Üzenetek:17
Luciano Varela
Luciano Varela 1986-ban született San Jacinto-ban, Kolumbia északi részén. Ez a terület az 1980-as és 90-es években komoly konfliktusok színtere volt a paramilitáris csoportok és a gerillaszervezetek között.
Luciano átlagos családban nőtt fel, édesapja mezőgazdasági munkásként dolgozott, édesanyja pedig háztartásbeliként gondoskodott a családról. Három testvére volt, ő volt a legidősebb fiú. Gyermekkorában a helyi állami iskolába járt, ahol átlagos tanuló volt.
Tizenéves korában azonban Luciano egyre többet kezdett lógni a "Los Escorpiones" nevű helyi bandával. Kezdetben csak az utcasarkon lézengett velük, majd fokozatosan belemerült a kisebb lopásokba és egyéb balhékba. Az iskolából rendszeresen lógott, tanárai gyakran panaszkodtak rá. Otthonról többször elszökött, és a banda idősebb tagjaival járta az utcákat. Tizenhat éves korára már jól ismerték a helyi rendőrök – többször előállították bolti lopásért, és garázdaságért.
Egy alkalommal, amikor a bandájával együtt egy gazdagabb környéken próbálkoztak autólopással, a rendőrség üldözőbe vette őket. Luciano aznap éjjel egy csatornában rejtőzködött órákig, mielőtt hazamerészkedett volna. 2003-ban, 17 évesen egy sikertelen betörési kísérlet után a rendőrség letartóztatta, és mivel már volt priusza, ezúttal fiatalkorúak intézetében töltött egy hónapot.
Luciano útja a hadseregbe nem a szokásos történet volt. 2004-ben, miután a rendőrség elkapta egy sikertelen bolti lopás közben, különleges alkut ajánlottak neki: börtön helyett jelentkezzen a hadseregbe egy új, problémás fiataloknak létrehozott rehabilitációs programba. A program a "Segunda Oportunidad" (Második Esély) néven futott és a kolumbiai kormány kísérleti kezdeményezése volt, hogy a kisebb bűncselekményekért letartóztatott fiatalokat a katonaság segítségével visszavezesse a társadalomba. Luciano vonakodva, de elfogadta ezt a lehetőséget.
A Batallón de Infantería No. 23 "Vencedores" egységhez került Cali közelében, ahol a normál újoncokkal ellentétben egy elkülönített szakaszban kezdte meg kiképzését más "problémás fiatalokkal" együtt. A program résztvevőit "Los Salvajes" (A Vadak) néven emlegették. Hat hónappal később, mikor a rehabilitációs program véget ért, Luciano az egyetlen volt, akinek felajánlották a lehetőséget, hogy tovább szolgáljon a hadseregben. 2005-ben áthelyezték a Brigada Especial Contra el Narcotráfico (BACN) egységhez, ahol drogkartellek elleni műveletekben vett részt.
2009-ben a BACN egy közös műveletben vett részt az amerikai DEA (Drug Enforcement Administration) ügynökeivel és különleges erőkkel. Az "Operación Águila" néven futó akció során Luciano és csapata az amerikaiakkal közösen kutattak egy hírhedt drogbáró után az ecuadori határnál. A művelet sikeres végrehajtása után Davidson javasolta, hogy Luciano vegyen részt az International Law Enforcement Academy (ILEA) képzésén Panama Cityben. 2010 elején Luciano megérkezett Panamába, ahol három hónapos intenzív képzést kapott a legmodernebb kábítószer-ellenes technikákról és módszerekről. Itt találkozott Maria Gonzalezzel, egy kolumbiai származású amerikai állampolgárral, aki a kurzus tolmácsaként és kulturális tanácsadójaként dolgozott. A Panamában töltött idő alatt Luciano és Maria között mély kapcsolat alakult ki. Amikor a képzés véget ért, tartották a kapcsolatot, miközben Luciano visszatért a BACN egységhez Kolumbiában.
2013-ban Maria segítségével Luciano úgy döntött, hogy új életet kezd az Egyesült Államokban. Los Santosba költözött, ahol Maria családja élt. Nagy nehézségek árán megszerezte a tartózkodási engedélyt, de korábbi büntetett előélete és problémás múltja miatt kezdetben mindenhonnan elutasították jelentkezését. A kolumbiai hadseregben szerzett tapasztalatai és a DEA-s kapcsolatai végül segítettek neki áttörni a bizalmatlanság falát. 2014-ben feltételesen felvételt nyert a Los Santos Police Department akadémiájára. 2015-ben Luciano sikeresen elvégezte az akadémiát, és hivatalosan is az LSPD kötelékébe lépett. Kezdetben próbaidős járőrként szolgált a város déli negyedeiben, ahol jelentős latin közösség élt. Bár néhány kollégája gyanakvóan tekintett rá háttere miatt, hamarosan elismerést vívott ki magának.
