy nem szeret?" gondolta Adam. Az utolsó gondolatot gyorsan elhessegette és reménytől duzzadva, habár szomorúan haza battyogott és útközben abban reménykedett, hogy otthon, a számítógépen szerelmének egy meleg üzenete fogja fogadni, amiben az fog állni, hogy holnap, vagy valamikor végre találkozhatnak. Ahogy hazaért, bekapcsolta a gépet, megnézte üzeneteit, sehol semmi. Ekkor Adam még jobban összetört. Több száz vagy több ezer üzenettel árasztotta el Rose-t, hogy "Hol vagy? Mi történt? Jól vagy? ... Valamit rosszat tettem?" végül pedig "Nem szeretsz?". Az üzeneteket egész este írta a gépen, folyamatosan frissítette az oldalt, reménykedve abban, hogy a lány egyszer csak válaszol és hogy minden visszafog térni abba a álomba, amit ők elképzeltek. Az nap éjjel és még azt követő sok éjjelt álmatlanul töltötte. A válasz soha nem érkezett meg. Adam teljesen magába roskadt, mély depresszióba esett. A legszörnyűbb az volt, hogy nem tudta, hogy mi történt. Azt gondolta, hogy ő tehet mindenről. Ahogy teltek múltak a hetek, hónapok, Adam vette a fáradtságot és elhatározta, hogy kideríti mi történt a lánnyal. Tudta, hogy hol lakik, a lány azt is elmondta, hogy kikkel és merre felé jön. A régi üzeneteiket átkutatva, a fájdalmas emlékektől gyötörve, örült keresésbe kezdett. A keresése nem tartott sokáig. Amikor az újság cikkeket böngészte, arra gondolva, hogy a lány esetleg eltűnhetett, és ha igen a szülei biztosan keresik, és az újságban fog találni valamiféle cikket. Egy újság cikket talált, amely pont azon a napon jött ki, amelyen a lány elindult hozzá. A cikkben ez állt: "A mai napon a Balen utca és a Davidson út kereszteződősében egy családi autó frontálisan ütközött egy olaj szállító kamionnal. Az autóban utazó anya, apa és lányuk az ütközés során életüket vesztették. A kamion vezető volt a vétkes sofőr, ő kisebb sérülésekkel megúszta a balesetet." Ahogy ezt a cikket elolvasta egyszerre érzett megkönnyebbülést, fájdalmat és eszméletlen mértékű haragot. Megkönnyebbült, mert tudta, hogy nem ő tehet róla és, hogy a lány úgy halt meg, hogy szerette őt és várta, hogy végre találkozhassanak. Fájdalmat érzett mert elveszítette élete első és legnagyobb szerelmét, úgy, hogy igazán nem ismerhette meg őt. Fájdalmat érzett, mert azt kívánta, hogy bárcsak nem hívta volna el akkor a lányt és nem kellett volna meghalnia. Haragot érzett a kamion sofőr miatt, dühítette, hogy ártatlan emberek halnak meg, mások hibái miatt és nem azok akik bűnösek. Hetekbe, sőt hónapokba telt az, hogy Adam ezt a sokkot, traumát feltudja dolgozni. Bár lehet, hogy mostanra feldolgozta ami történt, valójában ennek a sebnek a helye örök nyomot hagyott életén. Minden kihívás és megpróbáltatás ellenére elvégezte az iskolát, érettségit szerzett és úton volt egy teljes értékű felnőtt élet felé. Szeretni azonban, sohasem volt úgy képes mint régen.
A főiskolás éveit a Vice City-ben lévő egyetlen főiskolai intézményben folytatta. Itt jogi és üzleti karon tanult. Az itt eltöltött évei alatt az életében nem történtek meghatározó dolgok. Sok diák társához hasonlóan az egyetem mellett egy helyi gyorsétteremben dolgozott felszolgáló ként, azért, hogy a Főiskola mellett legyen elég pénze a fiatalok életét élni. Venni valami régi, rossz autót amivel ellehetett jutni az egyik buliból a másikba, és meglehetett venni az alkoholt majd vissza vinni azt a kollégiumba. Lányok fuvarozgatására is jó volt, ami nem egyszer segített neki "leereszteni a gőzt" és okozni magának néhány szép, bár nem túl hosszú pillanatot. Az iskola második évében úgy döntött, hogy megunta azt, ami ebben a városban történik, nem volt megelégedve a fizetésével és a családban is nehézségek léptek fel anyagiak terén. Így az iskolából hátralévő éveit távoktatásban fejezi be. Úgy határozott, hogy Las Venturasba megy dolgozni, mint felszolgáló. Látott az interneten egy állás hirdetést, amelyben az állt, hogy főiskolás diákokat keresnek felszolgálni, segíteni a hotel körüli munkálatokban napi 6 órában. A fizetés a gyorséttermi fizetés 4x-e volt, úgy, hogy az étteremben napi 8 órában kellett dolgozni. Az ajánlat túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen, de ő mint még naiv fiatal, lényegében gyermek belevág ebbe az egészbe. Azonban ami ott történik az már egy más történet.
