“La araña”!

[Veysel]

Vezetéknév: Gallardo “La araña”
Keresztnév: Felix
Születési idő: 03/10/1993
Születési hely:Mexikó, Tijuana 🇲🇽
Nemzetisége:Mexikó/ Usa


Magasság: 6 ft (187 cm)
Testsúly: 182 lb (110 kg)
Testfelépítés: Magas, izmos
Hajviselet, hajszín: Hosszú, fekete
Szemszín: Sötétbarna







Tulajdonságai:

• magabiztos - agresszív
• intellektuális - bosszúálló​
• filantróp - merész ​
• felelősségteljes - könyörtelen​

Történet:

Felix “La araña”Gallardo. Tijuanaban született. Hector Gallardo-Escobar és Julieta Ruiz fia.
Felix élete nem volt könnyű. Alacsony jövedelmű családban nőtt fel, és minden, amit kapott munkából származott. Még gyerekkorában is, ha nagyon akar valamit mennie kell és dolgoznia kell érte. Ez volt az a lecke, amit az apja ágyazott belé. "Ha akarsz valamit, meg kell keresni, muchacho." Felix fiatalon a Szociális Jóléti és Fejlesztési Osztályon járt az általa elkövetett bűncselekmények miatt. Gyermekkorában rehabilitáción esett át, amikor elkapták, és hónapokig tartott, amíg kikerült a DSWD-ből. Apja olyan szigorú volt, hogy a fiát sem vette fel a segélyből, és "kimentette". Ehelyett az apja mindig azt mondta; – Megkeresed. Amikor Felix kikerült a rehabilitációs központból, apja és anyja úgy döntött, hogy elköltöznek, és valahol máshol fognak élni Mexikóban. Apja tudta, hogy Felix barátai rossz hatással vannak rá. Miután elköltöztek, Felix egy időre kimerült, és iskolába kezdett járni. De ez nem tarthat örökké. Amikor elérte a tinédzser kort, elkezdett találkozni régi barátaival. Nem tehet róla, hogy észreveszi, hogy barátai SUV-ban és más középkategóriás autókban gurulnak. Régi barátai felvették, amint éppen iskolába tartott, és nem habozott velük menni . Felix legjobb barátja, Paco mesélni kezdett neki arról, hogyan szerzett pénzt, az autót, amit vezet, és mindenről. Kiderült, hogy a legjobb barátja elkezdett pénzt keresni, és a Tijuana kartell vezetőjének fia volt. Paco minden egyes történet után mesél neki, és kétségtelenül Felixnek kezdett tetszeni az ötlet, amit a barátai mesélnek neki. De természetesen a legjobb barátja, Paco akarta, hogy beszálljon. Így azonnal elindított egy beavatást Felixnek anélkül, hogy tudta volna, hogy beavatják.

Beavatás :

Felix a legjobb barátjával, Pacóval találkozott. Ahogy Frelix közeledik a helyhez, annyi embert lát körülötte, akik őt nézik. Amikor Paco házához ért, ahogy kopog – 6 ember ugrott meg. Megverték, mindenhol ököllel ütötték, és elkezdett visszavágni, és a 6 srác közül kettőt sikerült kiütnie. Minden erejét elvesztette, és megadta magát a verésnek. Aztán ahogy felfelé pillantott, látta, hogy Paco az órájára néz, mintha számolna.. "veintiocho.. veininueve..treinta. SZÓLÁS! Állj!" Aztán a 4 távozó ember, aki őt ugráltatta, megállt. Paco felkapta Felixet a földről, kezet rázva megölelte. "Nagyszerű munka, hombre. Kiütöttél két emberemet, mierda úgy nézel ki, mint Anderson Silva, mi? Kibaszott Pók!" Felix teljesen össze volt zavarodva. – Mi a faszról van szó, Paco? – kérdezte Felix dühösen. "Hé, hombre, azt mondtad, hogy részt akarsz venni ebben, mi? Akartad az autókat, a pénzt, a perras, mi?" Felix hallgatott. Paco folytatta, és elmagyarázta neki, miről van szó, és hangsúlyozza; "Elkészült az első lépéssel, hombre. Most pihenj egy kicsit, néhány napon belül beszélük." Felixet hazavitték a szüleihez. Szülei észrevették, hogy Felix tele van zúzódásokkal, és azonnal elsősegélyben részesítették. Felix megtagadta a segítségüket, és azt mondta; "Azok a zaklatók az iskolában ezt csinálták. Soha nem akartam kimozdulni a régi helyünkről. Felix egyenesen a szobájába ment, és csak pihenni ment, kétségbe téve a szüleit.


Egy élet kezdete vagy csak bűnbeesés :

Néhány nap elteltével Felix dudálást hall a házuk előtt. Meglátta Pacót és barátait a terepjárójában. Paco megkérte Felixet, hogy jöjjön, és Felix velük ment minden gondolkodás nélkül. Paco elmondta neki; – Ez lesz az utolsó, amit meg kell tenni, és te velünk vagy. Felix csak bólint. Paco beállt egy hatalmas épületbe, és utasította Felixet, hogy benne van egy '67-es Impala. – Benne van az álom autód, La araña. Az, amelyről gyerekkorunkban beszéltünk. Felix bólint, elvett néhány szerszámot a barátaitól, és bement az épületbe. Az épületben nem volt senki, csak néhány doboz, a közepén pedig egy '67-es Impala. Felix nem habozott, és nekivágott. Amint sikeresen kinyitotta az autót, megnézte, hogy van-e kulcs a napellenzőn, és egy kulcs leesett róla. Beindította az autót, és amint ki akart hagyni az épületegyüttesből, hátulról 4 SUV követte őt. Folyamatosan próbálta felvenni a kapcsolatot Pacóval, de nem tudja elérni. Ekkor az egyik terepjáró elkezdett közeledni a kocsi a oldalához, és azt mondta neki, hogy álljon le. Az egyik terepjáró hátsó üléséről még fegyvert is tartottak rá. Felix rálépett a pedálra, és megpróbálta elhagyni az autókat. Néhány másodperc múlva jöttek a rendőrök, és üldözni kezdték a terepjárókat. Felix kiszállt az üldözésből. Mivel nem volt hova mennie, úgy döntött, hogy visszamegy a házba. Elvitte az ellopott autót egy sikátorba, és ahogy hazaért, apja arcon vágta, és megfogta az ing gallérját. "Tudod, mit tettél?! Huh?! Most mindenki téged keres, és meg fognak ölni!"
Felixet minden habozás nélkül az apja berakta a kocsijukba, anyja pedig Felix ruhazsákját vitte a repülőtérre. "Menj a repülőtérre, menj csak ne is lássalak többé. Itt az útleveled, menj Los Santosba. Emilio nagybátyád ott van. Ő gondoskodik rólad, amíg ez az egész be nem fejeződik. Most pedig menj!"

Los Santos:

Felix néhány órás utazás után érkezett Los Santosba. Amikor kiszállt a repülőtéri terminálból, gyorsan fogott egy taxit, és megadta a taxisnak címét. Emilio nagybátyja egy motelben volt, és Felixet várta.
Amint beért a nagybátyja szobájába, bekopogott és jött, köszönt neki a nagybátyja, és azonnal megölelte. "Te kibaszott gazfickó! A faszba baj van az agyaddal, muchacho? A fenébe ez a generáció mostanság rohadtul őrültek!" Felix csak mosolygott egy kicsit, és elment kipakolni a cuccait.

Néhány év elteltével Felix különféle munkákat végzett. Például kézbesítőnek állt a fuvarozó cégnél. Még mezőgazdasági munkákat is végzett Paul farmján, amely nagybátyja barátja. Szemeteskocsin-munkát is végzett, hogy segítsen nagybátyjának a számlák és a lakbér kifizetésében, valamint saját szükségleteinek beszerzésében. Amikor Felix betöltötte a 24. Életévét, Paco ismét megjelent és emlékeztette az esküjére!

Sicario:

Ígéret földje?! Onnan mindenhova elérhet a kezem, központban leszek. Aztán rájöttem, jobb a háttérben maradni, hiszen van mitől tartanom. Nem állhatok csak úgy ki a világ közepére, mondván:
„itt vagyok, majd én rendet teszek”, mert találnának rajtam fogást, ha akarnának.
- Sajnálom…
- Fogalma sincs… Valóban így gondolom? Igen, sajnálom, amit teszek, de ha meg is torpannék, mások tovább löknek és emlékeztetnek rá, mit ígértem.
Sajnálom, de nem bánom.
Teszem a saját lelkemért, anyámért, apámért, anyámért, Mexikó-ért, ártatlanokért…



“Szent és bűnös között az a különbség, hogy minden szent maga mögött hagyott egy múltat, és minden bűnösre vár egy jövő .”

 

[Veysel]

Első napok:

Motelbe érve Felix fájdalmában, megint inni kezdett és mint egy kisgyerek sírni kezdett. Kurvára nem így tervezte az életét az államokban és most ott tart ahol abbahagyta Mexikóban, anyival talán másabb egyenlőre, hogy senki nem vadászik rá. Másnap Paco felhívta és elvitte Felixet pár helyre, ahol emberek dolgoztak a “családnak” Felix szembefordult Pacoval és mélyen a szemébe tekintve elmondta neki, hogy csak azért él, mert testvéreként szereti. Paco meglepően nyugodtan fogadta Felix szavait és nem küldte el a picsába.

• -Tudom elkellet hagynod Mexikót és a családod, de néha így leszel csak igaz férfi. Ha elmondom neked ki kocsiját lopod el akkor talán most nem beszélgetnénk itt.

• -Te már a kartellnek dolgozol , így a családod a kartell családtagja. Ha feleséged lesz akkor az drogkartell felesége, a kutyád a kartell kutyája. Így is megmutatkozik, hogy te a szervezet számára fontos vagy, ezzel is próbáljuk éreztetni veled, hogy "biztonságban" vagy te és a családtagjaid. Már itt megragadnám a lehetőséget, hogy szót ejtsek a bizalomról..

