Üzenetek:79
Naeem Wallace
Életkor: 17Testalkat/magasság: Egy 173 cm magas, vékony, de arányos testalkatú.
Karaktertörténet: Cino családja egyszerű, dolgozó emberekből állt, akik mindig próbálták fenntartani magukat, de a szabályokon rendszerint áthajtottak. Naeem mindössze 8 éves volt amikor édesanyját elvesztette egy tragikus autóbalesetben. Édesapjuk már korábban elhagyta a családot, így ő és nővére, Line egymásra maradtak. Line kénytelen volt átvenni a szülői szerepet. Cino az utcán lógott gyerekkora óta és bár nem kereste a bajt, a baj mindig megtalálta őt. Az idősebb srácok mindig nevettek rajta, ahogy fejjel ment a falnak, néha szó szerint is. "Ez a kölyök tiszta hülye” mondták róla, mert mindig belevetette magát a legveszélyesebb helyzetekbe, hogy bebizonyítsa, ő is közéjük tartozik. A beceneve valójában egy gúnynévként kezdődött egy korai balhé alkalmával, amikor még csak 13 éves volt, egy bolt kamerája rögzítette, ahogy megpróbál egy egész karton energiaitalt elhozni. Az idősebbek amikor meglátták a felvételt röhögtek rajta és mindig cseszegették ahogy csak tudták. "Ez a gyerek tiszta kaszinó, mindenre fogadna, hogy megúszhatja!” A név rajta maradt, és bár sokáig nem tetszett neki végül elfogadta. A környéken már mindenki csak így szólította és idővel kezdett büszkeséget érezni iránta bár ezzel mindig voltak kétejei.Cino nem volt különösebben okos, de sosem ismerte be ha valamit nem tudott helyette inkább vakmerőséggel és heves természetével pótolta a hiányosságokat. A tagok hamar rájöttek, hogy ha valakit el kell küldeni egy őrült melóra akkor ő a megfelelő ember. Egyszer egy alkalommal a srácok a sarkon lógtak amikor valaki felkapott egy követ és röhögve feldobta a kihalt szomszéd ház egyik ablakát. "Fogadjunk, hogy te nem mernéd betörni a legnagyobbat Cino” Ő csak megvonta a vállát, felszedett egy téglát, és egyetlen laza mozdulattal az egész ablakot ripityára zúzta. Az üveg csörömpölése nagyon hangos volt de Cino és a srácok rögtön el is tűntek a könyékről miközben nevetve rohantak el "Ez a kölyök teljesen kattant!” Aznap ragadt rá végleg a "Cino” név, mert mindenki számára világos volt, hogy benne van a hülyeségben. nem csatlakozott a bandához teljesen belenőtt. Az utca egyszerűen magába szívta, mint minden más gyereket aki ugyanott nőtt fel. Az egyik nap estéjén Cino az idősebb srácokkal lógott szokásosan. A banda tagjai jókedvűen iszogattak, nevetgéltek, sztorizgattak a régi balhéikról. Csendben figyelte őket, próbálta felvenni a tempót, és bár nem szólt sokat, érezte, hogy egyre inkább befogadják. Az idő múlásával, a hangulat kezdett megváltozni. Az iszogatás közben a többiek mosolyogva, de komolyan néztek rá, és körbevették. Csak némán állt, tudta, nem éretette a helyzetet. Az idősebbek elkezdték megverni – nem halálosan, de elég keményen ahhoz, hogy érezze a súlyát. Miközben kapta az ütéseket nem bírta visszatartani a kiáltásait, a fájdalom minden egyes ütésnél belé mart. Amikor végeztek, Cino lihegve rogyott a földön, az arca véres és koszos volt, a ruhája is szétszaggatva lógott rajta. Egyikük odalépett hozzá, kezében egy a lila bandanával. "Tessék dawg most már tényleg közénk tartozol” dobta oda neki az egyik tag. Cino nem kérdezett, csak a zsebébe tette és azóta mindig ott van nála, mint egy határozott emlékeztető arra, hogy ki ő, és hová tartozik. 17 évesen még mindig keresi a helyét a világban, de egy dolgot biztosan tud nem számít, mit hoz a holnap, ő mindig fejest ugrik a veszélybe, mert az utcák csak így ismeri el őt. Az élete talán nem bonyolult, de minden egyes napja olyan, mintha egy dobókockát dobálna.