Las Venturas
2013.08.12. Las Venturas, Visage Hotel. A gép reggel 8 órakor érkezett meg a városba egy gyönyörű szép, napsütéses, meleg hétfői napon. Adam a hotel bejáratában áll, és csodálja azt a fantasztikus látványt ami elé tárul, a szép kocsikat, a gyönyörű lányokat és a nagy kebleiket. Miközben bámészkodik, egy úr sietve lép ki az ajtón és int Adam felé, hogy jöjjön utána. Már várták az érkezését. A pingvin ruhába öltözött férfi, rögtön felvezeti Adamet szobájához, amely az első emeleten található. A szobához egy koszos, régi, csak a személyzet által használható folyosó vezet. A szoba belülről átlagos kinézetű, tartozik hozzá egy kis fürdő szoba, az asztalon van egy kávéfőző a szekrénybe van egy kis beépített bárpult és van egy, a falra szerelt régi televízió. Az őt üdvözlő úr, azokkal a szavakkal búcsúzik, hogy hamarosan vissza tér, addig pakolja ki a cuccait és érezze magát otthon. Az első napon nem történik semmi különleges, a menedzser végig vezeti Adamet a hotelen, elmagyarázza mi lesz a feladata, majd mi után ezzel végeznek a nap hátra lévő részét, Adam a hotel környékének és a hotel további felfedezésével folytatta, egész egyszerűen csak kiélvezte az első munkanapja előtti szabad napot. A munkája főként tányérmosogatásból, takarításból és a kertek, medencék karbantartásából állt. Szabad idejében nőzött, iszogatott a munka társaival és úgy érezte, hogy ő az élet legnagyobb nyertese. Mind addig, ameddig egyik napon, nem ő kapta meg az éjszakai műszakot.
Az első két hetét végig nappali műszakban dolgozott, most azonban mivel a felettesei úgy gondolták, hogy már tisztában van mindennel amit tudnia kell és ismeri a hotelt, így most már őt is beoszthatják éjszakai műszakra. Amikor elsőként belépett a konyha takarító részére, furcsán vette észre, hogy csak ő van a helységben és hamar kiderült, hogy az éjszakai műszakot egyedül végezni. Elsőnek nagyon furcsállta, azonban hamar tudatosult benne, hogy érthető a döntés, hiszen ilyenkor nincsen sok rendelés, nincsen sok mosogatni és takarítani való, egy ember is eltudja végezni a feladatot. Az éjszaka első fele unalmasan telt, elmosott néhány tányért, felmosott, nagyrészt nem történt semmi. Hajnali 1 óra környékén valami furcsa zajra lett figyelmes a konyha rész egyik hátsó, ajtóval zárt helyiségéből. Az ajtón túlról furcsa zajok szűrődtek be a konyhába, ordibálás, dulakodás és ütések hangjai hallatszódtak. Adam gondolván, hogy lehet, hogy ez egyik kollégája esetleg veszélyben van, az ajtóhoz sietett. Ahogy az ajtóhoz ért, a dulakodás és ordibálás még hangosabbá vált, az ajtó zárat feloldta és amelyest az ajtót kinyitotta, egy hangos lövés dördült el. A földön egy fejbe lőtt öltönyös úri ember hevert, fölötte pedig kettő, izmos, elegáns ruhában lévő bőrkabátos ember volt, egyik kezében az elsült pisztoly. A pisztolyos csávó rögtön Adamra tekintett, rátartotta a fegyvert és hangosan arra utasította, hogy csukja be az ajtót és azonnal takarítson fel. Adam szemeibe félelem ült és egy pillanatra lesokkolt attól ami történik. Ösztöneinek köszönhetően azonnal becsukta az ajtót, és elkezdte feltakarítani a vért, és az egyéb kisebb emberi cafatokat, agyvelőt ami a földön hevert. Ez volt az első pillanat, amikor Adam, nem csak hogy, egy halott embert látott, hanem egy olyan halott embert akinek a koponyáján egy lyuk tátongott, a földön agyvelő darabok hevertek, fejéből vér folyt. Az egyik verőember sietve eltávozott, míg a másik ott maradt és Adam fejéhez tartotta a pisztolyt, míg a takarítást végezte. Az úr hamar vissza tért, kezében egy hatalmas, első ránézésre szemetes