• -Úgy tudod Felix hitelessé tenni, ha becsületesként kezeled. Egy egész kartell bízik benned Felix , a kartell ismeri a családodat, ha te megpróbálsz ártani nekik, arra nem csak te, de még a következő generációd is ráfizet. Bárhogy is követeli a helyzet, nézd a realitást! Ne adj ki infókat a szervezetről cserében, hidd el sokkal jobban fog esni az, ha becsületesként veszítesz. A kartell egy bizonyos szinten nyílt szervezet. Ha a helyzet megköveteli, akkor az egész állam tudtára adja a létezésüket, és ezt megerősítik tettekkel is. Átlagosnak számít a kartell életében a nyilvános tömeggyilkosság, a robbantás és a kegyetlenség. A kartell az ilyesfajta könyörtelen tettekkel próbálja a saját szabályaik szerint formálni az államot, az ilyen tetteknek mindig van miértje, és ezek a tettek a kormánynak szólnak. Amint a kartell felkészül egy esetleges terrortámadásra, akkor katonákat toboroz. Egy épeszű drogbáró nem fogja a narkóháborúba küldeni a hű katonáját, aki életét adná érte, összeszed jött-ment szegényeket, pár napos kiképzéssel pedig útjára küldi azokat. Az ehhez hasonló kellék emberek pótolhatóak, ugyanis tömérdek van belőlük. Ha egy robbantás során életét veszti az egyik toborzott, akkor jön a következő és ez ismétlődik, nevezhetjük ezt egy ördögi körnek. Te egy Sicario vagy "La araña" és ha így haladsz nemsokára már vezető, sok pénzed lesz ez amire vágytál gyermekként, tudod segíteni az otthon maradt családod . De ez az út véres tele szenvedéssel.

Paco szavai tudtára adták Felix-nek ha hibázik a családja is meghal, teljesen sakkban van tartva, így teszi amit parancsba kap.

 

[Veysel]

Kibaszott Álmok :

​

Felix mintha gyereksírást hallana.
A hang alig szűrődik át a rotorok fojtott robaján, ahogy a helikopter leereszkedik a dzsungel mélyén megbújó faluhoz.
A sírás, ha tényleg az, metsző és fültépő. Az éhség, a félelem vagy a fájdalom szaggatott siráma.
Talán a magány. Ez az éjszaka legmagányosabb időszaka. A pirkadat előtti sötétségben, amikor a napfelkelte még távolinak tűnik, másznak elő a legrémesebb álmok, és azok a lények, akik egyszerre tanyáznak a való világban és a tudattalan sötét szegleteiben, ilyenkor büntetlenül gazdálkodhatnak reményvesztett, magányos prédára lesve.
A sírás csupán néhány pillanatig tart. Az anyja talán az ölébe vette a gyereket, és elringatta.

Vannak, akik azt mondják, az ördög halott,
És Tijuana-ban fekszik a föld alatt.
Én azt mondom, feltámadt,
Feltámadt, feltámadt.

Magánya távoli fájdalomnak tűnik, egy régi sérülés mementójának. Sebhely, amelyet már észre sem vesz az ember, mert a részévé vált. Mint a Paco iránti megszállottságod, kérdezi magától.

• Van még törvényes cél, ok, bármiféle indíték, vagy ez is a részeddé vált, mint afféle szívelzáródás?
• Valld be: jólesett meghúzni a ravaszt és lelőni azt a férfit, akit barátnak hittél.
• Tetszett a tekintetéből áradó félelem. Nincs mit tenni, szembe kell nézned a ténnyel, hogy jó érzés volt lelőni.

Paconak igaza van, ezt a csapdát valószínűleg nekem állították.


Másnap felkeltem és az FN-en felkerestem egy dokit hiszen már az álmok miatt szinte semmit nem tudok aludni. Kaptam is egy időpontot így elmentem hozzá de mivel nem igazán bízok senkiben így vele is csak szórakoztam és szinte semmit nem mondtam el neki. Dr Debra .. óhh Dios ismét egy nő aki tele van rejtélyekkel és még dili doki is. Beszélgetésünk után mintha kicsit jobb lett volna, leléptem és tettem a dolgom terítettem a kibaszott cuccot egész nap.

 

[Veysel]

Minden vég egy új kezdett?!


Mindenki Tisztának születik, és mindenki esélyt érdemel, hogy az is maradhasson.

Diablo hívott másnap. Feldúlt a találkozás, fülemben zúgott a vér, elkeveredve a városi hangosbemondók pezsdítő cimbalommuzsikájával. Az én fülemet a kommuna természetes csendjei és neszei, egyszerű énekei után bántotta ez a hangzavar, a torzított pengés, a nyitott manufaktúrákból és gyárakból kiáradó kopogás, fűrészelés és sivítás.


Meglehetősen nagy bűntudata lehetett.

Ezért érezhette úgy, hogy megérdemli, hogy vissza kelljen térnie oda, és ott haljon meg, ahol a többiek.

• Hogyan találtad meg a föld alatti üreget? – érdeklődik Diablo
• A kilenc holttest lelőhelye együttesen egy hatalmas M vagy W betűt formáz, amelynek alapja száz kilométer hosszú…
• És amint megláttam a kilencedik figurát, rájöttem, hogy ebben az utolsó esetben a tetthely és az áldozat megtalálásának helyszíne egy és ugyanaz lesz.
• Mivel a puto nem lesz képes elmozdítani a saját holttestét – bólint Diablo
• Pontosan…

És a korábbi mintázat alapján már tudtam, hol lesz az utolsó lelőhely. Gyorsan tanulsz mosolyodik el Diablo.

• Miért kellett meghalniuk? – suttogja.
• Olykor úgy érezzük… túl magas árat kell fizetnünk a dolgokért.
• Igen.
• Tudom, hogy Paco fertőzte meg a gondolataimat… és néha úgy
• érzem, olyanná váltam, mint ő - panaszolja Diablo
• Pedig ez nem igaz.
• Csak épp egyre nehezebbnek érzem…

Minden egyes eset után mintha kénytelen lennék visszatérni arra a véres harcmezőre, és újra látom magam előtt az egészet…

• Megértelek.

Minden holttest előtt meg kell állnom, és újra át kell élnem azt a rettegést és szenvedést… és a fájdalmat, amelyet maguk után hagynak.

Én sem tudok szabadulni az áldozatoktól suttogóm. -Diablo a szemembe nézet.

• Már régóta úgy érzem, hogy csak rosszabb hellyé teszem ezt a világot
• ismeri be Diablo.
• De hiszen te vagy a legjobb!
• Szerintem meg te ..feleltem Diablonak.

Sokkal többet kellene együtt dolgoznunk. Valóban mosolyodik el Diablo. Behunytam a szemem, és arra gondoltam közben, amikor legyalogoltam

azon a hosszú létrán a föld alá, és körülölelte a sötétség. Ezután elalszik, ám kiabálásra ébred, amely a betegszoba ajtaján kívülről jön.

• Eresszenek be! Muszáj…

Megfogta vállam és szemembe nézve a következőket mondta

• Vissza kell menni Mexikóba carnal..egyedül maradsz a városba, de adok annyi pénzt, hogy megélhess, Paco elhagyta az Államokat így követnem kell.

Teljesen összezavarodtam, nem értettem semmit egyik nap még a város urai vagyunk a másik nap pedig mindenki lelép.
Diablo egy táska pénzt adott amit én nem voltam rést és befektettem egy szórakozó helybe.
Nem volt időm agyalni mit és miért csak tettem azt mint egy igaz katona nem kérdeztem csak cselekedtem, kapcsolataim alapján a helyi motoros bandától felvásároltam egy nagyobb mennyiség LSD-ét szépen lassan hagytam alakuljon minden a maga útján, éltem az átlag emberek életét. ..

 

[Veysel]

Jobb élet nekem is jár, vagy mégsem ?!!!




Másnap Astrid keresett meg, sokat beszélgetünk és elvittem őt egy kisebb kirándulásra, kurvára sokat beszélgetünk mint két testvér, úgy érzem teljesen a bizalmába fogadott,de valami nyugtalan érzés kapott el hirtelen, félek túl közel kerül hozzám,de őszintén kurvára nem törődtem vele. Nagyon jól éreztem magam vele és minden témáról jókedvűen beszéltünk, megbeszéltük másnap ismét találkozunk. Nem tudom de kurvára hatással van rám a csajszi, nem ittam egész éjszaka és rá gondolva aludtam el mosolyogva, hosszú idő múltán először józanul aludtam el.



Miért van az, hogy az ember a legboldogabb pillanataiban is retteg attól, hogy elárulják?
Hogy mindig jelen van az életünkben a gonosz?

Erre sosem fogom megtalálni a választ, pedig lehet, hogy nem is kellene olyan nagyon keresgélnem. Mert mi van, ha a boldogságunk egy a gonoszsággal, és mi van, ha a gonosz maga bújt a szerelem álarca mögé? Mi Astrid-al két ellentétes pólus vagyunk, akik nap mint nap legyőzzük a taszítás erejét, és egymásba fonódva pörgünk a tengelyünk körül. Veszélyes és felemelő játszma, amelyben a játékosok nagy téteket raknak le. Én az egész büszkeségében fogadtam, ő pedig tartja a tétet, amit most egyszerre növeltünk mindketten. Úgy tettünk fel mindent, hogy az egyik kezünkkel egymásba kapaszkodtunk, a másikkal pedig igyekeztünk távol tartani magunktól a szeretett embert. De én már nem ezt akarom! Én mind a két kezemmel akarom szorítani őt és csak remélni tudom, hogy ő ugyanolyan hévvel és őszinteséggel szeret engem, ahogyan én őt. Ne egy árulót lásson bennem, hanem ugyanazt a Felix-et, aki voltam és vagyok. Egy csók csupán ennyi történt, de éreztem ez volt az utolsó..nincs folytatás hiszen ő elvan a kicsi világában és én már nem férek bele.

• Mit is vártam ...talán szerelmet és normális életet ?

Nem mindenkinek adatik meg és én is közéjük tartózóm. Nem válaszol se az üzenetekre és semmire se. így a csók már csak egy emlék ami szép és jó, Isten veled Astrid ...
























Magam alatt voltam és lassan tényleg úgy éreztem nekem is követnem kell a Pacot és Diablot vissza Mexikó-ba.

A Nap átragyogott a függönyön. Astrid nem okozott csalódást... Vagy igen?. Magam sem tudom. Úgy sejtettem, valahol mélyen létezik egy érzelmes énje is, de erre tegnap rácáfolt: az imáját követően távozott a házból. Hát igen. Ebben a pillanatban nem is tudtam másnak nevezni ezt az ügyet, csak „helyzetnek”. Valahogy az egész olyan idegen volt, és nem utolsósorban rettentő is. Mindössze tíz napja ismerem mégis biztos voltam, hogy fontos nekem. És fogalmam sincs, melyiktől féltem jobban. A szerelemtől vagy hogy kötődjek valakihez. Eltéphetetlen kötelék. Mindezeket figyelembe véve, bármiben le mertem volna fogadni, hogy a szívembe mély nyomot hagyott Astrid. Felültem az ágyban, és mintegy megerősítésképpen iszonyú émelygés tört rám. Mintha föntről küldte volna a Mindenható, hogy ne legyen szemernyi kétségem se. Elvettem a szekrényről a vizet, ittam pár kortyot belőle, majd visszazuhantam az ágyba. Kivettem a fejem alól a párnát, és csak bámultam a plafont. Minden olyan idegennek és ugyanakkor az enyémnek tűnt. Két lehetőség állt előttem. Vagy itt maradok örökre, és vállalom a halált vagy szembe nézzek a ténnyekkel és elengedem őt. A gondolattól még inkább összeugrott a gyomrom, és mintha ezt a feszültséget az egész testem átvette volna. Minden száguldozni kezdett az agyamban.