Luciano átlagos családban nőtt fel, édesapja mezőgazdasági munkásként dolgozott, édesanyja pedig háztartásbeliként gondoskodott a családról. Három testvére volt, ő volt a legidősebb fiú. Gyermekkorában a helyi állami iskolába járt, ahol átlagos tanuló volt.
Tizenéves korában azonban Luciano egyre többet kezdett lógni a "Los Escorpiones" nevű helyi bandával. Kezdetben csak az utcasarkon lézengett velük, majd fokozatosan belemerült a kisebb lopásokba és egyéb balhékba. Az iskolából rendszeresen lógott, tanárai gyakran panaszkodtak rá. Otthonról többször elszökött, és a banda idősebb tagjaival járta az utcákat. Tizenhat éves korára már jól ismerték a helyi rendőrök – többször előállították bolti lopásért, és garázdaságért.
Egy alkalommal, amikor a bandájával együtt egy gazdagabb környéken próbálkoztak autólopással, a rendőrség üldözőbe vette őket. Luciano aznap éjjel egy csatornában rejtőzködött órákig, mielőtt hazamerészkedett volna. 2003-ban, 17 évesen egy sikertelen betörési kísérlet után a rendőrség letartóztatta, és mivel már volt priusza, ezúttal fiatalkorúak intézetében töltött egy hónapot.
Luciano útja a hadseregbe nem a szokásos történet volt. 2004-ben, miután a rendőrség elkapta egy sikertelen bolti lopás közben, különleges alkut ajánlottak neki: börtön helyett jelentkezzen a hadseregbe egy új, problémás fiataloknak létrehozott rehabilitációs programba. A program a "Segunda Oportunidad" (Második Esély) néven futott és a kolumbiai kormány kísérleti kezdeményezése volt, hogy a kisebb bűncselekményekért letartóztatott fiatalokat a katonaság segítségével visszavezesse a társadalomba. Luciano vonakodva, de elfogadta ezt a lehetőséget.
A Batallón de Infantería No. 23 "Vencedores" egységhez került Cali közelében, ahol a normál újoncokkal ellentétben egy elkülönített szakaszban kezdte meg kiképzését más "problémás fiatalokkal" együtt. A program résztvevőit "Los Salvajes" (A Vadak) néven emlegették. Hat hónappal később, mikor a rehabilitációs program véget ért, Luciano az egyetlen volt, akinek felajánlották a lehetőséget, hogy tovább szolgáljon a hadseregben. 2005-ben áthelyezték a Brigada Especial Contra el Narcotráfico (BACN) egységhez, ahol drogkartellek elleni műveletekben vett részt.
2009-ben a BACN egy közös műveletben vett részt az amerikai DEA (Drug Enforcement Administration) ügynökeivel és különleges erőkkel. Az "Operación Águila" néven futó akció során Luciano és csapata az amerikaiakkal közösen kutattak egy hírhedt drogbáró után az ecuadori határnál. A művelet sikeres végrehajtása után Davidson javasolta, hogy Luciano vegyen részt az International Law Enforcement Academy (ILEA) képzésén Panama Cityben. 2010 elején Luciano megérkezett Panamába, ahol három hónapos intenzív képzést kapott a legmodernebb kábítószer-ellenes technikákról és módszerekről. Itt találkozott Maria Gonzalezzel, egy kolumbiai származású amerikai állampolgárral, aki a kurzus tolmácsaként és kulturális tanácsadójaként dolgozott. A Panamában töltött idő alatt Luciano és Maria között mély kapcsolat alakult ki. Amikor a képzés véget ért, tartották a kapcsolatot, miközben Luciano visszatért a BACN egységhez Kolumbiában.
2013-ban Maria segítségével Luciano úgy döntött, hogy új életet kezd az Egyesült Államokban. Los Santosba költözött, ahol Maria családja élt. Nagy nehézségek árán megszerezte a tartózkodási engedélyt, de korábbi büntetett előélete és problémás múltja miatt kezdetben mindenhonnan elutasították jelentkezését. A kolumbiai hadseregben szerzett tapasztalatai és a DEA-s kapcsolatai végül segítettek neki áttörni a bizalmatlanság falát. 2014-ben feltételesen felvételt nyert a Los Santos Police Department akadémiájára. 2015-ben Luciano sikeresen elvégezte az akadémiát, és hivatalosan is az LSPD kötelékébe lépett. Kezdetben próbaidős járőrként szolgált a város déli negyedeiben, ahol jelentős latin közösség élt. Bár néhány kollégája gyanakvóan tekintett rá háttere miatt, hamarosan elismerést vívott ki magának.