zsáknak tűnő eszközzel, amiről hamar kiderül, hogy egy hulla zsákot tart. Adam a takarítás közben többször elhányta magát, de életét féltve némán folytatta a takarítást. Az egyik ember megragadta a halott csávó lábait majd utasította Adam-et, hogy segítsen neki beraknia a hullazsákba. Megtörtént. A kettő kemény fickó egymásra nézett majd arra utasították Adamet, hogy folytassa a takarítást, amint végzett a vér feltörlésével, vigye ki a hullát a hátul lévő, 4. sorban lévő 3. zöld kukába. A mondandójukat azzal zárták, hogy ne próbáljon meg elfutni, mert nem jut messzire. Adam némán, még mindig félelemtől reszketve úgy tett ahogy kérték. Feltörölte a vért, megragadta a testet, kirángatta a 4. sorban lévő 3. kukához majd nagy nehezen beledobta a testet. Ahogy végzett, körbe nézett és észrevette, hogy a tőle nagyjából 400 méterre lévő fő kapu bejárata nyitva áll. A bejáróval szemben, az út túl oldalán pedig éppen egy rendőr autó áll, amiben a rendőrök éppen valamiféle ügyet intéznek. Hamar átfutott a gondolat a fején, hogy oda rohanhatna és szólhatna a rendőröknek arról, hogy mi történt és ez az egész rémálom véget érne. Azonban gondolva arra, hogy a 2 fickó mivel figyelmeztette, nem ment oda. Magát lelkiismeret furdalással gyötörve, egész egyszerűen vissza sétált a konyhába. A konyhában a 2 verő ember és egy öltönyös, ápolt, látszólag tehetős úri ember várta. "Üdvözlöm, Charlie vagyok." mondta az öltönyős úr, majd így folytatta: "Gratulálok, teljesítette a tesztet. Kérem jöjjön utánam." Adam meglepődve nézett Charlie-ra, azonban a félelemtől még nem tudott megszólalni és úgy gondolta, hogy lehet jobb is ha nem mond semmit. A kettő gorilla mogorván nézett rá, jelezve, hogy menjen. Az öltönyős úr és a kettő testőrrel együtt hamar a hotel harmadik szintjén, egy kívülről látszólag teljesen általános kinézetű szobához értek. Ahogy azonban beléptek a szoba ajtaján, Adam elé tárult egy gyönyörűen kiépített iroda helység. Az öltönyös úr, Charlie, leült a nehéz és hatalmas fa asztalához, Adamet pedig az asztala másik végéhez intette, hogy foglaljon helyet. Charlie ekkor így szólt: "Most megkapja az e hónapra járó teljes fizetését, továbbá egy 50%-os prémiumot, mert lojális volt." Adam még mindig kissé sokk hatása alatt nagyon meglepődött Charlie mondandóján. Amikor éppen közbe vágott volna, Charlie így folytatta: "Tudja, az emberek nagyjából 85%-a, amikor meglátja a rendőrautót az út végén rögtön oda rohan és segítséget kér. Azok az emberek egy dologgal nem voltak tisztában, azzal, hogy azok a mi rendőreink." itt Charlie megállt egy rövid szünetre. Adam arca teljesen elfehéredett, szemeiben lassan fény gyűlt, és úgy látszott, megvilágosodott. Charlie hamarosan így folyatta: "A munkádat folytatod a szokásos menetrend szerint, amit láttál arról nem beszélsz senkinek, nem láttál semmit és nem tudsz semmit. A holnapi napot szabadnap ként megkapod, az azt követő napon, amikor munkába állsz nem mosogató ként, hanem konyhai menedzser ként állsz munkába." fejezte be mondani valóját. Adam, kérdésekkel tele így szólt: "Uram..." vágta félbe gyorsan Charlie és így szólt "A kérdéseknek most nincs itt az ideje, sokra majd választ kapsz magadtól is az idő múlásával. Amire nem, azzal kapcsolatban pedig majd eljön az idő amikor választ adunk." fejezte be. "Kísérjétek a szobájába és jó éjszakát kívánok Adam." utasította a testőröket. "Az éjszakai műszakot más fejezi be." szólt még utánuk hevesen. Adam visszament a szobájába, elterült az ágyon és hosszas gondolkodásba kezdett. Így került Adam kapcsolatba a Visage Hotelt uraló bűnszervezettel.