Egy barátság kezdete ?

FN-en megismerkedtem egy leányzóval neve Kaine, egy egyetemista csajszi ... mivel Dr Debra azt javasolta, hogy ismerkedjek nem volt más megbeszéltem vele egy találkozott.
Elmentem érte az egyetemre de amit láttam az nem az volt amire számítottam.. végignéztem rajta és össze volt verve, nem kérdeztem semmi csak egy apró mosoly volt és egy bemutatkozás, elég csendes és kicsikét furcsa is volt Kaine, de ahogyan telt az idő egyre jobban megnyílt, elmondta, hogy egyik este megtámadták és helyben hagyták. Végtelen dűh tört fel bennem, de nem mutathattam ki Kaine felé. Egy olyan érzés kapott el ami feltört bennem, mert felismertem magam .. megaláztatás és a bántás ami közös volt bennünk. Gyerekként én is ebben éltem. De most máson látni a fájdalmat teljesen más érzés. Tijuana utcái kegyetlenek voltak minden árva számára.. és folyamatosan bántva és törve az élet súlya alatt csak sajnálat és megértés volt bennem Kaine felé. Elmesélte, hogy Design / Media Art szakon van az egyetemen, én nem tudom mi volt velem abban a pillanatban de igéretett tettem neki és segíteni szeretem volna életemben először.

• Basszus ez a doki hibája vagy mi a fasz lett velem?- sokszor kérdeztem magamtól

De a társasága megnyugtat és őszinte, talán Astrid váltotta ki belőlem, nem tudom a választ de éreztem segítenem kell. Vettem neki egy kocsit és adtam pénzt is hiszen a feketén szerzet pénzből még jócskán van. Úgy éreztem Kaine-be és bennem sok közös van így teljesen a bizalmamba engedtem.

 

[Veysel]

A picsába! Ne tedd!

Nekiiramodok, dörren a fegyver, a test pedig úgy csuklik össze, mintha egy rongy lenne, amit elejtenek. Hányszor láttam már ilyet, de a látvány most is megfacsarja a lelkemet. Sosem a halál fáj, vagy az, hogy egy mocsok a pokolra jut, hanem az, hogy történt valami, ami visszafordíthatatlan, és ami már örökre az agyam egyik rejtett polcán fog heverni.


Eltelt néhány nap és FN-en beszélgetésbe kezdtem ismét a dokinővel..kibaszottul megértett de igen neki ez a dolga, beteg emberekből próbál valami emberit kihozni. Későn éjszaka fejeztünk be a beszélgetést és igen mintha megnyugvásra találtam volna, lassan belátom, hogy neki köszönhetem azt, hogy járok emberek közé .

• Szerinted vannak bűnök, amiket közösen lehet cipelni?​
• Fél attól , hogy egyszer elfogják és a kinti életének egyszer vége szakad, vagy egy játékot játszik ezzel? -kérdezett vissza​
• Semmitől nem félek hiszen már lelkem régen halott .​
• A bezártság sem ijeszti meg eléggé? Az, hogy amikor épp nem vágyik az ölésre, akkor is tétlen, mások szabályait kell követnie? ​
• No, egy dologtól fél csupán​
• Mi lenne az?​
• A Szerelem​
• Miért fél tőle? Elköteleződni az, ami a félelme oka, vagy az, hogy viszont szeretik és számítanak rá ? ​
• Si, a boldogságtól...​

Bevallom, azt hittem, könnyebb lesz, de nem az. Irtózatos fájdalmaim vannak. A félelmet képtelenség megszokni úgy, ahogy a fizikai fájdalmat. Amikor a hatalmába kerít, semmi másra nem tudsz koncentrálni, megbénít. Remeg mindenem, sikítva tiltakoznék, mondanám a magamét, de megnémít az érzés.


Kaine és titkai!

Későn éjszaka sikerült Kaine-el találkoznom és elég furcsa beszélgetés vette kezdetét.

• Van pár dolog, amit át kell beszélnünk. - Nem felelek, ő ismét végigmér, hatalmasat nyel. Megváltozik a tekintete​
• Szóval, tudod...izé... Tulajdonképpen...transz...lennék...​
• Nem igazán érzem jól Magamat ezen okból a fürdőruhákban...​
• Mármint férfi vagy ? -kérdezem vissza​
• Öh, Jézus, nem! -fakadt ki kissé​
• Nő vagyok, az is voltam!​
• Most komolyan összezavartál Kaine.​

-Elfordítom a fejem, a szemem forgatom, nem akarom ezt! Nem akarom hallani ezt a megtört, bűnbánó hangot, amelyre szinte kötelező megbocsátanom.

• Nem ezért jöttem. Csak muszáj volt kimondanom… ​

Egy másodpercre, egyetlen pillanatra, alig egy szempillantásnyira olyannak látom, mint régen. A szívem megdobban, és gyűlölöm az életet, hogy már semmi sem olyan… Gyűlölöm az időt, amely elrepül és változást hoz magával… Gyűlölöm azokat, akik belefolytak az életünkbe, és elrontottak mindent… Gyűlölöm magamat, amiért nem tartottam magam az elveimhez.

 

[Veysel]

Bűnbeesés?!

Órákra, sőt napokra van szükségem, mire összerakom magam. Debra most ment el, a kanapén ülök, mint egy lerakott zsák. A homlokomat dörzsölöm, izzadok, ráz a hideg, a gyomrom egy hatalmas görcs, miközben a torkom úgy szorít, hogy másodpercenként kell megköszörülnöm.

• -Mi a faszt csinálok?​
• -Uramisten!​

Eddig sem vettem őt félvállról, de az elmúlt éjszaka teli volt érzéssel, kitárulkozással és valami egészen mélyről jövő dologgal.

Hiszek neki, és mégsem. Akinek a családneve Moore , attól vagy távolságot kell tartanom, vagy le kell igáznom. Szinte érzékelem, ahogy a föld kettényílik alattam, és én elsüllyedek a szégyentől. Ez a nő az éjszaka mindenét megmutatta nekem. A sorsát, a fájdalmait és a jövőbe vetett hitét, engem mégis kétely mardos.

Nyakig merültem a trágyában.

Akartam! Akartam, hogy beszéljen. Őszintén. Most azonban azt kívánom, bár ne adott volna magából semennyit, akkor talán tovább tudnék lépni.

Egyszerűen semmire sem hagyatkozhatom, csak a megérzéseimre. Ha hibázok, mindent lerombolok, amit a kartell évtizedeken keresztül belém vert. Apám keze a fejem fölött lebeg. Ha az elhunytak és az élők találkozhatnának, biztos vagyok benne, hogy az öregem első reakciója egy hatalmas saller lenne. Képtelen vagyok elviselni ezt a nyomást. És egyáltalán… Miért kockáztatok? Szerelemért?

Hjajjj… Fingom sincs! Szerelmes vagyok?

Szükségem lenne pár napra, hogy tisztán lássak, döntéseket hozzak, de már most hiányzik az illata, a bőre, a hangja, meg… minden…

Az én fajtám mindig megérzi a veszélyt, a hiba azonban ott kezdődik, ha mit sem törődve megyünk tovább. Hogy az én esetemben most menetelésről vagy fékezésről van szó, már magam sem tudom.


Sikerült a szórakozóhely papírjait megcsináltatni így már semmi nem volt ami a nyitást hátráltatja. Kaine eltűnt, nem keres és nem is igazán ír, megviselte hogy a barátja elhagyta várost. Úgy érzem néha csak mint kötelező lenne a baráti kérdés

• Jól vagy, mi a helyzet? ​

Nehéz sokszor nem belemászni mások lelkébe szívesen elküldeném a faszba a bajaival együtt. De nem egy kéz ami fogja kezem, Astrid szelleme járja be minden álmom el kell engednem .. És most a dokinő kurvára össze vagyok zavarodva, pihenem kell vagy pedig ismét olyan dolgot kell tennem ami megnyugtat .. Kokain … Meth…Heroin szavak amik egy életet eldöntenek vagy véget vetnek …
Gondolataimba merülve az Óceánra mentem, kezemben a tiltott szerek, de a döntés nehéz......

 

[Cortez]

HCRP elbíráló hozzászólás

Kedves @Veysel

Örömmel értesítelek, hogy a karaktertörténeted olyan szintet ért el, ami alapján a bíráló csapattal arra a döntésre jutottunk, hogy HCRP minősítésben részesítünk. Gratulálok!

A továbbiakat ingame Dashboard-on keresztül tudod intézni!

 

[Veysel]

Egy újabb álom, egy anya utolsó szavai !

„Kezemet nyújtom, kérlek, ismerj fel, értsd meg, amit mondok, kérlek, fogadj el! Ha nálam lesz egy kérdés, nálad biztos lesz egy válasz; ha választanod kell, kérlek, engem válassz!”


Borzasztóan sápadt, egy gép ütemes pityegése jelzi a szíve ritmusát, de ami a legijesztőbb, hogy nyitva van a szeme és a plafont nézi. Egyedül van, csak ezek a masinák zúgnak körülötte, és amikor közelebb lépek hozzá, már tudom, hogy tiszta a tudata. A tekintete teli van fájdalommal, megbánással, megcsillan benne a halál utáni vágy. Elsírom magam, megfogom a csuklóját, mire egy pillanatra lehunyja a szemét, amelyből könny csordul ki.

Nekünk nem kell vizsgálat. Mi ketten tudjuk, hogy mi történt itt. Talán egyikünkben sem félelem van, hanem elkeseredettség. Ő tisztában van vele, hogy a saját testvére teszi ezt vele, és ezzel pokoli nehéz lehet szembenézni.

– Anya…

– Nem hittél nekem… Soha…

– Jaj, anya! – Ráborulok a karjára, majd hevesen végig puszilgatom az arcát. Meg sem moccan. – Tudod, ki tette?

– Te is tudod, Felix!

Tiszta a hangja, nyugodtan fekszik, olyan most, mintha az égvilágon semmi baj nem lenne vele. Egy tiszta elme, egy tüzes tekintet, és most először kívánom azt, bár anyám ne értene semmit. Fájdalmas lehet neki szembesülni azzal, hogy a saját testvére bánik el vele.

– Paco?

– Ki ne mondd a nevét még egyszer! – Felém fordítja a fejét, majd megköszörüli a torkát. – Zsarol? – Nem tudok válaszolni. – Kapcsolatban vagy vele? – Megrázom a fejem, majd lesütöm a szemem, ő erre kirántja a csuklóját a kezem közül.

–Egy Estúpido vagy Felix!

Tudom, hogy nem azért mondja, hogy bántson. Igaza van. Mit hittem? Anyám éveken keresztül mást sem tett, csak figyelmeztetett, én mégis elkövettem a hibát.

Paco az oka!

– Honnan tudod?

– Honnan? Azt hiszed, nem egyértelmű? Valamit meg kell tenned, és most megmutatta, hogy jó, ha nem húzod az időt. Ez az ő módszere. Hogy talált rád? – Már szinte üvölt, és én képtelen vagyok elviselni ezt az igazságtalanságot.

– Én találtam rá! Segítséget kértem tőle, mert…

Mielőtt befejezem a mondatot, ütés csattan az arcomon. Hirtelen fel sem fogom, mi történik, csak a zsibbadást és az égő bőröm sajgását érzem.

– Nem vagy normális!

– Segítséget kértem tőle, mert…

– Senki sem kér az ördögtől segítséget, Felix!

Megterhelő számára ez a kirohanás, mert szaporán lélegzik és köhögésben tör ki.

– Paco bántott. Nem volt kihez fordulnom.

A szemembe mered, és jó sokáig csak fixíroz, mintha nem hinné egy szavamat sem.




Minden ébredés egyre nehezebb számomra, csak egy ember keres Debra, ismét rám írt és furcsa beszélgetés alakult köztünk, vicces és romantikus. Kérdés mi a célja, sokat gondolkoztam és kurvára nem tudom hová tenni, de valahogy ez a dolog most nem izgat, kellemes és egyben meglepő, de vele eltudok beszélgetni. Téma kicsit nyers, de egyben csodás is mint valami film. Egy újabb áldozat vagy egy barátság kezdete?

Későn éjszaka egy régi kapcsolat felkeresett és biztosította számomra a klub üzemeletetéséhez szükséges embereket, illetve újabb szállítmányt rendeltem meg, vasárnap megérkezik az első saját árú, függetlenül irányítom a drog áramlását, nem csak egy Sicario vagyok.















Egy szerethető álarc!

Ugyanúgy, mint az elengedésem. És ha valóban az volt, s én a gyanúm ellenére is belesétáltam, akkor kétségtelen, hogy Debra jobban ismer engem, mint bárki más ezen a világon.
Egykor azt gondoltam, teljesen különbözőek vagyunk, most viszont rádöbbentem, hogy van köztünk hasonlóság is. Az érzelmeink irányítanak mindkettőnket, az eszünkre nem nagyon hallgatunk. Persze neki a saját életében józannak kellett maradnia, de velem kapcsolatban képtelen volt erre. Ez sejthető volt abból is, hogy azt mondta, nem tud megölni.
Az, hogy fel szándékoztam keresni Debrat, egyet jelentett azzal: el kell fogadnom őt olyannak, amilyen. Nem vehetem el tőle a múltját és a keresztjét. Ha szeretem, meg kell próbálnom cipelni vele együtt. Bár sosem ezzel volt a probléma, hanem inkább azzal, hogy nem engedte, hogy könnyítsék a terhén.
Mikor Debra-ra gondoltam, az agyam üres fekete gödörré vált. Olyanná, mint az ő lelke. Kongó szakadékká, amelynek nincs alja, így biztonságos talajt sem érhet rajta az ember. Félelem már nem volt bennem, csupán izgalom. Nehéz volt elképzelnem, hogy a mai napot még nélküle kell kibírnom. Tiszta fejjel akartam elé állni, és persze a legjobb oldalamat akartam mutatni kívülről is.
Az akkori életéről nem sokat sejtettem. Félelmeim, a találkozásunkat illetően, ekkor lettek úrrá rajtam. Vajon otthon találom majd őt? Egyedül lesz? Hogyan fog reagálni? És amitől összerándult a gyomrom: mi lesz, ha ott lesz vele a párja? ...

 

[Veysel]

Egy ölelés és egy puszi ez a mi közös kapcsunk !



Debra bosszúállásból mindenesetre jelesre vizsgázott! Megadta a kegyelemdöfést a lehető legkegyetlenebb módon. Azt mondta, szeretné, ha boldog lennék, de ezzel a kijelentésével egyszersmind minden esélyét elvette a boldogságomnak. Életem tragédiájának rendezője…


– Egy ideig úgy gondoltam, hogy nem megölni hívtál ide.

Látom, tévedtem… Nagyon is szeretsz gyilkolni. Most is ölsz.

És tudod, mi a legfájdalmasabb? Az, hogy még örömödet is leled benne. – Hangtalanul csóválta a fejét. Érdeklődő tekintettel visszafordult felém, mint aki nemcsak a hallottakra kíváncsi, hanem a látottakra is. Valószínűleg minden percét ki akarta élvezni a fájdalmamnak. Hát tessék, megadom neked ezt az örömöt. – Az, hogy „elengedsz”, az lesz az én legnagyobb börtönöm. Miért teszed ezt velem? Minek kerestél akkor meg? Miért nem éltél boldogan, csöndben? Miért kell az orrom alá dörgölnöd, hogy győztél?


– Hát nem érted, Debra? *Felemeltem hangom. *
– Én sem győztem!

Ugyanolyan vesztes vagyok, mint te. Te elvesztettél engem, én pedig téged! Mindent elvettél tőlem! Mindent, ami jelentett valamit!


– Én egy kicsit többet vesztettem! – ordítottam felé


A legszörnyűbb érzés az ember életében, amikor tudja, hogy hibát követ el, még sincs ereje másként cselekedni. Debra egykor azt mondta nekem, hogy uralkodom rajta, pedig ez nem volt igaz. Én senkin sem uralkodtam. Legfőképpen magam fölött nem. Az elmúlt egy hónapban is az ő emléke határozta meg a gondolataimat és a cselekedeteimet. Képtelen voltam a szerelemre, az odaadó szenvedélyre és arra, hogy más emberek előtt egy kicsit is megnyissam a lelkem.

Rémület volt az arcán. Leeshetett neki, hogy a helyzetem cseppet sem volt mulatságos. A szemem a kezére tévedt, amellyel izgatottan babrálta a pólója alját, akár egy kislány.



– Igen – feleltem.


Végül is, van benne némi igazság.

Egy darabig mindketten hallgattunk. Oldalra fordítottam a fejem; az ablakon átragyogott egy kósza bentifény : egy börtönbe zárt ember utolsó esélye a boldogságra. Még a kiszűrődő fény is Tijuana-ra emlékeztetett....

 

[Veysel]

Szemben a parancsolatokkal!

Bujkálok a dühe, és a bűnei elől… Leginkább azonban a saját lelkiismeretem elől. El kell számolnom a múltammal, hiszen számos ember élete a szemem láttára tört derékba; a meggyilkoltakat már nem is említem. Ez nagyon nehéz még akkor is, ha nem okozói vagyunk a bajnak, csupán a szemtanúi. Mint amikor az ember lát egy halálos balesetet, de nem tehet semmit,hogy megmentse a sérülteket… Így voltam én is Paco tetteivel, amelyeket végignéztem és átéltem. A pofonokat, a dühkitöréseket, a gyilkolást. Ezek mind eltemették a jövőnket is.
Fogalmam sem volt, mi következik ezek után, de egyvalamiben biztos voltam, mert az már előző este kiderült: senki sem lesz olyan velem, mint előtte.

Azt reméltem, ha járok egyet, a fejemben összegubancolódott gondolatok kisimulnak és szálakba rendeződnek, hogy szépen, egyenként felgombolyíthassam mindet, de amint kitettem a lábamat a házból, megint körbevettek az emberek, és egymás után többször is el kellett mondanom, mi történt. Éreztem, hogy amennyit néhány mondatban elmesélek, az nem elég nekik, de nem bírtam részletesen beszélni arról, mennyire félelmetes nemcsak az isten maga, de a tömeg is, amelyik elragadtatva követte és imádta a téren. Nem bírtam hallgatni a szörnyülködésüket, a félelmet, az undort, mert az most Debrat is érintette.
Volt okuk rá, mégis zavart, mert Debra az enyém volt, az én gondom.
Ez a játék tovább fog tartani mint gondoltam,egy vágy egy érzés ami a hatalmába kerített, nem tudok szabadulni a gondolatától milyen titkokat rejt ez a nő?

Végre elérkezett az idő…

Semmit és senkit sem láttam rajta kívül. Hívott magához egy világ, amelytől rettegtem, de amelynek vágytam a közelségére. Az idő mindent elmos. A fájdalom árnyékában megjelent a remény, hogy talán mégis teljesülhetnek a kívánságaim. Felismerhetővé vált az érzés, hogy a szerelem mindent legyőz. Magasztos gondolatnak tetszett ebben a pillanatban. Pedig az a Nő, aki iránt mindezt éreztem, jelen sem volt. Csak a világa üzenetét küldte el nekem a hozzá oly hasonló ember által.

Teljesen megőrültem…

Letettem a telefont, és elmosolyodtam. Hónapok óta vágytam egy hasonló érzésre. Találkozóra valakivel, akinek része van a nem túl távoli múltamban. Egy baráttal, egy sorstárssal. Valakivel, akinek csakis az igazat kell mondanom, minden szépítés és szégyenkezés nélkül. Harry számomra egy láthatatlan terapeuta volt, a lelkem gyógyítója. Előre tudtam, mit vált ki belőlem, ezért kerestem meg őt.
Találkozóra valakivel, akinek része van a nem túl távoli múltamban. Egy barátnővel, egy sorstárssal. Valakivel, akinek csakis az igazat kell mondanom, minden szépítés és szégyenkezés nélkül.
Egy óra múlva lementem a bárba, és vártam. Nem voltam türelmetlen vagy ideges. Hosszú percekig merültem a múlt homályába. Annyi kérdés és gondolat tört elő belőlem! Kinek hogy alakult a sorsa? Mi van Harryvel? Harry élete milyen fordulatokat vett?
Harry belépett, és egyenesen odarohant hozzám.