Teltek-múltak a hetek, hónapok. Adam az első incidense után sokáig nem kapott új feladatot, vagy került kapcsolatba újra és bűnszervezettel. Adam, az eddig eltelt egy - másfél hónap alatt sok ideje volt gondolkodni a történtekről és arról, hogy mi is történt vele igazán. Arra rájött, hogy a test feltakarítás és az a kis agy játék amit vele űztek, a szervezet beteges módja az új tagok toborzása köreikbe. Amely nem csak, hogy veszélyes de meglehetően buta is. Hamarosan arra is figyelmes lett, hogy meglepően sok jogász, ügyvéd, bíró, rendőr, különféle politikai vezetők járnak a hotelbe. Gyorsan rájött arra, hogy aminek ő most a részese lett, az több mint egy egyszerű gyilkosság vagy egy gyerekes bűnszervezet. Még több nap, hét hónap telt el anélkül, hogy bármi történt volna. Egyik nap, mivel Adam már a főiskola vége felé közeledett és Charlie tudta, hogy Adam szereti a jogot mellesleg, üzleti és jogi karon tanul, így egyik nap megkérdezte tőle, hogy szeretné-e elmélyíteni jogi tudását? Adam természetesen igennel válaszolt. Charlie másnap előléptette pénzügyi és jogi asszisztensé. Ő végezte a Hotel alapvető pénzügyi és szükséges jogi munkálatait. Ezek nem igényeltek különösebb nagy tudást így tökéletes volt arra, hogy az iskola mellett munka tapasztalatot szerezhessen. Ahogy elvégezte az iskolát, megkapta az első nagy feladatát a hoteltől. Néhány adózással kapcsolatos papírt kellett kitöltenie, amikor elsőnek szembesült azzal, hogy a papírok nem állnak rendelkezésre, tehát ha ezek nem kerülnek elő vagy szerzi meg, a hotelt hatalmas bírsággal sújthatják. Itt jött Charlie első felvilágosítása Adam számára. Ezt mondta. "Adok neked 5 jó embert, 1 segítőt a feladatodban és 1 millió dollárt és egy listát, hogy kiket kell keresni. Elsőnek diplomácia, ha nem működne akkor többit rád bízom." Adam bólintott egyet majd neki látott a feladatnak. Adam vissza tért három nap múlva, letett egy táskát az asztalra és így szólt. "A táskában van minden szükséges irat és 1 millió dollár." Így lett lassan, sok év és hasonló munka utána a hotel vezető helyettese. 2018-ban a hotel igazgatója, Charlie leesett a lépcsőn és életét vesztette. Az őt helyettesítő személy egyértelmű volt, Adam Sylvester aki mostantól, a hotel igazgatója.
A hotel vezetés átvételével nem csak egy új korszak kezdődött, hanem új kihívások is felléptek. Sok eddig Charliehoz hűséges politikus, befolyásos személyiség elpártolt a hoteltől, a bűnszervezettől. Ahogy Adam átvette a hotel vezetését, a helyettesi pozícióba öccsét Sean Sylvestert ültette amely rengeteg indulatot váltott ki a szervezeten belül. Mivel rengeteg dolog forgott kockán így a hatalmat mindenáron megkellet tartani. Az elpártolók egy részét pénzzel, míg másokat fenyegetésekkel és kínzásokkal tartott Adam és a vezetés közel magához. Mivel a feszültség egyre csak növekedett így mind a saját vagyonuk, mind a hotel vagyonának nagy részét különféle offshore számlákra utaltuk, ahol biztonsága gondoltuk őket. A Visage Hotel a hatalmát a helyi választások befolyásolásával és politikai vezetők támogatásával próbálta megszilárdítani. A rendőri vezetők mindegyikét lefizette és vagy félelemben tartotta. Azonban a választás elbukásával és a szervezet nyakán szoruló hurok miatt, úgy döntött Adam és öccse Sean, hogy a vezetés leadja és megpróbál új életet kezdeni. Az utolsó pénzükből Rendészeti Diplomát vásároltak, remélve, hogy esetleg ennek köszönhetően majd könnyebben betudnak illeszkedni a társadalomba és új életet kezdeni, vagy pedig új üzletet létrehozni. A belső bosszú hadjáratoknak és a csökkenő befolyásnak köszönhetően a offshore számlákon lévő pénzösszegek nagy része eltűnt vagy befagyasztásra került valamilyen nyomozás miatt. A szervezet pusztulásra volt ítélve. Az erőfeszítéseknek és rengeteg pénznek köszönhetően Adam és Sean kitudta magát mosni a rendőri feljelentések, nyomozások és gyanúsítások alól. Az utolsó megmaradt némi pénzükkel Los Santosba majd Blaine Countyba menekültek, ahol megpróbálják újra kezdeni életüket.