• Barátom ezer éve ..*mint két gyermek öleltük egymást*..
• jól nézzél ki
• Gracias .. *apró mosollyal arcomon *

Elmesélte nemrégen érkezett a városba és a helyi motoros klubban tevékenykedik, nekem kapóra jött a barátságunk és mint mindig most is csak az érdek vezérelt és felbéreltem őket a Tequi-La-La biztonsági személyzetének, itt nem tudtam, hogy az éjszaka véres fordulatot fog venni és ismét a régi démonok megjelenek .
Harry bemutatót egy srácnak a kluból, Shaddy igen egy erős jelem .. és tisztában van a fehér por hatalmával.. és már azon vettem észre magam, hogy a Kartelben kitanult módon tolom az üzletet és megegyezünk egy szállítmányról!
Harry csak csendesen hallgatja a cselekményeket és látom arcán az undort, nem ezt várta régi barátjától.. de igen én már csak ez lettem egy haszonleső szívtelen ember .

FN-en egy Olasz csajszi rám írt és belementem a találkozásba, nem volt mit veszteni Debra sehol, kurvára kellett egy nő. Eljött de nem volt hétköznapi Meglepetésemre elég csinos és határozott, mert igen az FN-en kirakott képek sokszor nem fedik a valóságot. Sofia .. elég kedves és vonzó teremtés egy újabb nő akivel csupán testi vágyaim elégítem ki. Sokat beszélgetünk, megnyílt és olyan dolgot mondott amit talán nem szeretem volna hallani Ő belém szeretett ...

 

[Veysel]

Hát mégis!

Fura ezt most hallgatnom. Olykor átszalad az agyamon a kérdés: „Tudja ez a nő, hogy ki vagyok én?” A bűnről mint rosszról beszél, miközben én a Tijuana Kartell egyik Sicario-ja vagyok.

- Mit lehet felelni?

Nyilvánvalóan semmit. Nagyokat hallgatok, és fél perc alatt ezerszer is megbánom, hogy felhívtam.

– Rettenetesen félek…

Amikor ezt kimondja, elszorul a torkom. Hány ember érezheti ugyanezt velünk kapcsolatban?
Hogyan lehet egy ember szerelmes ha nem is ismeri őt? *mosolyogva távoztam*
Tudtam ez Sofia részéről csupán színjáték, eljött az este és végre megtörtént a klub nyitása, eljött Sofia is, egy csapat testőrrel körbe fogva. Ki a fasz ez a nő valami elnök leánya ? *tettem fel a kérdést magamban *
Valahogy már akkor éreztem, hogy nem lesz köztünk semmi fölég úgy, hogy a doki nő járt folyton a fejemben mint valami istenverte délibáb, egyszer megjelenik és egyszer eltűnik .

Ö teljesen más egy igazi játékos tele rejtélyekkel, szinte minden gondolatom rá téved.
Sofia csendes volt azon az éjszakán, de mintha nem is érdekelt volna a jelenléte.
Megjelentek a klubban a üzleti partnereim és egy kisebb tárgyalás vette kezdetét a privát részen .
Az üzletet megkötöttük és másnap pedig el is tudjuk intézni
Újra sikerült egy nagyon szállítmány LSD-hez jutnom.
Tárgyalásunk végén lövések dörrentek és hangos ordibálás...éppen a fegyveremért nyúltam volna, de most tiszta volt a fejem és vártam a történéseket -

• Mi a fasz?

valami történt velem gondolkozni kezdtem és nem csupán cselekedtem.. ez előtt soha nem gondoltam semmire csak tettem amit tennem kellet .. Paco és Diablo hiányzik, de mintha most szabadabb lennék, nincsenek éjszakai rajta ütések rablások és már jó ideje embert sem öltem .
Teljesen más érzések kavarognak bennem ami nagyon megijeszt, hiszen ezen érzések teljesen ujjak számomra

A policia hamar a helyszínre érkezett, hiszen több sebesült is volt a felső részen,minden csupa vér. A látványa számomra nem új, hiszen mosolyogva vágtuk le több ember fejét mikor a Kartell útjába kerültek.

Kerestem Sofiat, de ő eltűnt a testőreivel együtt. még aznap éjszaka a kapcsolataim elárulták, hogy Sofia is a könnyebb utat kereste mikor pénzt kezdet keresni, de mivel nem igazán érdekelt a nő így részletek nem derültek ki.
Elhatároztam másnap Sofia kérdésre pontot teszek és elküldöm őt a picsába.

Találkozó a Kocka Parkban történt, köszönés után rögtön a tények elé állítottam, erre csak dadogni kezdet .. valami festmény rablásról beszélt de nem igazán érdekelt, így elküldtem őt .. vége Sofia
Még azért oda szúrt:

• tudom hol laksz

Én csak nevetem rajta szánalmas hazug Perra .elsétáltam
Mire felocsúdtam, már kint álltam. A gondolataim annyira lefoglaltak, hogy fogalmam sem volt, hogyan jutottam ki a Kocka Parkból.


Nagyon csalódott voltam, úgyhogy – bár undorítónak találtam magam emiatt, de egy kapcsolatban fontos a bízalom és aki már az elején hazudik az kurvára hazudni fog végig.. Kiismertetem az emberek

A napom ezután unalmasan telt. Úgy döntöttem, megvárom hátha Debra ír és legközelebb akkor hívom fel, ha valóban tudok rá figyelni; ennyivel tartoztam neki.
Szégyelltem magam, nem is csak egy hiba, hanem hibák egész sorozata miatt. Senkivel sem viselkedtem következetesen az elmúlt napokban. Debra-ra azért nem, mert tudattalanul is éreztettem vele, hogy nem rá van szükségem.



Szemtől szemben!


Csodálkozva olvastam Debra üzenetét:

• Szia Félix. Nem fogok kifogásokat keresni, hogy miért nem írtam neked. Amit most leírok, nem lesz kifogás. Az utóbbi napokban segíteni próbáltam egy embernek. Cserébe azt kapom, hogy megfigyelnek, követik a mozdulataimat és kérdőre vonnak.
• Most egyedül vagyok, talán ezúttal nem követtek. A motorral járok amit te tettél a beállómra. Ha most gyűlölsz engem és meg akarsz ölni netán, akkor itt az ideje. De ha nem, most és mindörökké mondd el kérlek.
• Ha egy napon valaki elveszi az életem, vagy beteg leszek és végre a halállal nézhetek szembe, akarom tudni, hogy te gyűlöltél-e.
• mintha egy vadállat ébred fel bennem, féltettem őt mi lesz ha valaki végez vele, hiszen a mi játékunk most kezdődött csupán.. nem engedhetem ezt. válaszul csupán annyit írtam :
• Hol vagy Debra ?
• A hosszú mólón, Félix. A legvégén, ahova nem látnak a szemek sem.
• Megkereslek!
  
  Kocsimba ültem és további kérdés nélkül megindultam felkeresni őt.Dühös voltam, és csalódott, a legszívesebben minden kezembe akadó tárgyat a földhöz vágtam volna. Tehetetlennek éreztem magam
  Ó! Egy agresszív állat! Féltékeny voltam?

Megérkeztem és lassan lesétáltam, hozzá.Szándékosan nem kerestem a pillantását, mert tudtam, ha szemkontaktusba kerülök vele, elvesztem.
Nem felelt, így joggal hihettem, talán nincs is ereje ahhoz, hogy vitázunk..éreztem ez a találkozás teljesen más lesz mintaz eddigiek..szinte levegőt nem kaptam.
Figyeltem Debra arcát, de nem vettem észre rajta semmi különöset: jóformán csak velem foglalkozott
Mindketten hallgattunk. Tehát a csatát megnyertem, de a háborút ... Most megértettem, mi vár rám később, ha már nem leszek rá ilyen hatással. Bár szerettem őt, fel kellett készülnöm a jövőre.

Megragadtam karját és mielőtt bármit is reagált volna megcsókoltam ..

• A Titkod szeretném *csókom végén mélyen a szemébe tekintettem*

Okos nő volt. Minden szava előtt mérlegelte, mit mondhat el, és miről kell hallgatnia.

• Nekem viszont fontos lenne valamit tudnom,Debra ! –

*Csóválta a fejét* Roppant kínos részhez értünk. Már - már suttogva beszéltünk, hiszen mindketten tisztában voltunk vele, hogy ez a csók mindent megváltoztatott.
Közelebb húzódott hozzám, majd megadóan mesélni kezdett.
Közben eleredt az eső mintha az ég is sírt volna a megtörtént csók miatt, de én nem bántam meg semmit.

Rémület volt az arcán. Leeshetett neki, hogy a helyzet cseppet sem volt mulatságos. A szemem a kezére tévedt, amellyel izgatottan babrálta a pólója alját, akár egy kislány.
Megragadtam kezeit és nem törődve semmivel, magamhoz húzva őt, élveztük egymás közelségét .

 

[Veysel]

Egy Igaz testvér vallomása!

"Mi már nem barátok vagyunk hanem testvérek külön anyától akik a pokolba is együtt mennének"

"Soha nem futottam a gondjaim elöl hiszen nem volt kihez, Inkább magamba fojtottam a fájdalmat. és rájöttem,hogy egyedül erősebb vagyok !!!"

Minden porcikám sajog, de nem hagyom abba a zsák ütését. A szememet csípi az izzadság, a mellkasom piszkosul szúr, de ki kell adnom magamból ezt a feszültséget.
Kinyírom ezt a bokszzsákot, mert ha nem teszem, akkor mást fogok.
Veszett dörömbölés üti meg a fülemet, az egyik kezemmel megtámasztom a zsákot, hallgatózom, léptekre leszek figyelmes. Körbekémlelek, miközben amilyen gyorsan csak tudom, leveszem a kesztyűmet. Mindössze egy Colt van itt lent, a pincében, azt gyorsan magamhoz ragadva tovább fülelek.

– Felix hol vagy? – ordít Paco, mire nagyot sóhajtok.
– Itt lent.

A nadrágom övrészébe csúsztatom a pisztolyt, elsétálok a törülközőért, és megtörlöm az arcomat. Paco úgy rohan lefelé a lépcsőn, mint egy megvadul kutya.

– Sosem veszed fel azt a szájba vert telefont! Nem hiszlek el, baszki!