Az első két hetét végig nappali műszakban dolgozott, most azonban mivel a felettesei úgy gondolták, hogy már tisztában van mindennel amit tudnia kell és ismeri a hotelt, így most már őt is beoszthatják éjszakai műszakra. Amikor elsőként belépett a konyha takarító részére, furcsán vette észre, hogy csak ő van a helységben és hamar kiderült, hogy az éjszakai műszakot egyedül végezni. Elsőnek nagyon furcsállta, azonban hamar tudatosult benne, hogy érthető a döntés, hiszen ilyenkor nincsen sok rendelés, nincsen sok mosogatni és takarítani való, egy ember is eltudja végezni a feladatot. Az éjszaka első fele unalmasan telt, elmosott néhány tányért, felmosott, nagyrészt nem történt semmi. Hajnali 1 óra környékén valami furcsa zajra lett figyelmes a konyha rész egyik hátsó, ajtóval zárt helyiségéből. Az ajtón túlról furcsa zajok szűrődtek be a konyhába, ordibálás, dulakodás és ütések hangjai hallatszódtak. Adam gondolván, hogy lehet, hogy ez egyik kollégája esetleg veszélyben van, az ajtóhoz sietett. Ahogy az ajtóhoz ért, a dulakodás és ordibálás még hangosabbá vált, az ajtó zárat feloldta és amelyest az ajtót kinyitotta, egy hangos lövés dördült el. A földön egy fejbe lőtt öltönyös úri ember hevert, fölötte pedig kettő, izmos, elegáns ruhában lévő bőrkabátos ember volt, egyik kezében az elsült pisztoly. A pisztolyos csávó rögtön Adamra tekintett, rátartotta a fegyvert és hangosan arra utasította, hogy csukja be az ajtót és azonnal takarítson fel. Adam szemeibe félelem ült és egy pillanatra lesokkolt attól ami történik. Ösztöneinek köszönhetően azonnal becsukta az ajtót, és elkezdte feltakarítani a vért, és az egyéb kisebb emberi cafatokat, agyvelőt ami a földön hevert. Ez volt az első pillanat, amikor Adam, nem csak hogy, egy halott embert látott, hanem egy olyan halott embert akinek a koponyáján egy lyuk tátongott, a földön agyvelő darabok hevertek, fejéből vér folyt. Az egyik verőember sietve eltávozott, míg a másik ott maradt és Adam fejéhez tartotta a pisztolyt, míg a takarítást végezte. Az úr hamar vissza tért, kezében egy hatalmas, első ránézésre szemetes zsáknak tűnő eszközzel, amiről hamar kiderül, hogy egy hulla zsákot tart. Adam a takarítás közben többször elhányta magát, de életét féltve némán folytatta a takarítást. Az egyik ember megragadta a halott csávó lábait majd utasította Adam-et, hogy segítsen neki beraknia a hullazsákba. Megtörtént. A kettő kemény fickó egymásra nézett majd arra utasították Adamet, hogy folytassa a takarítást, amint végzett a vér feltörlésével, vigye ki a hullát a hátul lévő, 4. sorban lévő 3. zöld kukába. A mondandójukat azzal zárták, hogy ne próbáljon meg elfutni, mert nem jut messzire. Adam némán, még mindig félelemtől reszketve úgy tett ahogy kérték. Feltörölte a vért, megragadta a testet, kirángatta a 4. sorban lévő 3. kukához majd nagy nehezen