Nem felelek, tovább törülközöm, majd meghúzom a vizet. Talán érzi, hogy elvetette a sulykot, mert csípőre tett kézzel a fejét csóválja. Hosszú másodpercek után kérdezem:

– Anyád nem tanított meg köszönni?
– Puta! – Úgy emeli meg az ujját, ahogy apám szokta.
Felvonom a szemöldökömet, ez kezd érdekes lenni.
Nocsak, Paco!
Leteszem a vizet, majd próbálva megtartani a komolyságomat, ráemelem a szemem.

– Igen?
– Én megesküdtem az apádnak, hogy mindig minden körülmények között megóvom az életedet! Apád bízott bennem, de nem vagyok az óvó bácsid! Ha a farkad után mész, akkor ne csodálkozz, ha idejekorán a föld alatt végzed, vagy esetleg a sitten. Apád a legjobb tanárod volt, te meg úgy viselkedsz, mint egy kamasz!

Nagyon mérges, elismerem, az ő szemszögéből talán így tűnhet a dolog, de nem állok bele ebbe a vitába

– Már a múltkor kértelek, hogy ne használd a kulcsot, csak ha előtte engedélyt kérsz!
– Mi van?
– Megint csak úgy fogtad magad, és besétáltál…
– Felix, te figyelsz arra, amit pofázok?

Elé lépek, és mélyen a szemébe nézek.

– Jól vigyázz, Paco, így is sok van a rovásodon! Részben miattad vagyunk szarban, úgyhogy ne játszd el a főhőst!

Lesüti a szemét, de nem lépek arrébb, megvárom, míg beszélni kezd

– Igen, tudom, ebben igazad van… Én csak azt szeretném, ha tekintettel lennél a veszélyre. – Rám néz, és folytatja.
Nem fogunk tudni megvédeni, ha ilyen helyzetekbe hozod magad. Ez a nő az éjszaka meg is ölhetett volna. Egy Örült!
– Jól van. Zárjuk le! Nem fog többé előfordulni…

Azt hiszem…

– Ezt hogy érted?
– Nem tudom, hogy értem, Paco! Most komolyan azért jöttél ide, hogy a faszságaiddal traktálj? Azt mondd el, mi van a bárnál! Üzent a doki? Vagy mit tudom én, beszéljünk a vándorló madarakról, csak ne arról, hogy mit tettem az éjszaka! Érted?

Jó ideig döbbenten mered rám, majd bólintva fölfelé indul. Paco nem egy érzékeny fajta, de most mintha sértődöttnek látszana.
Leereszkedem, a bokszzsák alig látható lengését figyelve kattogok a helyzetemen.

„Nem fog többé előfordulni.”
Melyik része?
Úgy vélem, mindkettőnknek sikerült lenyugodnia, ezért lassan felkecmergek a lakrészbe. Veszek egy zuhanyt, majd lemegyek a nappaliba. Santo az étkezőben ül, a pultra támaszkodik, és a szorosan összefont ujjait nézi. Szótlanul átsétálok hozzá, kipakolom a kávét meg a cukrot, majd én is leereszkedem az egyik székre. Hang nélkül készítjük el a saját italunkat, amit kortyolgatni kezdünk.

– Gondolom, már sejted, mi a helyzet… – motyogom.
– Éppen ezért vagyok tanácstalan.
– A doki nem áll a Policia oldalán. Ha emiatt aggódsz…
– Emiatt? – kérdez vissza már - már felröhögve. – Emiatt is! Kevés dolog történt apád halála óta, amiért nem kell idegeskednem. Rögtön összeakasztod a bajszod egy családdal, cicázol a törvénnyel, miközben még a piramisod sem épült fel.

– Hogy érted?
– Hogy értem? Hol az alvezéred, Paco? Nincs alapod! Apád alatt ott voltál te, ami mutatta a többi családnak, hogy a C.D.T. hatalma nem fog megrendülni, de most te vagy az egyedüli. Tudod, mit jelent ez? Ellened fognak indulni, mert ha téged elintéznek, szétesik a család.
Talán nemcsak apámat éreztem sebezhetetlennek, hanem magamat is. Paco-nak igaza van. Minden emberünk a helyén maradt, de az enyémre nem lépett senki, ami azt jelenti, hogy jelenleg alattam hatalmas űr tátong. Kire bízhatnám a családot?
Nincs gyermekem, túl fiatal vagyok, és testvérből is csak lány adatott meg.

– Hány éve állsz apám mellett, Felix?
– Vagy harminc.

Hm…
Harminc év hűségben, kitartásban. Minden leszármazottja nekünk dolgozik, bármit megtesznek, még apám is rájuk bízta az életemet. A családunk nem érez melegséget, ha a C.D.T. szóba kerülnek, és ennek sosem tudtam megmagyarázni az okát. Most azonban úgy áll a dolog, hogy ebben a krízishelyzetben is egy Paco ül mellettem, aki akkor sem állna odébb, ha mellettem dobbanna utolsót a szíve.

– Mit éreztél, amikor felesküdtél apámnak?

Lenyeli a kávét, jó darabig meglepetten bámul, mint aki nem érti a kérdést.

– Örültem, hogy szolgálhatom.
– Mit jelent neked a Blancas. név?
– Nem tudom, Paco…

Ostoba válasz, mégis a legjobb. Sokszor, ha meg tudjuk magyarázni a dolgokat, akkor elveszítik a varázsukat, a hatalmukat.

– Szolgálnál alattam?

Megfogja a pultot, majd lassan feláll.

– Én…
– Helyettesként.
– Nem tehetem, Paco. Ha alvezérré tennél, nem tudnék a biztonságodra ügyelni, mert más teendőim lennének. Másra kéne bíznom téged, és azt nem tehetem meg. Megesküdtem az apádnak!
Lehúzom a kávét, én is felállok, majd mellé lépek, és megveregetem a vállát:
– Még a végén megkedvellek.
- Sicario vagyok és maradok míg csak élek Paco !

 

[Veysel]

Vágyom a pillanatra!


Tekintete találkozik az enyémmel, és ez ugyanaz a pillantás,
amit másoktól is láttam, akik észrevették jelenlegi, „az élet
csodája” állapotomat. A kíváncsiságtól világosabb lesz a szeme
kékje, és a néma kérdései nagy valószínűséggel olyanok,
amelyekre nem tudok válaszolni.

Miután találkoztunk a mólon és megtörtént a csók, lassan haza indultam és ő is elindult!
Ezzel elmegy, át a sötét függönyön, és eltűnik a szemem elől.
Én pedig ott maradok a helyemen ülve, egy teljesen kitöltött
szível a kocsimban, mintha csak varázslat lenne, és azon
tűnődöm, mi a fene történt, és miért van az az érzésem, hogy még
nincs vége!

Eltelt egy nap és őrjítő hiányérzettem volt, mindenhol Debrát kerestem, de mi az ami miatt ő kell nekem talán az egyszerűsége vagy csupán vágyakozás a titkai után?
Akkor már tudtam, hogy megváltozik az életem..szinte ismét eltelt a nap és Fn-en egy üzenet érkezett Debra írt .. szokásos csevegés vele mely egyben bizarr, romantikus és gátlástalan!
Teljesen átérezve őt, eldöntöttük az éjszakát nálam tölti, megkért menjek érte a munka után, nem sokat gondolkoztam a dolgon kocsimba szálltam és elmentem a rendelőjéhez...de nem volt egyedül..
Egy srác állt mellette .. ezt az érzést nem tudtam felfogni egy féltékenység vagy csupán beismerés? Debra csupán csak eszközt lát minden férfiban... de nem igazán foglalkoztam vele hiszen ma éjszaka ő velem lesz.
Meglepődve láttam kisebb bőrönd volt nála, amit lerakott mellém és a fülemhez hajolva belesúg: -Vagy megölöm vagy elküldöm valahová..tekint a srácra akivel ott ácsorgott az utcán.
Nem gondolkozva körbenéztem és jobb kezemmel a fegyveremért nyúltam csupán csak egy kérdést tettem fel Debra-nak: -Biztos ezt szeretnéd ?
ő csupán sóhajtót és válaszképpen annyit mondott: -Nem .... csupán várj meg beszélek vele..
elengedtem fegyverem markolatát és mint egy kibaszott kutya teljesítettem kérését, felvettem a bőröndjét, kocsiba raktam és beültem és türelmesen vártam rá.
Szívem majd kiszakadt az érzéstől, végre újra érezhetem volna a vér szagát, de Debra megfosztott tőle, irányít.. vagy csupán egy kibaszott gyenge szar lettem az elmúlt időben .

Az ajkamba harapok, és magamban kuncogok elvesztettem minden ítélőképességem..kezeimmel megragadtam a kormányt és csak ültem szótlan míg Debra be nem szállt a kocsiba.. fogalmam sincs ki volt a srác de nem akarta a halálát így tudtam fontos számára.
Lassan beszélgetésük végén Debra beszállt a kocsimba és elindultunk haza..









Egy igaz ölelés!!

Elértünk a lakásomba, kivettem a bőröndjét és kértem menjen csak előre, persze nem valami udvarias gesztus csupán látni szeretem volna a fenekét.
Elindult előttem és mintha gondolatom olvasata volna mosolyogva fenét rázva elindult előttem. Igen ez ő egy szívtelen és lélektelen ember aki tudja, hogyan lehet megtörni a legvadabb emberek szívét.. de én belementem ebbe a játékba nem törődve semmivel.

Beértünk a lakásba..nem volt kétség ..vágytunk egymásra.. de egészen más történt.. egy olyan ami felbecsülhetetlen érték még egy gátlástalan férfinak is mint én ..
Hosszan beszélgetünk a nappaliba, megosztotta velem azt amit csak érezni tudott, elmondta a barátnőjétől kért tanácsot, bőven elég volt mást nem is vártam tőle , míg vettem a bátorságom felkaptam az ölembe
Szeretem Debrat. Szerettem a múltban, szeretem a jelenben, és szeretni is fogom, amíg dobog a szívem. Ezért pedig mindenre képes leszek. Félreteszem a sérelmeimet, és nem harcolok a boldogságom ellen. Akkor sem, ha ő az egész világ ellen fegyvert fog!
Lassan beértünk a hálószobába ugyanolyan hevesen fonódott rá az ujjaimra, mint én az övéire. A mellkasomhoz simult háta. A szorítása mindent elmondott az érzéseiről. Ő is ugyanolyan kétségbeesetten kapaszkodott belém, mint én belé. A legszebb pillanat volt az életemben. Szavak nélküli egybeolvadás és feltétel nélküli szerelem.
A hüvelykujja végigszaladt a számom. - De abban biztos vagyok, hogy akárhány csatába induljunk is egymás ellen, te méltó ellenfél leszel, és végül le fogod győzni bennem a gonoszt!
Igen, így lesz! Mert szeretlek, és mert a boldogságunk csak most kezdődik el!
Minden most kezdődik el...