beledobta a testet. Ahogy végzett, körbe nézett és észrevette, hogy a tőle nagyjából 400 méterre lévő fő kapu bejárata nyitva áll. A bejáróval szemben, az út túl oldalán pedig éppen egy rendőr autó áll, amiben a rendőrök éppen valamiféle ügyet intéznek. Hamar átfutott a gondolat a fején, hogy oda rohanhatna és szólhatna a rendőröknek arról, hogy mi történt és ez az egész rémálom véget érne. Azonban gondolva arra, hogy a 2 fickó mivel figyelmeztette, nem ment oda. Magát lelkiismeret furdalással gyötörve, egész egyszerűen vissza sétált a konyhába. A konyhában a 2 verő ember és egy öltönyös, ápolt, látszólag tehetős úri ember várta. "Üdvözlöm, Charlie vagyok." mondta az öltönyős úr, majd így folytatta: "Gratulálok, teljesítette a tesztet. Kérem jöjjön utánam." Adam meglepődve nézett Charlie-ra, azonban a félelemtől még nem tudott megszólalni és úgy gondolta, hogy lehet jobb is ha nem mond semmit. A kettő gorilla mogorván nézett rá, jelezve, hogy menjen. Az öltönyős úr és a kettő testőrrel együtt hamar a hotel harmadik szintjén, egy kívülről látszólag teljesen általános kinézetű szobához értek. Ahogy azonban beléptek a szoba ajtaján, Adam elé tárult egy gyönyörűen kiépített iroda helység. Az öltönyös úr, Charlie, leült a nehéz és hatalmas fa asztalához, Adamet pedig az asztala másik végéhez intette, hogy foglaljon helyet. Charlie ekkor így szólt: "Most megkapja az e hónapra járó teljes fizetését, továbbá egy 50%-os prémiumot, mert lojális volt." Adam még mindig kissé sokk hatása alatt nagyon meglepődött Charlie mondandóján. Amikor éppen közbe vágott volna, Charlie így folytatta: "Tudja, az emberek nagyjából 85%-a, amikor meglátja a rendőrautót az út végén rögtön oda rohan és segítséget kér. Azok az emberek egy dologgal nem voltak tisztában, azzal, hogy azok a mi rendőreink." itt Charlie megállt egy rövid szünetre. Adam arca teljesen elfehéredett, szemeiben lassan fény gyűlt, és úgy látszott, megvilágosodott. Charlie hamarosan így folyatta: "A munkádat folytatod a szokásos menetrend szerint, amit láttál arról nem beszélsz senkinek, nem láttál semmit és nem tudsz semmit. A holnapi napot szabadnap ként megkapod, az azt követő napon, amikor munkába állsz nem mosogató ként, hanem konyhai menedzser ként állsz munkába." fejezte be mondani valóját. Adam, kérdésekkel tele így szólt: "Uram..." vágta félbe gyorsan Charlie és így szólt "A kérdéseknek most nincs itt az ideje, sokra majd választ kapsz magadtól is az idő múlásával. Amire nem, azzal kapcsolatban pedig majd eljön az idő amikor választ adunk." fejezte be. "Kísérjétek a szobájába és jó éjszakát kívánok Adam." utasította a testőröket. "Az éjszakai műszakot más fejezi be." szólt még utánuk hevesen. Adam visszament a szobájába, elterült az ágyon és hosszas gondolkodásba kezdett. Így került Adam kapcsolatba a Visage Hotelt uraló bűnszervezettel.