Azt hiszem, tulajdonképpen soha nem is létezett volna ez a sötét oldala, ha én nem viselkedtem volna úgy, ahogy. Nem azért szerettem meg, mert jó ember volt, hanem azért, mert olyan volt, amilyen. Feltételek nélkül. Úgy, ahogy ő engem én is becsuktam a szemem. Csakis hallani akartam őt, és érezni. Olyan ritkán hallottam ilyennek!

Kérlek, hagyd, hogy boldoggá tegyelek! Hagyd!
Megfogta a kezem és lassan a hasához tette, ujjaink összefonódtak és halkan felsóhajtva megnyugvásra talált .. csendesen elaludt talán életében elsőnek nyugodtan ..vigyáztam álmát egész éjszaka, mint egy hű katona, egyszer életemben nem voltak rémálmaim .

Természetesen a kisördög a lelkem mélyén nem nyugodott.
Ahogy korábban, most is felütötte piszkos kis fejét, hogy belém
fúrja a kétkedést.

 

[Veysel]

Egy átlagos éjszaka Los Santosban, kurva balhé... !


Nem is tudom, hogy mire számítottam, de másnap reggel, amikor megfordulok a gigantikus ágyon, Debra-nak már hűlt helye. Az összegyűrődött, fehér egyiptomi pamut ágynemű az egyetlen bizonyítéka annak, hogy egyáltalán itt volt. Kellemes hálótárs volt. Csöndes és szavatartó – semmivel sem próbálkozott.
Ráérősen nyújtózkodok, nem sietek a felkeléssel. csupán csak egy papír cetli maradt belőle ... felvettem és elolvastam.


Gondolatokkal telt a nap, és ma nyitás volt kinyithattam végre a Tequi-la-la. egyeztettem a biztonsági személyzettel és sikerült Kaine-et is rábeszélni, jöjjön éjszaka a pultba.
Mint egy gyermek vártam az este eljövetelét, de most teljesen más érzések, gondolatok cikáztak fejemben ... Debra és az éjszaka.
Mi jöhet rendbe, ha az ember elvesztette a reményt és csak egyvalami tartja benne a lelket? Te jó ég! Mit várok? A munkába temetkezem, és görcsösen próbálok megfelelni annak, aki folyton halálra Ítélt. Semmi és senki sem vagyok. Mert ugye nehogy azt higgyem, hogy azért, mert klub tulajdonos lettem, érek is valamit.
Nem, nem hiszem. Sikeresen kiverték belőlem azt az érzést, hogy egy cél elérését diadalként éljem meg.
csodás dolog, amikor az embernek még céljai vannak. Sokkal csodásabb, mint amikor 30 évesen eléred a csúcsot, és onnantól semmi sem történik. Egész életemben ez a bizonyos harc éltetett, az ígéreteim, és amint eleget tettem nekik, minden üressé vált. Hogy legyen tovább? Talán mégsem kellett volna a múltam miatt erre az útra lépni. Talán pont az ellenkezőjét kellett volna tennem csapot - papot hátrahagyva menekülni innen. Mint ahogy testvéreim tették és mentek vissza Mexikóba.
Nem ment.
Nemcsak anyám szemébe lettem volna képtelen belenézni, hanem a tükörbe is. A tükör így is elég veszélyes számomra. Röhej. Van valaki, aki belenézve megkérdezi magától: „Ki vagy te?” Én napjában többször is. Az egészben meg az a legelkeserítőbb, hogy nem tudom rá a választ.
Ne szépítsd, Felix! A csúcsot még nem érted el!

Ez igaz. Akiket mindenáron el akarok kapni, még szabadon lófrálnak. Szegény Mexikó!
A pszichológus ezt nevezné kisebbségi komplexusnak.
Na hisz’! Hát hogyne! Naponta porig aláznak.
A plafont bámulom, olykor könnyek gyűlnek a szemembe, néha meg az egész lelkem repül. Gyerek vagyok, hallom apám hangját, aki mindig maximalista volt, de saját magán kívül bennem is bízott. Már gyerekkoromban is. Sokszor volt bennem kétség, de ő mindig azt mondta: „Kiben bízhatnék, ha nem benned?” És én ugyan kire támaszkodhattam egész életemben, ha nem rá? Ha most belegondolok, akkor be kell lássam, marha könnyű volt eddig az életem. Bár egy ideje a nyakamba szakadtak a dolgok.
Eljött az várt este 8, megérkeztek az első vendégek szinte telt ház mennyire sok ember jött el mit sem sejtve, hogy a pénz amiből a hely vásárolva lett csupán ők kizsákmányolásból volt és még mikor Paco és Diablo itt voltak ..együtt kiszedett fegyver raktárból maradt pénz..

De mikor azt hiszed, hogy már minden rendben van akkor lesz mindig ami visszaránt.
Megjelent pár fekete srác, és éppen a privát részen beszélgetem Harry barátommal mikor lövések dördültek.. mire felértem már szinte üres volt hely .
Fenti részen pár hulla volt és pársérült..tudtam, hogy ha Policia kijön és elkéri a felvételeket akkor bezárják az egészet ..megpróbáltuk eltüntetni a fent maradt hullát....Shaddy és Harry ígéretet tett, hogy felkeresik a felelősöket, de én szavukba vágtam és mondtam, hogy ott akarok lenni mert aki ezt tette az a fejével fizet levágom és visszaküldöm a társainak egy kibaszott jelzésként hogy a Tequi-La-La és a környéket az bizony CDT..területe és tiszteletlenség amit tettek. Harry és Shaddy összeszedte a sérülteket és elmentek a kórházba ..én zárni szeretem volna mikor szembe jött velem és fiatal szótlan lány és egy fiatal férfi..a srác volt aki beszélni kezdet, de a lány a szemét szinte nem vette le rólam. Elsőnek azt hittem, hogy fedett nyomozók és az esti balhé miatt jöttek, de rájöttem, hogy csupán a Nő az aki miatt itt voltak..



Néma Leány !

Srác beszélt végig de mintha szavai nem jutottak volna el hozzám csak a nőt néztem ... kis idő elteltével megkérdeztem miért nem a nő beszél ?
Ekkor tudatosult bennem ő néma volt, telefonját elővette és pármondat után amit leírt a telefonba, kiderült munka kellene neki. Körbe néztem és elnevettem magam ..
Munka pont itt amikor fent minden csupa vér.. és a szőnyegben emberi agy maradványai.. leírta, hogy a mamáját ápolja és szüksége van a pénzre. Nem tudom mi a fasz van velem... de mióta Debra bekerült az életemben egészen másképpen gondolkozom ...Zsebemben nem kevés készpénz volt , nem gondolkoztam kivettem és leraktam a pultra a Nő elé.
Nem tudok neked munkát adni senorita.. szemébe néztem és nem tudom mintha neki is egy fájdalom lett volna benne amit én nap mint nap átélek.
Látszott rajta mélyen csalódót, de nem adta fel . Bármilyen munka jó Senor írta a telefonjába és újra mutatta felém.
És csupán annyit írt, hogy testvére Raulo ismerte Paco-t..mennyi az esélye, hogy aki belép az ajtón a testvérét ismerve jött munkát keresni .. szinte semmi .. de azon az éjszakán gyenge voltam és megsajnáltam a Yesenia-t. Megírtuk a szerződést és igen hivatalosan is a Néma leányzó a klubban dolgozott, elbúcsúztunk és elindultam kifelé.




A „hidegvérű mészáros” már ott áll a kapuban, és várja a saját ítéletét. Sokszor hallottam tőle: „Minden mindegy, fiam! Úgyis a pokolra jutunk már!” Most ez a megállapítása fájdalmas.


Haza értem...Debra már ott volt..

 

[Veysel]

Szerelem első érintésre !!

A szerelem nem válogat – a mondás az én esetemre kifejezetten jellemző. A józan eszem gyengének bizonyult a szerelmes szívem fölötti győzelemhez. Hiába láttam tisztán Debra sötét oldalát, már késő volt: beleszerettem, menthetetlenül.
Elbújni egy Nő elől, akinek vágyunk a szerelmére, nem egyszerű. Hazudni kell az egész világnak, a feladatnak mégsem ez a legteljesíthetetlenebb része. A világnak ugyanis könnyű hazudni, csak magunknak nehéz.​

Mintha Debra egész lénye az ölésre lenne kitalálva…
Gyilkol a tekintete, a szavai és a keze is. Bennem ugyanakkor felébreszti a szerelmet, a szenvedélyt és a rajongást.
Az érzéseim, az emlékeim rabságában senyvedek, és a börtönömből senki, semmi nem tud kiszabadítani, csupán egy ember: Debra. A szívem mélyén tudom, mi az, amit nem kerülhetek el: egyszer a szemébe kell néznem! Egyszer át kell még ölelnünk egymást, egyszer túl kell lépnünk a múlton.
Nem hiszem, hogy nekem nehezebb lesz, mint neki.


Azzal áltatom magam, hogy biztonságban vagyok, és a Nő – akinek a haragjától rettegek – nem is Őrülten imádom minden szavat!!
Szívesen letéptem volna magamról mindent. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy a karjába vetem magam, és elfeledve mindent, boldog leszek vele. Végül mégis másként cselekedtem. Tartottam magam.
Köré fontam a lábaimat, majd elmosolyodtam. Szomjaztam a gyengéd és odaadó énjére. Azokra a pillanatokra, amikor megszűnik a világ, és biztos lehetek benne, hogy bármi történjen is, abban a pillanatban én vagyok a legfontosabb számára.​

Olykor elérzékenyült ugyan, azonban vastag volt még a fal közöttünk, és nem eset jól a távolságtartása. Rettegtem attól, hogy sosem fog többet adni nekem magából. Szerelmes megjegyzései örömmel töltötték el a szívemet, de azt is tudtam: adni még csak úgy volt képes, hogy cserébe mindig elvett tőlem valamit. Elvette a hitemet: már nem hittem a győzelemben, amelyet a Los Santosba érkezésem előtt reméltem. Ellenségemmé lett a saját testem, mert Debra azt sokkal jobban szerette, mint az igaz énemet..


Egyszerű nő volt, bonyolult emberi kapcsolatokkal.Persze nem túl szép sztorikat… Csodáltam őt az erejéért. Az együtt töltött napok alatt egyszer sem láttam komornak: még a legelkeserítőbb helyzetekben is lelket öntött belém.
Laza volt, és vidám. Nőiesen öltözködött, de sosem volt hajlandó magas sarkút felvenni.