Teltek-múltak a hetek, hónapok. Adam az első incidense után sokáig nem kapott új feladatot, vagy került kapcsolatba újra és bűnszervezettel. Adam, az eddig eltelt egy - másfél hónap alatt sok ideje volt gondolkodni a történtekről és arról, hogy mi is történt vele igazán. Arra rájött, hogy a test feltakarítás és az a kis agy játék amit vele űztek, a szervezet beteges módja az új tagok toborzása köreikbe. Amely nem csak, hogy veszélyes de meglehetően buta is. Hamarosan arra is figyelmes lett, hogy meglepően sok jogász, ügyvéd, bíró, rendőr, különféle politikai vezetők járnak a hotelbe. Gyorsan rájött arra, hogy aminek ő most a részese lett, az több mint egy egyszerű gyilkosság vagy egy gyerekes bűnszervezet. Még több nap, hét hónap telt el anélkül, hogy bármi történt volna. Egyik nap, mivel Adam már a főiskola vége felé közeledett és Charlie tudta, hogy Adam szereti a jogot mellesleg, üzleti és jogi karon tanul, így egyik nap megkérdezte tőle, hogy szeretné-e elmélyíteni jogi tudását? Adam természetesen igennel válaszolt. Charlie másnap előléptette pénzügyi és jogi asszisztensé. Ő végezte a Hotel alapvető pénzügyi és szükséges jogi munkálatait. Ezek nem igényeltek különösebb nagy tudást így tökéletes volt arra, hogy az iskola mellett munka tapasztalatot szerezhessen. Ahogy elvégezte az iskolát, megkapta az első nagy feladatát a hoteltől. Néhány adózással kapcsolatos papírt kellett kitöltenie, amikor elsőnek szembesült azzal, hogy a papírok nem állnak rendelkezésre, tehát ha ezek nem kerülnek elő vagy szerzi meg, a hotelt hatalmas bírsággal sújthatják. Itt jött Charlie első felvilágosítása Adam számára. Ezt mondta. "Adok neked 5 jó embert, 1 segítőt a feladatodban és 1 millió dollárt és egy listát, hogy kiket kell keresni. Elsőnek diplomácia, ha nem működne akkor többit rád bízom." Adam bólintott egyet majd neki látott a feladatnak. Adam vissza tért három nap múlva, letett egy táskát az asztalra és így szólt. "A táskában van minden szükséges irat és 1 millió dollár." Így lett lassan, sok év és hasonló munka utána a hotel vezető helyettese. 2018-ban a hotel igazgatója, Charlie leesett a lépcsőn és életét vesztette. Az őt helyettesítő személy egyértelmű volt, Adam Sylvester aki mostantól, a hotel igazgatója.
A hotel vezetés átvételével nem csak egy új korszak kezdődött, hanem új kihívások is felléptek. Sok eddig Charliehoz hűséges politikus, befolyásos személyiség elpártolt a hoteltől, a bűnszervezettől. Ahogy Adam átvette a hotel vezetését, a helyettesi pozícióba öccsét Sean Sylvestert ültette amely rengeteg indulatot váltott ki a szervezeten belül. Mivel rengeteg dolog forgott kockán így a hatalmat mindenáron megkellet tartani. Az elpártolók egy részét pénzzel, míg másokat fenyegetésekkel és kínzásokkal tartott Adam és a vezetés közel magához. Mivel a feszültség egyre csak növekedett így mind a saját vagyonuk, mind a hotel vagyonának nagy részét különféle offshore számlákra utaltuk, ahol biztonsága gondoltuk őket. A Visage Hotel a hatalmát a helyi választások befolyásolásával és politikai vezetők támogatásával próbálta megszilárdítani. A rendőri vezetők mindegyikét lefizette és vagy félelemben tartotta. Azonban a választás elbukásával és a szervezet nyakán szoruló hurok miatt, úgy döntött Adam és öccse Sean, hogy a vezetés leadja és megpróbál új életet kezdeni. Az utolsó pénzükből Rendészeti Diplomát vásároltak, remélve, hogy esetleg ennek köszönhetően majd könnyebben betudnak illeszkedni a társadalomba és új életet kezdeni, vagy pedig új üzletet létrehozni. A belső bosszú hadjáratoknak és a csökkenő befolyásnak köszönhetően a offshore számlákon lévő pénzösszegek nagy része eltűnt vagy befagyasztásra került valamilyen nyomozás miatt. A szervezet pusztulásra volt ítélve. Az erőfeszítéseknek és rengeteg pénznek köszönhetően Adam és Sean kitudta magát mosni a rendőri feljelentések, nyomozások és gyanúsítások alól. Az utolsó megmaradt némi pénzükkel Los Santosba majd Blaine Countyba menekültek, ahol megpróbálják újra kezdeni életüket.
Blaine County
A gép 2020.04.20-án landol Los Santosban. A reptéren egy fizetett sofőr várja őket amely Sandy Shores-ba szállítja őket. Munkát vállalnak és próbálják újra építeni életüket. 04.21-én a Rendészeti Diplomájuknak köszönhetően, beadják jelentkezésüket a helyi rendőrségi állományába. Mivel a jelentkezés elutasításra kerül így Adam és öccse Sean élete bizonytalan helyzetbe kerül. Vajon képesek lesznek beillesztkedni a társadalomba vagy vissza csúsznak arra az útra ahonnan jöttek?
Bővítés várható a jövőben.
Bővítés várható a jövőben.