– Arra, hogy itt ülünk a lakásban, és semmi értelmeset nem csinálunk. – Megjelent, és odasétált hozzám. Úgy vetődött rá az ágyamra, mintha az övé lenne. Az ágynemű újra kusza lett, ám én képtelen voltam rá haragudni.
Valóban nem mozdultunk ki túl sokszor. de azon az éjszakán legyőztük gátlásainkat és egymásba fonódva beszélgettünk szinte át az egész éjszakát ...nem történt semmi csupán hazaértünk mindketten és tudtuk, hogy kapcsolatunk.. egyre komolyabb fázisba lép és szórasson ölelve egymást mellkasomra hajtotta fejét és ismét velem aludt ..

Összeugrott a gyomrom. Debra beférkőzött az elmémbe. Az ölelései már nem is az agyamban tekeredtek körém, hanem a testemen. Minden érintését valósnak éreztem a bőrömön.

-Akarlak....mindénél jobban most és örökre!!.- mondta és lassan elaludt.
Ez az egyetlen szó mindent jelentett nekem: boldogságot, szerelmet, félelmet, öleléseket és pofonokat. Ez mind Debra volt.





​

 

[Veysel]

Csókból lett szerelem avagy az eső a hibás mindenért !

Következő éjszaka Debra már otthon várt ..éppen a fürdőszobában volt mikor beléptem a lakásba
Reflexből felajánlottam, hogy megmosdatom, és amikor nem tiltakozott,
megeresztettem a fürdőben a vizet, és visszamentem segíteni neki
levetkőzni. El voltam gondolkodva, és eszembe sem jutott, mi lesz a
szemem előtt a következő pillanatban. Csak egy kis idő után esett le, hogy
meztelenül fekszik előttem. Meglepődésemre nem volt rám hatással a
lényeg az volt, hogy él..

A karomra vettem, és beléptem a meleg vízbe. Ahogy a háta a mellkasomra
támaszkodott, a hajába túrtam a fejem. Dühös voltam, rémült, és... iszonyat
hálás. Nem akartam vele beszélgetni, vitatkozni, veszekedni meg aztán
pláne nem. Megrészegültem a jelenlététől. Ő mindenről semmit nem tudván
tolta hozzám az arcát. Fogalma sem volt arról, hogy minden, ami az elmúlt
néhány napban történt, miatta történt. Én lassan felfogtam, hogy minden
megváltozik az életemben.
Nem álltam erre készen, és arra, amit a jövő hoz,
nem készíthetett fel sem engem, sem őt senki.
Lassan és szó nélkül megmostam testének minden egyes részét, Debra
megdöbbenésére túlzott izgalom nélkül, sőt még csak meg se próbáltam őt erotikus
jelleggel megérinteni...
A éjszaka meleg volt és békés. És a nyugalom volt az, amire a leginkább
szükségem volt.
Egy mozdulattal kikötöttem a köntösét, ami így a földre
hullt. Türelmesen vártam. Biztos akartam lenni benne, hogy tudom, mit
teszek, bár életemben először fogalmam sem volt. Csókolni kezdtem, ő
pedig szenvedélyesen viszonozta csókomat.
A karomra vettem, és az ágyba vittem. Alattam feküdt, a lámpák tompa
fénye pedig megvilágította tökéletes testét. Valami jelre vártam.
És tessék: a lány a feje fölé vetette a kezét és mosolygott, mintha arra
invitálna, hogy bújjak belé.

– Tudod, hogy most ha elkezdjük, nem fogom tudni visszafogni magam?
Ha átlépünk egy bizonyos határt, Szerelmeskedni fogunk , akár akarod, akár nem!

- Figyelmeztetlek.


– Hiányoztál – suttogta.

Ettől a rövid vallomástól lefagytam. Az egész testem lemerevedett,
pánikoltam, és fogalmam sem volt arról, miért reagálok így. Eltoltam
magamtól, hogy lássam az arcát. Komolyan mondta. Nem akartam, hogy
érezze gyengeségemet, nem álltam készen arra, hogy felfedjem előtte,
főleg, hogy magam sem tudtam, mi zajlik bennem.
Azt akartam, hogy a lehető leggyorsabban elhúzódjon tőlem, és a kényelmetlenség érzése. Szemrehányón és szomorúan nézett
rám, a bennem lévő érzés pedig ahelyett, hogy eltűnt volna, tombolt.
A szívem őrülten zakatolt, én pedig tudat alatt tudtam, mi történik,
amikor megtalálom... csak ültünk és néztük egymást .. de a szó kevés volt, hogy érzéseinket kifejezzük ebben a percben

Könyörtelen voltam.
Féltek tőlem.
Feláldoztam magamat. Őt. Mindent…

Én magam döntöttem úgy, hogy olyan világban akarok élni, ahol többet érek holtan, mint élve. Rossz ember voltam – sosem állítottam mást magamról. Rengeteg dolgot tettem, amire nem vagyok büszke. Láttam sok mindent, ami belém égett. Fájdalmat okoztam sok embernek, s ezt nem lehet visszacsinálni.

Minden rajtam állt.
Minden döntés.
Minden parancs.
Sosem számított, hogy mi helyes, és mi becstelen.
Amíg nem találkoztam Vele.
Addig védelmeztem, amíg a megszállottja lettem.
De ki fogja őt megmenteni tőlem?
Magától az ördögtől.
A sors hozott össze bennünket. A végzetünk közénk állt.





Harry Lowan R.I.P West Bácsi !!🖤 ...Vives en mi corazón para siempre.🖤
2015. Tijuana. Mexikó .​

😭Demasiado Tarde😭​

Könnyedén odalépett Johnhoz, csak akkor állt meg, amikor a lába alig pár centire volt a testőr arcától.
– Szeretsz kislányokat erőszakolni? Kislányok puncija kell? Erre gerjedsz? Te mocskos faszszopó!
Meg sem rezzent, úgy rúgta torkon a férfit. John összegörnyedt,
azonnal levegő után kapkodott. Ahogy a padlón vonaglott, azt sem
tudta, a nyakához vagy a lábához kapjon.
Amari és Sophia megint sikítottak, látván, mit művel West. Elindultam volna feléjük, de West felém fordította az egyik pisztolyát,
mire rögtön meg is torpantam.
– Most nincs erre idő, hijo – dorgált meg a fiának nevezve, mielőtt megint ráfogta Johnra a fegyvert. – Hol is tartottunk? Ja, igen,
azt mondtad, szeretnéd, ha bekapnám a faszodat. Ezt mondtad,
ugye? Hogy kapjam be a faszodat.
– Nem – nyüszítettet John.
West lekuporodott mellé, és mindkét fegyver csövét az arca elé
tartotta.
– Micsoda? Nem ezt mondtad? Pedig de, azt akartad, hogy kapjam be a faszodat. Pontosan ezt mondtad. Szerinted hazudok? Hazudok neked? Emlékeim szerint egészen pontosan ezeket a szavakat
használtad: „Kapd be a faszom, West!” Felix, áruld el nekem, tényleg azt mondta nekem ez a szardarab, hogy kapjam be a faszát?
Csak álltam ott, és bólogattam, egy hang sem jött ki a torkomon.
– Mit mondott, hijo? – West ordítva követelt választ.
– Azt mondta: „Kapd be a faszom,West!”
– Gondoltam én. – A férfi farkához emelte a pisztolyokat. – Húzd le a gatyádat, John! Rendes leszek veled. Rendesebb, mint amilyen
te voltál a lányomhoz meg a barátnőjéhez. Ígérem, hogy nem lövöm el a farkadat. Megelégszem az egyik golyóddal is. Még azt is meg-
engedem, hogy válasz szóval dönts, baszod! Hadd halljam, jobb vagy bal?

– Bocsáss meg! Bocsáss meg, basszus! – nyögte John.

– Tudod, hogy a bocsánatkérés a gyengeség jele? Hol van az az ember, aki el akarta venni a Csajom meg a barátnője ártatlanságát?
Hm? Hová tűnt az a John? Az, aki azt mondta, hogy kapjam be a faszát? Eh, coño?

West karja egyszer csak minden átmenet nélkül hátralódult, közben a tekintetét egy pillanatra sem vette le John arcáról. Hunyorogva követtem az irányt, amerre célzott, aztán eldördült az újabb lövés, és éppen a homloka közepén találta el Marcót. A férfi agyveleje kifröccsent a tarkóján, beterítette a földet és a falat.
Mintha megállt volna az idő. Semmi nem mozdult, én sem. Keserű epe égette a torkom, nem állt messze tőle, hogy a felszínre törjön.
A vér és a halál mindent betöltő szaga örökre kísérteni fog. Azelőtt sosem öltek meg senkit a szemem láttára. Életem végéig emlékezni fogok erre a képre.
Innen már nem volt visszaút, a jelenet a részemmé vált, beleégett az érzékeimbe, ha akartam, ha nem. Marco teste hangos puffanással zuhant a padlóra. West még csak
egy pillantást sem vetett hátra, hogy megnézze, mit tett. Fejbe lőtt egy embert, habozás és előzetes figyelmeztetés, sőt, minden szégyen-
érzet nélkül, egyszerűen kivégezte. Abban a pillanatban irigyeltem. Láttam, hogyan gyakorolja a hatalmát, és én is erre vágytam, még ha közben féltem is, és egyáltalán nem álltam készen rá. Rengeteg, egymással viaskodó érzelem támadt bennem pillanatok leforgása alatt. Még mindig nem igazán értettem, mit jelent az, hogy Gallardo vagyok.
Hogy milyen életet kell majd élnem egy napon.

És most csak belépet a Tequi-La-La-ba és közölte rákos..Kibaszott sors.. nekem minden összejön és West aki olyan volt mint apám haldoklik.. egy hónap és ő többé már nincs .
Arca nyugodt és szemében még mindig ott van a tűz mint azon az estén mikor a szerencsétlenek lőtte fejbe .. csupán annyit mondott nekem..
-Köszönöm, hogy a fiam voltál ..
kibaszottul a sírás kerülgetett de nem jött a könny csupán összeszorult a szívem ..
Két Igaz férfi egymással szemben áll és most az egyik végre hazatér .

​

 

[Veysel]

Köszönöm a sok pozitív visszajelzést, és külön köszönöm "Az Elisz-nek, és mindenki másnak aki részt vett Felix életében " Illetve a Vezetőségnek ezt a szép közel 3 évet .

Felix boldogan éli tovább civil életét, de sajnos csak idáig követhettük őt ilyen formában.